Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2020. október 30.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Hallhatatlan sztrájk
Csütörtök déli krónika
2006. március 3. péntek, 12:34
Százharmincan vagy négyszázan - az alelnökök és a szakszervezetek arról is vitáznak, hogy hányan vettek részt a Magyar Rádióban csütörtökön megtartott kétórás figyelmeztető sztrájkban. Bár ez a legkevesebb, amiben az intézmény vezetői és a rádiósok nem értenek egyet, a munkabeszüntetés mégis fegyelmezetten zajlott. Műsorváltozás nem volt, így a hallgatók szinte semmit nem vehettek észre.
– Mi úgy tudjuk, hogy mellettünk állnak, de majd mindjárt kiderül – öt perccel 12 óra előtt Kisfalvi Mária, a szakszevezetek szóvivője még bízott abban, hogy a technikai dolgozók is felveszik a sztrájkot, és nem kapcsolják adásba a Magyar Rádió három adójának műsorát.

– Csak azt ne írják le, hogy a 4,8 százalékért csináljuk – szólt közbe egy rádiós Kisfalvi és az újságírók beszélgetésébe. – Akkor mit írjunk, miért csinálják? – kérdeztük. – Írják azt, persze, az a hivatalos. De megmondom miért csináljuk: a rádióért és a fizetésünkért. Mire elkezdődött a déli harangszó, a sztrájkolók minden széket elfoglaltak a Márvány-teremben.

Szól a rádió

– Azt nem mondtátok, hogy büntetésben vagyunk, és itt kell hallgatni a Kossuthot! – elégedetlenkedett valaki a tömegben. Két perccel dél után a teremben egyszerre szólt a Kossuth és a Petőfi rádió, de nem volt összevont adás, nem a sztrájkolók műsorterve szerinti tájékoztatót közölte a két adó.

A Kossuthon ugyan kiderült, hogy sztrájk van, de csak abból, hogy a Déli Krónika első riportja erről szólt. „A kormány amit tudott, megtett” – mondta Batiz András a riporternek, a rádiósok pedig gúnyos „brávó” felkiáltásokkal nyugtázták a kormányszóvivő szavait. Amikor elkezdődött a második riport is, mindenki megértette: nem lesz műsorváltozás. A sztrájkolók nem szóltak, de arcukon látszott a csalódottság. Lekapcsolták a rádiót.

Utasították a kollégákat
– Őrök állnak a harminckettes stúdió előtt – hozta valaki a hírt. Toman Sándor, a sztrájkbizottság tagja mikrofont ragadott, hogy elmondja, ugyan a Kossuthon minden technikus felvette a sztrájkot, de a Petőfin és a Bartókon találtak olyan embert, aki vállalta a munkát. – Utasították a kollégákat, hogy délig minden kapcsolást el kell végezni, így a sztrájkba álló technikusok sem akadályozhatták meg az adást. Ha kettőig még szükséges lesz, akkor a főnökök fogják elvégezni a kapcsolást – tájékoztatta a sztrájkolókat.

A külsősök dolgoztak

– A mai Krónikát külsősök csinálják – mondta Varga Júlia, a Független Rádiós Szakszervezet (FRÁSZ) elnöke. – Ők sokkal kiszolgáltatottabbak, mint mi, ráadásul a külsős munkatársak nem is sztrájkolhatnak – magyarázta, miért van adás. – Egy ember csinálja kettőig a Kossuth műsorát – hozta valaki a hírt az épületből, majd hozzátette, fent a főnökök megjegyezték, hogy „így is lehet műsort csinálni”.

Ezzel szemben az Aktuális főszerkesztőség vezetője, Meszleny László a sztrájk után úgy nyilatkozott az eMasának, hogy a csütörtök déli adás a megszokott módon, mindenféle presszió nélkül készült el. – Meg lehet hallgatni az interneten az adást, abból kiderül, hogy nem egy ember készítette – mondta Meszleny, majd hozzátette, a két műsorvezető közül csak az egyik külsős munkatárs. – Én egyetértek a sztrájk követeléseivel, de nekem az a feladatom, hogy legyen adás – nyilatkozott Meszlényi, aki azt is elmondta, hogy a csütörtöki adás beosztása már hetekkel ezelőtt elkészült, és azon nem változtattak. – Egy ember volt a mai stábból, aki déltől, amikor már nem volt dolga, sztrájkolt.

– Előre megkérdezték, hogy akarok-e sztrájkolni – mondta a Márvány-teremben ülő Ördögh Csilla, a Petőfin a sztrájk ideje alatt adásba kerülő műsor vezetője. – Most a külsős szerkesztő, Tari Viktor ül a stúdióban, és egy 2001-es műsort ismételnek meg. Ebből talán észreveszik a hallgatók, hogy valami nincs rendben – mondta a műsorvezető.

Nem a politikusoknak szól

A menedzsmenttel van vitájuk
– A politikai nyomás naponta keseríti meg ennek az intézménynek az életét – hangzott el többször is a sztrájk ideje alatt. Egy sztrájkoló felolvasta a Fidesz szerdán kiadott támogató közleményét, majd keserűen hozzáfűzte: aláírtam a sztrájkot támogató ívet, de legszívesebben odaírtam volna, hogy fenntartásokkal. Másvalaki ironikusan jegyezte meg, hogy a sztrájkolóknak jólesik a Fidesz gondoskodása, csakhogy erre már korábban is lett volna módjuk. – Ne felejtsük el, hogy a kuratórium Fideszes delegáltjai, élükön Szadai Károllyal, akadályozták meg azt, hogy elnöke legyen a Magyar Rádiónak – tették hozzá.

Több felszólaló is határozottan elutasította a politikai pártok támogatását, és emlékeztettek: nincs ma olyan párt Magyarországon, ami nem a lehető legnagyobb cinizmussal viseltetett volna a Magyar Rádió sorsa iránt, és bár lett volna rá lehetőség, egyik párt sem függetlenítette a mindenkori költségvetéstől az intézményt. Ugyanakkor elmondták, ez a sztrájk nem nekik szól: – Nekünk nem a politikusokkal, hanem a mendzsmenttel van vitánk – mondták, és végszóra megérkezett a terembe a két alelnök.

Nem értenek egyet

– Újabb sztrájkolók érkeztek – köszöntötte Borenich Péter, a sztrájkbizottság tagja a két alelnököt, majd megkérdezte tőlük, hogy aláírták-e a támogató íveket. – Nem írtuk alá, mert nem értünk egyet a nyomásgyakorlás ezen formájával – mondta Hollós János, ugyanakkor megköszönte a sztrájkolóknak, hogy fegyelmezetten, a demokratikus hagyományoknak megfelelően sztrájkolnak.

Gőblyös és Hollós válaszolt Borenichnek
– Azért vannak rendészek a stúdió előtt, mert azt vélelmeztük, hogy megosztottak a rádiósok, és még akartuk előzni az atrocitásokat – adott magyarázatot a sztrájkolók első kérdésére Hollós, aki folyosói pletykának minősítette azt a sztrájk ideje alatt többször elhangzó állítást, miszerint az alelnökök sztrájktörőket szerveztek volna. Hollós figyelmeztette a sztrájkolókat: ahogy nekik joguk van sztrájkolni, úgy másoknak joguk van dolgozni is.

Többen az alelnökök jelenlétében is megismételték, tudják, volt, akit kényszerítettek arra, hogy a műsorok átjátszásra kerüljenek. Ezt Hollós határozottan cáfolta, de hozzátette: a munkaadónak joga, hogy a sztrájk ideje alatt minél többet megtegyen a kárelhárítás érdekében. Az alelnökök még bejelentették a sztrájkolóknak, hogy szerdán este három üzleti tervet is átadtak a kuratórium tagjanak, amelyek közül az egyik részben tartalmazza a sztrájkolók által megfogalmazott követeléseket, majd tíz perccel egy óra előtt közölték, hogy elmennek „kárelhárítást végezni”.

A sztrájkolók ezután megszólították a teremben üldögélő Gellért Kis Gábor kuratóriumi elnököt is, aki elmondta: a tulajdonos képviselőjeként nem érthet egyet a sztrájkkal. Az elnök figyelmeztette a sztrájkolókat: tudomásul kell venni, hogy a rádióban túlfoglalkoztatás van, és „ez a helyzet nem tartható”.

Felmérték, hogy mit kell tenni

Szót kapott az egyik bezárással fenyegetett vidéki stúdió munkatársa, Molnár László is. – Végre valakinek eszébe jutottunk, az elmúlt húsz évben erre nem volt példa – köszönte meg a nagykanizsai rádiós a fővárosi kollégák figyelmét. Molnár a vidéki stúdiók bezárásának tervét ahhoz hasonlította, mintha egy túlsúlyos embert úgy akarnák lefogyasztani, hogy sorban levágják a testrészeit. – Más megoldást kell keresni, mert így nem lehet műsorokat csinálni – mondta Molnár, fővárosi kollégái pedig nagy tapssal jutalmazták mondatait.

Nem Liszt szólt
Egy óra körül a sztrájkolók ismét belehallgattak mindhárom adó műsorába. A sztrájkforgatókönyv szerint mindhárom adón Liszt-műveket adtak volna a munkabeszüntetés két órájában, és félóránként három percben híreket, egy perc harmincnégy másodpercben pedig a sztrájkról szóló tájékoztatót olvasták volna be, de egyik adón sem volt műsorváltozás.

Ezután a jelenlévők kisebb vitába bonyolódtak arról, hogy a rádió vezetői meg tudták-e akadályozni a sztrájkot, vagy sem, illetve arról, hogy egy rádióban mi számít sztrájknak: az is, hogy itt ülnek, vagy csak az, amit a hallgatók is észrevesznek. A szakszervezeti vezetők hangsúlyozták: arra mindenképpen jó volt ez az alkalom, hogy fel tudták mérni, legközelebb mit kell tenniük, és úgy vélték, hogy egy hosszabb sztrájknál akár már a műsorok is elmaradhatnak. – Lehet, hogy nem kellett volna előre bejelentenünk, hogy mikor sztrájkolunk – vélte Borenich.

Fél kettőkor kiürült a Márvány-terem: a szakszervezeti vezetők elvonultak, hogy folytassák a bértárgyalásokat a két alelnökkel, a sztrájkolók pedig visszamentek „munkaterületükre”.

130 vagy 400

– 147 szék van a Márvány-teremben, és még álltak is, sőt, a kisterem is tele volt emberekkel. De voltak olyanok is, akik nem itt, hanem a munkaterületükön voltak, úgyhogy nem lehet pontosan megmondani, hogy hányan sztrájkoltak – elemezte a részvételt Borenich az újságíróknak, majd hozzátette: a Márvány-terem elé kitett támogató íveket négyszázan írták alá. – A rádiónak körülelül 1350 belsős dolgozója van, de ebben benne van mindenki, a külföldi tudósítók is – mondta Borenich. Az üzemi tanács elnöke sikeresnek ítélte a sztrájkot.

Négyszázan írták alá
Két óra után tíz perccel a két alelnök visszatért a Márvány-terembe, és egy közleményt osztott szét az újságírók között. Ebben az állt, hogy a dolgozók körülbelül tíz százaléka vett részt a sztrájkban, ezért kisebb vita alakult ki a szakszervezeti vezetők és a két alelnök között arról, hogy valójában hányan nem vették fel a munkát.

Gőblyös István szerint ők a szervezeti vezetőknél összegyűlt aláírásokat számolták össze. – Nem tudunk elfogadni semmilyen papírt, csak azokat, amiket a munkáltatói vezetőknél aláírtak. A sztrájkolóknak határozottan és világosan, arccal meg kell mutatniuk a részvénytársaság felé, hogy ők a sztrájk útjára léptek. Ez azért fontos, mert aki a sztrájkban résztvesz, annak erre az időre nem jár bér – mondta az alelnök.

Taktikai bértárgyalás

A két alelnök az újságíróknak is elismételte, hogy a kuratóriumnak átadott három üzletiterv-javaslat közül az egyik részben tartalmazza a sztrájkolók követeléseit is. – Mi csak javaslatokat tettünk arra, hogy a hiányt milyen forrásokkal lehetne pótolni, de a lehetőségek közül a kuratóriumnak kell választania – mondta Gőblyös.

A szakszervezeti vezetők szerint a követeléseik között szereplő 4,8 százalékos béremeléshez mindössze 280 millió forintra lenne szükség, ugyanakkor a rádió informatikai rendszerének fejlesztésére 1,5 milliárd forintot költöttek az évi 7,6 milliárd forintos költségvetésből. Gőblyös ezzel szemben azt állította, hogy az úgynevezett SAP rendszer bevezetése halaszthatatlan volt, és csak 850 millió forintba került.

A szakszervezetek a sztrájk legnagyobb eredményének azt könyvelték el, hogy a két alelnök az újságíróknak átadott közleményben most először ismerte el azt az eddig csak a szakszervezetek részéről elhangzó kijelentést, miszerint a Magyar Rádió állami támogatásának mértéke hozzávetőleg 2 milliárd forinttal kevesebb a szükségesnél. Gőblyös ugyanakkor visszautasította azokat a vádakat, hogy a költségvetési tárgyalások során nem igényelték a hiányzó összeget. – Folyamatosan jeleztük az igényeinket és a problémáinkat – mondta az alelnök.

Lázár András, a Postai és Hírközlési Szakszervezeteinek Szövetségének elnöke elmondta, a fél kettőtől kettőig tartó tárgyalás csak taktikai bértárgyalás volt, azon semmi nem történt. A szakszervezeti vezető nehezményezte, hogy a két alelnök „a nyolcvan éves hagyományt felrúgva” nem egyeztetette a kuratóriumnak benyújtott üzelti terveket a szakszervezetekkel, és hozzátette, ez újabb sztrájkra adhat okot.
eMasa
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek