Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2017. november 24.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Rss
Személyre szabott hírszolgáltatás
2005. július 12. kedd, 08:45
A bizalom szép dolog. Sőt. Azok számára, akiket elrettent az internet bőségének zavara, inkább nélkülözhetetlen. Néhány kedvenc oldal, ötperces gyorsszemle – naprakészség kipipálva. Első ránézésre nem is lehetne máshogy, hírportálok tömkelegét átböngészni, bizony nyolcórás munkakör. Az RSS hívei szerint azonban van harmadik megoldás.
Az első nekifutás erejéig tekintsünk el a betűszó megfejtésétől. Bőven elég az, ha tudjuk: az RSS a világhálón található információ-egységek egyszerű megosztására használt formátum. Segítségével könnyen nyomon követhetjük az egyes blogok, hírportálok friss bejegyzéseit, híreit anélkül, hogy sorra látogatnánk ezeket az oldalakat.

Jön, mint az e-mail

A lustaságnak persze van egy minimális ára: telepítenünk kell egy RSS-olvasásra alkalmas programot. Mint minden menő alkalmazásból, RSS-olvasóból – más néven aggregátorból – is számtalan található a világhálón (kiindulásként: rss.lap.hu). Mi több, az alternatív böngészők (pl. Opera, Mozilla Firefox) és levelezőprogramok (pl. Mozilla Thunderbird) maguk is értik az RSS-t. Természetesen a Microsoft is ígér: az Internet Explorer következő verziójában már benne lesz az RSS-olvasó.

Az aggregátorok használata aligha jelenthet gondot annak, aki látott már életében levelezőprogramot. A felállás ugyanis nagyon hasonló: a hírek úgy sorakoznak az RSS-csatornákban, mint a levelek a mappákban. Amikor a kibocsátó portál RSS-csatornáján megjelenik egy újabb tétel (bejegyzés, hír, cikk), akkor azt az aggregátor frissítéskor – mint új e-mailt – automatikusan megjeleníti.

Hogy mik ezek az RSS-csatornák? A világháló aktuális trendjeire valamit is adó weblapok maguk készítik el megosztásra szánt hírlistáikat. Ezekre többnyire külön ikonnal hívják fel a figyelmet. Ha az oldal alján keresünk RSS / XML felirattal ellátott narancsárga téglalapokat, akkor nagy valószínűséggel megtaláljuk, amit keresünk. A gondos portálok ráadásul nem ömlesztve, hanem – többnyire a megszokott rovatok szerint – tematizálva, RSS-csatornákra bontva adagolják híreiket.

Menő szolgáltatás – már itthon is

Túlzás lenne azt állítani, hogy a magyar hírportálok körében szériatartozék lenne az RSS-szolgáltatás, de egyre bíztatóbban alakulnak a dolgok. Úgy tűnik, nálunk is egyre markánsabbá válik az a nemzetközi tendencia, hogy a profi híroldalak is alkalmazzák a blogok világában már népszerű RSS-értesítést.

A hvg.hu 2004 novemberében indította el csatornáit. „Az volt a célunk, hogy a hvg.hu brandjét erősítsük, illetve az ezt a technológiát leggyakrabban alkalmazó felhasználók körében azokkal is megismertessük magunkat, akik esetleg még nem ismerték vagy nem tudtak pontosan hová pozicionálni a hvg.hu-t. Másrészről a hvg.hu nem piackövető, hanem innovativ szervezet, és így megpróbál minél több újdonságot kipróbálni, illetve nyújtani a felhasználók számára” – válaszolta írásban megkeresésünkre Séra László, a hvg.hu fejlesztési vezetője.

Hasonlóképp vélekedik az RSS-csatornák innovatív szerepéről Weyer Balázs, a szolgáltatást június óta nyújtó [origo] főszerkesztője is: „Bár tömegesen nem követelték, korábban számos felhasználónk jelezte: szeretné az [origo] híreit RSS-formátumban is elérni. Az ő kényelmüket szerettük volna kiszolgálni. Az RSS-t egyébként is napjaink egyik menő megoldásának tartjuk.”

A hvg RSS-szolgáltatását jelenleg mintegy 1000 egyedi felhasználó veszi igénybe. A portál statisztikájából az is kiderül, hogy az értesítők olvasói többnyire a műfajban járatos „heavy userek”, akik a hírolvasó alkalmazást nem alkalomszerűen, hanem folyamatosan használják. A hvg.hu RSS-csatornáit már más weblapok is igénybe veszik – a fejlesztési vezető szerint ez ellen mindaddig nincs is kifogásuk, amíg a felhasználás nem kereskedelmi célból történik.

Az RSS-szolgáltatással szemben persze felmerülhetnek ellenérvek is. Séra egy szerinte téves feltételezést említ: eszerint egyes weblapok attól tartanak, hogy az értesítőben található információt (leadet, összefoglalót) elolvasva a felhasználók már nem látogatják meg magát a portált.

Középút – az online hírlisták

Hogyan válogat a Hírkereső
A hírforrások sorrendjének kialakításakor az alábbi szempontok a mérvadóak:
- mennyien szeretik az adott hírportált (népszerűség)
- mennyire egyediek a hírek (egyediség)
- mennyire megbízhatóak a hírek (hitelesség)
- milyen színvonalú az adott site (minőség)
- milyen gyorsan hoznak le egy hírt (gyorsaság)
- technikailag milyen szintű az oldal (gyorsan betöltődik, nem túl sok kbyte)
Az egyedi megállapodások során szempont az, hogy a partner
- hogyan támogatja a Hírkeresőt (banner, reklám, kiemelt link, egyéb hirdetések)
- milyen kapcsolatban áll más hírcímgyűjtő oldalakkal (Hírstart, Hírlista)
Speciális kérések esetén általában fizetős konstrukció a megoldás.
A személyre szabott RSS-olvasókhoz hasonló szolgáltatást nyújtanak az online hírlisták. Ezeken az oldalakon már kész válogatást kapunk adott portálok tematizált híreiből. Így előfordulhat persze, hogy kedvenc hírforrásunk nem tartozik a listázott weblapok közé, azonban arra is jócskán akad eset, hogy publikus RSS-szolgáltatással nem rendelkező portálok híreit tekinthetjük át e gyors és kényelmes formában, vagy a publikus RSS-csatornákétól eltérő listákat böngészhetünk. Az online hírlisták ugyanis gyakran speciális értesítőket kapnak a szemlézett portáloktól.

Az egyébként számos publikus RSS-csatornával rendelkező [origo] is egyedi megállapodás nyomán kialakított feedeket továbbít partnerei felé. A módszer lényege változatlan: a hírlista automatikusan frissül a kibocsátott RSS-feedek alapján, vagyis szinte azonnal. Az online hírlisták népszerűsége aligha kérdőjelezhető meg. A magát „legnagyobb hírportál”-ként megnevező Hírkereső például májusban 7,5 millió hír elolvasásánál játszott közvetítői szerepet.

Addig, amíg az RSS-feedek a blogoszférában mozogtak, nem igen merültek fel jogi problémák. Ezeket az értesítőket többnyire a blogok olvasói használták, esetleg az egymást nagyra értékelő blogok jelentették meg kvázi-széljegyzetként (az ún. side blogon) társaik friss bejegyzéseit. A professzionális médiában használt értesítők körül azonban még számos tisztázatlan kérdés adódik. Felmerülhet egyrészt, hogy ki és milyen feltételekkel hasznosíthatja saját weblapján hírportálok RSS-értesítőit. (Az nyilvánvaló, hogy a hírlisták mind a „célállomás” anyaportál, mind az RSS-feedet publikáló oldal látogatottságát növelhetik – az ez alapján már kevésbé egyértelmű, hogy ki szabja meg a feltételeket.)

Ki a felelős a tartalomért?

Azon a téren sem mutatkozik teljes egyetértés, hogy az RSS-feed tartalmáért ki tehető felelőssé – hogy ki a hibás akkor, ha például egy téves vagy sértő cím jelenik meg az automatikusan frissülő online hírlistában. Az ilyen jellegű portálok működtetőinek egybehangzó a véleménye. „A cikk és a hírcím szerzői jogai teljes egészében a szerkesztőséget illetik. Azt gondolom nyilvánvaló, hogy a kötelezettségek és a jogok nem válaszhatók szét. Aki a jogokat élvezi, azé a felelősség is” – írja Dióslaki Gábor, a Hírlista.hu médiaigazgatója, hozzátéve, hogy az átvételi megállapodások alapján az eredeti hírcímeket kötelesek – a gyakorlatban automatikusan – megjelentetni.

A Hírkeresőt vezető Holló Gábor szerint is a hírszolgáltató a felelős. A Hírkeresőnél mégis van vészfék: a kirívóan trágár szavakat tartalmazó címek nem mennek át a portál szűrőjén, azaz nem jelennek meg. A „finomabb” hibákat, sértéseket azonban ez az egyszerű rendszer nem tudja blokkolni. „Amit ilyenkor tenni tudunk, az az, hogy jogsértés esetén a lehető legrövidebb időn belül töröljük a hírt” – írja Holló.

A több vezető hírportált is tagjai között számon tartó Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) szerint azonban a helyzet nem ilyen egyértelmű: „Szigorú jogi értelemben éppenséggel a [hírlistát közlő portál] is felelős, hiszen ha az inkriminált szöveg az ő oldalán jelent meg, akkor az az ő szerkesztett tartalma, amiért ő felelős” – fogalmazott egy konkrét eset (ld. keretes) kapcsán feltett kérdésünkre Szigeti Péter, az MTE főtitkára.

Működés, zavar
A köztársaságielnök-választás döntő napján (2005. június 7-én) az új államfőt sértő hírcím jelent meg a Hírlista.hu honlapján. A „Sólyom László az új főf*** (ja-ja)” link a Népszabadság Online (nol.hu) egy cikkére mutatott, ahol azonban nyoma sem volt az anomáliának. Az intakt.hu weboldal menedzsere jelezte a becsületsértést - többek között - a Hírlistának, ahol ezek után ki is javították a szóban forgó címet. Az eset alapja egy informatikusok számára is nehez értelmezhető szinkron-hiba volt. A nol.hu egyik munkatársa valóban beírta a szerkesztőségi rendszerbe az inkriminált mondatot - amiért egyébként később megrovásban részesítették -, ám azonnal ki is törölte, mielőtt még publikálásra jóváhagyta volna. A sértő cím így soha nem is jelent meg a nol.hu-n. Egy azóta kijavított rendszerhiba miatt azonban a szerencsétlen „munkacím” bekerült a Hírlista.hu számára összeállított XML/RSS-értesítőbe, amely automatikusan felkerült a hirlista.hu-ra.
Alapesetben a javítás is automatikusan megtörtént volna, ha a hibát észlelték, illetve javították volna a nol.hu munkatársai. Az adott időközönként kiküldött értesítő formátuma ugyanis alkalmas arra, hogy a javított címekre külön jelöléssel hívja fel a figyelmet. Mivel azonban a Népszabadság Online-nál nem észlelték az anomáliát - hiszen ott meg sem jelent -, a később küldött értesítőkben sem kapott a cím javításra utaló jelölést, így értelemszerűen a Hírlista.hu szoftvere sem javította ki. Az eset kapcsán Léderer Pál, a Népszabadság Online felelős szerkesztője nyilvánosan követte meg Sólyom Lászlót: „Rendkívül sajnálom, hogy az inkriminált címlink a Népszabadság Online-hoz köthetően megjelenhetett, és a Népszabadság Online felelős szerkesztőjeként - munkatársaim nevében is - nyilvánosan megkövetem Sólyom László köztársasági elnök urat, és mindenkit, akit, még ha akaratunkon kívül is, megbánthattunk azáltal, hogy egy informatikai rövidzárlat folytán egyik munkatársunk meggondolatlan és izléstelen "magánszáma" nyilvánosságra került.”


Nem minden RSS RSS
Az RSS szekere ugyan határozottan meglódult az elmúlt év során, a sikersztori mégsem egyértelmű. Leginkább azért, mert RSS és RSS között bőven akad különbség. Íme egy gyors összefoglaló.
- RSS 0.90. Az ős-RSS-t még 1999-ben fejlesztette ki a Netscape, az elnevezés az RDF Site Summary rövidítése volt (az RDF pedig általánosabb leíró nyelv). Miután a Netscape érdeklődése alábbhagyott a formátum iránt, egy RSS-DEV nevű online munkacsoport finomította tovább az ígéretes kezdeményezést.
- RSS 0.91. A formátum a blog-úttörő Dave Winer műve. Egyszerűbb, mint a Netscape megoldása, igaz, nem RDF-kompatibilis. Ezért mást is jelentenek a betűk: Rich Site Summary. Csak hogy ez a nonprofit történet ne legyen mese habbal: Winer és az RSS-DEV nem tudott közös nevezőre jutni, így ki-ki ment tovább a saját feje után. Az RSS-DEV munkacsoport megalkotta az 1.0-ás és 1.1-es verziót, megmaradva az RDF-szabványnál. Winer eközben előrukkolt a 0.92-es és 0.94-es verziókkal, és az RSS új értelmet kapott: a "Really Simple Syndication" (kb.: nagyon egyszerű megosztás) máig a legnépszerűbb magyarázata a bűvös betűszónak. Winer ekkor a 0.94-es verziót 2.0-ra nevezte (egy csapásra "megelőzve" az 1.x verziókat), majd az RSS 2.01-gyel tényleges fejlesztést is tett.
Az RSS története nagyjából ennyi lenne, ha az egységesítés hívei nem léptek volna akcióba - Atom néven egy, a korábbiaknál szigorúbb szabványt hozva létre. A kész specifikációt 2005 júniusában be is nyújtották az internetes szabványokért felelős IETF (Internet Engineering Task Force) elé. Ezzel gyakorlatilag háromra növekedett az egymással inkompatibilis RSS-formátumok száma.
Bóta Barnabás
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek