Van egy napilapunk, amely saját különbejáratú ombudsmant tart. Nyilvánvalóan azért, hogy rámutasson a mások hibáira. Én ugyan nem vagyok ombudsman, de azért hadd jegyezzem meg: a fent említett ombudsman állításával ellentétben Koestler Arthur nem volt Nobel-díjas. A Koppenhágai Egyetem Sonning-díját ugyan valóban elnyerte, mi több, a Brit Birodalmi Rend parancsnoka volt, és műveit az egész világon olvasták, olvassák, de Nobel-díjra speciel nem érdemesítették.

„Ott látta a televízióban azt a gazdát, amely árammal védte uborkáját a tolvajoktól” - olvasható egyik hírügynökségünk jelentésében. Én azt az újságírót, illetve azt a szerkesztőt, a m e l y ezt leírta és átengedte, már az általános iskolában megbuktattam volna magyarból.

A Kálvin tér és a Vecsés határa között húzódó, illetve kiépítendő ferihegyi folyosó tervét ismertetve egyik napilapunk sugárútnak nevezi a 15 km hosszú útvonalat. Félek, hogy azt az útvonalat, amely először a Határ útnál fordul el jó 90 fokos szögben, majd a Kőbánya-Kispest metróállomás előtt, azután után hajlik különböző, részben S-kanyarokba, nem fogják kiegyenesíteni. Márpedig egy sugárút (például a budapesti Andrássy út, a párizsi Champs Élysées vagy a szentpétervári Nyevszkij proszpekt) éppen attól s u g á r út, hogy nyílegyenes, mint a fénysugár.

Egyik napilapunk riportalanyát a 60-as években nem akarták felvenni az egyetemre, mert osztályellenes származásúnak számított. A szerző új szót alkotott. Lehetett ugyanis valaki osztály i d e g e n, lehetett osztály e l l e n s é g, de olyan, hogy osztály e l l e n e s , olyan nem létezett.

„Még ma, a tbc világnapján is ez a legveszélyesebb betegség” – írja a tuberkulózisról egyik napilapunk. És holnap, mondjuk, a víz világnapján? Akkor már az AIDS, vagy netán a vízkór lesz a legveszedelmesebb?

Az SZDSZ két vezető testületének k ö z ö s ü l é s é r ő l beszélt egyik kereskedelmi televíziónk riportere. Márpedig e g y ü t t e s ülés helyett közös ülést – hacsak nem akarjuk csesztetni a résztvevőket – még írásban sem tanácsos emlegetni, nemhogy szóban!

Három rendőrtisztet megölt egy férfi a kaliforniai Oaklandben - jelentette egyik hírügynökségünk. A CNN honlapján szerepel az áldozatok neve és rendfokozata is: őrmesterek. És az őrmester, ugye, csak tiszthelyettes. Honnan hát az ellentmondás? Onnan, hogy a hírügynökség munkatársa - istenem, hányadszor! - „rendőrtiszt”-nek fordította a „police officer”-t. Pedig az - officer ide, officer oda - egyszerűen „rendőr”-t jelent angolul.

Egyik hetilapunk interjúalanya, a több, mint fél évszázada külföldön élő, idős publicista így idézi a Szondi két apródját: „eb a hite kölykei, meddig daloljátok dicséretét a gyaurnak?” Ezzel szemben Arany János balladájában az olvasható, hogy „...kifogytok-e már / Dicséretiből az otromba gyaurnak? / Eb a hite kölykei!...” Ronald Reagan szerette idézni (méghozzá oroszul) azt a közmondást, hogy „doverjaj, no proverjaj” (bízzál benne, de ellenőrizd). Mit is jó szívvel ajánlok minden kollégának, a szerkesztőknek pedig kétszeresen.

„Németország nem egy szabad állam” – idézi egyik napilapunk a „német származású, neves libertariánus közgazdászt”, Hans-Hermann Hoppét. Rendben, de azért mert német származású, még nem kötelező, hogy megállapítása magyar fordításában egy hétmérföldes germanizmus legyen.

A Föld lakossága 6 és fél milliárd fő. Jóformán tegnap még úgy mondtuk: 6 milliárd. Ezzel szemben mit olvashatunk egyik napilapunkban? „A Földön élő másfél milliárd lakosból már 23 százalék jut hozzá az internethez”. Ezt a napilap munkatársa egy brit tudós szájába adja. Ilyen tudatlan lenne egy tudós? Mindössze másfél milliárdnak hinné a Föld lakosságát? Vagy ennyire értette félre a neki angolul nyilatkozó tudóst kollégánk? Tartok tőle, hogy az utóbbi. A tudós ugyanis egész nyilvánvalóan azt mondta (ez sem teljesen pontos, de azért megközelítőleg az), hogy a Föld lakosainak 23 százaléka, másfél milliárd ember jut hozzá az internethez. Ismerjük el: a kettő között van egy kis különbség!

Egyik közszolgálati televíziónk híradójában volt olvasható ez az inzert: „A halott csecsemőnek légzési zavarai voltak”. Csaknem 77 megélt évem alatt még egyszer sem olvastam vagy olyasmiről, hogy egy halott lélegezzen. Ez mindenesetre elég korán - már csecsemő korában - képes volt rá.

„Észak-koreai katonák előállítottak két amerikai újságírónőt” - jelenti egyik hírügynökségünk. Nofene! Előállítani (szabálysértőt) nem annyira a katonaság, mint inkább a rendőrség szokott. De lássuk tovább! A két amerikai újságírónő az észak-koreai-kínai határfolyó, a Jalu kínai oldaláról fényképezett észak-koreai területet, mire az észak-koreai katonák átgázoltak a határfolyón és kínai területről magukkal vitték a két amerikai nőt. Ezt mifelénk nem annyira e l ő á l l í t á s n a k, mint inkább e m b e r r a b l á s n a k nevezik.

Egyik hírügynökségünk jelentette, hogy az orosz v é d e l m i minisztérium elküldte képviselőit Magyarországra „hadisírok gondozása érdekében”. Nem egészen precíz fogalmazás, de jó, érthető. Igen ám, de alig 24 perccel később ugyanez a hírügynökség már arról adott hírt, hogy oroszországi hadisírgondozók érkeztek Magyarországra „k ü l ü g y i státusszal”. Lehet, hogy Csap és Záhony között gazdát és státust váltottak?

Egyik rádiónk hírműsorának műsorvezetője szerint a tolmács hibája (összekeverte az autonómiát és az önkormányzatot) okozta azt a félreértést a magyar és a román fél között, amelynek következtében nem engedték Sólyom László gépét leszállni Marosvásárhelyen. Csakhogy: írott jegyzékben fordult elő a hiba, amelyet f o r d í t ó fordított (illetve az adott esetben: ferdített), míg a t o l m á c s élőszóban ülteti át az egyik nyelven elhangzottakat a másik nyelvre.

„Van mire dicsekedni a magyar katonai rádiófelderítésnek” - állítja alcímében egyik napilapunk. Valami r e azonban legfeljebb felvágni lehet, dicsekedni valami v e l szoktak. Mondjuk, a gondos szerkesztéssel.

Nem igaz persze, de közismert, jó duma, hogy az első férfinak, aki gyermeket szül, Nobel-díj van kitűzve. Nos, most egyik hetilapunkban azt olvasom, hogy „négy 11 éves angol kisfiúról derült ki, hogy gyermekáldás elé néz”. Bár a díj csak az elsőnek jár, úgy gondolom, hogy ha tekintettel zsenge korukra, mind a négy, gyermekáldás elé néző kis f i únak oda kell ítélni a Nobel-díjat.

Egyik hetilapunk szerint Észak-Koreában Alaszkát is elérő l ö v e g e t tesztelnek. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy valaki ismerje a különbséget a löveg (ágyú, tarack), vagyis egy l ő f e g y v e r és a r a k é t a (amelyet a belsejében elhelyezett hajtóanyag elégése folyamán keletkezett, nagy sebességgel kiáramló gázhalmazállapotú égéstermék reaktív hatása hoz mozgásba;MNL) között. Jóllehet az első világháborúban a németek Kövér Berta nevű tarackjával akár 14 km-es távolságra is lehetett lőni, ahhoz, hogy Észak-Koreából Alaszkára robbanótöltetet juttassanak el, a rakéta némileg célravezetőbb eszköz.

Egyik hírügynökségünk jelentése szerint a kárpátaljai Rahón „a vegyes házasságokban született gyermekek többsége nem sajátította el magyar nyelvet”. És e cikk szerzője? Tartok tőle, hogy ő nem tudja használni határozott névelőt.

Egyik napilapunk szerint Sólyom László gépét nem engedték leszállni, ám „ő mégsem gyalog megy Romániába, ahol nemrég Dévaványára kirándult”. El kell szomorítanom a szerzőt: Dévaványa nem Romániában, hanem Békés megyében található. Amire ő (feltehetően) gondol, az az a bizonyos helység, amelynek várát a tizenkét kőműves nem tudta felépíteni: Déva. Ványa (bácsi) nélkül.

A magyar acélipar legnagyobb zászlóshajójának nevezte egyik közszolgálati televíziónk híradójának riportere a Dunaferrt. Sajnos, ha így megy tovább, a Dunaferr hovatovább a magyar kohászat egyetlen hajója lesz...De addig sem árt megjegyezni, hogy egy flottában nincsenek sem kisebb, sem nagyobb zászlóshajók: egy flottának csak egy zászlóshajója van.

Van egy orosz mondás: „guba nye dura”. Szó szerinti fordításban: „az ajak nem ostoba”. A Hadrovics-Gáldi féle szótár úgy adja vissza, hogy „nincs rossz ízlése”. Kissé szabadabb fordításban esetleg úgy is hangozhat, hogy „tudnak élni!” A „gubá”-hoz hasonló „truba” szó csövet, csővezetéket jelent. Ezért kétségtelenül szellemes volt a Déli Áramlat gázvezeték felépítésével foglalkozó magyar-orosz miniszterelnöki tárgyalás után a Kommerszant szójátéka. A megállapodásról szóló cikknek ugyanis a moszkvai lap ezt a címet adta: „Truba nye dura”. Egyik hírügynökségünk lapszemléje szerint a tárgyalásokról a Kommerszant „A vezeték nem hülye” címmel számolt be. Vagyis: lefordította a lefordíthatatlant. Ez az évszázad leiterjakabja! Figyelemre méltó, hogy a hírügynökségi anyagot több lap is átvette és sehol sem akadtak fenn azon, hogy mi értelme van annak, hogy a vezeték nem hülye.

Ma tovább erősödött a forint.
A MNB elnöke bírálta a kormányt.
Moszkvában a két kormányfő jelenlétében egyezményt írtak alá a Déli Áramlat gázvezeték építéséről és egy jelentős magyarországi gáztározó építéséről.
Az MDF-frakciónak valószínűleg annyi, a Dávid-Bokros ügy miatt forrong a párt.
Írországban folytatódik az erőszak: most egy rendőrt öltek meg.
És ezen a napon mi az első, a vezető hír egyik kereskedelmi tévénk esti híradójában? Az, hogy egy magyar faluban egy férfi állítólag molesztált egy 9 éves siket kislányt, de szerencsére ez sem bizonyos, mert állítás áll szemben állítással, és a kislányon nincsenek nyomai erőszaknak.
És hogy még szebb legyen: a moszkvai aláírásokat, Gyurcsány és Putyin találkozóját a híradóban egyetlen szóval sem említették. Nem szoktam itt ilyen szubjektív megjegyzéseket tenni, de ,most nem tudom megállni: én szégyellem magam a híradó szerkesztője helyett. De azért ő is szégyellheti magát!
A közszolgálati tévé szerkesztői viszont alapfogalmakkal nincsenek tisztában. Híradójuk a Gyurcsány-Putyin megbeszélést közös kormányülésnek aposztrofálja, majd közli, hogy vasárnap az EU pénzügyminiszterei c s ú c s értekezletet tartanak. Értsd: nem a tagországok pénzügyminisztériumainak portásai ülnek össze Brüsszelben, hanem maguk a tárcavezetők. De ha ez csúcs, akkor mi lesz az EU állam- és kormányfőinek hamarosan ugyancsak összeülő tanácskozása? Csúcs a csúcson?

Az íráni női labdarúgó-válogatott tagjai fátyolban és tréningnadrágban lépnek pályára Németországban - közli egyik hírügynökségünk. Nem tartom magam szakértőnek a futballban, de akkor sem tudom elképzelni, hogy valaki lefátyolozott arccal kezelje le a labdát, passzolja vagy rúgja kapura. Gondolom, ezt az iráni focista nők sem tudnák maguknak elképzelni. Éppen elég gondot okoz nekik a fátyolnak „fordított” csador (a hajat szigorúan borító fejkendő), amelyet a pályán viselnek.

Egyik rádiónk déli hírműsorát azzal vezették fel, hogy ezekben a percekben írja alá Moszkvában a magyar és az orosz miniszterelnök a Kék Áramlat gázvezeték létrehozásáról szóló megállapodást. Idejében szólok: ne tessék rá várni! A Kék Áramlat vezetéket ugyanis már meg is építették, mégpedig Oroszország és Törökország között. Ehhez fölösleges a magyar részvétel. Amiről a magyar és az orosz miniszterelnök most tárgyalt Moszkvában, az annak az esetleges meghosszabbításáról szól. Amely ugyan szintén áramlat lesz, ha lesz, de nem K é k , hanem D é l i.

Egyik kereskedelmi televíziónk reggeli híradója arról számol be, hogy a japán partok közelében összeütközött egy dél-koreai és egy panamai felségjelű hajó, az utóbbinak a matrózai eltűntek. F e l s é g j e l e azonban repülőgépnek van, egy hajó valamely állam l o b o g ó j a a l a t t hajózik. És a visszatérő félreértés: nemcsak a m a t r ó z o k n a k veszett nyomuk, hanem a hajón szolgáló t i s z t e k n e k is. Ők ugyanis nem matrózok (mert azok a „munkások” egy kereskedelmi hajón), hanem - bármilyen hihetetlen! - tisztek! Borzasztó egyszerű: minden matróz tengerész, de nem minden tengerész matróz.

1953 óta hadiállapot van Észak- és Dél-Korea között - hallottam egyik közszolgálati televíziónk híradójában. Csak 1953 óta? És akkor mi volt 1950 és 1953 között? Idilli béke?

A Hitler-ellenes merénylet végrehajtójáról, von Stauffenbergről írja egyik magazinunk, hogy 1917. november 15-én született, szolgálatát 1926-ban a bambergi 17. lovasezrednél kezdte hadapródként, a tiszti vizsgát három esztendővel később, 1929-ben tette le, 1930. január elsején léptették elő hadnaggyá. Vagyis 12 éves korában. Afrikában ma gyakorta visznek el katonának tizenéves gyerekeket. Ám 12 éves korukban még ők sem szoktak hadnagyi rendfokozatot kapni.

Mínuszos hír egyik napilapunkból: „Hasba rúgta a vonatkalauzt egy 15 éves fiú a tiborszállási vasútállomáson, mert a jegyvizsgáló szólt neki, hogy rossz vonatra szállt - tájékoztatott a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-Főkapitányság sajtóreferense hétfőn. Az eset vasárnapra virradóra történt; a könnyű sérülést szenvedő jegyvizsgáló elmondása szerint a társaságban lévő ittas fiú azért rúgta meg, mert szólt nekik, hogy rossz vonatra szálltak – mondta Fülöp Gergely.” Hát maga megbolondult, hát maga megbolondult, hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?

Mauritánia kiutasította az izraeli nagykövetség személyzetét. Ez egyik hírportálunk alcímében úgy szerepel hogy „Az izraeli nagyköveteknek 48 órájuk van, higy elhagyják Mauritániát”. Vajon hány izraeli nagykövet lehetett eddig Mauritániában?

Egy Rajk Lászlóra születésének századik évfordulóján emlékező cikk szerzője azt írja egyik napilapunkban, hogy Rákosinak a Jugoszlávia elleni támadás jeladásul szóló cikke 1949 június 1-én jelent meg a Komintern lapjában. Aligha. A Kom i n t e r n (a Harmadik vagy Kommunista Internacionálé) ugyanis 1943. május 15-én feloszlatta magát. A szóban forgó lap, a Tartós Békéért, Népi Demokráciáért – mint ez magából a cikkből is következik – az 1947-ben létrejött Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának, az úgynevezett Kom i n f o r m nak az orgánuma volt.
Ugyane cikk szerint a lefogott Rajkot Péter Gábor és Kádár János után a „szovjet hírszerzés vette kezelésbe”. Valójában ehhez az ügyhöz a szovjet h í r s z e r z é s n e k semmi köze sem lehetett. A Rajk-ügy „felgöngyölítéséhez” segítséget nyújtó szovjet tanácsadók nyilvánvalóan az ezen a téren odahaza bőséges tapasztalatokat szerzett szovjet b e l s ő e l h á r í t á s emberei voltak.

Garamvölgyi Lászó felmentéséről beszámolva egyik internetes hírportál emlékeztet rá, hogy a szóvivő-dandártábornokot korábban az országos rendőr-főkapitány Aranytollal jutalmazta. Ez bizonyosan nincs így. Egy arany (töltő?)tollal ugyanis jutalmazhatta a főrendőr a szóvivőt, de az Aranytollat nem rendőri elöljáró, hanem a MÚOSZ Elnöksége ítéli oda.

Székesfehérváron a rendőrség egy g r a f i k a i rajz alapján keres egy gyerekmolesztáló férfit - írja egyik hírügynökségünk. Vajon milyen lehet az a r a j z, amely nem grafikai?

Vjacseszlav Nyikonov orosz történészről közöl riportot egyik napilapunk. A riportalany családja nem mindennapi: atyai nagyapja ortodox püspök volt, míg anyai ágon Vjacseszlav Molotov volt a nagyapja. Maga Nyikonov „1956-ban született, épp abban az évben, amikor nagyapja, immár a szovjet pártellenzék vezető figurájaként, Hruscsov ellenlábasaként egyszer s mindenkorra kiesik a szovjet vezető elit legfelső köreiből”. Az első állítás nyilván félreértésen alapul, mivel az ortodox egyházban püspöki tisztséget csak szerzetes tölthet be, ergo nincsenek gyermekei és unokái. A második állítás viszont egyszerűen pontatlan. A Molotov-vezette „pártellenes csoport” ugyanis 1957-ben lépett fel Hruscsov ellen és az 1957. júniusi plénum távolította el tagjait a legfelső vezetésből.

Lány létére megtanult fütyülni egy orangután a washingtoni állatkertben - adja hírül egyik hírügynökségünk. Szerintem az a csoda, hogy m a j o m létére tanult meg fütyülni. A hírből egyébként már csak az hiányzik, hogy az orángután s z ő k e nő volt. És ennek ellenére tanult meg fütyülni.

Sztálini megsértette Krupszkaját. „Lenin ekkor felelősségre vonta Sztálint, aki kénytelen volt megkövetni később Lenin özvegyét” - írja egyik napilapunk szerzője. Sztálin azonban nem később, hanem csaknem azonnal bocsánatot kért Krupszkajától, aki következésképpen akkor még nem lehetett Lenin ö z v e g y e .

Egyik rádiónk híradásában arról számol be, hogy Bölcskei Gusztáv református püspököt újraválasztották a református egyház lelkészi elnökévé. Különösen fontosnak tartom, hogy Bölcskeiről közölték, miszerint ő r e f o r m á t u s püspök. Különben ugyanis azóta is kételyek között hánykolódhatnék, hogy nem egy katolikus vagy netán mormon püspököt választott-e lelkészi elnökévé a református zsinat.

Gábor Áronról közismert, hogy a rézágyúja fel van virágozva. Az már kevésbé, hogy cigány volt - amint ezt egyik vasárnapi lapunk állítja. Igaz, ez száz százalékos bizonyossággal nem cáfolható, mivel az etnikai hovatartozásról akkor sem vezettek hivatalos nyilvántartást. Figyelembe véve azonban, hogy az ágyúöntő felmenői határőrök, édesapja, Gábor István főjegyző volt, ő maga gimnáziumban érettségizett a csíksomlyói ferencrendieknél, majd Bécsben hallgatott katonai műszaki tanulmányokat...nos, félő, hogy a 19. század első felében a roma integráció még nem tartott itt Erdélyben.
Ugyanebben a cikkben szerepel az az állítás is, hogy Francisco Franco y Bahamonde spanyol tábornok és fasiszta diktátor idején négyezer katolikus papot gyilkoltak meg. Ez a szám nagyságrendileg abszolút eltúlzottnak tűnik, erősen propagandaszaga van (vajon hány pap lehetett összesen Spanyolországban?), de egy bizonyos: a papgyilkosságok nem Francóék lelkén száradnak. Vagy lehetséges, hogy az a Caudillo, akinek a Köztársaság elleni harcát a spanyol püspöki kar 1937. július 1-jén kiadott pásztorlevelében kommunistaellenes kereszteshadjáratnak minősítette, majd államvallássá nyilvánította a katolicizmust, 4000 pap legyilkolásával viszonozta az egyház támogatását?

A megosztott Ukrajnáról írva egyik hetilapunk szerzője odanyilatkozik, hogy a Krím-félsziget lakossága „színorosz”. Ami sajnos nem stimmel. Igaz, hogy ebben az ukrajnai autonómiában a lakosság nagy többsége orosz, de azért élnek ott például ukránok is, a törzsökös lakosság képviselőiről, a sztálini száműzetésből visszatért krími tatárokról nem is szólva.
Ugyanebben a cikkben olvashatunk egy ukrán nacionalista vezérről is. Egyszer mint Petrjulja szerepel a cikkben, egyszer mint Petrulja. A történelmi hűség kedvéért szögezzük le: a hetman neve nem ez és nem is az volt, hanem P e t l j u r a.

Egyik hetilapunk, visszaemlékezve Kéri Kálmánnak az 1990-ben választott Országgyűlés első ülésén elhangzott beszédére, úgy ismerteti a később tábornokká előléptetett főtiszt beszédét, hoigy „abban nagyrészt hadi pályafutására fókuszált. E szerint Ferenc József katonája is volt, aztán Stromfeld Aurélé a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében, majd IV. Károlyé...továbbá Horthy Miklósé”. Majd? Nincs ez egy kicsit időben felcserélve? IV. Károlynak ugyanis valaki legfeljebb csak közvetlenül Ferenc Józsefet követően, mindenesetre a Tanácsköztársaság e l ő t t lehetett a katonája.

Egy hetilapunknak adott interjúban egy történész azt állítja, hogy Major Ákos népfőügyész volt. Nos, vagy a történész emlékszik rosszul, vagy az újságíró az interjúalany szavaira. Tény ugyanis, hogy Majos Ákos volt hadbíró, népbírósági tanácselnök, a Népbíróságok Országos Tanácsának elnöke, a budapesti ítélőtábla, majd a Legfelső Bíróság bírája, sőt, művelődési ház kultúrosa, majd ügyvéd is, de népfőügyész nem volt sohasem.

Háy Gyulát – állítja egyik hetilapunk – 1956 után halálra ítélték. Anélkül, hogy nagyobbítani vagy kisebbíteni akarnám az író érdemeit, a tények kedvéért szögezzük le: az írót h a t é v i szabadságvesztésre ítélte a bíróság.

A Nobel-békedíjas Elie Wiesel szájába adta egyik hírügynökségük azt a véleményt, miszerint nem elegendő, hogy XVI. Benedek pápa elítélte az antiszemitizmust, újra ki kellene tagadnia a holokauszttagadó Richard Williamson püspököt. Elie Wiesel azonban – ezt bármibe lefogadom! – tudja, hogy k i t a g a d n i (majdani örökséghez aló jogától megfosztani) egy apa tékozló, a szülő szeretetre nem méltó fiát szokta, a Szentatya, illetve az egyház viszont k i k ö z ö s í t i (exkommunikálja, rossz fordításban: kiátkozza) azt, aki rászolgál a kitaszításra.

Robert Capáról ezt írja egyik napilapunk: „1931-ben elhagyta Magyarországot, hogy aztán Párizsban kössön ki és hivatásos fotóriporter legyen, hadifotográfusként részt vegyen öt háborúban, majd a spanyol polgárháborúban elkészítse A milicista halála című világhírű felvételét”. Vajon mely öt háborúban vehetett részt Capa a 30-as években, hogy a z o k a t k ö v e t ő e n ott legyen a spanyol polgárháborúban? Az igazság az, hogy éppen a spanyol polgárháború volt az első, amelyben dolgozott, m a j d azt követően még négyben.

Egyik napilapunk beszámol egy olyan eseményről, amely, úgymond, a budapesti Hősök terén, az Ismeretlen katona emlékművénél ért véget. A bökkenő csak az, hogy hozzánk legközelebb, ha jól tudom, Belgrádban található ismeretlen katona sírja, távolabb pedig például Párizsban és Moszkvában. A Hősök terén nem nyugszik senki, ergo ott nem lehet sír. Amire a szerző gondol, azt nem is annak építették, hanem h ő s i e m l é k m ű n e k.

Bizonyos S. Anita megfojtotta csecsemőjét, ezért – mint egy hetilap hírül adja – „a szolnoki bíróság tavaly nyáron hat év börtönbüntetésre ítélte. Ezen a táblabíróság nem változtatott, ám az elítéltnek ezt egy alacsonyabb büntetési fokozatban, fegyházban kell letöltenie.” Tehát az elítéltnek nem alacsonyabb, hanem magasabb büntetési fokozatban kell letöltenie a hat évet, a fegyház ugyanis közismerten szigorúbb fokozat, mint a börtön. Külön öröm, hogy ez nem egy butácska pletykalapban, hanem egy jóformán szaklapban jelent meg.

Moszkvában „Barroso kijelentette: az EU nem ellenzi az Északi és a Déli Áramlatok megépítését” – jelenti egyik napilapunk tudósítója a helyszínről. Ugyanezt a napilap elsőoldalas összefoglalója így fogalmazza meg: „Az EU egyébként megerősítette érdekeltségét az Északi és a Déli Áramlat gázvezetékek megépítésében”. Ha azt mondom, hogy a két megállapítás némileg eltér egymástól, az erős understatement.

Róbert bácsira, a szélhámosra emlékezik egyik képes hetilapunk publicistája. A török állampolgárságú szélhámos áldozatai között említ a szerző „olyan színész nagyságokat”, mint például Jávor Pál, Muráti Lili,Gózon Gyula, Dayka Margit, akiket „kisebb vagyonokkal ” rövidített meg. De Latabár Kálmán is fizetett egy ízben a szélhámosnak, amikor „öccse, Árpád egy szerelmi csalódást követően mérgezéses tünetekkel kórházba került”. A tények viszont azt bizonyítják, hogy Feinschilbert Róbertet már 1930-ban kiutasították Magyarországról. Abban az évben a „színésznagyság” Dayka Margit még szegény vidéki, Jávor Pál és Muráti Lili ugyancsak kezdő színész volt. nagyság még semmiképpen, és vagyonuk sem volt. míg Latabár Kálmán akkor már hosszabb ideje külföldön élt. Árpád pedig nem az öccse, hanem a bátyja volt. A többi talán stimmel.

Ki a főrendőr? Hivatalosan nincs ilyen fogalom, a köz-(a sajtó?)nyelv az országos, a megyei főkapitányokat, rendőr tábornokokat emlegeti így, esetleg még egy városi rendőrkapitányt is. Egy cikkben viszont egy alezredest, az ORFK egyik főigazgatóságáénak egyik osztályvezetőjét tisztelik meg ezzel a címmel. Na jó, talán túl sokat akarunk civil kollégáinktól, ők sem tudhatnak mindent. Az osztályvezető ezredest viszont az ORFK hetilapjának cikkírója említi így. Nahát!

Jeles publicistánk felsorol 41 olyan nőt, akik „a jelenben és a múltban sokat tettek a nők egyenjogúságáért, esélyegyenlőségük előmozdításáért, valamint olyan területen alkottak maradandót, amelyet a társadalom korábban egyértelműen férfi-tevékenységként tartott számon.” A 41-ek között szerepel Wallis Simpson is, az az amerikai hölgy, akinek kedvéért VIII. Edward angol király lemondott a trónról. Mrs. Simpson iránti minden tiszteletünk ellenére szögezzük le: 1. a hölgy nem volt feminista; 2. volt viszont menyasszony, férjezett asszony, elvált asszony, ismét férjezett asszony, özvegyasszony, szépség, elragadó háziasszony, szellemes csevegő. Valóban lehetséges, hogy ezeket a tulajdonságokat (státusokat) korábban férfi-tevékenységként tartottak számon?

A kijevi Gazeta Pu-Ukrajinszki című napilap vonali kiadását idézi egyik hírügynökségünk. Vonalas kiadásról már hallottunk, de v o n a l i t még az öregapám sem látott. Hacsak nem az on-line-t próbálja így megmagyarítani az anyag szerzője...

„A The Times egyházi tudósítója rámutatott arra az ellentmondásra, hogy a leplezetlenül antiszemita Williamson úrvacsorát vehet, míg...” – olvasható egyik napilapunkban. Nos én kategorikusan nem hiszem el, hogy brit kollégánk ezt írta volna. A The Times egyházi tudósítójáról ugyanis nem feltételezhető, hogy ne tudná – amit a cikk szerzője nyilvánvalóan nem tud – hogy ú r v a c s o r á t a protestánsok vesznek, míg Williamson katolikus.

Hiába dörzsölgetem a szememet, az egyik internetes hírportálon akkor is feketén-fehéren ez olvasható: „Máltal Lovagrendet kapott J. L.” Mivel a Máltai Lovagrend - ellentétben például a Térdszalagrenddel vagy a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével - nem kitüntetés, hanem jogalany, mi több, egy (terület nélküli) szuverén állam, amellyel többek között a Magyar Köztársaság diplomáciai kapcsolatot tart fenn, a fentiekből az következik, hogy tévés kollégánk kapott egy államot. Holott feltehetőleg csak arról van szó, hogy a Máltai Lovagrendtől kapott valamilyen elismerést, kitüntetést, netán a Máltai Lovagrend tagja, vagyis máltai lovag lett. Amiből persze még az sem következik, hogy ő gáncs nélküli lovag.

„Dús Ferenc antropológus felfedezőútja a szibéiriai fogolytáborból Katanga vidékére”- olvasható a cím egyik napilapunk hétvégi mellékletében, amelyből még azt is megtudhatjuk, hogy a felfedező 1921. május 18-án érkezett meg Katangába. Szegény antropológus, nagyon messzire kellett mennie Szibériából! Katanga ugyanis Afrikában található: Kongó egyik tartománya. (Idősebbek számára: Csombe fatornyos hazája.) Ahova a fogolytáborból el lehetett jutni, az Hatanga, amely egy folyó, illetve egy település neve Szibériában.

„A miniszterelnök és a kormányfő meglehetősen ritka találkozóinak egyikét rendezték meg tegnap” - írja első oldalán, vezető anyagában egyik napilapunk. Én azt hiszem, nem is olyan ritka az ilyen találkozó, hiszen a miniszterelnök minden áldott nap találkozik önmagával borotválkozás közben a tükörben.

Cikk egyik napilapunkban: „Mi a külföldi magyar kulturális intézetek szerepe? Erről faggatta Derdák András párizsi, Dávid Gyula tallinni, Fónagy Zoltán bécsi és Masát András volt berlini intézményigazgatót egy minapi beszélgetésen az MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója, Tamás Pál.” Namármost, ha hiszünk az értelmező szótárnak, („faggat – hosszasan, kitartóan , erőszakosan kérdezget vkit vmiről; vallomásara ösztökél, folytonos kérdésekkel ostromol, zaklat vkit”), akkor nem hihetünk a szerzőnek. Mert aki ismeri Tamás Pált, az tudja, hogy ő hadarva esetleg kérdezhet valakit, de erőszakosan, zaklatva biztosan nem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a cikk szerzője – nem először és bizonyára nem utoljára – a „kérdez” helyett, mintegy annak szinonimájaként, egy itt értelmetlen és sajnos nagyon elterjedt sajtónyelvi divatszót használt.

Egyik kereskedelmi televíziónk riportműsorában arról beszélt a riporter, hogyan vetették alá különleges orvosi vizsgálatnak a budapesti állatkertben élő medve h á z a s párt. Vajon Persányi doktor eskette volt össze a derék medvéket, vagy kívülről hoztak nászukhoz anyakönyvvezetőt?

„Miközben 1951-ben vívtuk az ádáz széncsatát...” – kezdi írását egyik napilapunk munkatársa. A fejedelmi többes erősen vitatható, ugyanis kollégánk életkoránál fogva még nem lehetett a széncsata részese. Ha az lett volna, bizonyára nem tévedett volna öt évet. Hogy egy történelmi tanulmányból idézzek: „1946. február 8-án a tatabányai bányászok a széntermelés biztosítása érdekében versenyre szólították az ország bányászait. A „száncsata” néven ismert mozgalom elérte célját: a napi 500 vagonos széntermelés, amelyet májusra sikerült teljesíteni, megmentette az országot a válságtól.”

Nincs többé igazság: a magyar bíróság felmentett egy gyilkost. Erre a következtetésre juthat az, aki elolvassa egyik hírügynökségünk tudósításának címét: „Önvédelemből gyilkolt”. A probléma ott van, hogy aki önmagát védelmezve és e védelem elengedhetetlenül szükséges mértékét túl nem lépve véletlenül megöl valakit (amiért egyébként jogosanl mentik fel), az nem g y i l k o l.

„Újj-jujj, műanyag késsel vágta le ujját egy rab” - ez a címe egyik hírügynökségünk tudósításának. Micsoda humor! Vágod?

Hamza István New York-i kálvinista püspökről olvasok egyik napilapunkban, aki vállalta egy bizonyos könyv kiadását. Én személyesen ismertem a New Jersey államban élő, könyvek kiadásával is foglalkozó, magyar nyomdát fenntartó Hamza tiszteletes urat (1920-1983), méghozzá elég közelről: tegező viszonyban voltunk. Viszont nem István, hanem András névre keresztelték, és nem volt püspök. De korábban néhány évig valóban New Yorkban élt. Ez stimmel.

Habsburg Ottó Ő m é l t ó s á g á r ó l ír egyik hetilapunk cikkírója, hogy azután alig néhány sorral lejjebb, már Habsburg Ottó f e l s é g e s kezűleg írott cikkét említse. Pedig a preátkosban már egy közönséges kis miniszteri tanácsos vagy egy őrnagy is méltóságos volt, nemhogy egy főherceg! Aki azonban mindazonáltal nem volt felséges, mert ez a cím csak az uralkodónak járt ki. Ha már nem jó szerzőnknek az Elnök úr (Habsburg Ottó beéri ennyivel), vagy csak ironizálni akar, akkor írjon f e n s é g e s t. A legitimisták is így tisztelik IV. Károly fiát.

Egyik hetilapunk Obama életrajzát ismerteti. Ebből kitűnik, hogy amikor a kis Barry kétéves lett, apját felvették a Harvardra, de a családját nem vihette magával, majd később, amikor a fiú már ötödikes volt, az idősebb Barack Hussein egyszer felkereste gyermekét. „Ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy látták egymást.” Ebből értelemszerűen következik, hogy mind az apa, mind a fiú világtalan volt, legalábbis a fiú kétéves koráig, de mire a leendő elnök az ötödik osztályba lépett, mindkettejük látása rendbe jött.

Egyik hírügynökségünk arról számol be, hogy „az eladósorba került londoni Gatwick légikikötőre ajánlatot tett a ferihegyi reptér tulajdonosa is”. A Ferihegyi repülőteret természetesen nagy kezdőbetűvel kell írni, mert ez a (tulajdon)neve. De ez csak a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy ha egy tárgyat, intézményt el szándékoznak adni, azzal nem kerül eladósorba. Ez a szó kifejezetten, sőt kizárólag csak a férjhez adandó leány(ok)ra vonatkoztatható.

A Hamasz utánpótlási vonalainak ellenőrzésére az amerikaiak bevonják a hadsereget és a titkosszolgálatot – közli egyik hírügynökségünk. Most már csak az a kérdés, hogy melyik titkosszolgálatot vagy mely titkosszolgálatokat? Merthogy az Egyesült Államoknak legalább eg tucat (polgári és katonai, hírszerző, elhárító stb.) titkosszolgálata van, nem is szólva a nagy kezdőbetűvel írandó Titkosszolgálatról (Sercet Service), amely az elnök biztonságáról gondoskodik és a pénzhamisítás ellen küzd.

Második világháborús történet egyik napilapunk publicisztikájában. Egyik hőse egy vágott szemű szovjet katona. „Ki tudja, Kazahsztánból, Üzbegisztánból, Azerbajdzsánból jött-e.” Ezt több, mint hat évtizde múltán bajos lenne kideríteni. De egy biztos: nem Azerbajdzsánból jött. Az azeriek ugyanis nem „vágott szeműek”.
Ugyanennek a cikknek a szerzője említi, hogy Gorbacsov megkövette a magyar népet 1956-ért. Megtehette volna, de nem tette. Akire a szerző gondol, az Borisz Jelcin.

A Hudson folyóra a csodával határos, mesteri módon letett repülőgép históriájáról írva egyik napilapunk megállapítja, hogy eddig még egyetlen ilyen, sikeres, vízen való landolást nem jegyeztek fel. Attól, hogy a szerző nem tud róla, még jegyezhettek és jegyeztek is fel kísértetiesen hasonló esetet. Csaknem ötven évvel ezelőtt Leningrádban, a Névára tett le egy olyan TU 104-est a pilótája, amelynek mindkét hajtóműve leállt. A gép ott sem süllyedt el, a hajók ott is azonnal az utasok segítségére siettek, és ott sem esett baja egyetéen utasnak, illetve a gép személyzetéhez tartozó egyetlen személynek sem.

Vlgyimir Putyin és Julija Timosenko á l l a m f ő megállapodásáról ad hírt egyik hírügynökségünk. Sokan állítják, hogy Medvegyev négy elnöki éve után Putyin miniszterelnök ismét maga akar államfő lenni, míg a jelenlegi ukrán miniszterelnök, Timosenko asszony ugyancsak az államfői tisztre pályázik 2010-ben. A magyar hírügynökség viszont, úgy látszik, már meg is előlegezte nekik az államfőséget.

A fenti címmel adja közre egyik bulvárlapunk online-kiadása egy felül semmi–alul valami öltözéket viselő hölgyemény fényképét, azzal, hogy aki rákattint, több, feltehetően a meztelen igazságot még inkább hangsúlyozó képére bukkanhat. Igen ám, de van még erkölcs és tisztesség! A lap semmiképpen sem venné a lelkére, ha kiskorúak a csupasz kebleken meg ami még következik, élvezkednének. Ezért mielőtt a további képekhez az olvasó (online-oló?) hozzájuthatna, a következő ravasz kérdést szegezik neki: „Elmúltál már 18 éves?” Ha igen, gyönyörködhetsz a további képekben, ha nem, akkor coki. Kérdésem: elképzelhető-e olyan tinédzser srác, aki megretten a kérdéstől, illetve becsületesen bevallja gépének, hogy ő még nem nagykorú és ezzel lemond a bájait mutogató ribancot ábrázoló további fényképek megtekintéséről? Az online-kiadás szerkesztőinek azonban nyugodt lehet a lelkiismeretük: ők figyelmeztettek.

Ha nem saját fülemmel hallom, nem hiszem el! Egyik kereskedelmi televíziónk híradója szerint a New York-i kényszerleszállást követően a repülőgépet „a Manhattan közepén fekvő Hudson folyóból” emelték ki. Vagyis a folyó fekszik, méghozzá egy sziget közepén. Gratulálok!

A budapesti getó felszabadulásának évfordulóján rendezett istentiszteletről beszámolva egyik hírügynökségünk emlékeztet arra, hogy hol helyezkedett el a gettó: „A VII. kerületi Dohány utca, a mai Kertész utca, a Király utca és a Károly körút által határolt területen...” Nem nagy hiba Károly körútat emlegetni, noha akkor Károly király út volt a neve. Viszont bármilyen aljasok voltak is a főváros nyilas vezetői, teljesen hülyék azért nem voltak. Ahhoz ugyanis, hogy a gettó nyugati határaként egy főútvonalat (a Károly király utat) jelöljék ki, azoknak kellett volna lenniük. Még csak az hiányzott volna nekik, hogy a főváros egyik legforgalmasabb útvonalának egyik oldalán, a legmodernebb budapesti házak ablakaiból (beleértve, a Madách Imre út elejét, például a mai Örkény Színház épületét) zsidók integessenek ki a járókelőknek! Ahogyan a gettó keleti oldalának sem a Nagykörutat, hanem a vele párhuzamos Kertész utcát, déli oldalának nem a Rákóczi utat, hanem az azzal párhuzamos Dohány utcát, ugyanígy nyugati oldalának sem a Kiskörutat (Károly király utat), hanem az azzal párhuzamos, de attól beljebb húzódó Rumbach Sebestyén utcát jelölték ki.

Egyik napilapunk szerint Amerikában mind a demokraták, mind a republikánusok körében jelentős az ellenállás a hétszázmillió dolláros gazdaságélénkítő csomaggal szemben. Az ő helyükben én sem venném komolyan. 700 millió dollár (kb. 150 milliárd forint) ugyanis nemhogy az amerikai, de még a magyar gazdaság élénkítésére is kevés lenne. Nem az ezerszereséről, 700 m i l l i á r d r ó l volt szó véletlenül?

Egyik kereskedelmi televíziónk összeállítást sugárzott azokról a magyar sportolókról, akik nem magyar színekben lettek olimpikonok.Köztük szerepelt Johnny Weismüller is. Kérdésem: mitől volt magyar a Nagy Tarzan, aki ugyan valóban Magyarországról került el 3 éves korában, de akinek apja bánáti sváb, anyja osztrák volt? De persze azért büszkék lehetünk rá.

Ha hinni lehet egyik napilapunknak, feltalálták azt a telefont, amely energiaforrás nélkül is működik. Azt írja ugyanis az újság, hogy Gázában a Hamasz fegyveresei a beszélgetés idejére mobiltelefonjukból kiveszik az akkumulátort és a SIM kártyát, mert izraeli rakétatámadástól tartanak. Kétségtelen, hogy a működő mobiltelefonról (még ha éppen nem beszélnek is rajta, elegendő, ha csak be van kapcsolva) meg lehet állapítani gazdája tartózkodási helyét. Ezen veszített rajta például Dzsohar Dudajev csecsen vezér, akit mobilja alapján lőttek be és le az oroszok. Akkumulátor nélkül azonban még a hamaszosok mobiltelefonja sem működik!

A Hitler végóráiról szóló A bukás című filmet „a nagy nemzetközi kritikai és közönségsiker ellenére a világ legnevezetesebb díjaira jelölték” – olvasom egyik napilapunk tv-mellékletében, és egyre csak a szememet dörzsölöm, hogy valóban ez áll-e az újságban. Hiszen nem a bukás ellenére jelölték A bukást a díjakra, hanem éppen azért, mert kitünő film, amit az is bizonyít, hogy a kritikusok és a közönség is nagy elismeréssel fogadta. Hol itt az e l l e n é r e ?

Egyik napilapunk publicistája felidézi azt ”a klasszikus iskolai olvasmányt a humanista Leninről, aki joviális mosollyal visszadobja a gyerekeknek a labdát, holott közéjük is lövethetett volna”. Kollégánkat megcsalja a memóriája. Nem kicsit. Nagyon. A labdát visszadobó humanista Lenin ugyanis nem iskolai olvasmányban szerepelt, hanem egy úgynevezett „reakciós” viccben.

Cím egyik napilapunk 1. oldalán: „John Emese még nem döntött”. Cím ugyannak a napilapnak a 3. oldalán (természetesen ugyanabban a lapszámban): „John Emese visszalép”. Eszerint mialatt túljutott két újságoldalon (a politikus? az újságíró?), megváltoztatta szándékát.

Az utóbbi időben már elég ritkán látom magában leírva a „pofon” szót. Kollégáink ugyanis szinte kényszeresen odaírják elé a „makarenkói” jelzőt. A jelek szerint anélkül, hogy tudnák, hogy ki volt a névadó és hogy milyen is volt az az általa lekevert nyakleves. Most például arról olvastam egyik hetilapunkban, hogy a rendőrség lebuktatott egy középiskolásokból álló bandát, és amikor a zsaruk csemetéik tetteit a szülők elé tárták, azok „néhány makarenkói pofonnal igyekeztek behozni nevelésbeli restanciáikat”. Anton Makarenko orosz pedagógust az 1920-as években megbízták egy fiatalkorú bűnözők átnevelésére hivatott intézmény (gyakorlatilag: javítóintézet) vezetésével. Makarenko önkormányzatot vezetett be növendékeinél, jó szóval igyekezett öntudatra nevelni őket. Egyszer aztán egy hírhedten pimasz fiú felesésére reagálva kiszaladt a tenyeréből egy pofon. Ezt később sem igyekezett mentegetni, ellenkezőleg: mélységesen elítélte magát azért, hogy olyen eszközhöz folyamodott, ami mélységesen ütközött pedagógiai elveivel. Makarenko könyve magyarul több kiadásban is megjelent, előbb Az új ember kovácsa, később Pedagógiai hősköltemény címmel. Természetesen sem szerzőjét, sem magát a könyvet nem kötelező ismerni, de aki makarenkói pofonról ír, annak azért nem ártana tudnia, hogy mi fán is terem az.

Az USA-beli Columbia államot említi egyik hetilapunk szerzője. Neki is csak azt tudom tanácsolni, amit korábban másoknak: mielőtt leírna valamit, amiben nem biztos, kukkantson bele a Google-ba vagy egy lexikonba, vessen egy pillantást a térképre és győződjön meg – az adott esetben – arról, hogy az USA Észak-, Columbia (Kolumbia) állam viszont Dél-Amerikában található. Az Egyesült Államokban ugyan vagy egy fél tucat v á r o s viseli ezt a nevet, sőt, egy ilyen nevű k ö r z e t (a főváros, Washington) is van, de állam nincs.

A pusztulás ördögi köre indult el a nyulak betelepítésével az Antarktisz közelében fekvő Macquarie-szigeten – írja egyik hírügynökségünk, amely az anyag címében azt állítja, hogy „Nyulak okoztak természeti katasztrófát egy szigeten a Déli-óceánon”. A sziget nagyjából annyira fekszik a „közeli” Antarktisztól, mint Norvégia Olaszországtól, de legalább nem is a Déli-óceánon. A többi azonban alighanem stimmel.

Egybilliárdért zakatolunk – írja címében egyik napilapunk, és részletesen elmagyarázza a nyájas olvasónak, hogy „2000 óta több, mint egybilliárd adóforintot füstölt el az állami vasúttársaság”. És tessék mondani: dákóval füstölte el a MÁV a billiárdot vagy anélkül?

Eddig ismeretlen részletek Mussoliniről című anyagában egyik hírügynökségünk a többi között idéz valakit, aki szerint „Mussolini el akarta hagyni az elnöki bársonyszéket...” Hát ez tényleg ismeretlen részlet, hacsak visszamenőleg nem detronizálják a Savoyai-házat. A diktátor ugyanis nem lehetett elnök akkor, amikor II. Viktor Emánuel ült a királyi trónon.

Egyik bulvárlapunk nyálcsorogva értesíti olvasóit arról hogy „majdnem kiesett Richard Gere szeme, amikor tengerparti nyaralásán két igencsak szemrevaló hölgy az orra előtt dobta le melltartó fölsőjét”. A hölgyek szemrevalóságát illetően ugyanúgy nincsenek kétségeim, akár azt illetően, hogy a melltartónak csak fölsője van. Illetve van alsója is, de azt bugyinak hívják.

Egy humorista feleségének, aki történetesen egy miniszternek a lánya, a depresszióján csámcsog egyik bulvárlapunk. A négyhasábos, sok-sok részletet kiteregető cikk közepébe a miniszter szavait tördelték kiemelve: „Családi ügyről van szó, nem tartozik másra.” Egyetértünk. A szerkesztőségre és az olvasókra sem tartozik.

Egyiptomból éppen Izraelbe tartott Joshi Bharat, amikor a bombázások kezdődtek – vázolja az újabban tv-műsorvezetéssel is foglalkozó férfiú kalandjait egyik bulvárlapunk, és így folytatja: „Joshi a palesztin határtól pár száz méterre található Taba nevű üdülőhelyen pihent, ahonnan december 25-én kirándulni indult Betlehembe.” A szerkesztőségben, úgy látszik, nincs térkép, vagy ha van, akkor a cikk szerzője elfelejtette megnézni. Ha ugyanis ezt megteszi, akkor rájön, hogy Taba száznál jóval több, de nem is méterre, hanem kilométerre van a „palesztin határtól” (ha ezen a harcok színhelyéül szolgáló Gázai övezet határát értjük), viszont ha Joshi Betlehembe tartott, akkor nem Izraelbe tartott, lévén, hogy ez a város a Palesztin Autonómia területén található, amely sohasem volt Izrael része.

Hóvihar dühöngött New Yorkban, ”az egyik legnagyobb amerikai városban” - számol be róla egyik hírügynökségünk. Az óvatos fogalmazás rendszerint nem fölösleges, de hogy New York nem az EGYIK, hanem A legnagyobb amerikai város, azt még a félanalfabéták is tudják.

A csepeli iskola igazgatójának gyilkosa átlőtte a saját kezét, hogy ezzel igazoljon alibit – közölte egyik kereskedelmi televíziónk riportere. Ez azonban legfeljebb csak arra lehetett volna jó, hogy elterelje magáról a gyanút. Az a l i b i ugyanis arra vonatkozó bizonyíték, hogy a gyanúsított a bűncselekmény elkövetése idején annak színhelyétől távol tartózkodott.

Egyik közszolgálati televziónk esti híradójában azt hallottam a műsorvezetőtől, hogy Oroszország elzárta a gázcsapot, és emiatt 11 közép-európai ország szenved.. Hogyne, például olyan k ö z é p - e u r ó p a i országok, mint Finnország Észak-Európában vagy Bulgária Dél-Kelet Európában.

Nem akárhol, egyik f e g y v e r e s testületünk lapjában írnak arról, hogyan jutott éles, sorozatlövő gépkarabélyhoz három alföldi vadász. Ilyen szerkesztőségben különösen nem árt tudni, hogy a g é p karabély éppen azt jelenti, hogy s o r o z a t l ö v ő . De azt sem árt tudni (amit, mint a továbbiakból kiderül – szintén nem tudnak), hogy a gép p i s z t o l y és a gép k a r a b é l y nem ugyanaz.

Egyik napilapunk publicistája azt latolgatja: jó lenne-e az, ha a garázda házastárs távoltartása ügyében nem bíróság, hanem Kovács tizedes döntene. A szerző nyilván Kovács r e n d ő r tizedesre gondol, de ilyen csak a Magyar Hovédségben létezhetne. A magyar rendőrségnél ugyanis nem létezik „közrendőr”, ott a rendfokozatok – némileg meglepő módon – az őrmesternél kezdődnek.

Egyik hírügynökségünk arról számol be, hogy „az árak összehangolásának gyanúja miatt az Európai Bizottság még októberben házkutatást tartott több európai chipgyártónál”. Látom lelki szemeimmel, amint José Manuel Barroso személyesen kutakodik a gyanús gyárosok kéjlakaiban.

Egyik hírügynökségünk, úgy látszik, ezentúl már mnden nemzetközi miniszteri értekezletet csúcsnak fog nevezni. Ez alkalommal az EU külügyéreinek prágai találkozóját nevezi külügyminiszteri csúcsnak. Ezzel kapcsolatban csak két kérdésem lenne: 1. Amikor az állam- és kormányfők találkoznak, azt hogyan kell nevezni? Szupercsúcsnak? 2. Ha ez a mostani prágai találkozó valóban csúcs, miért említi ugyanezt a találkozót ugyanez a hírügynökség egy másik anyagában informális találkozónak?

A Nyugati Teátrum, pontosabban az a hely, ahol most működik, korábban UFA Színház, Scala Metro, Szikra mozi, Ruttkai Éva Színház néven futott – állítja egyik napilapunk. Scala mozi valóban volt valaha, de Scala Metro sohasem. Csak a szomszédságában létezett egy Skála Metro, de ott nem színi- vagy mozielőadásokat tartottak, hanem például kiárusításokat. Lévén, hogy ez egy áruház volt. Lásd: tejszínt a kocsiszínnel...

Egyik napilapunk tudósítója szerint a guantánamói támaszpont bezárását. Ami persze több, mint félreértés. Ilyen, az amerikai védelmi politikában forradalminak nevezhető változást azért Obamától se tessék elvárni! A politikus a támaszponton törvénytelenül működő b ö r t ö n bezárását helyezte kilátásba. Apró különbség!
Néhány sorral lejjebb ugyanebben a tudósításban arról olvashatunk, hogy „a CIA apparátusa nemigen szereti az ejtőernyősöket”. Vajon mi kifogása lehet az amerikai hírszerzőknek éppen a légideszant-csapatok harcosai ellen? Nyilván csak azt nem szeretik, ha kivülről hoznak hozzájuk főnököket (ámbár már ehhez is hozzászokhattak). Az ilyen kívülről hozott embereket nevezik a magyar szlengben „ejtőernyősöknek”. Csakhogy, ha ezt a szót ebben az esetben nem teszik idézőjelbe, az nem egyszerűen helyesírási, hanem egyben értelemzavaró hiba is.

Egyik napilapunk hivatkozik egy magyar futurológus professzorra, aki valószínűnek tartja, hogy „Kínában a jelenlegi gazdasági eredmények 2015-2020-ig lesznek jellemzőek”. Megeszem a kalapom, ha a tudós ezt mondta, mert ez azt jelentené, hogy 12 évig változatlan marad például a GDP vagy az ipari termelés Kínában. Talán a kínai gazdaságnak a világgazdaságban elfogalt helyéről, arányáról lehetett szó.

A 120 éves amerikai-iraki diplomáciai kapcsolatokról elmélkedik egyik napilapunk a bagdadi amerikai nagykövtség új épületének felavatása alkalmából. A dolog csak ott hibázik, hgy Irak, mint állam csak 1921., tehát mindössze 88 éve létezik.

„Izraeli tankok, repülők és szárazföldi alakulatok folytatták tegnap a harcot Gázában” – állítja egyik napilapunk. Eszerint a tankok nem a szárazföldi alakulatokhoz tartoznak, és nem is repülők. Tehát? A haditengerészet részei?

Olaszországba illegálisan érkezett észak-afrikaiakról ír egyik napilapunk. A cikk szerzője úgy említi őket, hogy „olaszul illegálisnak nevezett bevándorlók”. Miért pont olaszul? Tartok tőle, hogy az illegális bevándorlókat az Egyesült Államoktól Magyarországig a világ alighanem minden nyelvén illegális bevándorlóknak nevezik.

Egyik napilapunk tudós szerzői szerint Sztolipin orosz miniszterelnök sok ezer forradalmárt nyakaztatott le. Erős kétségeim vannak a nagyságrendet illetően, de hát ők a történészek, bizonyára jobban tudják, mint én. Azt viszont mégis én tudom jobban, hogy a 20. század elején Oroszországban az a k a s z t á s volt a kivégzés módja, (mellékesen, vagy talán nem is olyan mellékesen: a kivégzést Oroszországban akkoriban sztolipini n y a k k e n d ő n e k „becézték”), úgyhogy jobb, ha a nyakazásról (a szó szerinti fejvételről) megfeledkezünk.

Egy ember segédeszközök nélkül legfeljebb 1,5–2 percig bírja a víz alatt – írja egyik bulvárlapunk annak kapcsán hogy az ausztrál vízitündér, Hannah Fraser „három percig is vissza tudja tartani a levegőt”. Három megjegyzés: 1. Eszerint Hannah kisasszony nem ember. 2. Ugyancsak eszerint a hölgy nem a lélegzetét, hanem a levegőt tartja vissza. 3. A lélegzet-visszatartás világrekordja egyébként 17 perc 4 másodperc. (2008 május 1-jén állította fel az amerikai David Blaine.)

A címben feltett kérdésre, hogy t.i. akár egy interjúban hagyhat-e megjegyzés nélkül egy újság olyan tényállítást, ami eleve és nyilvánvalóan képtelenség, a jelek szerint pozitívan felelne egyik napilapunk szerkesztője. Ebben a napilapban ugyanis azt állítja egyik országgyűlési biztosunk, hogy „a 80-as évek elején az NSZK-ban például néhány tüntető betört az atomsilókba, ahol kalapácssal verték az atomfejes rakétákat”. Az ombudsman bizonyára kiváló jogász, de ebben az interjúban eszméletlen szamárságot állít. Tudniillik 1. az NSZK-ban eleve soha sem voltak rakétasilók, mert ott az amerikaiak nem tároltak interkontinentális, csak középhatótávolságú Pershing-rakétákat, amelyeket nem silóból,hanem mobil állványról indítanak. 2. Ám még ha lettek is volna ilyen silók, illetve ha a tüntetők (vagy bárki más) megpróbálták volna megközelíteni a nukleáris robbanófejeket, az őrség már a „kalapálás” előtt szitává lőtte volna őket. Ahhoz, hogy valaki erre rájöjjön, fölösleges a konkrét tényeket ismernie, mert ha legalább valami egészen halvány fogalma van biztonságról és politikáról, akkor ez számára 2x2.

A háború előtti időkben azzal reklámozták a nemi betegséggel való megfertőzést megelőző Vétó nevű szert, hogy Ne legénykedj Vétó nélkül! Egyik napilapunk felveti annak lehetőségét, hogy a magyar köztársasági elnök vétóval akar legénykedni, ámbár az Országgyűlés által megszavazott költségvetés ügyében „aligha lesz államfői vétó”. Megnyugtathatom a szerkesztőket: egészen biztosan nem lesz, mivel a magyar jog – ellentében az amerikaival – nem ismeri az államfői vétó intézményét. A köztársaság elnöke visszaküldheti a parlamentnek megfontolásra azt a törvényt, amelyet illetően az államfőnek kétségei vannak, de az nem vétó, mint az USÁ-ban, ahol annak hatálytalanításához minősített többség szükséges. Ha a megfontolásra visszaküldött törvényt az Országgyűlés (akár egyetlen szavazattöbséggel is) változatlan formában ismét megszavazza, az államfő köteles azt aláírni.

„Vasúti patthelyzet fegyveres incidenssel” - írja címében egyik napilapunk. Az olvasó megijed: lehet, hogy az utasok és a sztrájkolók tűzharcot vívtak egymással a Keleti pályaudvaron? Netán a sztrájkolók Molotov-koktélt dobtak a MÁV vezetőire, vagy azok rájuk? Szó se róla! Egy állomásfőnök f e g y v e r e s biztonsági őrökkel távolíttatott el az állomásról két sztrájkolót. Ami lehet, hogy csúnya dolog, de annyira van a fegyveres incidenstől, mint Makó Jeruzsálemtől. Ilyen alapon ha gyorshajtásért megbírságol valakit egy rendőr (akinek természetesen van fegyvere), az is fegyveres incidens.

Georgij Romanov (emigráns) orosz nagyherceg elszegődött egy orosz magáncéghez – számol be egy újsághír alapján egyik hírügynökségünk, majd a Nornikkel új tanácsadóját t r ó n ö r ö k ö s n e k titulálja. A baj csak az, hogy örökölni csupán azt lehet, ami van. Cári trón azonban nincs. Oroszország köztársaság, és ha esetében – némileg átvitt értelemben – esetleg mégis beszélhetünk trónörökösről, az nem más, mint Vlagyimir Putyin. Georgij Romanov a legjobb esetben is csak trón k ö v e t e l ő lehetne, de még arról sem tudunk, hogy valóban igényt tart-e az orosz trónra.

Öt napig tartott Theodor Stolojan kormányfőjelölti regnálása – írja egyik napilapunk. Regnálni annyit tesz, mint hatalmon lenni. Eszerint tehát a román politikus már kormányfő j e l ö l t k é n t is kormányon volt.

Egy gépkezelőről ír és közöl fényképet egy bulvárlapunk. A férfi „úgy farolgat és kétkerekezik a közel tíztonnás járművel, mintha a gravitáció nem is lenne” – állítja a lap. Szerintem, ha nem lenne gravitáció, akkor nem farolgatna és kétkerekezgetne, hanem repülne a járművével a „markolók zsonglőre”.

Brüsszelben a következő két-három év, illetve évtizedek legaggasztóbb, mindnyájunk húsába vágó problémáiról – a gazdaságot élénkítő pénzügyi csomagról, illetve a globális felmelegedés elleni lépésekről – döntött az EU csúcsértekezlete. Egyik országos televíziónk híradójában azonban ez csak a nagyon sokadik hír volt, kb. a 20. percben, azt a riportot követően, hogy egy falusi gazdaságból elloptak néhány tucat malacot (ami szerintem még egy megyei újságban is csak mínuszos anyag lehetne). Úgy látszik, hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a kereskedelmi televíziókban így súlyoznak.

1983-ban a budapesti Szépművészeti Múzeumból elloptak több képet, köztük Raffaello Esterházy Madonnáját. A lopások mögött - emlékezik vissza egyik hetilapunk - egy h e l l é n g ö r ö g milliárdos állt. Nagyon örülök a pontosításnak. Különben az olvasót kétségek gyötörhetnék a tekintetben, hogy a hellén véletlenül nem paraguayi vagy etióp volt-e. Vagy esetleg egy germán német, netán egy iráni perzsa.

Egyik napilapunk úgy véli, hogy a Budapesten m a s í r o z ó tank árthat hazánk hírnevének. Úgy gondolom, egy harckocsi gurulhat, düböröghet és valószínűleg még mást is tehet, de semmiképpen sem masírozhat. Hacsak természetesen nem nőtt lába.

Ha valakire fegyvernek látszó tárgyat fognak, az a pillanat tört része alatt és a halálos fenyegetés okozta sokk közepette természeten nem vizsgálhatja meg, hogy valódi vagy játékpisztolyt fognak rá, és jól teszi, ha odaadja a pénzét. Az viszont több, mint különös, ha a rendőrség – mint egyik hetilapunkban olvasom – lefoglal több fegyvernek látszó tárgyat. Lehet, hogy a rendőrök nem tudják megkülönböztetni a fegyvernek látszó tárgyat a fegyvertől, vagy netán a riporter nem tudja, hogy nem minden fegyver, ami fénylik?

„Délután 3 és 4 óra között elindul néhány járat Ferihegyről” – jelentette a sztrájk okozta zűrzavar közepén egyik hírügynökségünk. Ilyenkor valóban nehéz jósolni, ám ezt a „jóslatot” 16 óra 46 perckor repítette világgá a hírügynökség.

November 17. óta vízum nélkül utazhatunk Amerikába, – írja egyik bulvárlapunk és hozzáteszi: „ám a bevándorlási hivatal emberei ettől függetlenül szimpátia alapján bárkit visszafordíthatnak a határról”. Ez magyarul azt jelenti, hogy aki szimpatikus a határőröknek, azt visszafordítják. Nahát, ezek az amerikaiak!

Egyik napilapunk közlése szerint II. Alekszij pátriárka egy müncheni klinikán halt meg. Az orosz sajtóban felbukkant egy olyan értesülés. hogy az egyházfő autóbalesetben vesztette életét, de ezt azután határozottan cáfolták és közölték, hogy II. Alekszij peregyelkinói rezidenciáján hunyt el. A müncheni klinikás verzió azonban sehol másutt nem bukkant fel. Ezt a magyar napilap abszolút a saját ujjából szopta.
És azt vajon honnan vette egyik rádiónk műsorvezetője, hogy a pátriárka v á r a t l a n u l hunyt el? Őszentsége ugyanis két hónappal nyolcvanadik születésnapja előtt, hosszas betegség, többszöri külföldi gyógykezelés után halt meg.

Az ír kormány elrendelte az Írországban g y á r t o t t hús visszahívását, mert dioxint tartalmazhat. Egyik hírügynökségünk bocsátotta így szárnyára a hírt (de sajnos nem hívta vissza!), majd egyik televíziónk híradója is így tálalta. Vajon egyetlen szerkesztő sem figyelt fel arra, hogy húst lehet termelni, feldolgozni, de gyártani aligha?

12 ember halt meg a hétvégén Magyarországon közlekedési balesetben. És mivel indította egyik kereskedelmi televíziónk vasárnap esti híradóját? Azzal, hogy három ember könnyebben megsebesült, amikor a szentgotthárdi vasútállomáson egy mozdony a szükségesnél gyorabban tolatott rá egy szerelvényre. Ha azt mondom erre, hogy aránytévesztés, az understatement lesz.

A minap elhúnyt Alekszij pátriárkának – olvasom egyik napilapunkban – „többször szembe kellett mennie a szovjet vezetéssel az észtországi templomok védelmében. Így menekült meg a kazanyi templom faépülete a pusztítástól”. Fölöttébb örvendetes, hogy megmenekült, de Kazany sajnos akkor sem Észtországban, hanem az attól több ezer kilométernyire fekvő Tatarsztánban van.

„Felcsendülnek a müezzinek” – olvasható egyik napilapunk afganisztáni riportjában. Felcsendülni azonban jobbára csak énekek, dalok szoktak, és nem azok, akik előadják őket. De a müezzinek még csak nem is dalolnak, hanem a minaretből ordítva (hangszórón felerősítve) imára szólítják a híveket.

A szovjet vezetők az ünnepeken a Lenin Mauzóleum tribünjén sorakoztak fel – véli egyik napilapunk tudósítója. Pedig ugye a mauzóleumnak nincs, nem lehet tribünje. Mellvédje van – az helyettesítette a vezetőknek a tribünt.

Az orosz állam 5 t r i l l i ó rubelt adott a bankszektornak – állítja egyik napilapunk tudósítója. Sem neki, sem a szerkesztőknek nem tűnt fel, hogy ennyi pénze (140 ezer milliárd eurója) még Krőzusnak sincsen, nemhogy az orosz államnak. Valójában természetesen 5 b i l l i ó rubelről (140 milliárd euróról) van szó, azaz kollégánk három nagyságrenddel (ezerszeresen!) tévedett.

A szocialista Katona Tamás nem kívánja magát ismét jelöltetni a képviselőségre – adja tudtul egyik napilapunk az első oldalán. Már éppen elcsodálkoztam volna, hiszen Katona Tamás már régen nem képviselő, és amikor az volt, azt sem az MSZP, hanem az MDF színeiben tette, de aztán a lap következő olaláról kiderült, hogy Katona B é l a kívánja beadni az obsitot.

Őfelségének titulálja egyik napilapunk tudósítója a dalai lámát. Vajon XVI. Benedek és a most elhúnyt II. Alekszij is őfelsége (volt)? Vagy „csak” Őszentsége? Merthogy felségezni csupán az uralkodókat kell, azokat is csak királytól felfelé. A világegyházak vezetői – ha híveik is így tartják – csupán a szentségességre tartanak igényt.
Ugyanez a napilap számol be arról is, hogy Bhumibol Adulyadej thaiföldi király betegsége miatt nem tudta megtartani hagyományos születésnapi beszédét. „Uralkodásának 62 esztendeje alatt – mely a leghosszabb uralkodói ciklus a világon – először fordult elő, hogy az ünnepség elmaradjon.” A forrás: a lap saját információja. Hát sajnos téves ez az információ. Kapásból mondok egy uralkodót, aki tovább, 68 évig ült a trónon. És nem is kell hozzá messzire mennünk, mert nem valamelyik távoli ázsiai ország trónján ült, hanem részben a magyar trónon. Ferenc Józsefnek hívták az istenadtát.

A Jobbik európai parlamenti képviselőjének nevezte egyik közszolgálati rádiónk déli híradásában Morvai Krisztinát. Én természetesen nem látok a jövőbe, de hogy jelenleg a Jobbik nincs képviselve az EP-ban, továbbá, hogy az utóbbinak Morvai Krisztina nem tagja, az tény. A tények pedig – attól függetlenül, hogy e frappáns megállapítást több személynek is tulajdonítják – makacs dolgok.

Egerben – jelenti egyik hírügynökségünk – a falfirkák elleni harc céljaira éjjellátó kamerákat készülnek felszerelni, amihez anyagi támogatást pályázaton próbálnak szerezni. A Belügyminisztériumhoz fordultak, amely ötmillió forinttal támogatja a kezdeményezést – az egri polgármester szerint. És a hírügynökség közlése szerint. Úgy gondolom, mind az egri polgármesternek, mind a hírügynökségnek hasznos lenne tudnia – amit a jelek szerint egyikük vagy mindkettejük nem tud – hogy a Belügyminisztérium már évekkel ezelőtt megszűnt létezni. Hogy pontosan mikor, azt a netről nem sikerült megtudnom. Annál is kevésbé, minthogy ott még javában virít a nem létező Belügyminisztérium honlapja.

Hernádi Judit gépkocsijának nekiment egy másik gépkocsi – számol be a nagy eseményről egyik napilapunk. Személyi sérülés szerencsére nem történt, de „Hernádinak az első kereke sérülhetett”. Hogy szokták mondani? Ha a nagymamámnak kereke volna, trolibusznak hívnák.

Jogerősen tizennyolc év fegyházbüntetésre ítélt a bíróság egy mezőcsokonyai férfit, aki zsineggel megfojotta háromgyermekes szomszédasszonyát, mert az nem akart közösülni vele – jelentette egyik hírügynökségünk. És mint ennél a hírügynökségnél az utóbbi időben szinte szabállyá vált: a jogerősen elítélt gyilkos nevét nem közlik. Még csak a kezdőbetűit sem, ahogyan nem joerős ítélet esetében szokás. Ez, úgy látszik, az ártalmasság vélelme, avagy a hírügynökség állampolgáribb és adatvédelmibb biztosa a jogoknak, mint maguk az állampolgári és az adatvédelmi jogok biztosai együttvéve.

Meglepő dolgot állít cikke címében egyik bulvárlapunk: „Üzleti érdekből erőszakolta a lányait”. Aztán kiderül, hogy azért (is?) tette a gaz apa, mert munkanélküli segélyét a lányaitól született gyerekek után járó állami támogatással egészítette ki. Hát lehet, hogy ez a n y a g i érdek, de hol itt az üzlet?

Egy napilapunk tárcájának mottója: „Kodelkáné, mi van a kosárba / Kodelkának keze, feje, lába”. Tartok tőle, hogy a szerző némileg el van tájolva. Kodelkánétól ugyanis senki nem kérte számon férje testrészeit, mivel nem ő tette el láb alól és tüntette el férjét. A kuplé megszólítottja: Lédererné.

Nagyon nem stimmel össze egyik napilapunk egyházi vonatkozású híreinek címe és tartalma. Cím „Ismét közszereplők az egyházfők”. Magában a hírben viszont csak egyházi vezetőkról van szó, például püspökökről, azaz főpapokról, de semmiképpen sem egyházfőkről, mert abból minden egyházban csak egy van. Cím: „Egyháza felmentette ifjabb Hegedűst”. Valójában – mint magából a hírből kiviláglik – az egyik református egyházmegye bírósági tanácsa mentette fel a lelkészt, aki ellen éppenséggel egyháza (a zsinat elnöksége) indított eljárást olyan címen, illetőleg indokolással, amely súlyos vádakat és éppenséggel nem felmentést tartalmaz.

A tábori lelkészek feladata – állítja egyik hetilapunk – a honvédség és a h a t á r ő r s é g hivatásos és s o r állományú tagjainak lelki gondozása. Aki ezt egy régi szabályzatból mechanikusan kimásolta, az nem vette észre, hogy 2008-at írunk, amikor a honvédségben már évek óta csak hivatásos és szerződéses katonák szolgálnak, mert a sorozás megszűnt, továbbá, hogy határőrség, mint olyan már ugyancsak nem létezik: beolvasztották a rendőrségbe.

Egyik hetilapunk Kaczinsky-nek írja a lengyel elnök nevét. Ez nem véletlen elírás, mert kétszer is így fordul elő egy rövid írásban. Természetesen felcserélték az i-t az y-nal. Még ez is elcsúszna, de van egy egyszerű és 100 százalékos szabály. Könyörgök, drága kollégák, újságírók, szerkesztők, korrektorok, tessék megjegyezni: s o h a nem végződhet lengyel családnév sky-re, mindig csak ski-re. (Más kérdés, hogy kezdik írni ezt a nevet, ha gazdája külföldre szakad, de amíg lengyel, addig ez alól a szabály alól nincs kivétel.)

Egyik hetilapunk ábráján mutatta be az amerikai elnökválasztás eredményét, miszerint a kék államokban a republikánusok győztek, a piros színnel ábrázoltakban a demokraták. Elég meglepő volt a kép. Csaknem az egész Dél piros volt, ezzel szemben New York és Kalifornia kék. Az Egyesült Államok azonban nem Ausztria, nem Európa, ahol a piros (a vörös?) hagyományosan a szociáldemokraták, a baloldal színe. (Egyébként Obama sem szocialista, nem is szociál-, egyszerűen csak demokrata.) Mindenesetre tényként szögezzük le: az amerikaiaknál a republikánusok színe a piros és a demokratáké a kék.

Minden idők legvéresebb terrorista akciójának nevezte egyik közszolgálati televíziónk esti híradója a mumbai akciót. A mintegy 200 halott valóban borzalmas, mindamellett a New York-i ikertornyok elleni akcióban életüket vesztettek száma egy nagyságrenddel volt több.

Egy Kanadában élő, török születésű, z s i d ó rabbiról olvashatunk egyik napilapunkban. Ez a pleonazmus gyönyörű példája. Merthogy távolról sem minden rabbi született Törökországban, viszont minden rabbi zsidó. Szóljon, aki már találkozott katolikus vagy muzulmán rabbival!

Egy zsidó származású, zsidó vallású férfiút – egyik napilapunk szerint – az első világháború után vitézzé ütöttek. Ki van zárva. Zsidó származású, pláne vallású személy kategorikusan nem lehetett a Vitézi Szék tagja. Az illető valószínűleg vitézségi érdemrendeket szerzett az első világháborúban, ez azonban az ő esetében kevés volt az üdvösséghez, vagyis ahhoz, hogy Horthy Miklós vitézzé üsse.

Egy gyöngyszem egyik napilapunkból: „Köztük volt az a két labdarúgó is, akiket előzetes letartóztatásba helyezett a bíróság. Azóta szabadlábon védekezhettek”. Mióta? Azóta, hogy előzetes letartóztatásba helyezték őket?

„A fiatal nemzedék vezetője” – írja egyik napilapunk az új vezérkari főnökről. A továbbiakból megtudhatjuk, hogy Tömböl László korábban milyen beosztásokban szolgált, hol tanult és milyen kitüntetéseket kapott. Előlegezzük meg neki, hogy a vezérkart jól fogja vezetni, de a fiatal nemzedékkel vajon hol, hogyan teszi (tette) ezt?

Ne tessék tőlem a választ várni a címben feltett kérdésre, mert azt én sem tudom. Egyik napilapunk cikkében ugyanis csak annyi olvasható róla, hogy az ő tájékoztatása szerint a BRFK kábítószer-ellenes szolgálata stb. De hogy ő a szolgálat vezetője, munkatársa, a BRFK szóvivője, netán a cikk szerzőjének a haverja – nos, ez a továbbiakból sem derül ki. Feszült izgalommal várom a választ.

„Igent mondtak Grönland függetlenségére”– olvasható egyik napilapunk címében. Ha nem olvasom el magát a cikket is, várhatnám, hogy az ENSZ hamarosan felveszi tagjai közé az új, független államot. Ezzel szemben: „Grönland egy lépéssel közelebb került a teljes önállósághoz”, „A teljes önállóság akkor jöhet szóba, ha Grönland már nem szorul dán támogatásra”, „Messze még azonban a sziget teljes függetlensége”. Hát akkor? Aki címet ad, legalább ahhoz vegye magának a fáradságot, hogy elolvassa a cikket.

Cím egyik napilapunkban: „Peru és Chile vetélkedése egy parányi területért”. Vajon mekkora az a p a r á n y i ? Egy magyar kistérségnyi? Egy megyényi? Nem kérem: 35 000 négyzetkilométer, azaz csaknem másfélszer akkora, mint a Vajdaság. Természetesen minden relatív, de mégis...

„A kislányt megfolytották” – olvasható egyik közszolgálati televíziónk híradójában a kép alatt. Egy barátom szeretett azzal tréfálkozni, hogy soha sem nevezné a fiát Mihálynak, mert akkor a a gyerek esetleg j-vel írná le a nevét. Hát ez a fordított eset. Igaz, hogy nem egy gyerekkel fordult elő.

Egyik napilapunk cikkírója szerint V. I.-t a képernyő közelébe se szabadna engedni. Arról, hogy V. I. hogyan vezet műsort, valóban lehet vitatkozni. Azt viszont nem hiszem, hogy túl gyakran lenne a k é p e r n y ő közelében. Ő ugyanis, akárcsak kollégái, a k a m e r a előtt (közelében) vezet műsort és a képernyő közelében csak akkor tartózkodik, amikor maga nézi más műsorait.

„Nagy a tolongás a budapesti nagyköveti posztra, a jelöltek egytől egyig magyar gyökerűek – osztja meg olvasóival állítólagos értesüléseit egyik bulvárlapunk. – Szóba jött esélyesként Annette Lantos Tillemann-Dick, Tom Lantos nemrégiben elhunyt demokrata szenátor lánya és Richard Holbrooke volt boszniai főtárgyaló magyar származású felesége, Kati Marton. A legvalószínűbb befutó Charles Gati politológus.” A lap információi nagyjából annyira hitelesek, mint az, hogy Tom Lantos szenátor volt. Tudniillik képviselő volt.

Egyik napilapunk riportot közöl a Megyeri híd hídmesteréről, Eser Attiláról, akinek ősei „ragaszkodtak az Ézer megszólításhoz”. Csakhogy az Ézer legfeljebb a név helyes kiejtése, az ősök m e g s z ó l í t á s a viszont „Mester úr”, „Tekintetes úr”, a legrosszabb esetben „Hé, maga” lehetett.

A Városligettel szembeni, hajdani katolikus leányiskola épületében működött 1950-től az MSZMP pártfőiskolája – állítja egyik napilapunk. 1950-től? Hol volt még akkor az MSZMP! (1956-ban alakult.)

Egy bátor fiatalember, Raffael József a hideg Tiszába beúszva kimentett onnan egy csecsemőt, akit anyja dobott be oda. Egyik bulvárlapunk „úgy tudja”, hogy „a rendőrség érdemrendet ad Józsefnek”. Rosszul tudja. Raffael valóban minden dícséretet megérdemel, és ha a rendőrség például érdemjelet ad neki vagy pénzjutalomban részesíti, azt is. Érdem r e n d e t (állami kitüntetést) azonban csak a köztársasági elnök adományozhat.

Kápátaljai városokat ábrázoló a n t i k képeslapokat próbáltak becsempészni Csapon Ukrajnába – adja hírül egyik hírügynökségünk. Hja kérem, a kárpátaljai képeslapokat már a régi rómaiak is ismerték.

„Prága alatt ütjük fel a sejhaj-tábori tanyánkat” – így énekelték a Horthy-hadseregebn. Talán annak a kollégánknak is ez motoszkált a memóriájában, aki egyik hetilapunk vezércikkében „1968-as prágai, harckocsis bevonulásunkat” emlegette. Holott akkor Érsekújvárig is alig jutottak el a magyar harckocsik, nemhogy Prágáig.

„Átkutatták Karsai József velencei házát Velencén” – olvasható egyik hírügynökségünk jelentésében. Ennél nagyobb meglepetést már igazán nem okozhattak volna nekem. Valóban, Karsai velencei háza Velencén van? Nem Battonyán vagy Los Angelesben? Nahát!

Rendőrök és cigányok összecsapásáról szóló tudósítói jelentést közöl egyik napilapunk. „Az időközben az eset helyszínére összecsődült, csaknem százfős tömeg a rendőröket körülvette, akiket a szátoki cigány kisebbségi önkormányzati vezető közreműködésével sikerült megfékezni.” Csínján kell ám bánni az effajta, megfékezésre szoruló rendőrökkel! De a vonatkozó névmás helyes használatát nem ismerő újságírókkal is.

Netre megy a világ leghíresebb képes magazinja – jelenti egyik internetes hírportálunk. Kérdésem: van k é p t e l e n magazin is?

Egyik televíziónk esti híradójában hallottam, hogy Washingtonban három egyházközösség versenyez azért, hogy melyiknek a templomába fog járni misére az új elnök. Teljes bizonyossággal állíthatom: Obama egyáltalán nem fog misére járni. Nem azért, mert ateista, hanem mert misét csak katolikus templomban tartanak, ő pedig protestáns.

A diplomáciai testület vezetőjének nevezi egyik napilapunk April H. Foley nagykövetet. Holott nem ő az. A diplomáciai t e s t ü l e t kvázi vezetője a doyen, aki az adott országban legrégebben akkreditált, legmagasabb rangú diplomata, egyes országokban a mindenkori pápai nuncius. Foley asszony az amerikai nagykövetség, azaz diplomáciai k é p v is e l e t vezetője. A diplomáciai képviselet és a diplomáciai testület két különböző fogalom.

Jeles fotósunk a kilencvenes években beleszeretett Kelet-Berlinbe. Évekig fotózta, majd az így és akkor készült fényképeket 1990. október 3-án bemutatta egy kiállításon. Ezt mondja az illető egy interjúban, illetve alighanem csak ezt adja szájába egyik napilapunk. Alapvető matematikai ismeretek nélkül is nyilvánvaló azonban, hogy a kilencvenes évek eleje + évek után nem következhet 1990 október 3.

Egyik napilapunk külföldi tudósítója részletesen beszámol arról, amit egy ottani politikus egy – szerinte – h á t t é r beszélgetésen elmondott, szó szerint idézve a nevén nevezett politikust. Ha ez valóban háttérbeszélgetés volt, akkor kollégánk súlyos etikai vétségben marasztalható el. A háttér (background) beszélgetés ugyanis azt jelenti, hogy az ott elhangzottakat nem szabad szó szerint idézni, legfőképpen pedig úgy nem, hogy megnevezik a nyilatkozót. Az adott esetben kollégánk nyilván egy s a j t ó beszélgetésen vett részt, ami gyakorlatilag csaknem egyenlő a sajtótájékoztatóval. Legalábbis remélem, hogy így történt.

Egyik hetilapunk publicistája szerint egy tv-műsor résztvevője kifogásolta, hogy a „kormányfő, mielőtt az IMF-hitel felvételéért folyamodott volna, nem kért személyes találkozót Orbán Viktortól, beavatandó őt a Világbankkal tervezett megállapodásba”. Mielőtt azonban bárki bármit is kifogásolna, s mielőtt őt ezért bírálnánk, nem árt tisztában lenni azzal, hogy Gyurcsány semmiféle megállapodást nem tervezett a Világbankkal. Legfeljebb az IMF-el. A kettő (az International Monetary Fund és a World Bank) ugyanis nem azonos.

Saját szavai szerint „a dékáni kar hivatalának vezetőjét” szólaltatta meg egyik kereskedelmi televíziónk munkatársnője Pécsett. Kérdésem: mit szólt ehhez a rektori kar hivatalvezetője?

A minap elmélkedtem ezen a blogon arról, hogy melyik embert nevezhetjük magyarnak és melyiket magyar s z á r m a z á s ú n a k . Bár egyik hírügynökségünk nyilván nem az én blogomhoz kívánt hozzászólni, egyik mai tudósításának címe mégiscsak ezt a dilemmát gondolja tovább. Ime: „Magyar származású vízilovak Európában”. Töredelmesen be kell vallanom: ezt a variánst figyelmen kívül hagytam.

Vica verza – olvasom egyik képes hetilapunk publicisztikai írásában. Szerzője nyilván nem tanult latint és – mint ma az emberek 95, de talán még több százaléka – rosszul használja ezt a latin kifejezést. Ugyanis – most tessék meglepődni! – a latinban nincs olyan szó, hogy „vica”. (Ha lenne, akkor vikának ejtenék.) A kifejezés helyesen: v i c e v e r s a . Egyébként létezik Vica is. Csakhogy azt nagy kezdőbetűvel kell írni, mivel tulajdonfőnév: az Éva becézett alakja. Mondják Vicuskának is.

„Egykori szovjet elnöknek” nevezi egyik bulvárlapunk Sztálint. A megboldogult ugyan, mint ismeretes, a párt központi bizottságának főtitkára, kormányfő, generalisszimusz volt, továbbá a népek nagy vezére, a magyar nép legjobb barátja, Lenin ügyének hű folytatója stb., stb., de elnök speciel nem.

Egy szőlősgazda a telkén egy olajoshordóban egy fej és láb nélküli törzset talált – írja egyik bulvárlapunk, majd idéz egy megyei rendőrségi szóvivőt, aki azt mondja: „Nem tartjuk kizártnak, hogy bűncselekmény áldozata lett az ismeretlen személy.” Ha valóban ezt mondta a szóvivő (amiben némileg kételkedem), nem kellett volna az újságírónak megkérdeznie tőle, hogy ugyan, honnan támadt ilyen különös sejtése?

Egyik napilapunk tudósítója beszámol arról, hogy Barack Obama felkereste George Busht a Fehér Házban és m a g á n j e l l e g ű megbeszélést folytatott vele. Lelki füleimmel már-már hallani véltem, hogy a megválasztott elnök Laura asszony egészségi állapota felől érdeklődik utódjától, míg az a két Obama-kislány tanulmányi előmeneteléről tudakozódik elődjétől. Ilyen témák kerülhetnek ugyanis szóba egy magánjellegű beszélgetésen. Ezzel szemben – mint a tudósításból kitűnik – a két politikus abszolút közügyekről tárgyalt, nevezetesen a gazdasági válságról és a hamarosan a kongresszus elé kerülő élénkítő csomagról. Tartok tőle, hogy a szerző az eredeti közlemény „private” szavát fordította le „magánjellegűnek”. Holott ez a szó nem feltétlenül jelent az angolban „magán”-t, hanem egyes esetekben például azt jelenti, hogy „tilos a bemenet”, itt pedig azt, hogy „négyszemközti”.

Magyar s z á r m a z á s ú k é n t említették egyik kereskedelmi televíziónk riportműsorában Malina Hedviget. Szerintem magyar származású például Uri Geller, vagy – részben – Nicolas Sarkozy. De kérdezem én: Malina Hedvig miért csak származású? Azért mert szlovák állampolgár? De hiszen magyarok a szülei, magyar az anyanyelve, alapetően magyar közegben nőtt fel. Mitől nem magyar hát? Ilyen alapon akár Rúzsa Magdit, de Tőkés Lászlót is lehetne magyar származásúnak nevezni.

Szabályos kivégzés – így jellemezte egyik kereskedelmi televíziónk riportere a nagycsécsi kettős emberölést. Ha nagyon bele akarnék kötni, azt mondhatnám: a s z a b á l y o s kivégzést állami szerv (ítéletvégrehajtó vagy katonai egység) hajtja végre, azt követően, hogy a halálraítélt előtt felolvassák a kegyelmi kérvény elutasítását, a kivégzésen jelen van ügyész vagy bíró stb. Az adott esetben azonban – bár ez természetesen így is szörnyű büntett – még az emberölés szándéka sem bizonyítható, ellenkezőleg: a szakértő szerint nem célzott lövést adtak le a ház ablakára és véletlenül találták el az áldozatokat.

Barack Obama Hawaii szigetén született – szögezi le tényként egyik hetilapunk. Holott a megválasztott amerikai elnök Honoluluban született, amely – ez bármilyen térképről leolvasható – Oahu szigetén található. A gyakran előforduló tévedés oka: a névadó Hawaii szigete csak egyik tagja a Hawaii-szigetcsoportnak, igaz, a legnagyobbikja (elterjedt neve még: Big Island), de nem a legjelentősebbje. Hawaii állam fővárosa, Honolulu például (lásd mint fent) a csaknem egymillió lakosú Oahu szigetén fekszik.

Mit szólnánk ehhez az átíráshoz: Yuriy Lyubimoff? Ugye furcsállnánk? Akkor viszont nem kellett volna egyik napilapunkban Yuriy és Nataliya Lyashcenkónak nevezni a Roxy Rádió ukrán tulajdonosait, akiknek nevét magyarul helysen Jurij és Natalija Ljascsenkónak kell írni.

Kíváncsian várom, mikor kezdenek el publicistáink oláhokat, cselákokat, muszkákat, rácokat emlegetni. Egyik napilapunk ugyanis a dunaszerdahelyi balhé után már „tót políciáról” írt.

Egyik rádiónk egyik politikai műsorában említették, milyen ujjongás fogadta Obama megválasztását a demokrata politikus kenyai szülőfalujában, Kogelóban. Természetesen nem kötelező tudni, (bár nem is árt), hogy az Egyesült Államok 44. elnöke Honoluluban (Hawaii, USA) látta meg a napvilágot, az viszont kifejezetten hasznos volna, ha egy poilitikai műsor szerkesztői tisztában lennének azzal, hogy az amerikai alkotmány értelmében csak az lehet elnök, aki az Egyesült Államok területén született.

Lengyelország egy gyönyörű, idehaza kevéssé ismert vidékére kalauzolja el olvasóit egyik képes hetilapunk. Az írás érdekes, szerzőjét csak dícsérhetem, de lengyelül ne tanuljunk tőle! Ő ugyanis azt állítja, hogy a bölény lengyelül zubrówka. Ez azonban nem egy állat, hanem egy növény – a máriafű –, továbbá a felhasználásával készült szeszes ital neve. A bölényt a lengyelek zubr-nak nevezik. A magyar királylányból lengyel királynévá lett Jagello Ulászlónét viszont Jadwigának. Mi viszont Hedvignek ismerjük. Kivéve a hetilap írásának szerzőjét.

Megbolondult az időjárás Európában: Görögoszágban lehet strandolni, az északi országokban és Svájcban viszont leesett az első hó – panaszkodik az egyik bulvárlap. Hogy mennyire ritkaság a novemberi strandolás Görögországban, arról lehet vitatkozni. Arról viszont, hogy Európában, méghozzá nem is kifejezetten északon, hanem tőszomszédságunkban, a szlovákiai Magas-Tátrában már szeptemberben leesett az idén az első hó – arról aligha. Az ugyanis tény.

Egyik hírügynökségünk bírósági tudósításában olvasható, hogy a „tanácsvezető bíró felhívta a vádlott figyemét arra, hogy többszörös minősítésű élefogytiglani bűncselekmény elkövetésével vádolják...” Vagyis: többször is minősítették a bűncselekményt, amelyet a vádlott életfogytiglan követ el.

„Európában mindeddig példa nélküli ötlettel álltak elő egy belgiumi mecset elöljárói: nőt választanának imámnak” – írja egyik napilapunk. Tartok túle, hogy az ötlet nemcsak Európában egyedülálló. Legalábbis én még nem hallottam olyanról, hogy a Közel-Keleten, Ázsiában vagy Afrikában nőt választottak volna imámnak.

Lehet, hogy a húszesztendős Ivanics Enikő lesz a Magyar Honvédség első tűzszerész tisztja? – teszi fel a kérdést egyik napilapunk riportere. Aki feltehetően úgy véli, hogy ennél a szakszolgálatnál jelenleg csak tiszthelyettesek és zászlósok szolgálnak, tiszt azonban egyetlen egy sem. Vagy lehet, hogy Enikő az erlső n ő i tűzszerész tiszt akar lennij? Ez derék szándék, de akkor a cikkben is ezt kellett volna írni, annál is inkább, minthogy annak megjelenését „a Honvédelmi Minisztérium támogatta”.

A Farkas testvérek kisétáltak (megszöktek) arról a bírósági tárgyaláról, amelyen súlyos fegyházbüntetésre ítélték őket. Egyik napilapunk szerint „mindkettejük nyomát a rendőrséggel ütné most az igazságszolgáltatás”. Amivel valakinek a nyomát szokás ütni, az a bot. Más szóval: bunkó. Vajon így vélekednek a lap szerkesztőségében a rendőrségről?

„A norvégiai Narvickban az egész repülőtér volt vagy hatvan négyzetméter.” Ezt állítja egyik napilapunk. Kétszeresen is tévesen. Először, mert a helység neve helyesen Narvik, másodszor, mert egy hatvan négyzetméteres repülőtéren még egy helikopter is csak bajosan tudni landolni, nemhogy egy repülőgép. Egy repülőtér ugyanis nemcsak forgalmi épületből áll (mint a szerző bizonyára hiszi), hanem a többi között gurulóutakból és futó (fel-, illetve leszálló)pályákból is. Az írásban szó esik még egy nyolcas evezős csónakról is. Ezen az evezősök mélységesen megsértődnének. A nyolcas ugyanis h a j ó. Csónak a ladik!

Todor Dragov bolgár katona 1945 márciusában Budapesten szerelembe esett egy magyar lánnyal - így keződik egyik bulvárlapunk hasábjain egy romantikus história. A leány nevét hiába keressük a cikkben, az viszont már a második bekezdésből kiderül, hogy a leányzó, aki nemcsak szerelembe, hanem teherbe is esett, Petzkó Gábor egyetemi tanár felesége volt. Lehet, hogy mégsem volt lány?

Amikor elolvastam egyik hírügynökségünk anyagának címét („Bankot robbantottak, mégis pénz nélkül maradtak”), először azt hittem, hogy Monte Carlo-i vagy Las Vegas-i tudósítás került elém. Bankot ugyanis – a magyar nyelvben – csak szerencsejátékban lehet robbantani. Még aki betör egy bankba, az sem magát a bankot robbantja, legfeljebb a páncélterem ajtaját. Az adott esetben azonban csak egy Firenze közeli kisváros (két sorral lejjebb már apró település, a kettő nem egészen ugyanaz!) élelmiszerboltjának páncélszekrényét robbantották fel. A bankot nyilván a hírügynökség adta.

Zsombolya vidékén öt nemzetiség él együtt békességben – írja egyik napilapunk riportere, és meg is nevezi őket: a magyar, a román, a szerb, a horvát, a bolgár és a német. Ez persze testvérek között is hat. A szerző és a szerkesztő visszakérheti az iskolapénzét, de az egészet! Húszig ugyanis már az első elemiben megtanítottak számolni. Már akit...

Egy programigazgatót idézve egyik napilapunk azt állítja, hogy a Katynban fogva tartott 22 ezer lengyel katonatiszt lemészárlására a szovjet állambiztonság Sztálintól, illetve Berijától kapott n y í l t parancsot. Ha így lett volna, a parancsot nyilván a Pravda első oldalán közölték volna, mivel a nyílt parancs éppen abban különbözik minden más parancstól, hogy közzéteszik, mert nyilvános, mert aki a zsebében hordja, az bármikor, ha szükséges, felmutathatja. Ezzel szemben a lengyel katonatisztek legyilkolásáról szóló parancsot Sztálin még a korabeli, a titkot jól őrző KGB-s rendszerben sem akarta írásba adni: ez s z ó b e l i parancs volt. Egyébként pedig, noha nyilván a történelem legaljasabb gyilkosságai közé tartozik, azt azért mégsem állítanám róla, ami ugyanebben a cikkben olvasható, hogy t. i. „alig van lengyel család, amelyet ne érintene ez a tragédia”. Ez jól hangzik, de aligha igaz. A lengyelség lélekszáma Katyn idején kb. 40 millió volt. Kb. 22 ezer lengyel esett áldozatul a tömeggyilkosságnak, vagyis minden ötezredik. Mondjuk, hogy minden ezredik, de akár minden századik családot érintette. Így is borzasztó. De nem „alig van olyan lengyel család”.

A címben feltett kérdésre egyik televíziónk híradójának műsorvezetője adott tökéletes választ, illetve receptet, amikor arról tájékoztatta a közönséget, hogy az Egyesült Államokban már egy héttel az elnökválasztás előtt tömegesen vesznek részt az emberek e l ő v á l a s z t á s o k o n. A bonyolult amerikai választási rendszert már-már ismerni kezdő magyar tv-nézők nagy nehezen megtanulták, hogy az előválasztás (primary) az, amikor a két nagy párt tagjai, illetve hívei fél-háromnegyed évvel az elnökválasztás előtt szavaznak arra, hogy ki legyen pártjuk elnökjelöltje. Erre nesze neked: egy héttel az elnökválasztás előtt megint előválasztásokat tartanak. Holott ez e l ő r e h o z o t t s z a v a z á s. Találhatunk jobb magyar kifejezést is az early voting-ra, de semmiképpen sem nevezhetjük előválasztásnak. Ez a kifejezés ugyanis már foglalt.

Ki tudja Magyarországon, hogy mi az a VOA rádió? Merthogy egyik hírügynökségünk idézi Gates amerikai védelmi miniszter kijelentését, amely a VOA rádióban hangzott el. Ha azt írja a hírügynökség, hogy a Voice of America rádióban, mindjárt többen tudták volna, mi fán terem ez a rádió. Hát még ha azt írta volna, hogy az Amerika Hangja!

Egy nyolcéves kisfiú egy massachusettsi fegyverkiállításon véletlenül főbe lőtte magát egy Uzi géppisztollyal – jelenti egyik hírügynökségünk,majd idézi egy helyi szervezet vezetőjét, aki szerint ”egy AK-47-esnek semmi keresnivalója egy nyolcéves kisfiú kezében”. Valóban: sem az izraeli gyártmányú géppisztolynak, sem a szovjet tervezésű gépkarabélynak nincs helye egy kisgyerek kezében. Most már csak azt kellene eldönteni, hogy a kettő közül melyik fegyverrel okozta a tragédiát a gyerek.

”Tildy Zoltán egykori miniszterelnök nevét kapta a tahitótfalui Duna-híd” – írja egyik bulvárlapunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hidat egyszer már újjáépítése után is Tildyről nevezték el, tehát ez most másodszor történt meg. A teljes igazsághoz viszont még az is hozzátartozik, hogy miniszterelnökségét követően Tildy Zoltán a Magyar Köztársaság elnöke volt.

Egyik rádiónk riportere azt fejtegeti, hogy működőképesek voltak-e azok a l ö v e d é k e k, amelyeket a rendőrség talált egy férfi gépkocsijának a csomagtartójában. Nem kell katonai szakértőnek lennünk ahhoz, hogy megkülönböztessük a lövedéket, amelyet ki l ő n e k , a csomagtartóban talált, házilag barkácsolt b o m b á t ó l , amelyet (nem feltétlenül ezt, általában a b o m b á t ) viszont robbantanak.

„Oleg Gyeripaszka, a leggazdagabb oroszként számon tartott oligarcha mindeddig sikeresen elkerülte a sajtónyilvánosságot” – állítja egy Londonból keltezett tudósításában egyik napilapunk. Az még megbocsátható, hogy már nem Gyeripaszkát tartják számon a leggazdabb oroszként, hiszen manapság, amikor oly hektikusan változik a részvények ára, ez a lista is gyorsan változik. A nagyobbik baj, hogy Oleg Gyeripaszka a legkevésbé sem kerülte el a sajtónyilvánosságot. Az orosz sajtóban például naponta bukkan fel a neve, de idehaza is szerepel az újságokban. Lehet, hogy az angol lapokban eddig nem szerepelt. Mint a megboldogult Lúdas Matyi szlogenje hangoztatta: egy csecsemőnek minden vicc új. De csak neki.

Itt valamit összekevertek! Vagy maga a történész, aki egyik napilapunk hasábjain Bibó Istvánra emlékezik, vagy az újságíró, aki lejegyezte szavait. A lapban megjelent szöveg szerint a történész a háború utáni években a Szabó Zoltán szerkesztette, a Magyar Dolgozó Ifjúsági Szövetség kiadásában megjelent Valóság című folyóiratban olvasta Bibó tanulmányait. Csakhogy: Magyar Dolgozó Ifjúsági Szövetség sohasem létezett. Volt viszont egy Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség 1944 és 1948, valamint egy Dolgozó Ifjúság Szövetsége 1950 és 1956 között. És még hogy egy műhelytitkot is eláruljak: a Magyar Nagy Lexikon, amelyben ellenőrizni próbáltam, nem tud az 1945 és 1948 között létezett és Szabó Zoltán szerkesztette Valóságról, csak arról az ugyane cím alatt megjelent folyóiratról, amelyet 1958-ban alapítottak. Pedig valóban volt ilyen című folyóirat. Tanulság: mindent több forrásból kell ellenőrizni. Itt a másik (a helyes) forrás az Új Magyar Lexikon volt, továbbá az Akadémiai Kislexikon, amelyből még az is kiderül, hogy a Valóságot 1945 és 1947 között a Madisz (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség), utolsó évében pedig a NÉKOSZ adta ki.

Most már tényleg nem ártana tisztázni, hogy mi az a csúcsértekezlet. Tudniillik, mint már szóvá tettem, a védelmi miniszterek budapesti – a tetejében nem is hivatalos – találkozóját több hazai újság, televízió makacs következetességgel csúcsértekezletnek nevezte. Holott a csúcs (summit) az állam- és kormányfők tanácskozása. A következetes következetlenségben még tovább ment egyik televíziónk tudósítója, aki tegnap már az EU pénzügyminisztereinek hamarosan összeülő csúcsértekezletéről beszélt. Ha már ez is csúcs, akkor vajon ki vesz részt a pénzügyminiszterek n e m csúcsjellegű értekezletén? A pénzügyminisztériumi hivatalsegédek?

Egyik napilapunk Utazás melléklete szerint 1 mauritiusi rúpia 5787 forintot ér. Vagyis durván számolva 30 dollárt. Ha ez igaz volna, a dollárt, az eurót, de még a fontot is messze maga mögött hagyva, a mauritiusi rúpia lenne a világ – legalábbis nominálisan - legerősebb valutája, én pedig a magyar nábob. Mauritiuson járva ugyanis többször adtam 40-50 rúpia (250 ezer forintnál is több?) borravalót. De én nem szórtam a pénzt. Tudniillik 1 dollár = kb. 30 rúpia.

Azt hallottam egyik kereskedelmi rádiónk híradásában (de három perc alatt kétszer is, tehát nem bemondói baki), hogy az OPEC-országok elhatározták: napi egy-másfél hordóval csökkentik a kőolaj kitermelését. Másfél hordó az kb. 260 kilogramm. Nem lesz az egy kicsit kevés ahhoz, hogy ennek következtében hiány támadjon a világpiacon és ismét emelkedjen a kőolaj ára?

Ádám Ottóról, a most 80 éves rendezőről egyik napilapunk elárulja, hogy „kolozsvári pszichiátriai és orvosi tanulmányai után 1948-ban érkezett Budapestre”. Nos, nem árt tudni, hogy a pszichiáter (még Romániában is!) orvos. Előbb orvosi diplomát szerez valaki, utána szakosodhat például belgyógyászatra, sebészetre, pszichiátriára. Abból viszont, hogy Ádám most 80 éves, könnyű kiszámítani, hogy 1948-ban 20 éves volt, és ilyen korban ugyan a Nobel-díjat el lehet nyerni (igaz, csak hazárdjátékon, mint tette Gorcsev Iván), de orvosi diplomát fölöttébb bajos szerezni (még Romániában is!)

A prágai kiállítási csarnok félig leégett – meséli egyik kereskedelmi televíziónk híradójának műsorvezetője, és ezt a következőkkel egészíti ki: „A tűzvészben senki sem sérült meg, de két tűzoltó könnyebben megsérült“. Vagyis a tűzoltó mégcsak nem is valaki.

Egy hír megírásának kritériumai közé tartozik annak feltüntetése, hogy kivel, mikor, hol stb. esett meg, ami megesett. A legelső tehát az, hogy kivel történt. Kivétel lehet, ha a hír „hősét” az ártatlanság vélelme szellemében nem nevezhetjük meg. A kiskorún kívül nem nevezhetjük meg teljes nevén például egy bűncselekmény áldozatát, de a jogerős ítéletig az elkövetőjét sem. Mit kezdjünk viszont egyik hírügynökségünk részletes, öt bekezdésre kiterjedő tudósításával, amelyben arról van szó, hogy egy zsarolót jogrősen három évi börtönnel sújtott a Szegedi Ítélőtábla? Az illetőnek ezúttal még a kezdőbetűi sem szerepelnek az anyagban. Diszkréciójával a tudósító, úgy látszik, még az adatvédelmi ombudsmannál is ombudsmanabb akart lenni.
Ám még ennél is diszkrétebb egyik napilapunk, amely címlapján, majd egy négyhasábos cikkben azt teszi szóvá, hogy „az egyik nagy kereskedelmi lánc egyik áruházában” fehérneműre vetkőztetik a pénztárosokat, ha 5000 forintnál nagyobb hiány mutatkozik. Ezt nevezem tényfeltáró cikknek! Az érthető, ha azért nem neveznek meg egy vállalkozást, mert nem akarnak neki ingyenreklámot csinálni. De attól, hogy megnevezték volna ezt a szégyenteljes gyakorlatot űző kereskedelmi láncot, még senki sem rohant volna az áruházukba vásárolni.

„Eltérítettek egy török repülőgépet” – közli tudósítása címében egyik hírügynökségünk. Magában a tudósításban az olvasható, hogy „hatalmába akart keríteni egy gépeltérítő szerdán egy török repülőgépet, de az utasok ártalmatlanná tették a légi kalózt, és a gép rendben földet ért célállomásán”. Tehát a géprabó csak hatalmába a k a r t a keríteni a gépet, ebben azonban megakadályozták. OK, de akkor ki térítette el a szóban forgó repülőt?

A történelemkönyvek ismerik a történelmet. Egyik napilapunk műsormellékletének szerzője viszont nem ismeri sem a történelmet, sem a törénelemkönyveket. Azt állítja ugyanis, hogy „a történelemkönyvek szerint Adolf Hitler menyasszonyával együtt öngyilkos lett egy berlini bunkerben”. Ezzel szemben – mint az közismert, és mint az minden ezzel foglalkozó történelemkönyvben elolvasható – az öngyilkosságuk előtt Hitler előtt nőül vette Eva Braunt. Aki eszerint a végzetes pillanatban már nem a menyasszonya, hanem a felesége volt.

Royról, a rendőrkutyáról egyik bulvárlapunkból megtudhatjuk, hogy „gondolkodás nélkül szembefut a torkolattűzzel”. A rendőrkutya gondolkodik, tehát van?

„Az amerikai delegációvezető, Robert Gates saját testőröket is hoz magával, ám a diplomata testi épségét magyar testőrök is óvják” – írja a NATO védelmi minisztereinek budapesti tanácskozása előtt az egyik bulvárlap. Eszerint aki miniszter, vagy delegációvezető, vagy egyszerűen, aki tárgyal, az mindjárt diplomata is?

Megbénul a belváros a NATO-csúcs miatt – írja címében egyik napilapunk. A kérdés csak az, hogy melyik belváros és mikor? Mert, hogy nem a budapesti belváros és nem a közeli hetekben-hónapokban, az bizonyos, mivel a magyar fővárosba nem terveznek olyan NATO-(csúcs)értekezletet, amelyen az állam- és kormányfők vennének részt. Lesz ugyan egy védelmi miniszteri tanácskozás Budapesten, még a forgalmi dugók is megjósolhatók, de c s ú c sról szó sincsen.

Borisz Jefimov, a 107 éves korában a minap elhúnyt orosz karikaturista – állítja egyik napilapunk – rettegett Sztálintól és sokszor várta a fekete Csajka érkezését. Itt csak annyi a difi, hogy Joszif Visszarionovics 1953-ben tette le a kanalat, a Csajkát viszont hat évvel később, 1959-ban kezdték gyártani a Gorkiji Autógyárban, de a KGB-ben akkor is talán csak az elnöknek vagy helyetteseinek volt ilyen autójuk, és nem a letartóztató legényeknek. Ugyanez áll a Csajka elődjére, a ZIM-re is. Ettől függetlenül persze Jefimov várhatta a Csajka érkezését, mondjuk, 1975-ben vagy 1985-ben, amikor az idős mestert gyakran keresték fel otthonában az elitnek ilyen márkájú gépkocsikon közlekedő tagjai.

Egyik napilapunk publicistája szerint Gyurcsány Ferenc a Tarka Magyar felvonuláson „dürrögött kicsit”. Sajnos, ilyen magyar ige nincsen. Lehet durrogni és lehet dürögni. Az utóbbit (mert hiszen a szerző nyilván nem petárdák robbantgatásával vádolja Gyurcsányt) – az értelmező szótár szerint – a párzási időszakában lévő fajdkakas teszi, vagyis párosodik. Az, hogy a miniszterelnököt fajdkakashoz hasonlítják, az egy demokráciában belefér egy újságcikkbe. De azt állítani, hogy egy nyilvános tüntetésen párosodott, az már a jó izlésbe sem fér bele.

Igen, ez a legenda is kiirthatatlan, méghozzá városi legenda, annak is fővárosi (budapesti!). Arról ír egyik napilapunk, hogy 1917-ben az Auróra cirkáló lőtte a Téli Palotát. Az Aurórának megvan a maga legendáriuma, de ezt az alkotórészét nálunk fantáziálták bele, orosz forrásban egyetlen egyszer sem szerepelt. A valóságban – legalábbis az orosz legendárium szerint – az Auróra oromlövegének v a k tölténnyel leadott lövése volt a jeladás a Téli Palota ostromára.

Egyik televíziónk esti híradója beszámolt a francia, a brit, német és az olasz á l l a m fő hirtelenében összehívott tanácskozásáról. A képernyőn valóban ott láthattuk Sarkozy francia elnököt, ám akárhogyan meresztgettük is a szemünket, sem Erzsébet királynőt, sem a német elnököt, Köhlert, sem olasz kollégáját, Napolitanót nem sikerült felfedeznünk. Pedig hát az utóbb említett három ország államfői ők. Hasznos tudni a különbséget az állam-, illetve a kormányfő között.

„Több vádpontban is beismerte bűnösségét II. Erzsébet pedofiliával vádolt lakája. Paul Kidd korábban az anyakirálynő szolgálója volt...” – olvasható egy internetes hírportálon. Hát lássuk! 1. A pasas nem a mai királynőt, II. Erzsébetet szolgálta, hanem édesanyját, aki ugyancsak Erzsébet volt. Ezt a névazonosság ellenére sem volt érdemes összekeverni.2. Az utóbbi azonban maga nem uralkodott, hanem VI., György király hitvese (és a jelenlegi királynő éldesanyja) volt, ergo nem anyakirálynő, hanem anyakirályné. (A magyar nyelv ebben különbséget tesz.) 3. A szolgáló – ha hinni lehet az értelmező szótárnak – minden esetben nőnemű. Ellentétben a pedofil lakájjal, aki férfi volt. A többi stimmel.

Elnézést kérek, de elejétől végéig idéznem kell egyik hetilapunk Csoda című jegyzetét: „Heves megyében, a 21-es számú főútvonalon, a 8-as kilométerszelvény közelében eddig tisztázatlan körülmények között egy személygépkocsi és egy kamion ütközött össze. Két sérültet a tűzoltók mentettek ki a roncsok közül. A rendőrség szakértők bevonásával folytatja a vizsgálatot.” Beküldendő: mi itt a csoda? Az, hogy egy személygépkocsi ütközött egy kamionnal? Vagy az, hogy két sérültet a tűzoltók mentettek ki a roncsok közül? Netán az, hogy a rendőrség szakértők bevonásával folytatja a vizsgálatot? Becsületes eltaláló jutalomban részesül.

Szinonímaként, félig gúnyos éllel testi munkásoknak nevezi a prostituáltakat egyik hetlapunk. Holott a „szexmunkás” k e r e s k e d i k a testével. Testi munkás viszont például a szövőnő, a takarítónő, a konzervgyári szalag mellett dolgozó munkás(nő). Amire a szerző alighanem gondol, az – valóban gúnyos éllel – az a l testi munkás. Csakhogy aki ír, annak nem elég gondolnia. Annak í r n i a kell.

David Ojsztrah születésének 100. évfordulóján egyik hírügynökségünk összeállítást tett közzé a hegedűvirtuóz életéről. Itt olvashatjuk, hogy 1942 telén Leningrádban v e z é n y e l t e Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét, de azt is, hogy „1959-től a karmesteri pálcát is kezébe vette”. Ezek szerint 1942-ben pálca nélkül vezényelt. A cikkből még arról is értesülhetünk, hogy 1937-ben Brüsszelben Ojsztrah megnyerte az Erzsébet királyné zenei versenyt, majd arról, hogy a mester első nyugati koncertjét Helsinkiben adta 1949-ben. Lehet, hogy 1937-ben Brüsszel még Keletnek számított?

Húsz évi börtönre ítéltek Belgiumban „halált okozó erőszakos lopásért” egy fiatalembert – számol be a bűnügyről egyik napilapunk. Így is lehet persze mondani. De az erőszakos lopást mifelénk azért inkább r a b l á s k é n t emlegetik.

Az oroszországi Mariföldön, Joskar-Olában tartott finnugor kongresszusról beszámolva egyik napilapunk szóvá teszi, hogy „a városban még a mari nyelvű utcaneveket is cirill betűkkel írják ki”. A magyarázat pofonegyszerű: másként nem is lehetne. A mari (és még számos nem szláv) nyelv írása ugyanúgy a cirill abécén alapszik, ahogyan például a magyar, a finn vagy az észt nyelvé a latinon.

Egyik televíziónk híradójának műsorvezetője közölte, hogy Angliában egy magyar orvost töröltek a praktizáló dokorok listájáról. Az illető, úgymond, egy wales-i kórházban számos hibás diagnózist állított fel. Feltehető, hogy az Egyesült Királyság, de legalábbis Nagy-Britannia orvosi listájáról törölték: Anglia és Wales ugyanis az utóbbiaknak a k ü l ö n b ö z ő részei. De vigasztalódjon, aki ezt a hibát elkövette! Mi ez ahhoz képest, ami a legnagyobb példányszámban megjelenő amerikai újság, a USA Today mai számának első oldalán jelent meg (s ami tegnap óta vezető hír az egész nemzetközi médiában), hogy t. i. egy d á n diák lelőtte tíz társát! (Merthogy valójában finn volt az istenadta, dehát Amerikából nézve ez úgylátszik mindegy.)

Karinthy Frigyes zseniális paródiájában („Azon az éjjel”) Gyóni Géza olvasott és írt egy Kosztolányi-verset. Hasonló teljesítménnyel dicsekedhet Petr Zelenka, pontosabban egyik hírügynökségünk, amely szerint a cseh-lengyel koprodukcióban készült Karamazov-testvérek a „Petr Zelenka által rendezett Dosztojevszkij-regény sajátos értelmezése”, vagyis Zelenka rendezett egy Dosztojevszkij-regényt. Ezt sem mindenki mondhatja el magáról!

A Vatikán és a zsidóság kapcsolatait építő, magyar születésű, brit állampolgárságú, zsidó vallású Sir Sigmund Sternberg érdemeit méltatja egyik napilapunk riportja, amelynek szerzője a riportalany „ökumenikus pályafutásáról” ír. Semmi kétség: Sir Sigmundnak nagyok az érdemei a vallásközi béke építésében, ennek azonban semmi köze az ökumenéhez. Az ugyanis a keresztény/keresztyén vallások együttműködését, a Krisztus-hívők egységét szorgalmazó mozgalom.

Az elrabolt turisták az egyiptomi-szudáni-líbiai határ közelében lévő senki földjén tartózkodnak – közölte egy szudáni tisztviselőre hivatkozva egyik hírügynökségünk. Kétlem ugyan, hogy a forrás valóban senki földjéről beszélt, a hírügynökségünknél azonban akkor sem ártana tudni, hogy ez nemzetközi jogi nonszensz. Az Antarktiszt leszámítva ugyanis nincsen földünkön egy négyzetméternyi szárazföldi terület sem, amely ne lenne valamely állam felségterületének része. Ez alól még a hármas határok környéke sem kivétel. Senki földje (de akkor is csak de facto) háborúban létezhet csupán, amikor az egymástól bizonyos távolságban húzódó arcvonalak közötti térséget egyik hadviselő fél sem ellenőrzi.

Ha hinni lehet – de nem lehet! – egyik hírügynökségünknek, a kultúra hét kimagasló személyiségének adták át a hét végén a Magyar Örökség-díjat a Magyar Tudomámyos Akadémia dísztermében. A díj átvevői között van ugyanis többek között Rónay György költő, műfordító és Nemes Nagy Ágnes költő, esszéíró. Ők azonban biztosan nem vehették át a díjat, mert már évtizedek óta nincsenek az élők sorában. A tudósítás szerzőjének figyelmébe ajánlom a „posztumusz” szót.

Az orosz légierő két TU-16o mintájú távolsági bombázója „vendégszerepelt” a közelmúltban Venezuelában, majd visszatért onnan. Hova? Egyik napilapunk szerint az Engels támaszpontra, egy másik szerint a szaratovi támaszpontra. Két mellétrafálás. A bázis ugyanis nem Engelsről van elnevezve, hanem az ő nevét viselő városban található (amíg Sztálin meg nem szüntette, ez volt a Volgai Németek Köztársaságának a székhelye), és az ugyan Szaratov megyében található, de Szeged nagyságú város és viszonylag távol fekszik magától Szaratovtól. Tehát: az engelsi (Szaratov megye) katonai repülőtérről van szó.

„230 éve született az első ember, aki meglátta a Déli sarkot” – ez a címe egyik hírügynökségünk anyagának, amelyből kitűnik, hogy ez az első ember a svéd származású orosz felfedező, Fabian Gottlieb, orosz nevén Fagyej (helyesen: Faggyej) Bellinghausen volt, aki 1770. szeptember 20-án, vagyis éppen 230 éve született. (Éljen a kerek évforduló!) A Déli sarkot – ezt a képzeletbeli pontot – persze meglehetősen nehéz meglátni. Ám ha valakinek ez mégiscsak sikerült elsőként, az minden bizonnyal (még az orosz lexikonok szerint is) a norvég Roald Amundsen volt, aki – az angol Robert Scottot néhány héttel megelőzve – elsőnek jutott el bolygónk legdélibb pontjára, és aki 1872. július 16-án született. Ennek azonban még százötven esztendeje sincsen.

A hét címe (egy buvárlapban): „Felfedeztek egy idegen égitestet”. Ezt nevezem! De még érdekesebb lett volna, ha egy i s m e r ő s égitestet fedeznek fel.

Egyik bulvárlap szerint „hősi halált halt matrózainak állít emléket a Honvédelmi Minisztérium”. Eddig még nem hallottam arról, hogy a ma Szekeres Imre (korábban Für Lajos, Keleti György stb.) által vezetett HM-nek matrózai vannak (voltak). De a lap még diszkriminativ is, mivel a 90 éve elsüllyesztett Szent István csatahajón nemcsak matrózok (a matróz rendfokozat nélküli tengerész, olyan, mint szárazföldön a közlegény), hanem altisztek és tisztek is szolgáltak, és a tenger fenekén elhelyezendő tábla az ő emléküket is őrzi majd.

„Rendkívül visszatetsző, hogy Gönczöl Katalin rendészeti államtitkár...” – így kezdődik egy cikk egyik napilapunkban. Gönczöl Katalin azonban nem rendészeti, hanem büntetőpolitikai, és nem államtitkár, hanem szakállamtitkár. Rendkívül visszatetsző...

Károly herceg – ha hinni lehet az egyik magyar hírügynökségnek – társuralkodót akar csinálni nejéből. Így szól ugyanis a tudósítás: „Az eddigi hivatalos álláspont látványos feladásával királynői rangot szeretne feleségének, Kamilla cornwalli hercegnőnek Károly brit trónörökös, amikor ő lesz Nagy-Britannia uralkodója.” A királynő a magyar nyelvben nőnemű királyt, uralkodót jelent, tehát ha Károly azt kívánja, hogy amikor ő király lesz, Kamilla legyen a királynő, csak úgy értelmezhető, hogy vele együtt fog uralkodni, mint annak idején például Spanyolországban a katolikus királyok: Fülöp és Izabella. De lássuk tovább: „A törvényerejű monarchikus szokásjog alapján a mindenkori királyi feleséget a „Queen”, vagyis a „királynő” megszólítás illeti meg.” Aha! Szóval csak arról van szó, hogy a tudósítás szerzője nem tudja, hogy a magyar nyelv megkülönböztet „királynőt” és „királynét”. Ami természetesen nem mindegy. II. Erzsébet például királynő, mert ő az uralkodó, míg például névrokona, a néhai „magyar” Erzsébet (Sissi) – lévén a király, Ferenc József felesége – királyné volt. Angolul – akárcsak a legtöbb más európai nyelvben – nincs a két fogalomra külön szó. Egyébként pedig a királynőt nem a „Queen” megszólítás illeti meg. Jóllehet a brit angol nyelvben a címhez – az amerikaitól eltérően: („Mr. President”, „Madame Ambassador” stb.) – nem teszik hozzá az „urat” vagy „úrhölgyet” (például a miniszterelnök megszólítása egyszerűen „Prime Minister”), a királynőt természetesen nem úgy kell megszólítani, hogy „Queen”, hanem úgy, hogy „Your Majesty”. Az újabb félreértés forrása: a szerző nem tudja, hogy mi a különbség a cím és a megszólítás között. Ha pedig egészen pontosak akarunk lenni, akkor Károly nem Nagy-Britannia királya lesz (ha lesz), hanem az Egyesült Királyságé (mert ne feledkezzünk meg Észak-Írországról), továbbá Kanadáé, Ausztráliáé és még több mint egy tucat független karibi és óceániai államé.

Az ülésről hivatalosan nem szivárgott ki semmi – közli egyik rádiónk élő hírműsorában, egy párttanácskozás színhelyéről a tudósító. Nagyszerű! Csakhogy ami kiszivárog, az nem hivatalos, ami pedig hivatalos, az nem kiszivárgás.

„Az ENSZ-közgyűlés 62. ülésszaka hétfőn ér véget. A következő hetekben Bushtól Ahmadinezsádig New Yorkba érkeznek a világ vezetői, hogy megtartsák éves beszédeiket.” Ezzel vezeti be egyik napilapunk azt az interjút, amelyet „Srgjan Kerim”, az ENSZ-közgyűlés leköszönő elnöke adott az újságnak. Az olvasó pedig törheti a fejét, hogy ha hétfőn véget ér a 62. ülésszak, akkor a következő hetekben miért csődülnek a világ vezetői New Yorkba. Nem ártott volna megemlíteni, hogy azért, mert az e hétfőt követő napon nyílik meg a Közgyűlés 63. ülésszaka. Az sem ártott volna, ha a leköszönő elnök nevét helyesen írták volna le, így: „Szrgjan”, mivel a nem latin betűs ábécével író nemzetek nyelvéből átvett neveket, szavakat (márpedig a macedónok a cirill írást használják) nem az angol transzkripció szerint vesszük át (még akkor sem, ha tulajdon – angol nyelvterületre szánt – névjegyükön is ez áll), hanem fonetikusan írjuk át magyarra. (Ha nem így volna, akkor például Solzhenitsynt, Shostakovichot vagy Saxokoburggotsky-t írnánk.) Végül: a leköszönő elnök valószínűleg tudja, hogy az ENSZ az Egyesült Nemzetek Szervezete, nem pedig Szövetsége, mint a lap hiszi (vagy legalábbis írja).

Egy gyűlésről beszámolva egyik hetilapunk riportere azt a metaforát kockáztatja meg, hogy „reverendaként veszi fel a zakót az evangélikus Donáth László”. Ez még így sem stimmel, éppen azért, mert Donáth László valóban evangélikus lelkész. Reverendájuk viszont csak a katolikus papoknak van.

Oszétia elnökének nyilatkozatát idézték egyik rádiónk esti hírműsorában. Hogy Észak-, vagy Dél-Oszétia első embere-e az idézett politikus, azt a műsorvezető elfelejtette részletezni. Aztán alig néhány perccel később már egy orosz urat idézett, aki a földgáz árának emeléséről nyilatkozott. Az illető Alekszandr Medvegyev, orosz elnök és – mint a műsorvezető szükségesnek tartotta hozzátenni – „egyben a Gazprom igazgatótanácsának helyettes elnöke”. Ha már az nem tűnt fel kollégánknak, hogy ezt a nyilatkozót nem Dmitrij, hanem Alekszandr Medvegyevnek hívják, az talán mégis szöget üthetett volna a fejébe, hogy egy államfő e g y b e n egy vállalat vezetőségében is helyet foglal, méghozzá másodhegedűsi szerepben. De nem ütött szöget a fejébe.

„Az angol királynőnek óriási hatalma van” – olvasható egy bulvárlapunk képaláírásában. Óriási hatalma? Nofene! Aztán mi áll őfelsége hatalmában?

„Szellemes, szabad ember” – így jellemez egy tévés műsorvezetőt egyik napilapunk publicistája. Isten látja lelkemet, de nem tudom, mit akar mondani azzal, hogy „szabad”. Magyarország szabad, demokratikus ország, amelynek – a jogerősen elítélteken kívül – minden állampolgára szabad. Értelmetlenségeket írni viszont nem szabad!

Bush elnöknek már csak néhány hete van a Fehár Házban – jelenti ki egyik rádiónk hírműsorának műsorvezetője. Számoljunk csak! A műsorvezető talán arra gondolt, hogy az idén november 4-én tartják az Egyesült Államokban az elnökválasztást. Addig még nyolc hét van hátra. Szerintem határeset, hogy lehet-e nyolcat néhánynak nevezni. Csakhogy George W. Bush nem aznap, hanem 2009. január 20-án költözik ki a Fehér Házból. Addig pedig még 19 hét van hátra, ami viszont bizonyosan nem néhány.

„Aki olvasta Franz Werfel német író A Musza Dag negyven napja című regényét...” Így kezdődik egy mondat egyik napilapunk cikkében. Tovább kár idézni, mert ezt a n é m e t írót senki sem olvasta. Franz Werfel nem német, hanem osztrák író volt.

Az ausztriai Lavamündnél oly meredek volt az út, hogy füstölt a kísérő autó fékpofája – írja egyik napilapunk. Szerintem, ha meredek az út, a gázpedált kell nyomni, nem a fékpedált. Lehet persze, hogy a riport hőse a lejtős úton lefelé jövet füstöltette a fékpofákat, de meredek csak felfelé van.

Az ukrán határ közelében portyázó magyar határrendészekről közöl riportot egyik napilapunk. Itt olvasom, hogy „a muszka vas egy olyan magas bozótoson vágott át, ahol a mi terepjárónk ki sem látszott”. A muszka vas valami olyaféle lehet, mint a ruszki acél, de hátha mégsem. Félretéve a tréfát: tényleg nincs fogalmam, hogy mire gondolt, mit írt el a szerző és mi fölött siklott át a szerkesztő.

„Ma Tripoliba várják Condoleezza Rice amerikai külügyminisztert, aki 50 éve az első magas rangú diplomataként utazik az észak-afrikai országba.” Ez az – egyik napilapunkban megjelent – nem túl hosszú mondat több sebből is vérzik. Legalább háromból. 1. Egy külügyminiszter nem d i p l o m a t a : több is, más is, mint a diplomaták. Ő politikus, a külpolitika irányítója. 2. Sok más magas rangú politikus járt az elmúlt 50 évben Tripoliban (legutóbb a francia elnök), Rice legfeljebb az első magas rangú a m e r i k a i lehet. 3. De legfőképpen: Tripoliban ma is tucatszám tartózkodnak magas, sőt, legmagasabb rangú diplomaták: az egyes országok nagykövetei. A n a g y k ö v e t n é l magasabb rangú diplomata ugyanis egyáltalán nem létezik.

Rafael Nadal lett Asztúria hercege – ez a cím olvasható nem is egy, hanem mindjárt két napilapunkban. Hangzatos cím, de ugyanilyen alapon azt is lehetett volna írni, hogy Kertész Imre lett Alfred Nobel. Tudniillik a díj, amellyel a teniszezőt kitüntették, Asztúria hercegéről (Príncipe de Asturias) van elnevezve, ugyanúgy ahogyan a Nobel-díj Alfred Nobelről. Annyi különbséggel, hogy az Asztúria hercege címet a mindenkori spanyol trónörökös viseli (ugyanúgy, ahogyan a brit trón várományosa a wales-i herceg), a Nobel-díjat viszont csak a dinamit feltalálójának halála után, végrendelete értelmében alapították és nevezték el a névadóról.

Egyik távirati irodánk jelenti ma délután „a BBC brit sajtóorgánumra hivatkozva”, hogy túlélte az ugrást egy Jamie Robertson nevű ejtőernyős, aki a gépből való kiugrása után beverte a fejét a gép farkába és eszméletenül zuhant, illetve ért földet. Én, mondjuk, nem sajtóorgánumnak nevezném a BBC-t, de fogjuk rá, hogy ez gusztus dolga, elvégre a rádió és a televízió is sajtó, csak éppen elektronikus. Ha viszont én t á v i r a t i iroda volnék, nem adnék ki ma délben egy olyan sztorit, amely az egyik legnagyobb példányszámú magyar újságban tegnapelőtt (60 órával ezelőtt) már megjelent. Persze a táviratot is viheti csigapostás.

A budapesti szerb nagykövetségen 1956-ban hátrahagyott dokumentumokat adtak át Belgrádban Göncz Kinga külügyminiszternek – jelenti a szerb fővárosból egyik hírügynökségünk. Tito idejében azonban a tagköztársaságoknak nem voltak saját külképviseleteik. A szóban forgó nagykövetség a j u g o s z l á v államé volt.

Negyven éven át pincébe zárva tartotta két szellemi fogyatékos gyermekét egy palesztin házaspár Izraelben. A testvérek a Palesztin Hatóság razziájának köszönhetik szabadulásukat. Ezt a hírt egy bulvárlapban olvastam és őszintén elcsodálkoztam rajta. Olyasmiről ugyanis már hallottam, hogy izraeli hatóságok palesztin területen razziáznak, de hogy a palesztin hatóságok razziáznak izraeli területen – olyanról még nem.

Egyik hetilapunk úgy véli, hogy Új-Zéland legnépesebb városa, a másfél millió lakosú Auckland után Sydney-ben található a világ legnagyobb, 80 ezres új-zélandi közössége. Nos, annak fényében, hogy az ország fővárosában, Wallingtonban – a 2002-es népszámlálás adatai szerint – 423 ezren, a déli szigeten található Christchurch városában pedig 130 ezren élnek, ez az adat aligha fogadható el valósnak.

„A zebrán akkor is a gyalogosnak van elsőbbsége, ha nincs forgalomirányító lámpa” – állítja egyik vasárnapi lapunk. Mielőtt az ezt az állítást komolyan vevő olvasó autó alá kerülne, nem árt tisztázni: a gyalogosnak c s a k akkor van előnye, ha nincs forgalomirányító lámpa a gyalogos átkelőnél. Ha ugyanis van, akkor annak a jelzése az irányadó, és ha a lámpa történetesen pirosan világít a zebra előtt a gyalogosan átkelők felé, akkor természeten nem nekik van előnyük.

Egyik hírügynökségük beszámol a XI. Zsidó Nyári fesztiválról, amelyet – szerinte – Ali Bin-Noun, Izraei állam budapesti nagykövete nyitott meg. Ha ez így igaz, akkor Aliza Bin-Noun asszony nemet váltott és áttért a muzulmán hitre.

Az utolsó inka uralkodó „végzetét a kondáslegényből lett Francisco Pizarro jelentette” – olvasható egy hírügynökségünk anyagában. Szó, ami szó, nem akármilyen karrier kondáslegényből Franciscóvá lenni! Kérdésem most már csak az, kondás korában a konkvisztador még nem volt Francisco Pizarro?

„Öt gyermekét bántalmazta egy ittas édesapa Salgótarjában” – jelenti egyik hírügynökségünk tudósítója. Én jó ember vagyok, ezért nem kívánok a tudósítás szerzőjének ilyen é d e s apát.

Egyik kereskedelmi televíziónk esti híradójában hegyeshalomi(!) riportot láttunk azokról a búvárokról, akik a hajdani „magyar hadsereg legnagyobb csatahajójának, a Szent Istvánnak” a roncsait kutatják az Adrián. A hadseregek azonban jobbára megmaradnak a szárazföldön, a tengereken a haditengerészet tart fenn egységeket. S jóllehet a hajó tagadhatatlanul az első magyar király, Szent István nevét viselte, Magyarország mégiscsak egy dualista államképződmény része volt, ily módon a Szent István az osztrák-magyar császári és királyi haditengerészet legnagyobb csatahajója volt.

Abbázia és Abházia között mindössze egy betű a különbség. S ami mindkettőben közös: remekül lehet ott nyaralni, élvezni a tengert. Minden egyébben viszont különböznek. Legalábbis annak, aki tisztában van ezzel. Amikor egyik televíziónk híradójában a műsorvezetőnő Abházia helyett Abbáziát mondott, először természetesen azt hittem, hogy egyszerű nyelvbotlásról van szó. Amikor azonban másodszor is a szakadár Abbáziáról beszélt, már nem hihettem ezt.
Egyébként egyik hírügynökségünk tegnapi anyagában „Abbáziát és Fiumét (Rijekát)” emlegette. Azon lehet vitatkozni, hogy a horvát kikötőváros nevének olasz formáját használjuk-e, zárójelben a horvát nevével, vagy fordítva. De azon, hogy ha már Abbáziát írunk, akkor legalább zárójelben ki kell tenni utána is a horvát nevét (Opatija) – azon már nehéz.

Egyik kereskedelmi rádiónk tudósítója szerint Szerbiában arra való hivatkozással nem engedik, hogy szerb állampolgár külföldi állampolgártól vért kapjon, mert ha így vérfertőzés következne be, a külföldinek bottal üthetnék a nyomát. Igen, főként, ha a szerb állampolgár például horvát állampolgárságú húgával lépne nemi kapcsolatra.

Irígylésreméltóan blickfangos cím egyik nem is bulvár-, hanem nívós hetilapunkban: „Titkosszolgák a női vécében”. A cikk szerzője azt meséli el, hogyan törték magukat titkosszolgák az átkosban annak felderítésére, ki firkált rendszerellenes feliratokat nyilvános vécék falára. A cikkben négy ilyen helyszín szerepel: az orosházi vasútállomás váróterme melletti férfi vécé, a nagyszénási Partizán mozi férfi vécéje, a nagyszénási tanácsháza udvarán lévő férfi vécé és az orosházi Alföld szálló földszinti, meg nem nevezett „nemű” vécéje. Az utóbbi esetben a hatóság 190 cm feletti egyént keresett. Ezek után két eset lehetséges: 1. A titkosszolgák nem női vécében kutakodtak. 2. Orosházán a kosárlabdás lányok vécéjében esett meg a kínos história.

Újabb Boeing zuhant le – ezzel adta elő egyik televíziónk híradója a kirgizisztáni repülőbalesetet. A Biskek mellett szerencsétlenül járt gép valóban egy Boeing volt. De miért újabb? Nem is emlékszem rá, mikor zuhant le előzőleg egy Boeing. Hacsak a szerkesztők nem a Madridban balesetet szenvedő gépre gondoltak. Az tudniillik nem Boeing, hanem McDonell Douglas gyártmányú volt. Viszont lezuhanásának okáról ugyanabból a tv-híradóból megtudhattuk, hogy azért következett be, mert az egyik turbina előre fújta a levegőt. Csakhogy a gázturbina, mint neve is mutatja, gázsugarat lövell ki. Ellenkező esetben levegőturbina volna.

A Spinozában sorra kerülő Zsidó Hetek keretében bemutatják a többi között Kathrine Kressmann Taylor Címzett című drámáát – számol be a tervekről egyik hírügynökségünk. A tudósításból kiderül, hogy a műben két barát 1932 és 1934 közötti levélváltásáról van szó, a néző szeme előtt az akkori Németország eseményei elevendnek meg. Eisenstein szerepében – folytatja a hírügynökség – Kulka János lép fel. Az előadást pedig bizonyára Szergej Einstein rendezi.

Észak-Amerikában túlságosan elszaporodtak a musztángok, ezért néhány ezret közülük helikopterekkel egy zárt karámba hajtanak, ahol lelövik őket – írja az egyik bulvárlap., amely az agyonlőtt lovak további sorsáról is beszámol: „Húsuk ujra felhasználása kerül”. Hogy-hogy újra? Az agyonlövésük előtt egyszer már felhasználta valaki a húsukat?

Nem tudom, úgy kell-e írni, amint itt a címben olvasható. Az egyik napilapban megjelent cikk szerzője ugyanis írása elején kifejti: a baedekkert, amely Karl Baedekkeről kapta nevét, így is lehet írni. Oké. Cikke utolsó mondatában azonban már bédekkernek írja ékezettel. Ez azonban még a legkisebb hiba, fogjuk rá a korrektorra! Az már némileg furcsább, hogy a Bedekker Albániába című 52 soros „recenzióban” 36 sor foglalkozik a bedekker(?), mint műfaj mibenlétével és csak 16 magával az albániai útikönyvvel. Ami azonban végképp különös, az az, hogy a cikk írója, aki pedig a többi között megállapítja, hogy „a szerző valódi szakértője az országnak”, adós marad a szerző nevével. Még jó, hogy a könyv kiadóját elárulja.

Én azt hittem, hogy már soha semmin nem fogok csodálkozni. Tévedtem. Egyik televíziónk híradójában bemutatták, amint Szerencsen csokoládéból kifaragják Gombóc Artúr szobrát. A kép alatti inzerten ez volt olvasható: „Ekker Róbert szobrász (Fidesz)”. Az teljesen rendben van, hogy egy képviselő vagy egy polgármeser neve után zárójelben feltüntetik a pártállását. De egy szobrászművészét? Talán mégiscsak a magánügye vagy nem? Ezután már csak az következhet, hogy a színházi plakátokon a szereposztást részletezve az is elolvasható lesz, hogy melyik párt tagja alakítja Rómeót és melyiké Júliát.

„Most verőember, jövőre talán alelnök” címmel olvastam egy cikket egyik napilapunkban. Nagyon figyelmesen olvastam, kétszer is átrágtam magam rajta, de nemcsak, hogy a „verőember”szó nem fordul benne elő, de még valami hasonló fogalomról sincs szó a cikkben. Úgyhogy adott esetben legfeljebb az olvasókat á t verő emberekről (szerkesztőkről) beszélhetünk.

A madridi légi katasztrófa okait elemezte egy magyar pilóta egyik televíziónk esti híradójában. Az illetőt úgy mutatták be, mint első tisztet és főpilótát. Márpedig aligha lehet főpilóta az, aki csak első tiszt (másodpilóta) és nem repülőgép-kapitány.

„Hárs Gábor volt szocialista képviselő, aki márciusban huszonhárom frakciótársával együtt lépett át az MSZDP-be...” Ezt egy napilapunkban olvastam. Csakhogy hogy nem Hárs parlamenti frakciótársai közül hagyták ott huszonhárman az MSZP-t, hanem különböző helyi önkormányzatok szocialista képviselői. Az MSZP-nak nyilván így is kínos, de azért talán mégiscsak van egy kis különbség...

A görög mitológia talán legismertebb alakjaként emlegeti egy képes folyóiratunk Herkulest. A legismertebbről persze lehetne vitatkozni (a lap is csak a t a l á n legismertebbnek nevezi), arról azonban, hogy Herkules nem a görög, hanem a római mitológiában szerepel, arról aligha. Az ugyanis tény. A görög mitológiában elődje-mása: Héraklész.

A madridi repülőgép-katasztrófáról beszámolva egyik kereskedelmi televíziónk műsorvezetője azt találta mondani, hogy egymás után érkeztek a mentőhelikopterek a repülőtér melletti felszállópályára. Most már csak azt nem értem, mi szükség van felszállópályára egy repülőtér m e l l e t t ?

Óriásgépnek titulálja az egyik bulvárlap a Boeing-737-600-at. Ez a repülőgép természetesen nagyobb, mint például az ugyancsak a Malév színeiben repülő Bombardier, ám ha a 737-es óriás, akkor minek nevezné az újság, mondjuk, az – egyelőre – ugyancsak a Malév gépparkjához tartozó Boeing 767-et, vagy más, szintén sokkal nagyobb masinákat, például a Boeing 747-et, vagy a Boeing 777-et, vagy az Airbus 340-et, vagy az Il 96-ot?

Előzmény: autóbalesetben életét vesztette a miniszter 15 éves fia. A bulvárlap magát bizonyára rámenősnrk vélő munkatársa megpróbálja kideríteni, mit szól a történtekhez az apa: „A családi tragédiáról a miniszter nem kíván nyilatkozni – hárította el kérésünket Olt Boglárka, a minisztérium szóvivője. A ...(a lap neve) utolérte telefonon a minisztert, ám Szabó Imre nem akart beszélni a tragédiáról.”

Egyik rádiónk tudósítója arról számolt be Egerből, hogy az úgynevezett kórházvédők demonstrációján a Gój Motorosok b ú g a t t á k a motorjaikat. Búgatni (pároztatni) a kocákat szokták szaporítási szándékkal. Eszerint tehát a Gój Motorosoknal az volt a céljuk, hogy Harley-Davidsonjaik kis 125 köbcentiméteres motorokat fialjanak? Vagy csak b ő g e t t ék a motorjaikat?

Azt írja egyik hetilapunk Tajvanról, hogy „függetlenségét Kína nem ismeri el, valójában mégis önálló államként működik”. Ez persze igaz, azzal az apró kiegészítéssel, hogy Tajvan (a Kínai Köztársaság) függetlenségét az ENSZ sem ismeri el. Sőt, hazánk sem. Sőt, még az Egyesült Államok sem. Sőt gyakorlatilag az egész úgynevezett nemzetközi közösség sem, leszámítva néhány apró óceániai szigetállamot és latin-amerikai banánköztársaságot.

Ri Mjong Bak koreai miniszterelnököt említi cikkében egyik napilapunk. Vajon melyik koreai állam kormányfőjére gondol a szerző? Mert aki eddig nem tudta, az akár ugyanennek a cikknek az előző mondatából is értesülhetett arról, hogy Japán nem akarja magára haragítani a k é t Koreát.

Svoboda tábornok a második világháború idején a Szovjetunióban alakult csehszlovák katonai hadtest parancsnoka volt – tudhatjuk meg egyik napilapunk cikkéből. A k a t o n a i itt különösen fontos, különben az olvasó még, mondjuk, egy tűzoltó hadtestre, netán a Kennedy-féle Békehadtestre gondol.

Egyik magyar bulvárlap elmagyarázza olvasóinak, hogy Oroszország ellenzi, hogy Ukrajna a NATO-hoz csatlakozzon és „ugyancsak ellenzi a balti államok szövetséghez való csatlakozását, mvel az szerinte orosz területeket fenyegetne”. Tartok tőle, hogy az újság szerkesztői számára a reveláció erejével fog hatni, amit most a tudomásukra hozok: a balti államok már 2004-ben csatlakoztak a NATO-hoz.

A fő sportlétestményt precíziós levegő-föld rakétával is védik most Pekingben – írja egyik hetilapunk. A szándék nemes, a baj csupán az, hogy levegő-föld rakétával (tehát amelyet a levegőből – repülőgépről – indítanak földi célpontra) védeni nem, legfeljebb csak támadni lehet egy földi objektumot. Ha pedig precíziós is, akkor jó eséllyel le is rombolják azt. Kár a Madárfészekért!

500 millió euróért vásárolt meg egy villát a francia Riviérán egy orosz milliárdos, sőt – szellemeskedik egyik bulvárlapunk – egy százmilliárdos. Csakhogy olyan nem létezik. Már tudniillik, ha a szerző nem arra gondolt, hogy száz milliárdos, hanem egy olyan emberre, akinek százmilliárdjai vannak. A világ leggazdagabb emberének, Warren Buffettnek a vagyona is csak mintegy 62 milliárd dollárt ér. Hacsak persze a szerző nem rubelben számol...

Az első Moszkvicsom egy gömbölyű 403-as típus volt – osztja meg emlékeit egy autós veterán a bulvárlap olvasóival. A gömbölyű fő kritériuma ugyan az, hogy gurul, és a Moszkvics, ha ép még, valóban gurul. Mindamellett: öreganyám sem látott még gömbölyű autót.

„Zúg a Volga! Zúg a Volga. Mostantól ismét énekelhető az átkos egyik kedvenc orosz népdala” – írja egyik napilapunk. Átkosnak ugyebár – mint időszakot – a Rákosi-Kádár korszakot nevezik tréfásan, félig tréfásan, gúnyosan. (Nem kívánt törlendő.) De vajon honnan sejthették a dalt éneklő volgai hajóvontatók a 18-19. században, hogy száz-kétszáz év múlva a távoli Vengriában lesz egy olyan időszak, amelyet később átkosnak fognak nevezni?. Avagy: a cikk szerzője összetévesztette a Magyarországon is legalább száz esztendeje ismert Ej Uhnyemet a Lenin-gyászindulóval?

A keceli diszkóban drogtúladagoló fiatalokat inkubálni kellett – állítja egyik kereskedelmi rádiónk. Nofene! Inkubátorba dugták őket, mint a koraszülött csecsemőket? Nem inkább intubálták őket, azaz gégemetszést hajtottak végre rajtuk, hogy levegőt kapjanak? Hogy szól az alapvicc? Micsoda különbség!

Szemben azzal, ami különböző hazai rádiókban és televíziókban elhangzott: Chinvali az nem csinvali, mert a a város neve nem angol, és a szó elején a ch nem is erős h-hang, mert a város nem is német, hanem oszét, ezért a ch-t – bármily hihetetlen is! – cé-há-nak kell ejteni. Továbbá: az Oszétia nem osszétia, ahogyan egyik jeles szakértő ejtette, noha angolul valóban két s-sel írják, de nem is Oszécia, ahogyan ugyancsak hallottam egyik rádiónkban, mert az elnevezés nemcsak hogy nem angol, de mégcsak nem is latin.

Állampuccs előkészítésével vádolt meg egy csoportot Evo Morales bolíviai elnök – tudhatjuk meg egyik napilapunk kommentárjából. Csakhogy á l l a m puccs nem létezik, a puccs magában is az államhatalom erőszakos megdöntése egy kisebb csoport által. Azt is mondhatjuk helyette magyar szóval, hogy á l l a m c s í n y, és ebben az esetben az á l l a m valóban nem fölösleges, hiszen csíny még ezernyi fajta más is elképzelhető.

Romániában – közli egyik hírügynökségünk – „a közúti közlekedés sokszor ellehetetlenül a hatalmas forgalmi dugók miatt. A gépkocsivezetők közül így sokan elvesztik türelmüket és kevésbé tartják tiszteletben a megengedett sebességkorlátokat”. Száguldanak a dugóban?

Valkay Ezsébet, az olasz női vízilabda válogatott tagja nyilatkozott egyik hírügynökségünknek arról, milyen az, amikor nővérével, a magyar válogatott oszlopos tagjával, Valkay Ágnessel kerül szembe a medencében. „Nem gondolok arra, hogy ő a testvérem, csak játszok. Néha szabálytalankodok vele...” Sajnos azonban a nyelvtannal is szabálytalankodik, amikor rosszul használja az ikes igéket. Idézni persze csak pontosan szabad, de azért talán vannak kivételek...

Szolzsenyicinről szóló cikkében azt írja egyik hetilapunk, hogy Putyin a szovjet titkosrendőrség tisztje volt. Ez azonban tévedés. A KGB-nek számos funkciója volt – külföldi hírszerzés, kormányőrség, sajtócenzúra, büntetőtábor-igazgatás stb., stb. – amelyek természetesen szintén a szovjet diktatúra fennmaradását szolgálták, de amelyeknek nem sok közük volt ahhoz, amit köznapi nyelven titkosrendőrségnek nevezünk. Putyin pedig a hírszerzés tisztje volt. Ezzel szemben éppen a titkosrendőrség, az általa és nem – mint a hetilap írja – a hírszerzés által működtetett levélcenzúra volt az a szerv, amelyen fennakadt Szolzsenyicinnek a barátjához írt és Gulágot eredményező levele.

Azt állítja egyik napilapunk, hogy „ha valaki bemegy egy svédországi vagy finnországi lutheránus templomba, nem tudja megállapítani, hogy katolikus vagy lutheránus misét lát-e”. Én innen, már Magyarországról, anélkül, hogy bemennék a templomba, csalhatatlanul meg tudom állapítani, hogy lutheránus mise nem létezik. Az evangélikusok istentiszteletet tartanak.

Rendőrök is részt vetttek egy tiszapüspöki tömegverekedésben. Nem voltak szolgálatban, úgy kerültek a településre, hogy történetesen ott nyaraltak. Ez derül ki egyik hírügynökségünk tudósításából, továbbá, hogy „az ügyben az egyenruhások érintettsége miatt a Szolnoki Nyomozó Üyészség folytatja le a nyomozást.” Egyenruhások? Hát ha ezek a zsaruk nyaralás közben is egyenruhát viseltek, én megeszem a kalapom.

Magától értetődő tényként tálalja egyik napilapunk cikkírója, hogy a Kínában élő ujgur kisebbség tagjai törökül beszélnek. Nagyon remélem, hogy a szerző nem dob egy hátast, ha megtudja, hogy az ujgurok ujgurul beszélnek. Igaz, az ujgur a török nyelvek családjába tartozik, ugyanúgy, ahogyan például a spanyol vagy a román (új)latin nyelv. Mégsem állítja senki sem, hogy a spanyolok vagy a románok latinul beszélnek.

Egyik napilapunk fényképén Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök egy plecsnit akaszt venezuelai kollégája, Hugo Chavez nyakába. Az érdemrend – a képaláírás szerint – az „emberek barátsága” nevű kitüntetés. Meglepő elnevezés, hiszen – ha leszámítjuk a kutya-macska barátságot, amely, mint tudjuk, éppenséggel az ellenkezőjéről szól – barátkozni csak az emberek szoktak. Dehát nem is ez a kitüntetés neve. A szöveget nyilván angolból fordították. Méghozzá: mellé, de nagyon! A people szó ugyanis nemcsak embereket, hanem népet is jelent. A kitüntetés tehát a n é p e k barátságát – az adományozó szerint – elősegítő államférfinek jár.

Lelőtték a kirgiz rendőrség kábítószer-ellenes főosztályának vezetőjét Biskekben – jelenti egyik hírügynökségünk és elmagyarázza: több hasonló merényletet követtek már el a közép-ázsiai országban a 2005. évi népfelkelés óta, amely elűzte Aszkar Alijev elnököt. Nos, én kapásból két Alijev (Aliyev) elnököt is tudok mondani: Azerbajdzsán mai államfőjét, Ilham Aliyevet és atyját, Heydar Aliyevet. A hírben szereplő kirgiz rendőrezredes neve is Alijev. Ezzel szemben az elűzött kirgiz államfőt Aszkar A k a j e v n e k hívták.

638 ezer 400 kilométer Amerika és Kanada területéből a préri – világosítja fel olvasóit az egyik bulvárlap. Ezért a pénzért hektoliter is lehetne.

Egyik napilapunk idézi a Magyar Gárda Jász-Nagykun-Szolnok megyei kapitányának levelét, amelyből kitűnik, hogy rendezvényüket mégsem abban az étteremben tartják, ahol eredetileg tervezték, mert semmiféle közösséget sem tudnak és akarnak vállalni „az SZDSZ nemeztáruló politikájával és az ezt a politikát kiszolgáló személyekkel.” Azt értem, hogy az étterem tulajdonosa szadeszes, csak azt nem, hogy egy étteremben miért árulnak nemezt.

Kétoldalas tanulmány egyik napilapunk hétvégi mellékletében Grúzia – vagy ahogyan a szerző nevezi: Georgia – történetéről. Az írás végén a szerkesztőség közli, hogy a szerző Londonban élő történész, kartográfus, neves kiadók számára készít történelmi térképeket. Ha egyszer ilyen jeles férfiú (de ha nem az, akkor is) annyit mindenképpen megérdemelt volna, hogy a tanulmány fölött vagy alatt a szerkesztőség a n e v é t is feltüntesse.

A jegyzetem címében olvasható kérdést teszi fel egyik anyaga címében egyik hírügynökségünk. Az írásból megtudhatjuk, hogy egy bécsi szeletért petrezselymes burgonyával 43 percet kell futni, méghozzá élénk tempóban. A mozzarellagolyók paradicsommal nevű divatos előételt 53 perc alatt tehetjük „meg nem evetté”. Ám az alapkérdés megválaszolásával, azzal tudniillik, hogy hány percet kell futni egy brassói (aprópecsenye?) ledolgozásért, a hírügynökség adós marad. Lehet, hogy ez rejtvény, amelynek megoldását a jutalomra éhes olvasó beküldheti a hírügynökségnek?i

Az Amerikai Magyar Kereskedelmi Kamara vezérigazgatójával készült rövid interjút közöl egyik napilapunk. Nem tudom, hogy Amerikában van-e Magyar Kereskedelmi Kamara (kétlem), de hogy itt a (magyarországi) Amerikai Kereskedelmi Kamaráról (AmCham) van szó, az bizonyos.

A roma holokausztról való auschwitz-birkenaui megemlékezésről beszámolva egyik hírügynökségünk a *magyarországi Gyurcsány-kormányról” és „Kiss Róbert lengyel nagykövetről” ír. 1. Őszintén örülök a „magyarországi” jelzőnek. Különben még azt hihetném, hogy a/ másutt, például Patagóniában vagy Kamcsatkán is működik egy Gyurcsány-kormány, vagy: b/ ez a kormány nem magyar érdekeket képvisel (idegenszívű), tehát nem magyar, csak a székhelye van Magyarországon. 2. Ha az a diplomata valóban lengyel nagykövet volna, akkor inkább Robert Kiszewicznek hívnák.

Még egy hír ugyanebből a napilapból: „Az egymással belharcban álló határon túli magyar szervezetek nem annyira politikai, vagy gazdasági, mint inkább morális válságba sodorják az érintett magyar közösségeket – állapítja meg esszégyűjteményében Balla D. Károly, az Ungváron élő író, akinek kötete – öt más művel együtt – az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványnál látott napvilágot. (Munkatársunktól)”. Hát kérem. Az újságíró iskolákon úgy tanítanák, hogy először is: ennek a hírnek (ha egyszer hír) azzal kellene kezdődnie, hogy hat könyv jelent meg az Európai stb.Közalapítványnál, aztán jönne minden más. Másodszor: felhívnák az újságírótanonc figyelmét arra, hogy ha egy könyvről – akár röviden is – ír, ne felejtse el megemlíteni annak a címét. Végül: a zsurnalisztikát oktató kolléga ellenőrizné az idézet pontosságát, és akkor kiderülne, hogy az „idézett” mondat a könyvben egyáltalán nem szerepel. Az legfeljebb a könyv summázata. A hírben található két központozási hibára már ki sem térek.

Hír egy hírügynökségi jelentés alapján egyik napilapunkban: „Bérgyilkosságok és gyilkossági kísérletek megszervezésében találta bűnösnek tegnap egy moszkvai bíróság Leonyid Nyevzlint, a felszámolt Yukos olajipari óriáscég egyik főrészvényesét. A bíróság szerint Nyevzlin szervezte többek közt egy polgármester meggyilkolását.” A hírből csak a következő, talán nem teljesen jelentéktelen apróságok hiányoznak: 1. Nyevzlin teljességgel kitaláltnak tartja az ellene felhozott vádakat. 2. Mire ítélte őt a moszkvai bíróság? (Életfogytiglanra. K. I.). De legfőképpen: 3. Nyevzlint t á v o l l é t é b e n ítélték el. Nevezett úr ugyanis hoszzú évek óta Izraelben, illetve az Egyesült Államokban él, amelyeknek eszük ágában sincs kiadni őt az orosz igazságszolgáltatásnak, és ezért az állítólagos felbujtó magasból kakálja le az ítéletet.

A mentőszolgálatok, a tűzoltóság és a katasztrófavédelem munkatársai elhunyt kollégájukra emlékezve gyertyát gyújtottak kora este az Alkotás utcai mentőállomáson, később a spontán megmozdulás részeként szirénázva tiszteletkört írt le több tucat jármű a Moszkva tér körül. Ez egyik napilapunkban olvasható. Nagyjából igaz is.Nagyjából csak azért, mert a „kora este” 3/4 9 körül volt. Mi, akik az Alkotás utcához közel lakunk, tíz-tizenöt percen keresztül hallgathattuk a tűzoltó- a mentő- és ki tudja, még milyen autók vijjogását, szirénáit. Azt hittük: repülőgép zuhant le vagy más hasonló tömegszerencsétlenség történhetett, ha ennyi különleges rendeltetésű járműnek kell kivonulnia. Mindamellett, úgy gondolom, megbocsátható a rettenetes zaj, amit az alvásra készülő városban csaptak: ennyit megérdemel a helikopter balesetben hősi halált halt légi mentős emléke. Csak azt nem értem, honnan vette egyik kereskedelmi televíziónk reggeli híradója azt, hogy a különleges rendeltetésű gépkocsik c s ö n d ben vonultak végig az Alkotás utcán?

Egyik hírügynökségünk szerint Verrasztó Dávid úszó nem utazott Pekingbe a magyar olimpiai csapattal: „nem változtatott korábbi elhatározásán és lemondta részvételét, amelyről még édesapja, a volt világhírú versenyező sem tudta lebeszélni”. Most már csak az nem világos, hogy apja a részvételről vagy a rész nem vételről akarta-e lebeszélni fiát. Ha ugyanis az „amelyről” vonatkozó névmást a szerző jól használja, vagyis a névmás a részvételre vonatkozik, (amiben a dolgok logikája szerint erősen kételkedem), akkor a papa azt akarta, hogy Dávid ne utazzon Pekingbe, és lám, lebeszélése eredményes volt. Ha viszont atyja arról akarta lebeszélni, hogy n e mondja le részvételét, akkor az „amiről” névmást kellett volna használni. Vagyis félő, hogy a tudósítás szerzője éppen az ellenkezőjét állította annak, amit akart.

„Görbicz leforrázta magát. Veszélyben az olimpia.” Cím és alcím az egyik bulvárlapban. Görbicz Anita pekingi szereplése, sőt, emiatt akár az egész magyar női kézilabda-válogatott jó játéka valóan kérdéses, de innen és most szeretnék mindenkit megnyugtatni: az olimpia nincs veszélyben.

Tábor a semmi közepén – ez a képalárás olvasható egyik napilapunkban az afganisztáni Pol-i Kumriban telepített magyar katonai tábort madátávlatból mgörökítő fénykép alatt. A fényképen a tábor közvetlen közelében egy zöldellő fák között meghúzódó város sűrűn épült földszintes és emeletes lakóházai láthatók. Ha ez a semmi, akkor mi a valami?

Nem volt veszélyes az óriásbomba - teljes oldal szélességű címben tudatja ezt egyik napilapunk a 9. oldalán. A 7. oldalon viszont feketén-fehéren az áll, hogy véletlen, hogy a szerkezet nem robbant. Hát ha nem volt veszélyes, hogyan robbanhatott volna? Vagy ha véletlen csupán, hogy nem robbant, akkor hogy-hogy nem volt veszélyes?

Kiváló tudós kiváló cikke egyik hetilapunkban. De éppen azért, mert valóban kiváló tudós, nem szabadna olyan „nagyvonalúan” bánnia a tényekkel, számokkal, mint ahogyan teszi. Előbb azt írja, hogy a spanyolnátha 1919-1922 között csaknem 22 millió áldozatot követelt, „többet, mint a két világháború együtt”. Holott elég közimert adat, hogy az I. Világháború áldozatainak száma 18 millió volt, míg a II. Világháború áldozatanak számát 60 ás 100 millió közé teszik. Később a szerző azt állítja, hogy százezer ezerszerese egymlliárd. Holott egy nagyságrenddel kisebb: csak százmillió.

„A fegyveres erők katonái felügyelik augusztus 4-től az olasz városokat” – közli egyik napilapunk. Hát kinek vannak még katonái a fegyveres erőkön kívül? Talán csak anyámasszonynak és a kárónak. (Lásd: kárókatona.)

Draskovics Tibor b e l ü g y miniszter is felkereste a színhelyet, ahol tűzszerészekre várt a feladat, hogy hatástalanítsák a „ferencvárosi bombát” – írja egyik napilapunk. Gyurcsány Ferenc már jó ideje megszüntette a belügyminisztériumot. E lépés helyessége azóta is sok vitát vált ki. De azt, hogy ez a minisztérium nem létezik és hogy Draskovics Tibor igazságügyi és rendészéti miniszter, azt senki sem vitatja.

Még mindig a „ferencvárosi” kéttonnás bomba. Egyik rádiónk munkatársa azt jelentette, hogy a közeli iskolákban még három óvóhelyet nyitottak a lakásukból átmenetileg kitelepített embereknek. A kedves hallgató aztán törheti a fejét, hogy ha a bomb potenciális robbanásának lehetséges hatóköréből kitelepítették a lakókat, akkor vajon miért kell azokat ó v ó h e l y e n elhelyezni? A magyarázat: a riporter bizonyára nem tudja, hogy az óvóhely az bunker, mely éppenséggel a robbanástól, bombáktól véd, hanem bizonyára azt hiszi, hogy az óvóhely olyan hely, ahol az idős emberekről gondoskodnak, ó v j á k őket.

Ferencvárosból tudósított egyik rádiónk riportere. „A tűzszerészek nem tudják, hogy éles volt-e a töltény” - hangzott el a riportban. Hát hogy mennyire volt éles, annak megvitatásába most nem megyek bele, de ha ez töltény volt, akkor én vagyok a dalai láma.

„Sátoraljaújhely polgármestere, Szamosvölgyi Péter szerint a hétfői roma demonstráció szervezői félrevezették a médiát – ezt maga a polgármester tudatta közleményben az ...-vel (a hírügynökséggel K. I.) kedden” - jelenti egyik hírügynökségünk. Tehát nem megbízottai útján tudatta, hanem maga. Mint Rusztem. („Rusztem maga volt ő” - Arany János.)

Eltűnt egy érdi család – tudatja egyik hírügynökségünk, és hírét a következőkkel egészíti ki: „egyik gépkocsijukat zárt, sértetlen állapotban megtalálták...de a másiknak szintén nyoma veszett”. Szintén? Tehát amelyiket megtaláltak, annak is nyoma veszett?

A „ferencvárosi” óriásbomba apropóján egyik napilapunk elmeséli, hogy a háború alatt Budapestre ledobott bombák között „voltak igen nagy, négy, sőt öt és fél tonnás szerkezetek is. Például az Északi vasúti összekötő híd közelében eddig hét ötszáz kilós szerkezetet hatástalanították a tűzszerészek”. Minden tiszteletem a tűzszerészeké, de nem a szerkesztőé, aki a több tonnás szerkezetek közé hagyta sorolni a féltonnást.

Egy szabóról ír egyik napilapunk, aki „később előadóként dolgozott, majd szenet lapátolt, az ekkor szerzett skorbuttól pedig az összes foga kihullott”. Ez persze nem zárható ki, ha szénlapátolós időszakában az illető nem fogyasztott friss gyümölcsöt, de hogy a skorbutot nem a szénlapátolás okozta, az bizonyos. Lehetséges persze, hogy a jelzett úr egy hajón lapátolta a szenet, és a hosszú tengeri úton nem jutott friss gyümölcshöz, zöldséghez, aminek következtében C-vitamin hiány, skorbut lépett fel nála. Akkor viszont hasznos lett volna ezt az apróságot is megemlíteni.

Az MTI a szerbeknél ugyancsak használatos latin betűs átírással használja a szerb tulajdonneveket, azzal a különbséggel, hogy a c-re, s-re stb. nem tud „hacseket”, a családi nevek végén (de másutt is) lévő c-re vesszőt tenni. A magyar újságok többsége a fonetikus átírást használja, ami ugyancsak elfogadható, hiszen a szerb írás nagyrészt még mindig cirill betűs. A szomorú csak az, amikor ezeket úgy keverik, mint teszi egyik napilapunk, amely ugyanabban a cikkben, ahol Karadzsics és Mladics áll (tehát nem Karadzic és Mladic), a továbbiakban Vukcevic, Glas Jasnosti, Dilparic és Bosic olvasható. Fő a következetesség, ugyebár?

Egy hírügynökségi tudósításból megtudhatjuk, hogy „több mint kétmlliárd forintba kerül azon Herrnád menti településeken a körtöltések megépítése, ahol még nincs ilyen, és amely megléte estén viszonylagos biztonságban lehetnének a községek árvíz esetén”. Az a z o n Hernád menti települések Beszkárt- (vagy ha jobban tetszik: MÁV-) nyelven vannak, ezt élő beszédben bárki úgy mondaná, hogy a z o k o n a Hernád menti településeken. De vajon mire vonatkozik az „amely”? A többes számban álló körtöltésekre, vagy netán a megépítés meglétére? Különben is, ha megépülnének, nemcsak estén, hanem nappal is biztonságban lehetnének a községek. A továbbiakból megtudjuk, hogy még nem épült ki az árvízvédelmi védvonal a települések b e védésére, továbbá, hogy csak részlegesen épült ki egy helyen a körtöltés, ezért e z e n (megint!) települések mély fekvésű szélterületeit a levonuló árhullám évek óta v e s z é l y e z i. Csakhogy az irodalmi magyar nyelvben legfeljebb feszélyezni vagy veszélyeztetni lehet valakit vagy valamit (például egy hírügynökség munkájának színvonalát), a két igét összevonni nem tanácsos.

A Quantas légitársaság jumbójának szerencsés végű balesetéről szóló beszámolójában egyik napilapunk a többi között ezt írja: „A keletkezett lyuk miatt az utastérben a légnyomás drámaian csökkent, a gép hirtelen 12 000 méterről 7500-ra esett vissza. A beszámolók szerint hatalmas zajt hallottak, mindenféle törmelék potyogot(sic) rájuk, süvöltött a szél, kioldódtak az oxigénmaszkok...Az utasoknak felfordult a gyomra a légnyomáskülönbségtől és az izgalomtól. de volt annyi lélekjelenlétük, hogy megtapsolják a lyukas gépet épségben letevő gép kapitányát.”
1. A tudósításból hiányzik az az apróság, hogy a gép utastere dehermetizálódott, és ezért volt szükség az oxigénmaszkokra. 2. Erre azonban nem azt követően került sor, hogy a gép „visszaesett”, hanem szinte a dehermetizálódás pillanatában, míg a több ezer méteres süllyedés legalább egy percig tartott. 3. Mi több, a a gép nem „esett vissza”, hanem az történt, hogy a pilóták, az instrukciónak megfelelően, végrehajtották azt a szimulátoron korábban sokszorosan lepróbált manővert, hogy a gép dehermetizálódása esetén a normális süllyedési sebességnél sokkal gyorsabban elviselhető magasságra ereszkednek le a géppel. 4. Végül: miért kell ahhoz lélekjelenlét, hogy valaki a földet érés u t á n megtapsolja – az adott esetben ezt valóban kiérdemlő – pilótákat (amit egyébként manapság a legnormálisabb leszállás után is meg szoktak tenni az utasok)? Lélekjelenlét legfeljebb ahhoz kellhetett, hogy a dehermetizálódás pillanatában a hirtelen rá tört légnyomáskülönbség és a „potyogás” pillanataiban valaki ne essen pánikba, hanem gyorsan vegye fel az oxigénmaszkot.

Nagyon érdekes, félig ismeretterjesztő, félig riportfilmet sugárzott egyik televíziónk az amerikai jogrendszerről. Itt hangzott el, hogy az otthoni pisztolytartás ügyében, amellyel washingtoniak fordultak a Legfelsőbb Bírósághoz, júliusban születik ítélet. Ezzel szemben már június 26-án, pontosan egy hónappoal a film sugárzása előtt megszületett ez az ítélet. Ha már nem akarták újra felvenni a film végét, legalább a sugárzást követően, egyetlen mondat erejéig közölhették volna, hogy az ítélet megszületett, mégpedig a kereset washingtoni beadóira nézve kedvezően. Ennyira azért talán mégsem illik leszarni a közönséget.

„Nem vonják ki a magyar katonai missziót Afganisztánból – döntött a honvédelmi bizottság.” Ez a felcím olvasható egyik napilapunkban. A döntéshez viszont az kellett volna, hogy valaki a bizottság ülésén ezzel kapcsolatban pozitív vagy negatív javaslatot (vonják ki, illetve ne vonják ki) terjesszen be. De ilyen javaslatról, arról, hogy a magyar kontingens kivonása egyáltalán szóba került volna az ülésen, egyetlen újság sem számolt be. Az sem, amelynek felcímében az állítólagos döntésről szó esik. Hát akkor?

Tudósítást hallhattunk egyik rádiónk hírműsorában a leendő Balatonring motorkerékpár-versenypályáról. Hangulataláfestési elemként a tudósító bejátszott némi motoros zajt (talán éppen versenyről) és közölte, hogy ilyen hangrobbanásoktól lesz majd zajos az új pálya is. Kétlem. Nem a zajt, abban biztosak lehetünk, mivel a motorkerékpár nem csöndes jószág. A hangrobbanás azonban a hangsebesség feletti repülést kísérő zaj. A hangsebesség 1200 km/óra. Ilyen sebességet pedig még Talmácsi is csak akkor képes elérni, ha a 125 kc-es motorkerékpárról átnyergel a sugárhajtású repülőgépre.

Nyugállományú hadseregtábornoknak nevezi egyik képes hetilapunk Sárközy Tamás egyetemi tanárt. Ehhez csak két dolgot: 1. A hadseregtábornok a legmagasabb táboroki rendfokozat. A magyar hadsereg történetében csupán két hadseregtábornok volt: Farkas Mihály és Czinege Lajos, mindkettő honvédelmi miniszter. 2. Sárközy Tamás nem volt sem hivatásos katona, sem rendőr. Viszont valóban egyetemi tanár. Az is valami, nem?

Egyik napilapunk napi sajtószemléjében ismerteti az Emirátusokban megjelenő Gulfnews életrajzát az izraeli hatóságok által nemrégiben szabadon bocsátott (holttestekért kicserélt) Szamir al-Kuntarról. Ebből kiderül, hogy a libanoni férfi, akit Izraelben 541 évre ítéltek, asztmás, még mindig golyó van a jobb tüdejében, és az izraeli börtönben, ahol 30 évet töltött, diplomázott. Az élettörténetből csupán egy apróság hiányzik: 1979 április 22-én az izraeli Naharija városában al-Kuntar előbb megölt egy rendőrt, majd betört a Hanan-család otthonába és meggyilkolta a családfőt, valamint 4 éves kisfiát.

Egyik hetilapunk állítása szerint Szentkuthy Miklós Swift, Dickens és Howard Fast művei mellett „az 1974-ben megjelent James Joyce-opust, az Ulyssest is átültette magyarra”. Ezzel szemben: az Ulysses 1922-ben jelent meg Párizsban. Maga az író 1941-ben meghalt.

Azt olvasom egyik hetilapunkban, hogy Gáspár Sándor, aki a Kádár-korszakban a Szakszervezetek Orszégos Tanácsának az elnöki tisztét töltötte be, ortodox marxista volt. Hát kérem, köpjenek szembe, ha nincs igazam, de én kijelentem, hogy Gáspár Sándor még A tőkét sem olvasta el és vajmi kevéssé ismerte ki magát a marxista tanokban, tehát a teoretikusnak kijáró ortodox marxista meghatározás az ő esetében – mondjuk így – nem teljesen helytálló. Gondolom, a cikk szerzője azt akarta mondani, hogy Gáspár merev volt politikai kérdésekben. Akkor viszont ezt is kellett volna mondania.
Ugyanennek a cikknek a szerzője állítja, hogy a kádári időszakban Románia kivételével a szomszédos országokban működő magyar nyelvű iskolákat el lehetett látni magyarországi tankönyvekkel. De nem igy volt: a Szovjetunióban (Kárpátalján) sem engedélyezték a magyarországi kiadású tankönyveket a magyar nyelvű iskolákban, ezért működött Ungváron külön tankönyvkiadó. Annak a magyar irodalmi szöveggyüjteményeiben például csak orosz és ukrán szerzők magyarra fordított művei szerepeltek. Négy kivétellel. Ezek: Petőfi Sándor, Zalka Máté, Hidas Antal és Illés Béla.

Jó tanácsot ad egyik napilapunk utazási melléklete az utazni szándékozóknak: „Angolul lehet a leginkább kommunikálni a helybeliekkel Horvátországban”. Nahát! És én még azt hittem, hogy horvátul!

Interjút készített egy kanadai miniszterrel egyik napilapunk. A miniszter asszony – mint az interjúban olvasható – b e v a l l o t t a , hogy férje felmenői bevándoroltak Kanadába. Az interjú készítője nyilván sokáig faggatta a hölgyet erről a szégyenteljes tényről, mire az végül, irulva-pirulva bevallotta, hogy igen, férje ősei nem inuitok, indiánok, hanem csak bevándoroltak Kanadába.

Egyik napilapunk publicistája azt állítja, hogy a magyarországi instabil demokrácia egyik jellegzetessége éppen a kiszámíthatatlanság. Ezt azzal támasztja alá, hogy „soha sem lehet tudni, hogy a rohamosztagosok (betegesen ragaszkodva a törvény betűjéhez) mikor verik véresre azt a randalírozót, aki az előző csetepatéban még bántatlanul dobálózhatott ezzel-azzal”. Háromszor olvastam el ezt a mondatot, amire nagy nehezen rájöttem, hogy nyelvtani alanyai a Készenléti Rendőrség emberei. Őket ugyanis valóban így hívják: a Készenléti Rendőrség bevetési csoportja tagjainak, esetleg csapaterőnek, esetleg roham r e n d ő r ö k n e k. A roham o s z t a g o s o k r ó l olvasva viszont a magyar olvasó leginkább a Jobbik Magyar Gárdájára vagy más hasonló csoportra, szervezetre asszociál, tekintve, hogy a magyar nyelvhasználatban ez a szó egyértelműen a hajdani náci párt tulajdon karhatalmi egységének, az SA-nak a tagjait jelenti. Tartok tőle, hogy nemcsak a magyar instabil demokrácia kiszámíthatatlan, hanem egy kissé a szerző is.

A kialakult helyzetben az üzbég kormányszervek azzal vehették volna élét a rémhireknek, ha megfelelő tájékoztatást adnak a történtekről – állítja egy üzbegisztáni robbanás kapcsán egyik napilapunk. Én úgy vélem, jobban tették volna a kormányszervek, ha inkább e l e j é t veszik a rémhírek terjedésének, mert aki é l é t veszi valaminek, az könnyen megvághatja magát.

Búr Gábor Afrika-szakértőre (nomen est omen!) hivatkozva egyik napilapunk azt írja, hogy Mandelát „amikor 1990 februárjában kilépett a börtön kapuján, abban a pillanatban a dél-afrikaiak elnöküknek választották”. Megesküszöm rá, hogy Búr Gábor ezt nem mondta, mert ő, mint Afrika-szakértő pontosan tudja, hogy Mandelát nem szabadulása pillanatában, hanem négy évvel később, 1994-ben választották elnökükké Dél-Afrika lakói.

Egyik hírügynökségünk szerint Hawaii szigetén, a schofieldi helyőrségen élő disznókra lődöznek az amerikai katonák, s ez ellen az állatvédők kampányt indítottak. A hír ebben a formában a következők miatt nem stimmel: 1. Nem a helyőrségen, hanem a helyőrségben. 2. De még csak ott sem, mert a hely neve nem Schofield, hanem Schofield Barracks. Az utóbbi szó angolul laktanyát jelent (ebben az esetben azonban földrajzi név a Schofield-del együtt) – ezt fordította a hírügynökség helyőrségnek. 3. De legfőképpen: Schofield Barracks nem Hawaii, hanem Oahu szigetén van. A féleértés oka: a tucatnyi szigetből álló szigetcsoport nevét valóban az egyik szigetről, Hawaii-ról kapta, ám a fő sziget, ahol a többi között Schofield Barracks, továbbá Honolulu városa, Pearl Harbour és Waikiki Beach található, az Oahu nevet viseli.

Egyik napilapunk szerint a második világháborút követően „szélsőséges kommunisták” rombolták le a Károlyi-kertben Prohászka Ottokár emlékművét. Nem tudom, álltak-e az akció mögött szélsőséges maóisták vagy trockisták is, de hogy a szobrot Faludy György és szociáldemokrata barátai rombolták le saját kezűleg, az tény.

„Kereken 64 óra, 35 perc és 25 másodperc hosszan improvizált” egy stockholmi dzsesszzenész - számol be róla egyik hírügynökségünk. Ennél kerekebb számot már el sem lehet képzelni! Még szerencse, hogy a zenélés időtartama nem 64 óra, 35 perc, 25 és fél másodperc volt, mert akkor a fél másodperc elrontotta volna a kerekséget.

Jevgenyij Jevtusenkót - ismerteti életrajzát 75. születésnapja alkalmából egyik hírügynökségünk - 1989-ben az Állami Duma képviselőjévé választották. A képviselőség stimmel, de a testület neve nem. A Szovjetunió legfőbb államhatalmi szervét Legfelső Tanácsnak nevezték, Állami Dumáról akkor még szó sem volt.

Egyik hírügynökségünk a cári család kivégzésének 80. évfordulóján elmeséli, hogyan is történt a kivégzés. Ebben az anyagban szó esik a Carszkoje Szelo palotáról, a jekatyerinburgi Ipatyejev-házról és a Péter-Pál erődről, ahol a a cári család állítólagos maradványait a Szovjetunió széthullása után örök nyugalomra helyezték. Carszkoje Szelo azonban nem egy palota neve volt, hanem azé a helységé, (később: Puskin városa), ahol a cári család nyári palotája áll(t). A ház Ipatyjev és nem Ipatyejev kereskedőé volt, a hamvakat pedig a Szent Péter-Pál katedrális altemplomában helyezték örök nyugovóra.

Szergej Sztanyisev bolgár miniszterelnökről ír egyik napilapunk, S(z)rebrenyicát ejt egyik tévés műsorvezetőnk és Dubrovnyikot jóformán mindenki. Pedig...Pedig az „i” hang csak a keleti (orosz, ukrán, fehérorosz) és a nyugati szláv (lengyel, cseh, szlovák) nyelvekben lágyítja az előtte álló mássalhangzót, a déli szláv nyelvekben (bolgár, szerbv, horvát stb.) soha, Tehát, ejtsd: sztanisev, szrebrenica, dubrovnik.

Nápolyban összedőlt egy lakatlan ház, nagy füst lepte el a környéket és hatalmas tódulat támadt - hallottam egyik televíziónk híradójában. Ha egy ház összedől (de nem tűztől), ott nincs minek füstölnie. Legfeljebb p o r felhő keletkezhet. T ó d u l a t r ó l pedig még öreganyám sem hallott, legfeljebb arról, hogy sok nápolyi tódult a helyszínre.

Egyik rádiónk tudósítója szerint Moszkva haragszik, mert a csehek hozzájárultak az amerikai radar telepítéséhez közel az orosz határhoz. A baj csak az, hogy a cseh-orosz határ ugyanott található, ahol a Cseh tenger. Nem a térképen, hanem talán Shakespeare-nél. Csehország és Oroszország között ugyanis újabban egy Ukrajna nevű miniállam található. Az ugyancsak köztük lévő Szlovákiáról nem is szólva.

Egy újságírói honlap hírt ad az Európai Újságírók Szövetségének berlini tanácskozásáról, amelyen a MÚOSZ alelnöke is részt vett. Lehet,. hogy Acsay Judit nem tudta, hogy kinek a tanácskozásán vett részt? (Vagy csak a honlap szerkesztője nem tudja?) Merthogy nem az Európai Újságírók Szövetségének (AEJ) a tanácskozásán volt ott kolléganőnk, az biztos! Lehet, hogy az Európai Újságíró Szövetségéén (EFJ)? A kettő között kb. akkora a különbség, mint az Európa Tanács és az Európai Tanács között. Vagyis: nagy.

A Szabad Európa fehérorosz nyelvű kiadására hivatkozik egyik napilapunk. A Szabad Európa azonban nem újság, amelyet k i adnak, hanem rádió, amelynek egyszerűen a d á s a van.

A népszerű tv-riporter munkásságát méltatva egyik napilapunk tv-mellékletének szerzője felemlíti azt a riportját, amelyet a makói komptragédiról készített, amikor két kisgyerek lelte halálát a folyóba merült autóban. A hely megnevezése majdnem olyan messze van a valóságostól, mint a Maros a Dunától. Az említett tragédia ugyanis Mohácson történt.

Magyarból lett horvátról szól egyik bulvárlapunk sztorija. Hőse annak idején úgy disszidált, hogy Jugoszláviába utazott és Triesztből átúszott az olaszországi Anconába, de(?) az olasz parti őrség elkapta. Csak az nem érthető, hogy ha már egyszer Triesztben volt, miért akart átúszni Anconába? (Gyöngébbek és a földrajzban járatlan szerző kedvéért: Trieszt – jóllehet a második világháború után a jugoszlávok megpróbálták megszerezni, de sikertelenül – Olaszországban van.)

Egy új könyv olvasása közben egyik napilapunk recenzensének „felrémlett H. Barta Lajos Kézikönyv a nők elsárkányosodásáról” című műve, amelyet még ifjan olvasott. Nekem viszont, aki ismeri H. Barta Lajos munkásságát, egyáltalán nem rémlett, hogy az író (aki, mellékesen szólva, évtizedekig volt annak a lapnak a munkatársa, amelyben a recenzció most megjelent) tolla alól került volna ki ilyen című mű. Úgy látszik, a recenzens ifjúkora már nagyon régen volt. A Kézikönyv a nők elsárkányosodásáról-t ugyanis dr. Bartha Antal írta.

Barack Obama amerikai elnökjelölttől szokatlan módon európai körútra készül – vezetett fel egy hosszabb hírt egyik rádiónk műsorvezetője. Szokatlan módon? Oh, szent tudatlanság! Az elmúlt legalább négy, de alighanem még több évtizedben nem volt olyan amerikai elnökjelölt, aki ilyen minőségében a választás előtt ne járta volna be Európát, ne kereste volna fel az amerikai választók tetemes része számára nem közömbös, i-vel kezdődő országokat (Itáliát, Írországot és Izraelt).

Bomba robbant Isztambulban, az USA konzulátusa előtt. Egyik televíziónk híradójának műsorvezetője azonban az Egyesült Államok isztambuli k ö v e t s é g é r ő l beszélt. Minthogy követséget a küldő állam vagy abban a városban működtet, amelyet a fogadó ország a fővárosának tart (Hollandiában például Hágában), vagy abban, amelyet a küldő ország annak elismer (Izraelben például – néhány állam kivételével – Tel-Avivban), két lehetőség van: 1. A műsorvezető azt hitte, hogy Törökország fővárosa Isztambul, vagy 2. azt, hogy az Egyesült Államok Isztambult ismeri el Törökország fővárosának. Van persze egy harmadik lehetőség is: kollégánk nem tudja a különbséget a konzulátus és a követség (sőt, az adott esetben: nagykövetség) között.

A berlini Tussaud-panoptikumban szabályosan „lefejezett” Hitler-viaszfiguráról ír egyik hírügynökségünk. Amelynek szerkesztői bizonyára tudják azt, amit a nagyközönség többsége nem tud, nevezetesen. hogy hogyan kell valakit (vagy akár egy viaszfigurát is) s z ab á l y o s a n lefejezni. Vagyis, hogy a XX. században melyek a lefejezés szabályai. Legfeljebb annyiban tudok segíteni, hogy az utolsóelőtti európai államban, ahol volt lefejezés – történetesen a hitleri Németországban – frakkba öltözött bakó ütötte le a hazaárulók fejét. Amennyire azonban tudom, a berlini Hitler-bábu „merénylője” nem öltött frakkot.

Egyik napilapunk hathasábos cikkének alcíme szerint a BKV járművein utazók harmada bliccel. Gyanúsan sok! Nem arról van szó, amiről aztán magában a cikkben is szó esik, hogy t. i. az utasok 30 százaléka nem fizet az utazásért. Az utóbbiaknak azonban nem kis része 65 éven felüli, akik viszont aligha sorolhatók a bliccelők közé.

Egyik napilapunk szerint a magyar miniszterelnök a következő évtized első felére datálta, amikor reményei szerint Afganisztánból is érkezhet már földgáz hazánkba. Kérdésem: véletlenül nem Türkmenisztánt említette a kormányfő? Vagy isztán=isztán?

Azt hallottam egyik kereskedelmi rádiónk műsorvezetőjétől, hogy Sólyom László szabadságát megszakítva visszatér Budapestre, hogy részt vehessen a legfőbb közjogi méltóságoknak Gyurcsány Ferenc által összehívott értekezletén. Szabadságát azonban már csak azért sem szakíthatja meg, mivel hivatalos látogatáson tartózkodik Kijevben, és nem a szabadságot választotta az ukrán fővárosban.

Almásy g r ó f o t, Az angol beteg című film „ihletőjét” emlegeti egyik napilapunk tv-műsor mellékletének szerzője. Ha nem is annyi fontsterlingem, de legalább annyi forintom volna, ahányszor a magyar sajtóban már megírták, hogy Almásy László a családnak nem a grófi, hanem a köznemesi ágából származott, akkor Bill Gates nyomorúságos koldus lenne hozám képest. Egyszerűen hihetetlen, hogy vannak emberek, akik csak írnak, de nem olvasnak! A napokban került a kezembe egy történész kandidátus könyve, aki a névmutató függelékben e l l e n tengernagyként emlegeti Horthy Miklós a l tengernagyot. A „gróf” és az „ellen”, úgy látszik, ugyanolyan kitörölhetetlen a köztudatból, mint néhai Tom Lantos amerikai képviselő szenátori címe.(Történészünk ezenkívül – tartok tőle, hogy már ezen sem lehet segíteni – Horthy nemesi előnevét, a „nagybányai”-t nagy kezdőbetűvel írja.)

Charles Gatiról írja egyik napilapunk publicistája, hogy „a legvéresebb kommunista időkben a mai Népszabadság elődlapjánál, a Szabad Népnél dolgozott”. Gati 1953 és 1955 között, Nagy Imre miniszerelnöksége idején volt gyakornok, ami ha nem is volt a demokrácia diadalának időszaka, de azért talán a legvéresebb kommunista időnek sem minősíthető. Egyébként pedig – és erre ennél a napilapnál nem ártana odafigyelni! – nem a Szabad Népnél, hanem éppen a szóban forgó napilapnál dolgozott gyakornokként.

Egyik kereskedelmi televíziónk műsorvezetője szerint régebben, ha egy leány 30 éves koráig nem esett teherbe, az szégyennek számított. Amennyire én emlékszem, ha régebben egy l e á n y teherbe esett, az az életkorától függetlenül szégyennek számított.

Több médium is felháborodva ír, illetve beszél arról, hogy egy autópálya építkezésén kiskorúak is dolgoztak. Holott ezt semmiféle törvény nem tiltja. A törvény azt mondja ki, hogy 15 év alattiakat nem lehet munkavégzésen foglalkoztatni. Csakhogy 15 éves kor fölött is kiskorú a kiskorú, mindaddog, amíg be nem töltötte a 18. életévét. Különösen szép, amit egy polgármester nyilatkozott egyik napilapunknak (ha ugyan pontosan idézték szavait). Ő azon háborodott fel, hogy az építkezésen k i s k o r ú g y e r m e k e k dolgoztak. Tapasztalataim szerint a n a g y k o r ú gyermekek fölöttébb ritkák.

Kétoldalas összeállítást közöl az Északi-sarkról egyik bulvárlapunk. Ebből kiderül, hogy 1. az Északi-sark egy kontinens, 2. amelyet meg akarjnak kaparintani azok, akik bármit hajlandók megtenni egy darabka földterületért, és 3. hogy a Déli-sarkot (ezt a képzeletbeli pontot!) felparcellázták egykoron (kik és hogyan?) Egy bulvárlap természetesen nem akadémiai közlöny. De azért nem is analfabétáknak készítik. Csak úgy látszik, azok írják és szerkesztik.

Egyik rádiónkban hallottam, hiogy az illetékes maqyar szervek olyan high-tech hadászati eszközöket foglaltak le, amelyek a francia Idegen Légióból származnak és amelyeket idehaza vadászatnál akartak felhasználni. Őszintén szólva, nehezen tudnám elképzelni, hogyan lehet interkontinentális rakétával, távolsági bombázóval, atomtöltettel szarvasra vadászni. Ezek tudniillik valóban h a d á s z a t i eszközök, igaz, a francia Idegen Légió fegyvertárában nincsenek ilyenek. A lefoglalt tárgyak (éjjellátó készülékek, mesterlövész távcsövek stb.) viszont olyan k a t o n a i eszközök,(mert a „hadászati” nem azt jelenti, hogy „katonai”), amelyek legfeljebb h a r c á s z a t i célokra használhatók.

„Angyalcsinálók”. Ezzel a címmel jelent meg riport egyik hetilapunkban. Vártam volna, hogy mikor lesz benne szó tiltott magzatelhajtással foglalkozó asszonyokról (merthogy a szó ezt jelenti), de csak csecsemőgyilkos anyákról szólt az írás. Mindkettő bűncselekmény persze, de különböző. Az egyik egyébként súlyosabb, mint a másik. Ezt nem árt tudni. Pláne egy rendőrségi hetilapnak.

Szívünk repeshet a nagyszerű hírtől: Naomi Campbellnek – mint egyik hírügynökségünk beszámol róla – újra orosz barátja van, Vlagyiszlav Doronyin személyében. Az előző orosz barát – állítja még mindig ugyanez a forrás – a csecsen Umar Dzsabrailov volt. Ez az úr kétségtelenül orosz állampolgár, ám ha orosznak nevezzük, akkor orosz volt Dudajev, Maszhadov, sőt Samil imám is, míg Duray Miklós szlovák, Tőkés László pedig román.

A Mongol Népi Forradalmi Pártkormánypárt székháza előtti tüntetésekről tudósít egyik hírügynökségünk. Hallottam már kormánypártról, pártállamról, állampártról, de a pártkormánypárt valamenyin túltesz. Ehhez valószínűleg valóban népinek és forradalminak kell lenni.

Mahmud Ahmadinedzsad iráni miniszterelnökről ír egyik bulvárlapunk, továbbá nejéről, akinek még a keresztneve sem ismert. Az iráni politikus nem miniszterelnök, hanem államfő, nevében csak egy „d” betű van (helyesen: Ahmadinezsád), ami pedig muzulmán vallású hitvesének az utónevét illeti, az meglepő volna, ha k e r e s z t név lenne.

Egy pakisztáni származású férfi Torontóban egy veszekedés után szemrebbenés nélkül szíven szúrta magyar feleségét, megfojtotta magyar anyósát, majd öngyilkos lett, szemtanú nincs – írja egyik magyar bulvárlap. Vajon hogyan állapította meg a halottkém (vagy az esetről beszámoló újságíró), hogy a gyilkosnak a szeme sem rebbent?

Japán százával öli le a bálnákat, köztük a veszélyeztetett példányokat is – hallottam egyik rádiónk hírműsorában. Naná, hogy veszélyeztetve van az a példány, amelyet le akarnak ölni. Nem inkább arról van szó, hogy a japánok a veszélyeztetett bálnafajok egyedeit ölik le?

Az utóbbi évek egyik legjelentősebb történelmi szenzációjával állt elő egyik hetilapunk szerzője, aki azt állítja (de magától értetődő, jól ismert tényként), hogy az Egyesült Államok annak idején megállapodott Brezsnyev Szovjetuniójával, hogy gazdasági támogatás fejében engedik a szovjet zsidókat emigrálni. Ez azért szenzáció, mert eddig még sehol senki sem hallott ilyen megállapodásról, amely ha létezett volna, a szovjet zsidóknak nem kellett volna a szovjet hatalom utolsó éveiig (a 80-as évek legvégéig, a 90-es évek elejéig, vagyis a peresztrojka időszakáig) várniuk arra, hogy elhagyhassák a Szovjetuniót. Addig ugyanis csak jelentéktelen számú zsidó távozhatott a Szovjetunióból. És tessék mondani, mennyi volt az a gazdasági támogatás? Mert még erről sem hallott a világ.

Az új orosz vezérkari főnök életrajzát ismertetve egyik katonai folyóiratunk azt állítja, hogy Nyikolaj Makarov 1979-ben fejezte be tanulmányait Frunzéban. Az orosz források viszont említést sem tesznek arról, hogy a tábornok valaha is járt volna a kirgiz fővárosban, Frunzéban, mai nevén Biskekben. Ezzel szemben: Moszkvában végzett a Frunze Akadémián. Tejszín a kocsiszinnel...

A főpolgármester ünnepélyesen leverte az átalakításra váró közraktárak első tégláját – hallottam egy kereskedelmi rádiónk riporterétől. Leverni – szerintem – lehet cöveket, felkelést, poharat az asztalról, meg lehet fenyegetni a tolvajt azzal, hogy legközelebb leverik a kezét, a lehető legrosszabb esetben még egy alapkövet is le lehet verni (bár azt is inkább lerakják), ha viszont a téglát (le)verik, az összetörik, ezért nem ajánlatos.

Kávézaccjóslásra vállalkozott a Budapesti Rendőr-főkapitányság – ezzel vádolja a BRFK-t egyik napilapunk publicistája. A BRFK szerint ugyanis mindennél hevesebb, kegyetlenebb támadásoktól kell tartani a jövő szombatra meghirdetett budapesti melegtüntetésen. Nem én állítom, hanem néhány sorral lejjebb ugyanennek a cikknek a szerzője, hogy alighanem így is lesz. De hát akkor hol van a kávézaccjóslás? Jósolni akár kávézaccból, akár kártyából (gömbből, füstből stb.) abszolút tudománytalan, megkockáztatom: közönséges csalás. Itt viszont az előzetes tényeken alapuló, valószínű forgatókönyvet látunk. Hát akkor?

Egyik hetilapunk fényképet közöl, amelyen – az aláírás szerint – 1952. március 15-én Nagy Gábor átveszi Kossuth-díját Rónai Rudolftól. Az ember elkezd töprengeni. 1952-ben Rónai Rudolf, a későbbi helsinki magyar nagykövet, ha jól emlékszem, a Malévnél dolgozott. Vajon miért bízták volna meg éppen őt egy Kossuth-díj átadásával? A magyarázat egyszerű: a díjat a képen (felismerhetően) nem ő, hanem apja, Rónai S á n d o r adja át, aki akkoriban az Elnöki Tanács elnöke volt.

Egy közép-szlovákiai pénzverdében már n y o m j á k a szlovák eurócenteket – közli egyik hírügynökségünk. Nyomni azonban csak a bankókat lehet: az érméket v e r i k .
Meglepő módon a pénz v e r d é b e n.

S z e r d a délelőtt jelenti a Heves Megyei Hírlap k e d d i számára hivatkozva egyik hírügynökségünk, hopgy Budapestről Egerbe kerülhet a svájci kulturális központ. Szó, ami szó, nem kapkodta el a dolgát az ügyeletes szerkesztő! Sőt, még csak ahhoz sem vette magának a fáradságot, hogy átnézze saját hírügynöksége előző napi kiadásait. Ott ugyanis – valamivel frissebben – már beszámoltak ugyanarra az újságcikkre hivatkozva ugyanarról.

Hátborzongató sztori egyik hírportálunkon: láncon tartotta Ondrej Mauerova nevű hétéves fiát, majd evett is belőle egy cseh anya. Nem kell a cseh nyelv tudorának lenni ahhoz, hogy tudja valaki: egy fiú neve legfeljebb Mauer lehet. Ha az egész történet úgy igaz, mint a kisfiú családneve, akkor kacsa a hír.

„2007 óta az is bűncselekmény, ha valaki 18 évesnél fiatalabb, de 14 évesnél idősebb kamasztól szexuális szolgáltatást vesz” – olvasom egyik napilapunkban. A „szexuális szolgáltatást vesz” kifejezés maga sem kutya, de nekem még inkább a korhatár tetszik, hogy tudniillik immár a 14 és 18 közötti kamaszokkal is büntetendő. És 14 alatt? Gyermekkorúakkal szabad?

Nagyon haragszik a MÁV-ra egyik napilapunk munkatársa, aki beszámol egy olyan esetről, amikor a kalauz c e r b e r u s i ítéletet hozott. Nos, a Cerberus (vagy Kerberosz) a görög mitológiában a pokol, a Hádesz kapuját vigyázó kutya. Netán vicsorgott a jegyvizsgáló? Vagy lehet, hogy kollégánk d r á k ó i ítéletre gondolt? Akkor miért nem azt írta?

„Kiskorú utcagyerekek felelősek a besztercei templomtorony leégéséért” – így hírügynökségünk egyik mai híre. Egy másik: „Teáskannát csináltatott apjából egy férfi Nagy-Britanniában, mármint apja halotti hamvaiból.” Kérdéseim: ha nem kiskorú, akkor mi: utcafelnőtt? És: milyen hamvai vannak valakinek, ha nem halottiak?

„Felpörögnek a szaúdi olajkutak” – olvasható egyik napilapunk cikkének címében. Elképzelem magamnak, milyen lehet az, amikor pörögnek a kutak.

Egyik rádiónk tudósítója azt ismertette, milyen találgatások vannak az Egyesült Államokban Obama leendő alelnök-jelöltjére vonatkozóan. A műsorvezető szerint most keresik a jövendő elnökhelyettest. Csakhogy: az alelnök az Egyesült Államokban nem az elnök helyettese. Az alkotmány egyáltalán nem tér ki az alelnök kötelességeire, feladataira (mindig az elnöktől függ, hogy ad-e egyáltalán valamiféle munkát az alelnöknek; jellemző, hogy Truman csak Roosevelt halála után értesült arról, hogy országának tudósai atomfegyver kifejlesztésén munkálkodnak). Az alelnök feladata az alkotmány szerint az, hogy az elnök halála esetén automatikusan a helyére lépjen, illetve ha az elnök átmenetileg működésképtelen (például műtétre elaltatják), arra az időre ő töltse be az elnöki jogkört. De nem a helyettese!

Azt írja egyik napilapunk tv-melléklete, hogy Krizsó Szilvia akár napokon át beszélgethetne dr. Pléh Csabával a képernyő előtt, akkor sem fogyna ki a kérdésekből, és dr. Pléh Csaba is bírná szusszal. Bizonyára így van, de akkor a tv-néző mit sem látna-hallana ebből. Én is szoktam a feleségemmel beszélgetni a képernyő előtt, de ezek a beszélgetések szigorúan köztünk maradnak. Ahhoz ugyanis, hogy a Krizsó-dr. Pléh féle pompás beszélgetés a köz üdvét szolgálja, azt nem a k é p e r n y ő, hanem a k a m e r a előtt kellene folytatni.

Ha hinni lehet egyik napilapunknak, akkor Obama arra számít, hogy 300 m i l l i á r d dollárt kalapoz össze honfitársaitól választási alapjára. Számoljunk csak utána! Az Egyesült Államok lakossága kb. 300 millió fő. Tehát Obama arra számít, hogy minden állampolgártól (beleszámolva a republikánusokat, az aggokat, a csecsemőket, a szociális segélyen tengődőket is) átlagosan ezer dollárt kasszíroz? Ha hinni lehet...De nem lehet. Tartok tőle ugyanis, hogy napilapunk bajban van a nagyságrendekkel. Itt nyilvánvalóan h á r o m nagyságrenddel kisebb összegről, 300 m i l l i ó r ó l lehet szó. És higgyék el, még az sem kevés egy kampányhoz.

„Asztana a közép-ázsiai térség legdrágább országa” – olvasható egy napilapunk egyébként nagyon érdekes cikkében. Nahát! Én eddig úgy tudtam, hogy Asztana nem ország, hanem város: Kazahsztán fővárosa.

„Fecseg a felszín, hallgat a mély – mélázott József Attila a rakodóparton, mert akkor még alapjában véve rendben mentek a dolgok, nem állt a feje tetejére a világ.” Ezt írja egyik napilapunk szerzője. Tehát alapjában véve rendben mentek a dolgok, miközben a legnagyobb akkor élő magyar költőt perbe fogták egy verséért, s miközben ez a költő csaknem éhen halt? Természetesen ezt is lehet rendnek nevezni... Ugyanennek a cikknek a szerzője idézi Danilo Kist, „a bosnyák származású írót”. Tagadhatatlanul igaz persze, hogy Kis író volt és az is, hogy származott. Csak éppen magyar zsidó apától és montenegrói anyától.

Egyik televíziónk esti híradójából arról értesülhetett a közönség, hogy a Xingjiang tartományban élő ujgurok 1. törökül beszélnek; 2. el akarnak szakadni Kínától, ugyanúgy, mint a tibetiek. Nos, ha az ujgurok törökül beszélnek, akkor mi finn-ugorul. T.i. az ujgur valóban a türk (török) nyelvek turkesztáni ágához tartozik, de nem azonos a Törökországban beszélt (oszmán-)törökkel. 2. Nem tudom, milyen felmérést végeztetett a szóban forgó magyar televízió Tibetben. Feltételezem, hogy valóban vannak olyan tibetiek is, akik el akarnak szakadni Kínától, de azért óvakodnék az általánosításról. Példának okáért a dalai láma, aki a tibetiek elvitathatatlan vallási és állami elöljárója, még sohasem nyilatkozott úgy, hogy el szeretné szakítani Tibetet Kínától.

„Sztálin egyszer állítólag azt mondta: ha a nép ellenáll akaratának, akkor a népet le kell cserélni” – írja egyik napilapunk publicistája. Á l l í t ó l a g persze sok mindent lehet mondani, de azért szögezzük le: bár Sztálin minden idők egyik legkegyetlenebb zsarnoka volt, de hülye nem, tehát ilyet még állítólag sem mondhatott. Annál is kevésbé, minthogy a mondás Bertolt Brechttől származik, aki – természetesen szarkasztikusan – az NDK-vezetés szájába adta azt a kijelentést, hogy ha a nép nem paríroz a vezetésnek, akkor le kell váltani.

Magyar rendőrök is segítenek nyáron az Adrián, akiket – mint egyik hírügynökségünk beszámol róla – pályázaton választottak ki. Ennek során előírás volt a zászlósi vagy tiszthelyettesi rendfokozat. Ezt csak úgy lehet érteni. hogy őrvezetők, tizedesek és szakaszvezetők, vagyis tisztesek nem jelentkezhettek. A rendőrségnél azonban tudják, csak úgy látszik, a hírügynökségnél nem értesültek még róla, hogy a magyar rendőrségnél a „közrendőrt” őrmesternek hívják, vagyis a tiszthelyettesinél alacsonyabb rendfokozat egyáltalán nem létezik. Ezt egyébként nem csak a hírügynökségnél nem tudják. Egyik napilapunkban is olvashatunk ma arról, miként vallott egy „közrendőr” a bíróság előtt.

Józsefvárost nem II. Józsefről, hanem Jézus apjáról nevezték el. Ezt állítja egyik napilapunk szerzője. Ha egy teológiai vagy vallástörténeti folyóirat kétségbe vonja, hogy Jézus Krisztus Isten fia volt – teheti, legalábbis egy demokratikus társadalomban, ahol nem kövezik meg azért sem, ha, mondjuk, Mohamedről közöl karikatúrát. Ha azonban egy napilap tagadja csak így, en passant, a kereszténység alaptanítását („fogantaték Szentlélektől”), az már klasszikus blaszfémia, amit kevéssé ment, hogy a szerző esetleg nem járt hittanra, vagy egyszerűen csak, hogy a szerkesztő figyelmetlen volt.

Ingatlancsalási ügybe keveredett Torgyán József fia – írja egyik bulvárlap, T. Attilának nevezve a szóban forgó személyt. Most aztán fúrhatja oldalunkat a kíváncsiság: vajon milyen nevet is takar a T., akinek nevét az újság tapintatosan nem írja ki?

80 éve halt meg Amundsen – emlékezik egyik hírügynökségünk, amely a nagy utazó tevékenységét ismertetve elmondja, hogy 1903-ban fedezte fel az Észak n y u g a t i Átjárót, amikor is Grönland nyugati részéről indulva három év után, 1906 nyarán a Bering-szorosan át kijutott a Csendes-óceánra. Ha a hírügynökség szerkesztőségében volna egy iránytű, akkor csalhatatanul rájönnének, hogy a Bering-szoros éppen az ellenkező irányban van. Amundsen ugyan valóban áthaladt rajta, de nem akkor, és nem abból az irányból, hanem 1918-ban, amikor a szibériai partok mentén végighajózva az Észak k e l e t i Átjárót fedezte fel.

Hat nappal ezelőtt, hétfőn Ferihegyen sajtóértekezleten tudatták, hogy a repülőtéren új, az eddiginél korszerűbb biztonsági berendezéseket helyeznek üzember. Erről aznap a rádiók, másnap a napilapok beszámoltak. Egy csak vasárnaponként megjelenő lap azonban csak vasárnap írta meg a nagy újságot. Előbb természetesen nem tehette, más kérdés, hogy érdekes volt-e még ez a korábban már az egész média által közölt hír hat napos késéssel. Egyik zenés rádiónk aztán vasárnap délelőtt, a vasárnapi újságra hivatkozva tálalta a bejelentést. Őszinte gratulációm!

A Nagy Imrét és társait halálra ítélő Vida Ferenc életrajzát ismertetve egyik hírügynökségünk azt állítja, hogy Vida 1945 júliusában a Magyar Dolgozók Pártja budapesti V. kerületi pártbizottságának titkára lett. Bármely kézikönyvben, lexikonban elolvasható azonban, hogy a Magyar Dolgozók Pártja 1948 július 22-én alakult meg. Lehetséges, hogy a később vérbíróként elhíresült Vida három évvel megelőzte korát?

Hallottam egy tudósítást egyik rádiónkban egy ön-bankrablásról. Aztán pontosan 24 órával később újra hallottam ugyanebben a rádióban ugyanezt a tudósítást. Egy kulturális műsort vagy egy nem napi aktualitású interjút természetesen akár egy hét múlva, vagy még később is meg lehet ismételni, de egy napi h í r t tartalmazó anyagot? Egy olyan rádióban, amely arra büszke, hogy h í r rádió?

Egyik bulvárlap tv-magazinja szerint Kim Catrall szülei d i s z i d á l t a k Angliából Kanadába. Netán a Brit Szocialista Köztársaságból az imperialista Kanadába mentek? Merthogy a disszidálás nem azonos a kivándorlással. A korabeli magyar szóhasználatban azok disszidáltak, akik a szocialista táborból Nyugatra szöktek, hogy ott harminc ezüstpénzért árulják a hazájukat..

Egy napilapunk írja egy rádióra hivatkozva, hogy egy rendőri elfogás közben a tettes megsebesült, mert „az egyik kommandós véletlenül meghúzta a csőre töltött fegyverét”. Igen ám, de ha meghúznak egy fegyvert, attól még nem sül el: ahhoz a fegyver elsütő billentyűjét kell meghúzni. Ám a fegyver még így sem sül el, ha biztosítva van. Tehát vagy a kommandós hibázott, vagy a krónikás. De alighanem mind a kettő.

Érettségi tantárgy lesz a Sajó és nyilvánosság – olvasom kedvenc honlapunkon egy tudósítás címében. És tessék mondani, a Hacsek hol marad?
U. i. Másnapra a honlapon kijavították a Sajót. Úgy látszik, mégsem teljesen falrahányt borsó, amit itt a blogomon összeirkálok. Különben is csak egy apró huba (lásd még „liba” címszó alatt) volt. De annak azért aranyos, nem?

V o l t szovjet u t ó d államokról beszélt egyik rádiónk tudósítója. Miért csak volt? Ma már nem utódállamok?

Az Afganisztánban hősi halált halt tűzszerész főtörzsőrmesternek, a posztumusz hadnaggyá előléptetett Kovács Gyulának sajnos már mindegy, hogy milyen beosztásban szolgált. Félő azonban, hjogy a média fejetlensége és hozzá nem értése következtében a nagyközönség ezt már soha nem fogja megtudni. A hírügynökség szerint századparancsnok volt. (Egy tiszthelyettes?) A bulvárlap lead-je szerint rajvezető. (Ilyen beosztás csak az úttörőknél létezett, a seregben legfeljebb rajparancsnok van.) Ugyane bulvárlap a következő oldalán szakaszparancsnoknak nevezi. Hogy is írta a költő? „Ahol nevemet hibátlanul írják fölébem.” Úgy látszik, képtelenek rá...

Mire figyeljenek a külföldre utazók a határokon? – Erre a kérdésre kért és kapott választ három illetékestől egyik napilapunk. A harmadik közülük ”Polgár Viktor külügyminisztériumi szóvivő”. Nem kétlem, hogy Polgár Viktor, akinek a fényképét is közli az újság, tudja, hogy mire kell ügyelnie a külföldre utazóknak, hiszen már vagy esztendeje ő New Yorkban a magyar főkonzul, aki ebben a minőségében bizonyára nem egy olyan honfitársunkkal találkozott, aki nem ügyelt kellően arra, amire kellett volna. A Külügyminisztérium szóvivőjét egyébként Szelestey Lajosnak hívják.

A fenti címmel Karinthy Frigyes írt humoreszket. Attól tartok, az ihlette meg egyik hírügynökségünket, amely beszámolt arról, hogy az Egyesült Államokban egy 29 éves férfi 3 km magasban kiugrott – ejtőernyő nélkül – egy ejtőernyősöket szállító repülőgépből (és természetesen meghalt). Két nappal ezelőtt azonban a hírügynökség már jelentette ezt a különös öngyilkosságot, azzal az eltéréssel, hogy akor a férfi 3500 méteres magasságban ugrott ki a gépből. Továbbá: az első jelentésben a férfi videofelvételeket készített az ejtőrnyős ugrókról. A második jelentésből ez a részlet hiányzik. Mindamellett egyértelmű, hogy ugyanarról a férfiről és ugyanarról az esetről van szó. Ismétlés a tudás anyja.

„Egy kizárólag hölgyekből álló zsebtolvajbandáról” ír egyik napilapunk. Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy a nyilatkozó rendőr nem tud különbséget tenni rokonértelmű szavak között és a repedtsarkú ribancot is hölgynek nevezi, de hogy egy profi újságíró, a toll avatott mestere is ezt teszi, az szomorú. Vagy talán nem is olyan avatott a tolla...

A francia és a spanyol kamionosok tiltakoznak a magas benzinárak ellen – hallhattuk egyik televíziónk esti híradójában. Én azonban nem hiszem, hogy a kamionosokat különösebben izgatná a benzin magas ára. Az ő járműveiket ugyanis dízelmotor hajtja, amelynek üzemanyaga nem a benzin, hanem a gázolaj. Benzin az üzemanyaga viszont az amerikai polgárok személyautóinak, és annak az ára – ha hihetünk egyik napilapunk képaláírásának – az egekben jár: „Aki júliusban megy nyaralni, már 4,5 dolláros benzinárral találkozhat Amerikában.” Ami persze igaz, de azzal az apró korrekcióval, hogy nem 1 liter, hanem 1 gallon (3,78 liter) benzin kerül ennyibe. Az amerikaiak ugyan így is drágállják, de azért nekünk legyen mondva! Ez tudniillik még mindig csak nagyjából a fele az európai árnak.

Egy tv-műsor vezetője meséli, hogy munkatársuk korábban bejutott Észak-Koreába, „hivatalos nevén a Kommunista Mennyországba”. Ha a műsorvezető valóban azt hiszi, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hivatalos neve Kommunista Mennyország, akkor baj van a szellemi képességeivel. Ha viszont csak azt hiszi, hogy a tv-nézők szellemi képességeivel van baj (különben aligha hinnék el ezt a baromságot), akkor jobban teszi, ha nem vezet műsort.

Az osztrák-magyar határon mindenkit visszaküldenek, akinek nincs útlevele – állította egyik kereskedelmi televíziónk műsorvezetője. aki nem tudja, mi a különbség az Európai Unió tagállamai és a schengeni megállapodásban részes államok között. Tudniillik az EU-ban mindenütt (például a Schengenhez nem csatlakozott Nagy-Britanniában vagy a majdani schengeni csatlakozásra váró Bulgáriában) is elegendő, ha egy másik EU-tagállam polgára bármilyen, az állampolgárságát igazoló okmányt mutat fel belépéskor. Így aztán, amikor a labdarúgó Eb idejére Ausztria schengeni határain visszaállította a határellenőrzést, a magyar, a szlovák, a román stb. állampolgárok esetében továbbra sem ragaszkodik az útlevélhez.

Elnöki i r g a l m a t kapott Ecuadorban egy magyar drogfutár és hazatérhet - állítja egy hírügynökségünk. Irgalmat azonban az irgalmasok gyakorolnak. A drogfutár alighanem k e g y e l m e t kapott.

Nem árt elgondolkodni, mielőtt közhelyet használunk (pl. ”hermetikusan lezárták a teret”), hogy miféle értelmetlenség sülhet ki a dologból. Most éppen azt olvastam egy hírügynökségi jelentésben, hogy Klagenfurtban a német és a lengyel szurkolók ”szabályos kézitusát” vívtak egymással. Hogy azonban mi számít s z a b á l y o s kézitusának, azt nem tudom. A kézitusa szabályait ugyanis – legjobb tudomásom szerint – egyetlen nemzetközi egyezményben sem rögzítették, és az ENSZ dokumentumai sem térnek ki rájuk. A gyakorlatban – ez vonatkozik mind az első, mind a második világháborúra – a kézitusát a katonák szuronnyal, rohamkéssel, puskatussal vívták. Az Eb szurkolói viszont minden bizonnyal csak az öklüket használták. Netán sörös packokat is bevetettek. Ami ugyancsak nem tréfa, de aligha szabályos kézitusa.

Egyik hetilapunk szerzője elmeséli, milyen kicsi és barátságos az a postafiók, ahova ő jár. Hogy kicsi, abban nem kételkedem, de hogy ő oda járna? Hiszen kollégánk nem Kököjszi, nem Bobojsza, nem tartozik a Hófehérke-féle törpegaleribe sem, dehát akkor hogyan fér bele egy postafiókba, amely 30-40, jó esetben 50 centiméter magas? Gyanítom, hogy ez a szerző a bankfiókra gondolt, amely egy pénzintézet kirendeltsége, fiókja, ellentétben a postafiókkal, amely egy csupán rekesz, ahova bérlője leveleit beteszik.

Barack Obama és Hillary Clinton csütörtökön magánjellegű találkozót bonyolított le – jelentette egyik hírügynökségünk. El is képzelném magamnak, miről esik szó egy ilyen m a g á n j e l l e g ű beszélgetésen. A felek szépen elpletykálkodtak egymás között. Például arról, mi igaz Bush elnök állítólagos nőügyeiből? Vagy: Obama Bill egészségi állapota, Chelsea férjhez menési tervei felől érdeklődik, Clinton pedig azt tudakolja, kínozza-e még Barackot a régi aranyere, és főzési recepteket küld Michelle asszonynak. Csakhogy. A hírt angolból fordító kollégánk sajnos nem ismerte fel, hogy a „private” itt „nem-hivatalos”-t, „négyszemközti”-t jelent. Honnan tudom ilyen bizonyosan, hogy most valóban erről van szó? Onnan, hogy a két politikus – mint a találkozóról kiadott közleményből ugyancsak kiderül – a Demokrata Párt egységének megszilárdításáról cserélt eszmét. Ami, akárhogyan is tekintsük, nem minősíthető kettejük magánügyének.

Öreg magyar kommandósok – afféle vén motorosok – hajdani tetteiről szóló beszámoló egyik hetilapunkban. A magyar zsaruk egy bérelt bolgár Il-18 mintájú gépen kitoloncolt nigériaikat kísérnek vissza hazájukba. A légi járműről megtudjuk, hogy az egy „külső rotoros” gép volt. Ami meglepő, hiszen eddig úgy tudtuk, hogy az Il-18 merevszárnyú gép, nem pedig helikopter. Rotorja (forgószárnya) pedig csak az utóbbinak van, az Il-18-nak legfeljebb légcsavarja. Külön öröm, hogy a rotor külső, mert anélkül azt hihettük volna, hogy valahol belül, mondjuk, a pilótafülkében forog, például a tartalékpilóta ölében. Ennek a gépnek ugyanis nem másod-, hanem tartalékpilótája volt. A gép másik fő sajátossága, hogy fedélzete magyar felségterület. Ami pedig, valljuk meg, fölöttébb szokatlan egy Bulgáriától bérelt, Bulgáriában lajstromozott repülőgép esetében. De hogy még cifrább legyen: a cikkhez mellékelt fényképen egy Malév-gép látható, a biztonság kedvéért nem is egy Il-18, hanem egy Tu-134.

”Újdondász szociális miniszternek” és „kormányzati Erikának” nevezi egyik napilapunk szerzője a kormány új tagját, Szűcs Erikát. Hogy mennyire szellemes, netán kacagtató a „kormányzati Erika”, azt kollégánk lelkiismeretére hagyom. De hogy mi köze a szociális miniszternek azt újdondászsághoz, azt fel nem foghatom. Szűcs Erika végzettségét tekintve közgazdász, dolgozott a pártapparátusban, pénzügyi és közigazgatási területen, de hogy riporter is lett volna, arról életrajzai nem tesznek említést. Bármíly szomorú is, de tény: az „újdondász” nem „újdonsültet” jelent, (mint nyilván a szerző hiszi), hanem a „riporter” nem egészen sikerült magyarítása.

Egyik képes hetilapunkban olvashatunk egy dühöngő őrültről, aki „vallásos téveszméket skandált”. Ez persze nem zárható ki teljesen, de csak akkor volt lehetséges, ha e téveszméket előzetesen időmértékes versbe szedték. Skandálni ugyanis – legalábbis ha hiszünk az értelmező szótáraknak – kizárólag azt lehet.

Az elsikkasztott pénzzel Ausztriába szökott postás l á n y szerepel egyik képes hetilapunk képaláírásában. A cikkből aztán kiderül, hogy a leányt Cs. Zoltánnének hívják. Sajátos!

Egy hollywoodi tűzesetről számolt be egyik rádiónk, forrásként a helyi tűzoltó kapitányt megnevezve. Namármost létezik rendőrkapitány, hajóskapitány, bányakapitány, révkapitány, még a Tenkesnek is volt kapitánya, de a tűzoltóknak parancsnokuk van.

Obama kilépett a Krisztus Egyesült Szentháromság Egyháza nevű chicagói gyülekezetből, mert lelkészéről, Jeremiah Wright a t y á r ó l kiderült, hogy felháborító kijelentéseket tett – közli egyik hírügynökségünk. Atyának a katolikus, az ortodox és legfeljebb még az anglikán egyházban nevezik a papokat, a szóban forgó gyülekezet azonban baptista, ahol a lelkészi tisztet betöltő személyt (angolul) pastor-nak vagy minister-nek nevezik. Atya persze attól még lehet, de legfeljebb a saját gyermekeié.

A vörös bolygón leszállt m a r s j á r ó műszaki hibájáról tájékoztatta nézőit egyik televíziónk híradója. Sajnálom, de a „marsjáró” egyáltalán nem jár. És nem azért, mert a járókája hibásodott meg, hanem mert nem ez a feladata, hanem az, hogy egy helyben állva ásson le a bolygófelszín alá, és az ott észlelteket továbbítsa a földi tudósoknak.

Ejnye! Nem elég, hogy annak idején a Szerbiával háborúzó Horvátországnak szállítottunk géppisztolyokat, most az ugyancsak katonai konfliktusban álló Hegyi-Karabahnak küldünk ugyancsak katonai felszerelésnek számító egyenruhákat? Vagy mégsem? Egyik napilapunk helyszíni tudósításában egy fiatal karabahi katonáról olvashatunk, akit zavar, hogy „egy szélesebb honvédra szabott” egyenruhát visel. Honvédra szabott egyenruhát pedig nyilván csak Magyarország szállíthat(na), hiszen a h o n v é d – tartok tőle, hogy szerzőnk ezt nem tudja – nem egyszerűen közlegény vagy katona, hanem kifejezetten m a g y a r katona.

Találkozott egymással a Kínai Kommunista Párt és a (tajvani) Kuomintang képviselője. Két olyan párté, amelyek – egyik napilapunk szerint – ősellenségek. Az ő s azonban nem állja meg a helyét. Mert igaz ugyan, hogy fennállásuk idejének nagyobbik szakaszában ellenségek voltak, de éppen az ősidőkben, alakulásuk után nagyon is barátkoztak és együttműködtek egymással. (Csak emlékeztetésül egy apróság: a Kuomintang vezérének, Csang Kajseknek a fia a Szovjetunióban tanult és nősült.)

A szlovákiai Körmöcbánya közelében felborult egy magyar kamion az út mentén – hallottam egyik televíziónk híradójában. Érthető: nem az ú t m e n t é n , hanem az ú t o n kell közlekedni.

A kaposvári diákgyilkossági ügynek állítólag két gyanúsítottja van – hallottam egyik rádiónk műsorvezetőjétől. A két fiú beismerte a tett elkövetését, a rendőrségnek tárgyi bizonyítékai is vannak, de igaz: ennek ellenére is csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy a két fiú megölte társát, ha a bíróság ezt jogerős ítéletben mondja ki. Ám hogy két gyanúsítottja van az ügynek, az nem á l l í t ó l a g o s vélekedés, hanem a lehető legkeményebb tény.

Alexander Gorlov amerikai feltaláló eredetileg szovjet állampolgár volt, ám a hetvenes években a szovjet hatóságok ellenzékieskedése miatt kiutasították hazájából – tudhatjuk meg egyik napilapunkból. Ez sajnos nem igaz. A szovjet „ellenzékieskedők” kizárólag úgy kerülhettek Nyugatra, ha sikerült oda útlevelet kapniuk és aztán kint maradtak. Valakit a saját hazájából kiutasítani nonszensz. Erre a jogi abszurdumra még a szovjet hatóságok is csak egyetlen egyszer vetemedtek, amikor egy személyt felültettek egy különrepülőgépre és Genfben tették ki onnan. Ezt az embert azonban nem Alexander Gorlovnak, hanem Alekszandr Szolzsenyicinnek hívták.

Az új libanoni elnöknek „őrködnie kell a palesztin menekülttáborokban teret nyerő szélsőségesség felett” – jelöli ki Michel Szulejman feladatát egyik napilapunk. Amelynek szerzője nyilván azt akarta mondani, hogy az új államfőnek résen kell lennie, mert a táborokban terjed a szélsőségesség, más szavakkal: ellenőriznie kell a helyzetet. De az ellen ő r z é s és az ő r k ö d é s valami felett két különböző tevékenység. Őrködni valami felett annyit tesz, mint őrizni, vigyázni, védelmezni azt. Az adott esetben a terrorista tevékenységet.

Űrturista lesz – egyik napilapunk szerint – „hazánk tiszteletbeli luxemburgi főkonzulja”. Ez érthető. Jean Ries úr hazánkat képviseli tiszteletbeli konzulként Luxemburgban, ahol nincs rezidens magyar nagykövetség és konzulátus. Két mondattal később azonban az újság már arról ír, hogy Ries úr „hazánkban tiszteletbeli főkonzuli tisztséget lát el”. Vagyis egy másik ország (az adott esetben: Luxemburg) főkonzulja Magyarországon. A két állítás kizárja egymást. El kellene dönteni, hogy melyik az igaz. Mert különben még azt is megérjük, hogy a főkonzul Magyarországot é s Luxemburgot képviselje a világűrben, ahova készül.

Kétszer is hallottam (tehát nem bemondói baki) egyik rádiónkban, hogy Szecsuan tartományban utórezgések voltak a földrengést követően. Rezegni azonban a nyárfa levele szokott, a föld, sajnos, inkább reng.

Őszintén szólva elképedtem Gémesi Ferenc MEH-szakállamtitkár állítólagos kijelentésén, amely egyik hírügynökségünk előadásában így hangzott: „Öt éven belül az összes magyarországi közintézményben lennie kell olyan munkatársnak, aki beszéli a beás és a romani nyelvet.” Tehát az ö s s z e s közintézményben, lennie k e l l..., és a tetejében m i n d k é t cigány nyelvet beszélőnek. Én Gémesit okos embernek ismertem meg, ekkora, szükségtelen és gyakorlatilag megvalósíthatatlan marhaság indítványozását sehogyan sem vártam tőle. Aztán egyik napilapunk saját tudósításában olvastam a nyilatkozatot, amely így szól: „A kormány s z e r e t n é elérni, hogy mindazokban a közintézményekben, ahol e r r e i g é n y m u t a t k o z i k, legyen olyan munkatárs, aki beszéli a beás v a g y a romani nyelvet.” Így már egészen más, ezzel tökéletesen egyet lehet érteni. A két idézet – enyhén szólva – különbözik egymástól. Az egyik hamisít.

Ha békét akarasz, készülj a háborúra! Kimondatlanul is ez állt annak idején a szocialista tábor erőltetett fegyverkezése közepette dúló békeharc mögött, amikor a hivatalos propaganda azt sugallta, hogy az imperialisták ugyancsak fenekednek ellenünk. De hogy valaki 2008-ban is ezt vallja!... Egy rendőrségi folyóirat első száma a vezércikkben így ad programot: „Lapunkkal a rendfenntartás új kihívásaira adandó hiteles válaszhoz már békeidőben szeretnénk hozzájárulni...” Már békeidőben? Vagyis: előbb vagy utóbb kitör a háború? És vajon ki ellen? Mi üzenünk hadat Oroszországnak vagy Irán nekünk? Netán a mianmari katonai junta akarja a betonba döngölni a NATO-t?

A 22 egészségbiztosító pénztár vezetői nem vették fel a munkát, mégis megkapták a fizetésüket – vezeti fel a témát egyik kereskedelmi televíziónk műsorvezetője. Hogy jogosan vagy jogtalanul kapták ezt a fizetést, azt nem az én tisztem eldönteni. De arról, hogy a vezetők sztrájkba léptek, arról mindenesetre most hallok elősör. Valójban ugyanis az történt, hogy az illetők még el sem kezdtek dolgozni, mert kiderült, hogy mégsem hozzák létre a 22 egészségbiztosító pénztárt. A munkát viszont az n e m v es z i f e l , aki sztrájkol.

Nem akarok Valki László fogadatlan prókátora lenni, mégis kétségbe vonom, hogy a neves nemzetközi jogász valóban azt nyilatkozta, amit egyik hírügynökségünk ad a szájába. Hogy tudniillik Mianmarban „a katonai junta azért nem akarja beengedni a segélyszervezeteket az országba, mert attól tart, hogy megdöntik a hatalmát”. Vagyis a jelentős hadsereget vezénylő junta a Baptista Szeretetszolgálat, netán az Ökumenikus Segélyszervezet vagy a Nemzetközi Vöröskereszt hadaitól fél? Na ne tessék mondani!

1945 februárjában az Andrássy út 101-be költöztette be a fővárost frissen elfoglalt Vorosilov marsall a Vörös Hadsereg főhadiszállását – állítja egyik napilapunk publicistája. A Vörös Hadserehg főhadiszállása azonban Moszkvában volt, Budapestet pedig Malinovszkij és Tolbuhin marsall csapatai foglalták el. 1941/42-es elképesztő hadászati balfogásai miatt ettől fogva Vorosilov marsallra nem bíztak katonai feladatot.

13 évi börtönre ítéltek egy fiatalkorút, aki a többi között agyonverte saját, 65 éves nagyanyját, majd a halottal közösült – jelenti egyik hírügynökségünk. Ennél borzalmasabb és gusztustalanabb hírt (legalábbis hazait) már régen olvastam. Mindamellett hadd szögezzem le: halottal nem lehet közösülni. A holttestet csak m e g g y a l á z n i lehet.

Politikai pályára adja a fejét egy lübecki asszony, aki nagyon hasonlít Angela Merkelre, még úgy is öltözik, mint a kancellár. „Eddig beérte azzal, hogy kancellári tekintete miatt óriási sajtónyilvánosságot kapott”. Tekintet nélkül arra, hogy erről a fejleményről egyik hírügynökségünk számolt be, lefordítom magyarra: a hölgy k ü l s e j e emlékeztet a kancelláréra.

Egy debreceni ajándékboltot kétszer is kifosztottak a betörők, ezért tulajdonosa egy éjszaka bent maradt az üzletben és várta a tolvajokat – számol be a krimibe illő históriáról egyik képes hetilapunk. A tulajdonos „azt vette észre, hogy egészen konkrétan be akarják feszíteni az üzlete ajtaját” – folytatódik a cikk. Vagyis nem általánosságban akartak betörni és nem is elvontan, hanem e g é s z e n k o n k r é t a n. Hát ez nagyszerű!

Egyik napilapunkból megtudhatjuk, hogy annak idején nyolc moziplakát-grafikus dolgozott a mai Kamra Színház helyén, a Kecseméti és a Reáltanoda utca sarkán. Nos: 1. A Kecskeméti és a Reáltanoda utca nem keresztezi egymást, tehát közös sarkuk sincs. 2. A Kamra Színház a Ferenciek terén található, 3. ám ha mégis egy közeli utcasarkot akarunk megnevezni, akkor a Károlyi Mihály és az Irányi utca sarkához közel. Viszont tény: a színháznak valóban Kamra a neve.

Egyik hírügynökségünk jászberényi tudósításában arról olvashatunk, hogí felújították a helyi szovjet katonai temetőt, és az eseményen többek között Kijev főpolgármestere is részt vett. Négy bekezdéssel lejjebb Vitalij Zsuravszkijt már csak Kijev főpolgármester-helyettesének nevezik. Szó ami szó: gyorsan, alig négy bekezdés alatt lefokozták.

Egy független dokumentumfilm-rendezőről és operatőrről írja egyik napilapunk, hogy Fulbright-ösztöndíjjal végzett a kaliforniai Berkeley Egyetemen. Az első probléma itt az, hogy ebből az elnevezésből erősen űgy tűnhet, mintha az egyetem Berkeley-ről volna elnevezve. (V.ö. Humboldt Egyetem stb.) Holott az egyetem a kaliforniai Berkeley városában található, tehát, ha már, akkor: Berkeley-i Egyetem. (Hiszen Szeged Tudományegyetemről sem beszélünk.) Valójában a Kaliforniai Egyetem Berkeley-i Tagozata (campusa). A második probléma az, hogy Fulbright-ösztöndíjat lehet kapni, azzal lehet egy egyetemen tanulmányokat folytatni (még pontosabban: továbbfolytatni), de egy egyetemet elvégezni vele ugyanúgy nem lehet, mint például köztársasági ösztöndíjjal. Egyetemet csak kitüntetéssel, vörös diplomával, summa cum laude stb. lehet(ett) elvégezni.

Kérdés az egyik hazai televízió kvízműsorában: a következő tíz ország közül melyikben feszítteti keresztre magát minden évben egy férfi? A felsoroltak: Brazília, Haiti, Fülöp-szigetek, San Juan stb. Egy baj van csak. De az nagy. Nem létezik a világon San Juan nevű állam.

Új kémfőnök Putyin kormányában címmel közöl tudósítást az egyik új magyar hírportál. Az anyagban szó esik az új orosz kormány összetételében végbement változásokról , de még csak utalás sincs arra, hogy az SZVR (a Külső Hírszerző Szolgálat) új főnököt kapott volna. Sőt, magáról az SZVR-ről sem esik szó az anyagban, csak az FSZB-ről, amelynek azonban csak annyi köze vanm a kémkedéshez, hogy feladatai közé tartozik a külföldi kémkedés elhárítása. (Lásd: összetévesztik a betyárt a pandúrral.)

Azt közölte nézőivel az egyik kereskedelmi televízió híradója az idei május 9-i moszkvai díszszemle kapcsán, hogy az első katonai díszszemlét 1945-ben tartották a Vörös téren. A helyzet azonban az, valósággal visszaköszönnek a korabeli, technikailag primitív filmhíradó azóta ezerszer újra lejátszott kockái, amelyek a polgárháborús Vörös Hadsereg díszszemléjét mutatják, ahol Lenin ott áll – ha nem is a saját mauzóleumának mellvédjén, de mindenesetre – az emelvényen. Az 1941. november 7-i díszszemle pedig, amelyről a résztvevő csapatok egyenesen a frontra indultak (gyalog, mert olyan közel volt a front Moszkvához) közismert történelmi esemény.

Egyik televíziónk híradójának riportere két ízben is arról beszélt, hogy mi a helyzet Burm á n . Nagy érdeklődéssel várom beszámolóját arról, hogy mi a helyzet másutt Dél-Kelet-Ázsián, például indonézián vagy Vietnamon.

Egyik napilapunk riportalanya elgondolkoztatónak mondja, hogy Babel, Majakovszkij és Gorkij vagy öngyilkos lett, vagy gulágra került. Ami az első kettőt illeti: Babel valóban büntetőtáborban végezte, Majakovszkij pedig főbe lőtte magát (a korabeli vicc szerint utolsó szavai ezek voltak: „Elvtársak, ne lőjetek!”), Gorkij azonban ágyban, párnák között hunyt el. Halála körül voltak bizonyos találgatások, de ezek között az öngyilkosság vagy a büntetőtábor nem fordult elő.

A sah időnként tekintettel volt bizonyos „iszlám érdekekre”, ez nem gátolta meg abban, hogy élénk diplomáciai viszonyt tartson fenn Izraellel – ezt állítja egyik hírügynökségünk, méghozzá, hogy még durvább legyen a hiba, nem is holmi kis tudósításban, hanem egy elemzésben. Az „elemző” a jelek szerint nincs tisztában azzal, hogy a sah rendszere éppenséggel a diplomáciai kapcsolatok felvételéig nem ment el Izraellel (éppen ama „iszlám érdekekre” való tekintettel), tehát az állításnak pontosan az ellenkezője az igaz.

Vizsgálják az izraeli miniszterelnök állítólagos viselt dolgait, de az ügyet titokzatosság lengi körül. Jövő héten azonban – vélekedik egyik napilapunk – „a bíróság felemeli a nyomozást fedő hírzárlatot”. Felemelni sok mindent lehet: fedőt, lobogót, fizetést, életszínvonalat, de zárlatot azt nem. A zárlatot magyarul (ellentétben az angollal, amelyben az idevágó ige valóban a to raise, szó szerint felemel) f e l o l d j á k , esetleg f e l f ü g g e s z t i k, vagy egyszerűen m e g s z ü n t e t i k .

Az új orosz kormányban külön miniszterelnök-helyettes fogja felügyelni a Szövetségi Biztonsági Szolgálatot és a külső elhárítást – állítja egyik napilapunk. De vajon mit hárítanak el külföldön a kágébések utódai? Merthogy a kémeket jobbára odahaza hárítják el. Gyanítom, sőt bizonyos vagyok benne, hogy a szerző a külső hírszerzésre gondolt. Vagyis – ez is gyakran ismétlődő hiba a hazai sajtóban – a lap összekeveri a betyárt a pandúrral.

„Koszorús László, a Fidesz szakpolitikusának javaslata ma kerül az egészségügyi bizottság elé” – jelentette egyik napilapunk. A cikk szerzője nyilván Koszorús László n a k, a Fidesz szakpolitikusának javaslatára gondolt, de – és ez sajnos nagyon elterjedt hiba – a név után következő ragot kispórolta. Így viszont azt közölte, hogy K. L. egy javaslat.

Kiskorúak e l l e n i nemi erőszakkal gyanúsítanak egy férfit – hallottam egyik televíziónk híradójában. Lehet, hogy jogászul ezt így hívják, de akkor is majdnem olyan értelmetlen, mint amilyen a kiskorúak m e l l e t t i erőszak lenne.

Szegeden lebukott egy férfi: a rendőrök elkapták, amikor éppen egy nőt próbált megerőszakolni. Mint egyik hírügynökségünk elmondja: a rendőrség kiderítette, hogy a pasas korábban már két nőt erőszakolt meg. És most jön a java! „Vallomása szerint tettét szexuális indíték motíválta.” Hát erre magamtól sohasem jöttem volna rá.

Kétéves szabadságveszésre ítélték az USA-ban egy börtön papját, mert két elítélttel is nemi viszonyt folytatott – közli egyik hírügynökégünk. Érthető, hiszen ez a börtönfegyelem durva megsértése (A dolog erkölcsi oldalára most nem térünk ki.) Igen ám, de két bekezdéssel odébb már arról olvashatunk, hogy a pap k é trendbeli nemi e r ő s z a k b a n vallotta magát bűnösnek. Eszerint meg is erőszakolta a rabnőket? Még egy bekezdéssel lejjebb már arról olvashatunk, hoigy az egyik elítélt nő 2004-ben ismerkedett meg a pappal, eljárt miséire, tagja lett a börtön énekkarának. A másik pedig néhány hónappal később k e z d e t t v i s z o n y t v e l e. Ennyi idő alatt és két nővel összesen csak kétszer?...(K é trendbeli). És e r ő s z a k az, ha a fogolynő kezdett vele viszonyt?

Egyik frissen gründolt hírportálunk szerint Kim Dzsong Il „apja a szovjet hadsereg katonája volt Szerbiában, amikor a rác lankákon felsírt az újszülött vezér”. Hát ha valóban Szerbiában lett volna Kim Ir Szen a szovjet hadsereg katonája, akkor még talán igaz is lehetne a „Kedves Vezető” születési helye. A baj (nagy baj!) csak az, hogy valaki valamit elírt vgy elhallott. Kim Ir Szen ugyanis valóban a szovjet hadsereg tisztje volt, de nem S z e r b i á b a n, hanem S z i b é r i á b a n. Ami, ismerjük el, a hasonló hangzás ellenére sem teljesen ugyanaz.

Uri Geller kétszer is megsebesült az 1968. évi háborúban – írja az izraeli kanálhajlítgató parafenomén életrajzát ismertetve egyik pletykamagazinunk. Ha ez igaz, akkor azt kell hinnem, hogy első sebét Geller talán a párizsi diáklázadás barrikádjain szerezte, míg a másodikat alighanem a Varsói Szerződés csapatainak csehszlovákiai bevonulásakor. Ezek az események zajlottak ugyanis 1968-ban. Izrael azonban ekkor már egy évvel túl volt a hatnapos háborún.

Egyik napilapunk értesíti kedves olvasóit, hopgy következő száma (az ünnep miatt) május másodikán, csütörtökön jelenik meg. Nos, el kellene dönteni, hogy május másodikán vagy csütörtökön. Május másodika ugyanis az idén péntekre esik.

Ideje volna egységes álláspontra jutni arról, hogy hazánk Kelet-Közép-Európában vagy Közép-Kelet-Eurpában van-e. Szerintem egyértelmű, hogy az első a helyes, mivel Magyarország nem Kelet-Európa közepén terül el (Kelet-Európa közepe, ha nem tévedek, valahol Kijev környékén vagy még keletebbre van), hanem Közép-Európa keleti peremén. (A Közép-Kelet-Európa azért sem szerencsés, mert Közép-Kelettel kezdődik, ami ugyebár egészen más.) Az azonban végképp furcsa, amikor – mint egyik napilapunk tudósítója teszi a mai lapszámban – egy cikken belül hol ez, hol az szerepel. Egyébként mindegy. Mert mi írhatunk, amit akarunk: a Lajtától nyugatra bennünket akkor is Kelet-Európához fognak sorolni.

Népszavazást tartottak Berlinben a tempelhofi repülőtér fennmaradásáról. Egyik napilapunk tudósítója ezzel kapcsolaztban elmondja, hogy a repteret a náci időkben építették. Hát nem. 1923-ban, vagyis éppen tíz évvel Hitler hatalomra jutása előtt avatták fel.

„Miniszterelnök úr megértő volt ebben a kérdésben” – nyilatkozta egyik új miniszterünk. Az ügy szempontjából mindegy, hogy melyik kérdésben. Ami nem mindegy: ha nem megszólításképpen, nem az illetővel szemben, hanem harmadik személyben említenek egy tisztségviselőt, akkor a magyar nyelvben tisztsége előtt határozott névelőt kell használni. (Gyengébbek kedvéért: „a miniszterelnök úr”.) Hozzá kell tennem: a most idézett miniszter nem áll egyedül ezzel a névelőtlen szerkezettel, az sajnos kezd tömeges méreteket ölteni a hivatalos beszédben és a médiában. Ennek a szervilizmusnak kiemelkedő fokozása, amikor az illető tisztségviselőnek még a címét is (megintcsak nem megszólításban) nagy kezdőbetűvel írják. („A Köztársasági Elnök Úr”.)

„Ki ne emlékeznék P. Howard egyik klasszikus regényének kezdő soraira? Arra a bizonyos kérdő mondatra, hogy uram, nem látta a késem? A válasz, de igen, itt van a hátamban” – kezdődik egy publicisztika egyik napilapunkban. Nos, ha a regény klasszikus, akkor az is elvárható, hogy pontosan idézzék.A regény első mondata azonban nem kérdő, hanem kijelentő. Így szól: „Uram, a késemért jöttem.” A válasz pedig ez: ”Hol hagyta?” Az hogy „a hátamban” csak a regény tizenötödik mondatában hangzik el, ám ott is „de igen, itt van” nélkül.

Egyik kereskedelmi televíziónk híradója, egy kabuli katonai díszszemle képeit sugározva, amelyen merényletet kíséreltek meg Hamid Karzai elnök ellen, azt mondta, hogy a parádét „a szovjet csapatok kiűzése 16. évfordulója” alkalmából rendezték. (Vagy mint egyik napilapunk publicistáka írja: „ą szovjetek elleni győzelem évfordulóján”.) Minthogy azonban Borisz Gromov tábornokkal az élén 1989. február 15-án távozott Afganisztánból az utolsó szovjet katona is, ez a 16. évforduló természetesen sem stimmel. 16 évvel ezelőtt, 1992 áprilisában más esemény történt Afganisztánban. A modzsahedek akkor foglalták el Kabult.

Nem tudom, mit tart modern kornak egyik napilapunk szerzője. Ő ugyanis azt állítja, hogy a modern kori történelemben szinte példa nélküli, hogy az egyház szolgájából politikus, netán államfő legyen. Ha a 20. század a modern korhoz tartozik, akkor hadd említsem meg például a második világháborús szlovák bábállam fejét, Jozef Tiso pátert, Kir kanonokot, Dijon polgármesterét, francia parlamenti képviselőt, vagy a hazaiak közül – a teljesség igénye nélkül – Vas József katolikus lelkészt, népjóléti minisztert, Balogh István szegedi plébánost, miniszterelnökségi államtitkárt, Tildy Zoltán református lelkészt, köztársasági elnököt. Ha csak a múlt század második fele modern, akkor hadd hivatkozzam Péter János református püspökre, külügyminiszterre. Ha modern koron szerzőnk csak a 21. századot érti, akkor e feladat már nehezebb, hiszen ebből a századból még csak nem egészen hét és fél év telt el, de kapásból akkor is megnevezhetek néhány példát: Mike Huckabee baptista lelkészt, Arkansas állam (USA) volt kormányzóját, aki 2008-ban indult a Republikánus Párt elnökjelöltségéért, Tőkés Lászó református püspököt, az Európai Parlament képviselőjét, ifj. Hegedüs Lóránt református lelkészt, a MIÉP alelnökét, volt országgyűlési képviselőt, Balog Zoltán református lelkészt, az Országgyűlés emberi jogi bizottságának elnökét. Elég?

Egyik napilapunk riportjában szerepel egy leány, aki K. faluban „él anyjával, nevelőapjával és húgával”. Arra a kérdésre, hogy szokott-e imádkozni, ezt feleli: „Csak akkor imádkozom, ha mélyponton vagyok. Sokat imádkoztam, amikor meghalt a mamám.” A magyarázat megtalálója jutalomban részesül.

Két pletykalapunk is elcsámcsog Putyin elnök válásán és egy nála 30 évvel fiatalabb tornászbajnoknő (akit a tetejében egy harmadik hetilapunk divának titulál) tervezett esküvőjén. De azért a hirlapi kacsában is lehet igazság. Az egyik pletykalap ugyanis azt írja, hogy „Putyin lányai, a huszonhárom éves Mása és egy évvel fiatalabb húga, Kátya nem lesz jelen a június 15-re tervezett esküvőn”. (A „lányai” után használt „lesz”-t külön is ajánlom az olvasó figyelmébe.) Ezt viszont nehéz kétségbe vonni. Ha ugyanis nem lesz esküvő (márpedig nem lesz), akkor az elnök lányai valóban nem lesznek ott.

A brit Börtönfelügyelők Szövetségének főtitkárhelyettese egy állításával magára haragította az ítéletvégrehajtás vezetését – írja egyik napilapunk tudósítója. Nofene! Nagy-Britanniában visszaállították a halálbüntést? Az í t é l e tvégrehajtó ugyanis a hóhér. A börtönök a b ü n t e t é svégrehajtás intézményei.

Egyik napilapunk munkatársa 1968-ról írva azt mondja, hogy akkor állították Föld körüli pályára az Apolló-8 űrhajót. A „ nagy pláne” azonban éppen az volt ebben az amerikai űrhajóban, hogy H o l d körüli pályára állították. A szerző ugyan azzal kezdi írását, hogy ő még nem élt akkor, ám ez nem mentség. A mai történészek sem éltek még i. e. 44-ben, mégsem hivatkozhatnának erre, ha például azt állítanák, hogy március idusán Julius Ceasar ölte meg Brutust.

Egyik napilapunk Arthur Koestler magyar monográfusára hivatkozva azt írja, hogy az író műveit csak néhány százan ismerik szülőhazájában. Nem hiszem, hogy Márton László ezt mondta volna, de ha mégis, néhány nullával tévedett. A könyvek példányszáma ugyan ma nálunk sokkal kisebb, mint néhány évtizede volt, de azt azért ne tessék állítani, hogy – a teljesség igénye nélkül – a Sötétség délben-t (magyarul megjelent 1988-ban), A tizenharmadik törzset (magyarul megjelent 1990-ben), a Mint éjjeli tolvaj-t (magyarul megjelent 1992-ben), A jógi és a komisszárt (magyarul megjelent 1994-ben) Az érkezés és indulást (magyarul megjelent 2000-ben) Magyarországon csak néhány száz ember olvasta!

Katonai díszzenekar vonul a napilapban közölt fényképen. Aláírása szerint ez „albán ünnep a NATO-csatlakozáskor”. A fotóriporter nyilván időgéppel repült a jövőbe és úgy örökítette meg az Albánia NATO-csatlakozásakor végbemenő jelenetet. Merthogy a balkáni országot ugyan a szervezet már valóban meghívta tagjai közé, de a csatlakozás csak valamikor a jövőben következik be.

Alig néhány napja olvastam egyik napilapunkban egy tiszteletes atyáról. A mai számban egy káplán lett tiszteletes. Szerintem az effajta következetes tudatlanság kevéssé tisztelendő.

Vicc az átkosból. Évtizedek után hazajön látogatóba a disszidens és megkérdi itthon maradt barátját: „Milyen itt az élet?” „Jó” – hangzik a tömör válasz. „És valamivel részletesebben?” „Nem jó.” Ez jutott eszembe egyik kereskedelmi televíziónk híradóját hallgatva, amelyben egy hosszabb külföldi tartózkodás után hazatért férfi önként jelentkezett a rendőrségen, mert úgy hallotta, hogy egy tíz évvel ezelőtti gyilkosság „megrendelésével” gyanúsítják. A rendőrségen nem tett vallomást – folytatja a riporter, hogy két mondattal később már az derüljön ki: a gyanúsított tagadja a vádat. Valamivel részletesebben: nem tett b e i s m e r ő vallomást.

Divatos mondás (felkiáltás) volt valaha: „Hogy mik vannak és hogy kell vigyázni!” Ez jutott eszembe egyik képes hetilapunkat forgatva. A Szexpartik Dzsinával című cikkben a többi között ez olvasható: „Többféle drogot, köztük marihuánát, valamint feltehetően úgynevezett folyékony Ecstasyt találtunk orrcseppes üvegekben a férfi lakásán és a kocsijában – tudtuk meg a felderítésben részt vevő Sztancsik András törzszászlóstól, a bűnügyi osztály nyomozójától. Utóbbit a lányok nemes egyszerűséggel Dzsinának hivtak.” Természetesen a z utóbbit, és nem h i v t a k , hanem h í v t á k. De ne akadjunk fenn nyelvtani hibákon! Mi ez ahhoz képest, hogy a Sztancsik András törzszászlóst a lányok Dzsinának hívták, és – mint a cikk címéből is kiderül – szexpartikat tartottak vele? Mielőtt azonban a rendőrség belső ellenőrzése nyomozásba kezdene a nyomozóval szemben, mert az szexpartikba bonyolódott drogos lányokkal, megfejtem a rejtélyt: az „utóbbi” nem rá vonatkozik, hanem a folyékony Ecstasyra. Fő a gondos szerkesztés!

„Elültették a „Sissi-pálma” utódját. Névadója nem királyi fenség ugyan...” Kár tovább olvasni. Ha Sissiről nevezték is el, bizonyosan nem Erzsébetről, mert egy császár- és királyné nem fenség, hanem felség.

Nagy sajtóvisszhangot kapott annak a prostituáltnak az ügye, akit a bíró megakadályozott abban, hogy elvetethesse magzatát. Egyik napilapunk riportjából kiderül, hogy a nő, akit harminc napi elzárásra ítéltek tiltott kéjelgésért, többek között a tartótisztjének is jelezte, hogy abortuszra készül. Nem lehet, hogy a fegyintézet n e v e l ő tisztjének szólt? Merthogy t a r t ó tisztjük csak az ügynököknek van.

A Don-medencét nevezi meg egy cselekmény színhelyeként egyik hírügynökségünk. Csakhogy Ukrajnában nincs ilyen földrajzi egység. Másutt sem. Van viszont Donyec-medence. Igaz, a két folyó neve között mindössze három betű a különbség, dehát a Dunát sem illik a Dunajeccel összetéveszteni.

A 95 esztendeje született Jékely Zoltán költő 1939-ben B a u m g a r t n e r -díjat kapott – ezzel örvendezteti meg olvasóit egyik napilapunk. Ha ez igaz, akkor én meg bizonyára a kőbányai B a u m g a r t e n n é l vásároltam a gépkocsimat.

„Rabolt – megbánta” – ez az inzert volt olvasható egyik kereskedelmi televíziónkban egy betörő elfogásáról szóló riport alatt. Isten látja lelkem, nem akarom védeni a tettest, hiszen betörni is fölöttébb csúnya dolog, de azért tényként szögezzük le: nem rabolt. A rablás ugyanis – amelynek a büntetési tétele is sokkal magasabb – azt jelenti, hogy a bűnöző zsákmányát erőszakkal szerzi meg. Itt pedig erről nem volt szó. A bűnügyi riporternek nem kell jogvégzett személynek lennie, de azért nem árt, ha a büntetőjognak legalább az alapfogalmaival tisztában van.

Olyan, hogy „tiszteletes atya” természetesen nem létezik. A „tiszteletes” ugyanis protestáns, míg az ”atya” katolikus lelkész. Mégis ez a fából vaskarika szerepel egyik hírügynökségünk jelentésében, amely tiszteletesnek nevezi a brazil Antonio di Carli atyát, a „lufizó papot”.

Felelős városatyának nevezi egyik hetilapunk szerzője Ipkovich Györgyöt. Ami a felelősséget illeti, abban én nem kételkdem, de a városatyaságban annál inkább. Ipkovich ugyanis Szombathely p o l g á r m e s t e r e . A v á r o s a t y a viszont valamely önkormányzat, törvényhatósági bizottság t a g j a .

Az angolokra oly jellemző, jó magyar fordítással nem bíró fogalom, az understatement szép példát fedeztem fel egyik napilapunkban. A szerző egy öreg, hárommillió kilométert futott, farmotoros 66-os Ikarus buszról azt írja, hogy t ö b b s z ö r is megtette a Berlin-Moszkva távolságot. Ha a két főváros közti távolságot durván 2000 kilométernek számítjuk, akkor a busz ezt 1500-szor tette meg. Ami egynél kétségtelenül több, tehát valóban többször tette meg.

Egyik hírügynökségünk egyetlen jelentésében szerepel Georgij Dimitrov bolgár, Sztálin orosz, Gottvald cseh és Lindon Burnham guyanai vezető. Az első helyesen: Georgi, Sztálin szovjet (esetleg grúz, de semmiképpen sem orosz), a cseh államfő családi neve helyesen: Gottwald, a guyanai elnök kevéssé használt keresztneve helyesen: Linden, de általában Forbes Burnhamként emlegették. Ez szép teljesítmény!

A magyar külügyminisztérium államtitkára állítólag azt nyilatkozta egyik hírügynökségünknek, hogy a terrorizmust megelőző óvintézkedések szigorításáról szóló törvényt az Egyesült Államokban a szenátus é s a kongresszus is nagy többséggel fogadta el. Vajon a külügyi államtitkár vagy a hírügynökség nem tudja, hogy a szenátus a kongresszus része: két háza közül az egyik (a felső)?

Lehet, hogy már írtam erről a marhaságról, de nem tudom megállni, hogy ismét ne tegyem szóvá. Kivált, hogy most az egyik legismertebb, ha nem is feltétlenül a legnépszerűbb televíziós műsorvezető szájából hallottam. Azt tudniillik, hogy a Ratkó-korszakban hivatalos jelszó volt az, hogy „Lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség”. Szó se róla, Rákosi Mátyás országlása idején sok hülye jelszó született, de ez a városi legenda (valaki kitalálta,a többiek gondolkodás nélkül átveszik és szajkózzák) klasszikus példája lehet. A „megesett” lányokat azokban a szuperpuritán években hivatalosan ugyanúgy megvetették, akár a Horthy-rendszer idején. De legalábbis a pártból, az ifjúsági szövetségből feltétlenül kizárták. Méghogy dicsőség! Ne tessék visszaélni azzal, hogy a mai lakosság túlnyomó hányada később született, és ezért az azzal a korral kapcsolatos szamárságokat viszonylag könnyen lehet neki beadni!

Egy debreceni kiállításon annyira vigyáznak a festményekre – tudhattuk meg egyik televíziónk híradójából – hogy a teremben „a biztonsági őrnek személyesen ott kell lennie”. De jó, hogy ezt megtudtam! Én ugyanis eddig úgy képzeltem, hogy a képek őrzését alvállalkozásban őrkutyának is kiadhatják.

Ideiglenesen szünetel a Putyin válásáról hírt adó orosz újság megjelenése – jelentette ma este egyik hírügynökségünk. Mint annak idején a Lúdas Matyi című szatirikus lap fennen hirdette: egy csecsemőnek minden vicc új. Igen, de egy hírügynökségnek is? Merthogy ez a hír több mint két napja, egész pontosan tegnapelőtt délelőtt már szerepelt egy magyar honlapon. A hírügynökséget annak idején azért nevezték el t á v i r a t i irodának, mert tudósítói távíró útján továbbították a szerkesztőségbe a híreket. Később telefonon, esetleg légipostával, telexen, emailben. De ezt a hírt, úgy látszik, vonaton hozták Moszkvából Budapestre. Ámbár másfél nap alatt az is ideér. Sebaj, fogjuk a vasutas sztrájkra!

A Szojuz TMA-11 teherűrhajó szabálytalan leszállásáról számol be egyik hírügynökségümk. T e h e r űrhajó? Persze. Hiszen rakománya 1 db. orosz kozmonautából, 1 db. amerikai és 1 db. dél-koreai űrhajósnőből állt. De ha még pontosabbak akarunk lenni: nem is az űrhajó ért földet, hanem annak a leszálló egysége.

Újabb késelés történt Szabadkán. Mint egyik hírügynökségünk beszámol róla: „egy fiatal párba belekötött két másik férfi”. Ebből szerintem az következik, hogy a megkéselt pár is két férfi volt, különben nem állna ott a m á s i k szó. Eszerint homofóbok kötöttek bele egy meleg párba. Vagy lehet, hogy a tudósító nem ezt akarta mondani?

A „Világ igazairól” szóló cikkében egyik napilapunk megemlékezik „magas rangú” magyar katonatisztekről, köztük Thassy Jenőről és Görgey Guidóról, akik a vészkorszakban üldözötteket mentettek. A minap elhunyt Thassy Jenő, valamint Görgey Guidó rendfokozata 1944-ben főhadnagy volt. Ami természetesen mit sem von le érdemeikből, de magas rangnak akkor sem nevezhető.

Amerikai hetilapnak titulálja egyik napilapunk online kiadása az Economistot. Nem volna égbekiáltó a hiba (a hetilap valójában angol), de sajna, ez a napilap g a z d a s á g i napilap. És ott azért illene tudni...

Egyik hetilapunk munkatársa Madridban kubai „másként gondolkodókkal” találkozott, akik hazájukban „2003-ban 20-25 éves börtönbüntetést kaptak”, ám nemrégiben kiengedték őket a börtönből, sőt, az országból is. „Felmentő ítéletet azonban máig sem kaptak, mint ahogy annak idején elmarasztalót sem”. Eszerint a 20-25 évi börtön nem elmarasztaló ítélet?

Egyik hetilapunk hosszú sztorit közöl a texasi poligám központról. Ezt szerinte „az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krsztus Egyháza üzemelteti, amely a mormon vallásból vált ki mintegy száz éve”. A fentnevezett egyház azonban maga a hivatalos mormon egyház, amely ilymódon kivált sajátmagából. A többnejűség mellett kitartó texasi szakadárok egyházának neve valójában az Utolsó Napok Szentjeinek F u n d a m e n t a l i s t a Jézus Krisztus Egyháza. A különbség persze csak egy szó, ám ez legalább akkora különbség, mint mondjuk az egymást ugyancsak kiátkozó II. és a III. Internacionálé közötti (ha ugyan valaki még emlékszik rájuk).

Lassan-lassan már hozzászokom, hogy fél tucatnyi rag, kötőszó helyét kizárólagosan a f e l é veszi át, de azért mindennek van határa! Egyik napilapunkban ma az olvasható, hogy az erőműveket a f e l é j ü k kifizetett állami támogatás visszafizetésére kötelezik. Ha volna ennek az újságnak olvasószerkesztője, elbújhatna szégyenében. De nincsen.

Egyik hírügynökségünk meglepő hírt közöl: a Krónika című erdélyi újság szerint Románia egyik legkorszerűbb rendőrségi fogdája a sepsiszentgyörgyi, amely népszerű az elítéltek körében. Nem állhat valami magas fokon a törvényesség ott, ahol elítélteket tartanak fogva a rendőrségen. Vagy: a fogalmak ismerete nem állhat magas fokon abban a szerkesztőségben, ahol nem tuják, mi a különbség a gyanúsítottak és az elítéltek között.

Egyik hírügynökségünk, ha Kárpátalja szerepel valamelyik anyagában, a régió magyar neve után újabban zárójelben mindig feltünteti: Zakarpattya. Ugyanígy Ungvár után zárójelben elolvasható, hogy Uzshorod, Munkács után: Mukacseve. Nyilván azért szükséges ezeket az elnevezéseket ukránul is feltüntetni, hogy a magyar olvasó is megértse. Nekem egyébként nem volna különösebb bajom ezzel a gyakorlattal, de akkor mivel magyarázható , hogy ugyanez a hírügynökség – hogy csak az elmúlt 24 órában kiadott jelentéseire hivatkozzam - a Vajdaság után nem írta félreértések elkerülése végett, hogy Vojvodina, egy másik jelentésében Nagyvárad után sem olvasható, hogy Oradea stb.?

Ezt a bejegyzést kénytelen vagyok nevesíteni. A Népszabadság azt ígéri első oldalán, hogy „római tudósítónk, Sárközi Júlia beszámol róla, hogyan voksolt az Örök Városban mint olasz állampolgár”. Néhány oldallal odébb valóban olvasható ez a beszámoló, de Sz. J. szignóval. A monogramot
a tudósítás alá biggyesztő szerkesztőnek nyilván Szászi Júlia járt az eszében. Aki szintén a lap tudósítója. Csak éppen nem Rómában, hanem Bécsben.

Technikai szenzációról ad hírt egyik hírportálunk, méghozzá úgy, hogy észre sem veszi. Arról számol be ugyanis, hogy az amerikai Delta leszállni készülő és az orosz Don-Avia légitársaság éppen, hogy felszállt gépe majdnem összeütközött Moszkva közelében, amikor az orosz légitársaság Boeing 737-ese 1100 km/órás sebességgel repült. Az említett Boeing maximális sebessége azonban csak kb. 900 km/óra, tehát, ha hinni lehet a közleménynek, az oroszoknak valamilyen rejtélyes módon sikerült a gépet úgy átalakítaniuk, hogy az 1100 km/óra sebességgel repüljön. Külön szenzáció, hogy ezt a sebességet a gép közvetlenül a felszállás után érte el. Valójában az összeütközéstől a diszpécser által megmentett két gépnek az e g y ü t t e s sebessége volt 1100 km/óra, vagyis ilyen sebességgel, erővel csapódtak volna egymásnak, ha a légiirányító közbe nem lép...

„Újlipótvárost több területtel együtt 1950-ben csatolták a XIII. kerülethez, korábban munkásairól, szegényégéről és rossz közbiztonságáról volt híres” – állítja egyik hetilapunk. Az Újlipótvárosban azonban alig egy-két olyan ház létezett, ahol munkások, szegények éltek (pl. a helyi köznyelvben bagolyvárnak csúfolt Visegrádi utca 18-20-22). Ezt a környéket éppenséggel jómódú polgári lakosságáról, jó közbiztonságáról ismerték. Ha a szerző a „XIII. kerület” szó után nem spórolt volna ki egy „amely”-t, akkor volna igaza. Tudniillik munkásairól, szegénységéről és rossz közbiztonságáról Angyalföld, vagyis a korábbi XIII. kerület volt – talán nem is annyira híres, mint inkább – hírhedt.

Folytatja ámokfutását a láng – ez a címe egyik napilapunkban annak az összeállításnak, amelyben az olimpiai láng útját kísérő akciókról van szó. Tartok tőle, hogy a címadó nem gondolta végig, milyen az ámokfutás. A cím ugyanis akkor volna helyénvaló, ha az olimpiai láng útja közben hol itt, hol ott kapna bele épületekbe, égetne halálra embereket. Ennek viszont éppen az ellenkezője történik (ez nem értékítélet, csak ténymegállapítás): a lángot igyekeznek elfújni, legázolni. Hja kérem, már Karinthy is megmondta: anyám, az ámok nem hazudnak.

Azt hallom egyik rádiónkban, hogy eljárás indult egy férfi ellen, aki lányokat beszélt rá, hogy pénzért teljesítsenek szexuális szolgáltatást. Különösen annak örültem, hogy p é n z é r t . Anélkül ugyanis többnyire szerelemből teszik, de mindenesetre nem szolgáltatás.

Egy fogtechnikusnőről írja egy önkormányzati újság, hogy „Szabadszálláson nevelkedett, amelyet irodalmi vonatkozásai tettek ismertté. A faluban ma is áll Petőfi Sándor édesanyjának, Pőcze Borbálának emlékháza”. Ebben az állításban mindent összekevertek, amit csak lehet, sőt, amit nem lehet, azt is. 1. Petőfi Sándor anyját nem Pőcze Borbálának, hanem Hruz Máriának hívták. (Általános iskolai tananyag).2. Pőcze Borbálának (József Attila édesanyjának) a családja ugyan valóban szabadszállási, de a faluban nincs emlékháza. 3. Viszont: megvan a költő nagyapjának, Pőcze Imrének a csőszháza. 4. A Petrovics-családnak pláne nincs emlékháza Szabadszálláson, mert azt a házat, amelyben laktak, 1835-ben elvitte a dunai árvíz. Mindmellett semmi kétségem aziránt, hogy a fogtechnikusnő valóban Szabadszálláson nevelkedett.

Májusban két civilt utaztat ki a Honvédelmi Minisztérium Afganisztánba, hogy „hiteles képet tudjanak közvetíteni az ott folyó magyar újjáépítési csoport munkájáról” – tudatja egyik hírügynökségünk, majd közli: ”Szekeres Imre úgy tudja, ez az első alkalom, hogy civilek látogathatnak el egy afgán katonai táborba”. Kétlem, hogy Szekeres úgy tudná. Nincs még egy fél éve sem, hogy az ő kíséretében, több más újságíró és civil biztonságpolitikai szakértő kíséretében magam is jártam Afganisztánban, egyebek között egy katonai táborban. Igaz, páncélsisakot és repeszálló mellényt adtak ránk, de attól még civilek maradtunk. Vagy nem?

Bomba robbant Szocsiban, nem sokkal Bush elnök távozása után – olvasható egyik hírportálunk cikkében. A portál céloz rá, hogy a terrorakciónak csecsen vonatkozása is lehet, hiszen Szocsi alig néhány órányira van Csecsenföldtől. Igen, repülőgéppel.

Rosszul jár az olvasó, ha az egyik napilapunk külön Adria-mellékletében foglaltaknak megfelelően próbál pulykát rendelni Horvátországban. Aszerint ugyanis a pulyka neve horvátul svinjski. Az utazó viszont ne csodálkozzon, ha így kéri, ám pulyka helyett sertést kap. A svinjski ugyanis azt jelenti.

Az interjú műfajában kissé szokatlan eljárással él egyik napilapunk munkatársa, amikor a Hamid Karzaival készített beszélgetése közepén „a magas, jó kiállású pastu államfőként” említi interjúalanyát. Az újságíró(nő)nek természetesen lehet véleménye az interjúalany külsejéről, de azért ismerjük el: némileg meglepő lenne, ha a George Bush-sal készült interjúban, mondjuk, a „pofára is undorító texasi államfőt” emlegetné.

Egy hazai tanácskozásról tudósítva egyik napilapunk beszámolt arról, hogy azon több száz pap é s lelkész vett részt. Az irószövetségi összejövetelen pedig költők és poéták, a múzeumin régészek és archeológusok, a MÚOSZ értekezletén pedig újságírók, hírlapírók és zsurnaliszták?

Egyik napilapunk azt állítja egy fénykép fölötti címben, hogy „Kilencvenévesek lettek a Vörös Nyilak”. Meglepő volna, ha igaz volna, hiszen a Vörös Nyilak a brit Királyi Légierő (RAF) repülős akrobatacsoportja, márpedig 90 éve a pilóták még örültek, hgy lyuk van a fenekükön, nemhogy akrobatikával foglalkozzanak. Megoldás (magából a képszövegből is kiderül): csak a RAF 90 éves.

Szuperrövid glossza egyik napilapunk 17. oldalán: „A budapesti tőzsdeindex azt mutatja: bux, Fletó!”. Alcím ugyanennek a lapszámnak a 12. oldalán: „Erősödött tegnap az index”.

Mint közismert, a szovjet törpe volt a világon legnagyobb. Ám úgy látszik, nemcsak a szovjet kabin, hanem az orosz is az. Egyik hírügynökségünk beszámolója szerint ugyanis Roman Abramovics csukotkai kormányzó most elkészült jachtján a tengernagyi kabinban van a többi között színpad, kiállítóterem, három ebédlő, úszómedence. Nem tudom, hogy ki a tengernagy (Abramovics, netán a jacht kapitánya?), de hogy az a helyiség, amelyben három kiállító t e r e m és úszómedence stb. van, nem k a b i n – arra megesküszöm. Attól tartok, még l a k o s z t á l y n a k sem lehet nevezni.

Valaha, amikor egyik rádiónknál dolgoztam, beszédtanárunk, a boldog emlékű Fischer Sándor elmagyarázta, hogy a dátumokat helyesen úgy kell kimondani, hogy „április elseje” (és nem „április egy”), „április másodika” (és nem „április kettő”) stb. Ezt egyébként nem az ő úri szeszélye, hanem a magyar nyelvtan diktálta így. Ehhez az elvhez szigorúan tartották is magukat az említett rádió „hivatásos beszélői” (bemondók, riporterek, tudósítók), és mindig fájdalmasan érintett bennünket, ha a műsorban megszólaló riportalany (tehát nem rádiós) például „április négyet” emlegette. De mikor volt már az! Ma reggel egy rádiós hirdetésben, amelyet természetesen bemondó olvasott fel és amelyben tudósítót kerestek, azt hallhattuk, hogy „jelentkezési határidő április tizenőt”. Romlásnak indult...

Egy internetes enciklopédia magyar „kiadása” szerint a Mahatma Gandhi iránt „érzett mélységes tiszteletből Dzsavaharlal Nehru, az első indiai elnök lánya, nevét Indira Gandhira változtatta”. Ezzel szemben 1. Dzsavaharlal Nehru nem volt az első indiai elnök lánya. 2. Mégcsak az első indiai elnök sem volt, csak az első miniszterelnök. 3. Leánya, Indira (akiről valójában szó van), bár kétségtelenül tisztelte a Mahatmát, nem ettől lett Gandhi, hanem attól, hogy férjhez ment egy Gandhi családnevű, ám a Mahatmával még csak rokoni kapcsolatban sem álló férfihez.

Karsai József képviselőt, aki az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényre – a frakciófegyelmet megsértve – nemmel szavazott, pénzbüntetésre ítélte az MSZP-frakció. Egyik távirati iroda beszámolója szerint „Karsai József azt mondta, hogy a százezer forintos pénzbüntetést nem vitatja, és jótékony célra kívánja fordítani”. Nagyon kérem, aki érti ezt, magyarázza meg nekem. Mert szerintem ebből a közlésből egyértelműen az derül ki, hogy a frakció fizet büntetést Karsainak.

A Voice of America rádiót idézi egyik hírügynökségünk. Nofene, annak idején még Amerika Hangjának gyalázták! Újabban „angolosított”?

A világon az Egyesült Államokban a legmagasabb az egy főre eső GDP – jelenti ki kategorikusan egyik napilapunk. A CIA-féle Factbook (Tények könyve) idei adatai szerint az egy főre jutő GDP terén az USÁ-t hat állam is megelőzi, nevezetesen: Luxemburg, Kuvait, Katar, az Egyesült Arab Emirségek, Szingapur és Norvégia. Igaz, a CIA már sokszor mondott csődöt. Egyebek között a Szovjetunió felbomlását sem tudta előre jelezni. De ezt talán még tudja. Ellentétben a szerzővel.

Kínai lőszerek Romániában és Albániában fordultak csak meg az egykori keleti tömb országai közül – állítja egyik napilapunk az Afganisztánba került, állítólag kínai eredetű, de Magyarországnak tulajdonított lőszerszállítmány kapcsán. Nem kell ballisztikai szakértőnek lenni, hogy tudjuk: ha egy lőszer m e gfordul, akkor nagy baj van, mert azt találja el, aki kilőtte. De nyelvészeti szakértőnek sem kell lenni ahhoz, hogy tudjuk: ezek a lőszerek nem meg-, legfeljebb e l ő fordultak Romániában és Albániában.

Az a képaláírás, amelyet egyik napilapunkban olvashatunk, csak akkor lehetne igaz, ha a NATO, avagy a bolsevik ármáda rendelkezne (rendelkezett volna) időgéppel. Az Alekszandrov-kórus minapi brüsszeli fellépését ábrázoló fénykép aláírása szerint ugyanis a Vörös Hadsereg kórusa lépett fel a brüsszeli NATO-központban. A NATO – mint ismeretes – 1949-ben jött létre. A Vörös Hadsereget – ez már kevésbé ismeretes, de attól még tény marad –1946-tól már nem úgy nevezték, hanem Szovjet Hadseregnek. Ám ami a legfontosabb: ez utóbbi talán csak szeretett volna Nyugat-Európáig eljutni, de a NATO az útját állta. Az a kórus, amelynek tagjai 2008-ban Brüsszelben énekeltek, a NATO-val közös grémiumot fenntartó orosz hadseregé.

„A Balaton törvény április közepén a parlament elé kerül, júniusra pedig eikészül.” Ezt a kijelentést adja egyik hírügynökégünk a Balaton Fejlesztési Tanács elnökének szájába. Lehet, hogy e tanács elnöke ne tudná, hogy nem törvényeket, hanem törvény t e r v e z e t e k e t szoktak terjeszteni a parlament elé? És hogy készületlenül kerül a parlament elé, mert hiszen csak két hónapra rá készül el? És végül még egy kérdés: nem lehet inkább, hogy a hírügynökség – enyhén szólva – pontatlanul adta vissza a nyilatkozó szavait? A Balaton-törvényt egyébként kötőjellel kell írni.

Úgy látszik, megállíthatatlanul terjed nálunk az idegen, de nem angol szavak és nevek angolos ejtése. Ma például Tusk lengyel miniszterelnök neve hangzott úgy el az egyik tv-híradóban, hogy t á s z k. Pedig ha hiszik, ha nem, az u betüt a lengyelek is u-nak ejtik. Ki hitte volna?

Néhány hete tettem szóvá, hogy a média szerint ma már senkit sem bocsátanak el, senkinek sem mondanak fel, senkit sem zárnak ki a munkahelyéről vagy az iskolából, ma már mindenkit k i r ú g n a k. Úgy látszik, kollégáink a szinonimák közül okvetlenül a legdurvábbat részesítik előnyben. Íme egy friss példa. Egyik napilapunk munkatársa találkozott André Balázs magyar származású ingatlanbefektetővel, aki megvásárolta a Magyar Televízió épületét és „türelmesen várja, mikor költözik ki a Magyar Televízió a Szabadság térről”. Tetszik érteni, kérem? T ü r e l m e s e n v á r j a. A lap első oldalán viszont a szerkesztő már ezzel a címmel utal az utolsó oldalon olvasható riportra: „André Balázs arra vár, hogy a köztévé elhúzzon a Szabadság téri palotából”. Ami nem egészen mindegy. E l h ú z n i ugyanis – mint Horn Gábortól is tudjuk – a p...ába szokás.

Lehetséges, hogy Pokorni Zoltán ruháját megszaggatva járul Demszky Gábor elé bűnbocsánatért? Egyik napilapunk tudósításának első mondatából ugyanis ez következne. E cikk szerint ugyanis „a főpolgármesternél és a fővárosi közgyűlés frakcióvezetőinél jár Canossát a következő hetekben a XII. kerület fideszes polgármestere”. Mármint az engedély nélkül felépített turulszobor miatt. Már-már látnám lelki szemeimmel, hogy – mint annak idején a pápát detronizáló IV. Henrik, a küzdelemben alulmaradva, bűnbocsánatért esedezett VII. Gergely pápához – most Pokorni járulna ruháját megtépve, megalázkodva, térden csúszva Demszky színe elé. De olvassuk tovább, és akkor kiderül, hogy ellenkezőleg: Pokorni éppenséggel a turulszobor fennmaradását akarja, és ezt szeretné kierőszakolni Demszkynél és a frakcióvezetőknél. Vagyis majdhogynem Demszky járhat Canossát Pokorni előtt. Tanulatlan kollégáim eddig (sajnos elég gyakran) csak a „kálváriát jár”-t tévesztették össze azzal, hogy „Canossát jár”. Az említett példa elkövetője viszont már ezen is túltesz.

„Moszkvai egyetemi végzettségűnek” nevezte egyik rádiónk tudósítója Hoszni Mubarakot. Az egyiptomi elnök kétségtelenül végzett a Szovjetunióban, de nem Moszkvában, hanem a kirgiziai Frunzéban, és nem egyetemet, hanem pilóta-tanfolyamot. Viszont igaz, hogy nem fosztogatott, hanem osztogatott.

Egy spanyol néppárti képviselő szerint egy bizonyos merényletet az arab terroristák csak „egy magas spanyol tisztviselő” közreműködésével hajthatták végre – állítja egyik napilapunk cikkírója. Bizonyára a kosárlabdában akartak merényletet elkövetni, ezért volt szükségük a magas hivatalnokra, aki – műszóval élve – „zsákolni” tud. Vagy lehetséges, hogy csak egy magas á l l á s ú tisztviselő kellett a terroristáknak?

Már régen piszkálja a csőröm, amikor azt hallom (mind gyakrabban) az elektronikus médiában, hogy „greffiti”. Ma reggel egyik rádiónk bemondója azt is mondta, hogy „Mehdi”. Kérem, nem minden idegen szó vagy név angol! A graffiti például olasz, a Mahdi arab (vagy perzsa? de mindenesetre nem angol). Az előkelősködésnek (és a tudatlanságnak) is van határa. Az jut eszembre, amikor a háború után a Jointot (Joint Distribution Committee) sokan franciásan „zsoen”-nek ejtették.

Egyik hírügynökségünk szerint sikerült megállapodásra jutni a Joseph Haydn születése kétszázadik évfordulójának 2009-es méltó megünneplésével kapcsolatos felújítások megvalósításáról. Ez fölöttébb örvendetes, ám az már sokkal kevésbé, hogy a zeneszerző valójában 1732-ben, azaz 276 éve született. Viszont valóban jövőben lesz kétszáz eszteneje, hogy meghalt. Nem egészen mindegy.

Március 30-tól nem kell útlevél annak, aki repülőgéppel utazik schengeni országba – hallottam egyik televíziónk híradójában. Megsúgom: eddig sem kellett.

Egyik kereskedelmi televíziónk híradója a húsvét vallási jellegű eseményeiről beszámolvaidézte a többi között „Bölcskei Gusztáv református lelkész” prédikációját. Szó se róla, Bölcskei természetesen lelkész, különben nem lehetne a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke és egyháza zsinatának lelkészi elnöke. Mégis, így emlegetni őt olyan, mintha Erdő Péter bíboros primást, esztergom-budapesti érseket egyszerűen úgy neveznénk, hogy „katolikus lelkész”. Vagy még néhány analóg példa: Bencze József rendőr, Vizi E. Szilveszter orvos, Sólyom László jogász.

Egyik kereskedelmi televíziónk kvízében azt a kérdést tette fel a játékosoknak, hogy melyik mai ország területén található Betlehem. A „helyes” válasz így hangzott: Izraelben. Ezzel szemben Betlehem az Izrael megszállta Ciszjordániában található, amely közismerten nem része Izraelnek, csak ez a magyar televízió ajándékozta neki. A kibicnek, mint tudjuk, semmi sem drága.

A reformátusok Szilvásváradon húsvét előtt áldozni mennek a templomba – írja egyik napilapunkban a húsvéti szokásokról és népszokásokról szóló, egyébként rendkívül érdekes és tanuilságos cikk szerzője. Csak remélni tudom, hogy Szilvásváradon a reformátuson kívül van katolikus templom is, mert különben a szomszéd falu katolikus templomába kell menniük a református híveknek, ha az a szokatlan ötletük támad, hogy áldozzanak. Református templomban ugyanis erre nincs mód, ott legfeljebb úrvacsorát lehet venni.

1944 március 19-re emlékezve egyik napilapunk szerzője azt állítja, hogy „a korlátok közé szorított kormányzó igyekezete ellenére megkezdődött a zsidók jogfosztása, deportálása”. Ismeretes, hogy néhány hónappal később, amikor a szövetségesek már megfenyegették azzal, hogy háborús bűnösként fogják kezelni, a kormányzó valóban megakadályozta a budapesti zsidóság deportálását. Azt azonban, hogy Horthy március és május között bármiféle igyekezetet is kifejtett volna a jogfosztások, a deportálás megakadályozására, a szerző fantáziáján kívül semmi sem támasztja alá.

A dalai láma közölte: ha a kínai hatóságok folytatják az erőszakot, ő lemond – adta tudtul egyik televíziónk híradója és hozzátette: ebben az esetben a köveztkező reinkarnációig dalai láma nélkül maradnak a tibetiek. Attól tartok, hogy ez a televízió összetéveszti a tejszínt a kocsiszínnel. A dalai láma ugyanis – mint munkatársa, Tenzin Takhla külön is hangsúlyozta – legfeljebb mint államfő és politikai vezető mond le. Magáról a dalai lámaságról tudniillik – ellentétben például a pápasággal – nem lehet lemondani. A dalai láma mindig egy és ugyanaz, csak különböző testekben materializálódik, vagyis az előző dalai láma halála után egy másik testben, egy gyermek testében reinkarnálódik, születik újjá. Ily módon a tibetieknek nem kell várniuk a reinkarnációra, már csak azért sem, mert Őszentsége, a XIV. dalai láma él és jó egészségnek örvend.

Sas József bírósági elítélése, Kossuth-díjának vissza(ki nem)adása nagy visszhangot keltett a médiában. Olyannyira, hogy egyik bulvárlapunk első oldalas főcímben jelentette: „Sast Kossuth-díjasként ünnepelte közönsége”. A cím alatti fényképen a művészt ünneplő nézők soraiban többek között ott látható Forgács László hajdani országos rendőr főkapitány, aki 2000-ben és Vezda János újságíró, a Börtönújság főszerkesztője, aki tavaly halt meg. Társaságukban foglal helyet az első sorban a jó egy évtizedet megfiatalodott Berta Attila nyugalmazott budapesti főkapitány és Bleszity János tűzoltó tábornok. Elevenek és holtak együtt ünneplik Kossuth-díjasként Sas Józsefet.

„A három elnökjelölt” – így említi egyik napilapunk Barack Obamát, Hillary Clintont és John McCaint. Csakhogy még McCaint sem nyilvánították hivatalosan elnökjelöltnek (ezt majd csak a republikánusok szeptemberben összeülő elnökjelölt-állító kongresszusa teheti meg), Obama és Clinton közül pedig garantáltan csak az egyikük lehet majd elnökjelölt, de egyelőre természetesen egyikük sem az.

Azt írja New York állam új kormányzójának életrajzát ismertetve egyik napilapunk, hogy annak idején szülei kiköltöztek Brooklynból Long Islandre. Ez elég nehéz lehetett. Brooklyn ugyanis Long Islanden terül el. Az állítás kb. olyan, mintha azt írnák valakiről, hogy a Margitszigetről elköltözött Budapestre.

A Kossuth-díjak átadási ünnepségéről beszámolva egyik hírügynökségünk azt állítja, hogy „Blaskó Péter pénteken nyílt levélben közölte, hogy Gyurcsány Ferenc elleni tiltakozása jeléül nem fogadja el a Kossuth-díjat, nevét az ünnepségen nem olvasták fel.” Én most rettenetes kétségek között vergődöm, minek higgyek jobban: a tekintélyes hírügynökségnek, vagy a saját szememnek és fülemnek? Lehet, hogy hallucinálok? A tv-közvetítésben ugyanis magam láttam, hallottam, amint a „műsorközlő” felolvassa, hogy Blaskó Péter nem veszi át a Kossuth-díjat.

Egyik napilapunk szerint „a szerb igazságszolgáltatás elől Oroszországba menekült volt diktátor özvegye telefonon biztosította támogatásáról Milutin Mrkonjics pártvezetőt”. Nem tudom biztosan, hogy ki tudnám-e helyesen ejteni ennek a szocialista pártvezetőnek a nevét, azt viszont egész biztosan tudom, hogy a szóban forgó volt szerb (jugoszláv) diktátor, Szlobodan Milosevics nem menekült Oroszországba, hanem Hágában fejezte be életét fogolyként, mialatt a nemzetközi törvényszéken eljárás folyt ellene. Mrkonjicsot legfeljebb a volt diktátor Oroszországba menekült özvegye, Mirjana Markovics biztosíthatta támogatásáról. Lám, lám, milyen különbségek adódhatnak, ha rossz sorrendbe tesszük a szavakat.

Egyik hetilapunk szerzője a jelenleg folyó amerikai primarik (sic) kapcsán most azt állítja, hogy Jimmy Cartert „négy év után leváltották”. Az Egyesült Államok alkotmánya azonban nem ismeri az elnök leváltásának vagy visszahívásának fogalmát. Ha az elnök (vagy más kormánytisztség-viselő) a képviselőház tagjainak többsége szerint súlyos bűncselekményt követett el, a szenátus átalakul bírósággá, és bírói eljárást folytat le ellene. Ha kétharmados többséggel bűnösnek találja, akkor az ítélettel együtt hivatalától is megfosztja. Ezt nevezik impeachmentnek. Cartert azonban senki nem vádolta semmivel, vagy a legrosszabb esetben is csak azzal, amit a cikk szerzője úgy említ, hogy „bűnrossz elnök” volt. Ez viszont nem büntetőjogi kategória, hanem politikai értékelés. Éppen ezért Carter ellen nem is emeltek vádat, senkinek eszébe sem jutott ilyesmi. Egyszerűen, amikor lejárt a négyéves mandátuma – akárcsak számos elődjét is – nem választották meg újra.

„Ez az életkép lehetne az ENSZ Security Counciljának menetrend szerinti ülésén is...” – véli egyik napilapunk cikkírója. És a Biztonsági Tanács ülésén?

Március 14-én lesz ötvenéves II Albert monacói nagyherceg – közli egyik hírügynökségünk. Isten éltesse! Ez biztosan nagy ünnep a számára, de ő maga akkor sem nagy, csak herceg. Nagyhercegség csak egy van Európában (és ha jól tudom, az egész világon): Luxemburg.

Lemondott a GKM szakállamtitkára – adja hírül egyik kereskedelmi rádiónk, majd a következő mondatban p o l i t i k u s k é n t említi (szinonimaként) a hír alanyát. Csakhogy ha a szakállamtitkár politikus, akkor a főosztályvezető, az osztályvezető, a csoportvezető, a beosztott tisztviselő is az lehet. Vagy nem? Akkor hol kezdődik a politikus? Maradjunk annyiban, hogy a szakállamtitkár köztisztviselő és ha – hivatalos munkája során – politikusként jár el, megsérti köztisztviselői esküjét.

Ernest Hemingway Az ötödik hadoszlop című drámáját bemutatta a New York-i Mint Theater. A hírhez egyik hírügynökségünk hozzáfűzi, hogy „a darabot eddig mindössze egyszer mutatták be, akkor is a Broadway-n, 1940-ben.” Ez egyszerűen nem igaz. Legalább kétszer és nemcsak a Broadway-n. A 40-es évek második felében magam is láttam ezt a szinművet a budapesti Nemzeti Színházban. Nem emlékszem ugyan jól a darab tartalmára, de akkor is kijelenthetem: értelmetlenség azt állítani, hogy a darab „főszereplője egy riporter, az amerikai önkénteseket tömörítő Lincoln Brigád tagja, a köztársaságiak ügynöke”. A Lincoln Brigád ugyanis éppenséggel a köztársaságiak hadseregének egysége volt, tehát a hírügynökség állítása olyan, mintha azt írnák valakiről, hogy az orosz polgárháborúban a Vörös Hadseregben harcolt és a szovjetek ügynöke volt. A Lincoln brigád egy tagja legfeljebb a Franco-féle hadseregben lehetett volna a köztársaságiak ügynöke.

A legtóbbi jeruzsálemi terrormerénylet elkövetője – írja egyik napilapunk – izraeli állampolgárként szabadon mozoghatott Jeruzsálem zsidó részében is, eképpen bőven volt ideje feltérképezni a célpontot (a jesivát). Nem másutt, mint ugyanezen az oldalon, közvetlenül az említett cikk fölött megjelent másik írásban viszont arról olvashatunk, hogy a merénylő alkalmanként a jesivában dolgozott, mint sofőr. Vagyis: teljesen közömbös az állampolgársága és a szabad mozgási lehetősége, hiszen ha abban az iskolában dolgozott, eleve volt lehetősége feltérképezni a célpontot. Erre mondják, hogy nem tudja a jobb kéz, hogy mit ír a bal kéz.

Egy havi szakmagazinban olvasok „Vitéz Nagybányai Horthy Istvánról”. Nemigen kérném számon egy gimnazistától, hogy tudja (bár az sem árt), hogy mind a vitézi címet, mind a nemesi előnevet kis kezdőbetüvel kell(ett) írni. A cikk szerzőjénak azonban – saját szavai szerint – „az élete fűződik hozzá”, és büszke rá, hogy apja egy időben Horthy István környezetéhez tartozott. Ha viszont így áll a dolog, akkor szerintem illenék tudnia helyesen leírni a nevét.

„Két kis állam” – így hivatkozik Wyomingra és Mississippire egyik napilapunk tudósítója. Nos, az előbbi területe – lekerekítve – 253 000, az utóbbié 123 000 négyzetkilométer. Hát ha ezek kis államok, akkor Magyarország a maga 93 000 négyzetkilométerével végképp a béka feneke alatt van.

Az Országgyűlés külügyi bizottságának üléséről beszámoló hírügynökség tudósítója előbb „Németh Zsoltot, a testület fideszes elnökét”, aztán „Kozma Józsefet, a bizottság szocialista elnökét” idézi. Na jó, mondjuk, apró elírás, lemaradt az „al”. Ezzel szemben érdemi hiba azt állítani, ami ugyancsak szerepel az anyagban, hogy L. J. korábban a pozsonyi magyar nagykövetség ügyvivője volt. A pozsonyi magyar nagykövetség élén ugyanis az első pillanattól kezdve nagykövet állt. Akit, ha ideiglenesen távol volt állomáshelyéről, ennek megfelelően i d e i g l e n e s ügyvivő helyettesített. Ez a nemzetközi kapcsolatokban, illetve a diplomáciai jogban lényeges különbségnek számít. Ügyvivő (az „ideiglenes” jelző nélkül) rendszerint akkor áll egy nagykövetség élén, ha a küldő ország a nagykövet hazarendelésével és tartós vissza nem küldésével vagy új nagykövet ki nem nevezésével kívánja kifejezni rosszallását a fogadó országgal szemben, vagyis amikor vészesen megromlik a két ország viszonya. És itt. szerencsére, még nem tart a magyar-szlovák viszony.

A tiltakozók egy malacot adtak át a Heves megyei önkormányzat elnökének – hallhattuk egyik televíziónk híradójában. A közben futó híradófelvételen egyértelműen az volt látható, hogy az elnök nem veszi át a malacot és az állat elszalad. Ugye, mennyivel jobb a nyomtatott sajtó és a rádió munkatársainak? Ők nem buknak le ilyen látványosan, ha – fogalmazzunk finoman – nem az igazat mondják.

Nem kell ballisztikai szakértőnek lennünk ahhoz, hogy tudjuk: minden röppálya szükségszerűen görbe. Ezért az az egyik hetilapunkban olvasható „szellemesség”, hogy X. Y. katonatiszt karrierje „nyílegyenes röppályán” haladt, cifra képzavar. Sőt, fából vaskarika.

Harry herceg, a brit trónra harmadikként esélyes (fér)fiú – mint kiderült – Afganisztánban teljesített szolgálatot a brit haderő kötelékében