Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2021. szeptember 23.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
„A tények néha radikálisabbak bármely publicisztikánál”
2006. augusztus 22. kedd, 13:28
Bódis András és Szőnyi Szilárd, a Heti Válasz Itthon című rovatának jól összeszokott szerzőpárosa kapta meg a Minőségi Újságírásért Alapítvány 2006. júliusi díját. Mindketten első alkalommal vehetik át az oklevelet és az azzal járó 100-100 ezer forintos pénzjutalmat, ezt azonban nem annyira személyes sikerként, mint inkább az általuk képviselt lapnak szóló szakmai elismerésként élik meg. A „Szigorúan titkos villatulajdonos” című díjnyertes cikkük Medgyessy Péter volt kormányfő balatoni házépítéséről és annak körülményeiről számol be.
„Ez az írás olyannyira közös munka, hogy amikor felvetettem Andrásnak a témát, azzal fogadott, hogy már ő is hallott róla” – mesélte a cikk születésének körülményeit Szőnyi Szilárd az eMasának. „Eredetileg az a híresztelés keltette fel a figyelmünket, hogy Medgyessy Péter és Németh Miklós közösen építkezik Zamárdiban, és ennek a kicsit bulváros politikai témának eredtünk a nyomába. Amikor kiderült, hogy ez a Németh Miklós csak névrokona a volt miniszterelnöknek, akkor néztünk bele Medgyessy vagyonnyilatkozatába. Ha ezekben szerepelt volna a balatoni nyaraló, talán meg sem írjuk az egészet” – teszi hozzá.

A háttéranyagokat munkamegosztásban gyűjtötték: Szőnyi szerezte az általános politikai és az ingatlanbecsléssel kapcsolatos információkat, Bódis járt a cégbíróságra, hisz – kollégája elismerő szavai szerint – „ő a legnagyobb tudor a lapnál üzleti ügyekben és a gazdasági társaságok világában.”

„A gyakorlat iskolájában tanultam”

A 38 éves, négygyermekes Szőnyi kezdetben főként egyházi témákkal foglalkozott. Még nem újságíróként, inkább angoltanári foglalkozását kiegészítve, keresztény közéleti tevékenységének részeként 1990-től az Igen című katolikus ifjúsági folyóiratban publikált. 1997-ben a Magyar Nemzet belpolitikai rovatához került, ahol szintén egyházi kérdésekre szakosodott. „Amikor aztán a Nemzet összeolvadt a Napi Magyarországgal, számos kollégámmal együtt engem is lapátra tettek, egy minisztériumi sajtóosztályon töltött féléves kitérő alatt megismerhettem a barikád másik oldalát is” – utal a politikai pr területén tett kirándulásra, amit újra a hivatásként vállalt újságírói munka követett.

A Heti Válasznál a lap indulása, 2001 óta közéleti kérdésekkel foglalkozik, jelenleg egykori „felfedezettjének”, a belpolitikai rovatot vezető Bódis Andrásnak a helyettese. „Az élet ilyen, a tehetség utat vág magának” – mosolyog, majd hozzáteszi: „Én egyébként is a mindenkori második ember szerepében érzem a leginkább otthon magam”. Szőnyi az Igen című lap újságíró-iskolájában oktatva a diákok közül szemelte ki Bódist a Heti Válasz számára. Mint mondják, idővel, a szakmai együttműködéssel párhuzamosan „sziklaszilárd barátság” alakult ki köztük.

„A szociológia nem az a kabát volt…”

A ma 29 éves Bódis András az ELTE szociológia szakára járt, és nagyon érdekelte a politika. – Rendszerváltás-kori indíttatás volt. Még gyerekként, a családommal vonultam végig az események helyszínein, és már akkor éreztem, hogy valamiképpen a közélettel szeretnék foglalkozni. A szociológia előképzésnek kiváló volt, mégsem „az a kabát volt, ami illett volna rám” – idézi fel a pályaválasztás okát. – Túlságosan elméletinek, féltudományosnak találtam, engem pedig naprakészebben érdekeltek a társadalom ügyei, és talán nem túlzás: hatást akartam gyakorolni. Egy idő után a pártszerű politizálástól is elment a kedvem; láttam, hogy sokan akadnak, akiknél egyszerű üzleti érdekek határozzák meg a politikai mondanivalót, az ideológiai eltökéltséget. Ez kifejezetten idegesített, és ki akartam írni magamból – tette hozzá. Hat éve végezte el az újságíró-tanfolyamot, ahol későbbi szerzőtársát és kollegáját, Szőnyi Szilárdot megismerte. Bódis 2001-ben az ő hívására került be külsősként a Heti Válaszhoz, ahol ma már az Itthon című rovat vezetője. – A formális pozíciónak nincs jelentősége, csapatmunkában dolgozunk a rovatnál – szerénykedik a rovatvezető, aki saját bevallása szerint ma is jobban szeret írni, mint szerkeszteni.

„A titokkeresés inspirál”

– Az igazságkeresés és a méltányosság az a két „szervezőerő”, amely leginkább hatással van a szakmai munkámra és talán a magánéletemre is – hangsúlyozta az újságíró. – A sokak által kedvelt publicisztikai műfajok csak vékony szeletét jelentik ennek a szakmának; ezekben szerintem kifejezetten gyenge lennék, bár igazán sohasem próbáltam. A helyesen-helytelenül tényfeltárónak nevezett újságírás valójában inkább „favágás”, egy cikk megírása 4-6 órát, az előkészületek viszont sokszor napokat, heteket igényelnek. Tehát rengeteg a befektetett munka, de megéri. A titokkeresés inspirál, az, hogy lehetőséget adjunk az embereknek arra, hogy megláthassák az események hátterét, a politika és a gazdaság láthatatlan mozgatóit.

Számomra a „tényfeltáró riport” jelenti „az” újságírást. A tények ugyanis néha radikálisabbak bármely publicisztikai fordulatnál. Az információszerzés hivatalos útvonalai agyonszűrtek, kikozmetikázottak. Ma már minden minisztériumban, szervezetben van egy 10-20 fős kommunikációs stáb, akik elhárító osztagként működnek, és vigyáznak arra, hogy csakis agyoncicomázott hírek kerüljenek ki tőlük. Hogy a „valódi” mögött megsejtsük az „igazat” is, alternatív csatornákon célszerű beszerezni az információkat – vázolta fel munkája nehézségeit és egyben szépségeit Bódis, aki – mint mondja – minden támogatást megkap munkájához a Heti Válasz szerkesztőségétől, így a jövőjét is nehezen tudná másutt elképzelni.
Lausek Esther
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek