Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2021. szeptember 23.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Szabad a gazda
2007. augusztus 14. kedd, 10:53
utolsó frissítés: 2007. augusztus 15. szerda, 17:00
Ismeretlen tettes ellen indított nyomozást a BRFK a Nemzeti Nyomozó Irodából eltűnt államtitok ügyében. Az iratlopás körül sok a titok, azt azonban biztosan tudni, hogy eljutott több szerkesztőségbe is, így akár újságírókat is megbüntethetnek az ügyben. Az iratlopás különös hangsúlyt ad az államtitok-szabályozás enyhítéséért küzdő – de egymással is vitázó – civil szervezetek követeléseinek.
Államtitoksértés bűntettének alapos gyanúja miatt egyelőre ismeretlen tettes ellen rendelt el nyomozást a Budapesti Rendőr-főkapitányság, miután a múlt hét kedden a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) bejelentette: újságíróhoz került egy államtitoknak minősített irat az iroda épületéből. A rendőrség bejelentése után több szerkesztőség is jelezte: eljutott hozzájuk az irat. A Népszabadság szerint az ellopott titkos iratot több szerkesztőségnek olyan kísérőlevéllel együtt juttatták el, amely úgy kezdődik: „ezt és több hasonló iratot a mamám találta egy kukában”

Csak óvni akarták az újságírókat

Illsuztráció: Bakró Nagy Ferenc
A NNI első, múlt hét keddi közleményében – sokak szerint fenyegetően – arra hívta fel a figyelmet, hogy „az irat tartalma továbbra is államtitkot képez, bármilyen közlése, illetéktelen személy számára történő hozzáférhetővé tétele vagy illetékes személy részére hozzáférhetetlenné tétele súlyos – 2-től 8 évig terjedő – szabadságvesztéssel büntetendő”.

A NNI és a BRFK csütörtökön újabb közleményt adott ki, melyben „köszönetét fejezi ki a sajtó munkatársainak az államtitoksértés bűntett megalapozott gyanúja miatt indított büntetőeljárás, illetve a belső vizsgálat lefolytatásához nyújtott segítségért”, és hangsúlyozták, előző közleményükkel „nem az újságíró társadalom megfélemlítése volt a célunk, épp ellenkezőleg annak elkerülése, hogy valaki az adatok nyilvánosságra hozatalával büntetőeljárás alanyává váljon, azaz további bűncselekmények elkövetésének megelőzése motivált bennünket”.

„Korábban a bűncselekmény nyilvánosság elé tárásával elsődleges és hangsúlyos célunk az volt, hogy a közvéleményt tájékoztassuk a minősített irat eltűnéséről, felhívjuk a figyelmet és tudatosítsuk, hogy az irat eltulajdonításától függetlenül az abban található adatok államtitkot képeznek, és azokat bárki – akarva-akaratlanul – ismeri meg, a nyilvánosság elé nem tárhatja, erkölcsi és büntetőjogi felelősség terheli a birtokába került adathordozó NNI-hez történő visszajuttatásában” – állt a rendőrség közleményében.

A Népszabadság információi szerint a múlt héten már több újságírót is kihallgattak az ügyben, sőt, volt, akit hazugságvizsgálatnak is alávetettek. A Népszava szerint az adattolvaj az NNI állományába tartozhat, és belső hatalmi villongások, illetve a vezetési hiányosságok feltárásának szándéka vezethette. A vizsgálatokról sem a BRFK, sem az NNI illetékesei nem nyilatkoznak. „Egyelőre nincs arra utaló adat, hogy az iratlopást rendőr követte volna el” – indokolta a Népszabadságnak Tóth Gábor budapesti főkapitány, hogy miért nem az ügyészség nyomoz.

Sok a titok

A rendőrség már első nyilatkozatában azt feltételezte, hogy az ismeretlen célja nem magának az államtitoknak a megismerése, hanem a rendőrség és a Nemzeti Nyomozó Iroda lejáratása volt. Egyelőre azonban még azt sem lehet pontosan tudni, hogy az irat pontosan mikor tűnt el a NNI-ből (a rendőrség közleménye szerint valamikor július 24-e és július 31-e között). Arról pedig – mivel államtitokról van szó – végképp nem nyilatkoznak, hogy miről szól a dokumentum. A sajtóban megjelent találgatások szerint az irat Tasnádi Péterrel kapcsolatos információkat tartalmaz – ezt azonban a rendőrség nem erősítette meg, igaz, nem is cáfolták.

Eötvös Pál, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke szerint aggasztó, hogy jelenleg azt sem lehet tudni, hogy mit nyilvánít titokká az állam. A MÚOSZ elnöke szerint ebben az ügyben is az biztosítaná a nyilvánosság minimális ellenőrző szerepét, ha legalább azt elmondanák, hogy milyen jellegű – hadititok? szolgálati titok? – az eltulajdonított dokumentum.

(Kedden, cikkünk megjelenése után Daróczi Dávid kormányszóvivő kijelentette, hogy egyetlen politikusról sincs szó az iratban. „Hogy mi van abban a bizonyos papírban azt nem mondhatom el, hogy mi nincs, azt igen” – fogalmazott. Nincs benne szó sem kormánypárti, sem ellenzéki politikusról – tette hozzá. A kormányszóvivő közölte: azzal, hogy Tasnádi Péter azt állítja, hogy találkozott kormánytagokkal, illetve ellenzéki politikusokkal semmilyen módon nem függ össze a Nemzeti Nyomozó Irodából eltűnt minősített irat.)

Listázás

Eötvös Pál ennek ellenére úgy gondolja, hogy a készülő új titoktörvény titokköri jegyzékére – legalábbis a tervezett formában – nincs szükség. Eötvös szerint a titokköri jegyzéknek a tervezettel ellentétben nem kellene a törvényben szerepelnie, hanem az lenne a jó megoldás, ha az csak egyfajta „útmutató” lenne a titkosítást végzők számára.

A MÚOSZ elnöke – több más civil szervezet képviselőjével együtt – részt vett azon a tárgyaláson, amit a civil szervezetek kezdeményezésére a Miniszterelnöki Hivatalban tartottak a készülő titoktörvénnyel kapcsolatban. A tanácskozáson a titokköri jegyzék tervezetét vitatták meg, ott Eötvöshöz hasonlóan vélekedett többek között Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos is. Más civil szervezetek – köztük a Társaság a Szabadságjogokért – viszont úgy vélik, a titokköri jegyzékre szükség van, mert anélkül az állam azt titkosít, amit csak akar.

Eötvös véleménye szerint a jegyzék helyett inkább egy olyan állami-bírói-civil grémiumra lenne szükség, amely felülvizsgálja a titkosított dokumentumokat, és lehetősége lenne megkérdőjelezni azt, hogy indokolt volt-e a minősítés. Még inkább: ez a grémium magában a titkosítási eljárásban kapna jogosítványokat.

Kit büntessenek?

Az egyeztetéseken részt vevő civilek azonban nemcsak a titokköri jegyzékkel kapcsolatban képviselnek eltérő álláspontot. Mint ahogy a rendőrség is figyelmeztetett rá, ha a most eltulajdonított iratot egy újságíró nyilvánosságra hozza, akkor ugyanúgy államtitok-sértést követ el, mint az, aki az iratot a NNI-ből eljuttatta a szerkesztőségekbe. Az ügy kapcsán először az SZDSZ adott ki közleményt, miszerint „ilyen esetekben nem az újságíró, hanem az államtitok kiszolgáltatója, vagy eltulajdonítója követ el bűncselekményt”, ezért a titoktörvény módosítása során a Büntető törvénykönyvet is ennek megfelelően kellene módosítani.

Bárándy Péter ügyvéd csütörtökön azt nyilatkozta, hogy a szabályozást úgy kellene megváltoztatni, hogy államtitoksértést csak a titokgazda követhessen el, kívülálló - például újságíró - viszont csak akkor, ha ő bújtja fel a titokgazdát a minősített irat jogellenes megszerzésére és átadására. Haraszti Miklós, az EBESZ sajtószabadság-képviselője az iratlopás kapcsán megismételte már többször kifejtett álláspontját, miszerint „demokráciában az állampolgárok, köztük az újságírók, nem felelősek az államtitkokért, amelyek köre szükségképpen állandó közéleti vita tárgya kell legyen”. Haraszti szerint „a demokrácia egyik legfontosabb eszköze, hogy az újságírót nem kötelezi az állami titoktartás”.

A Népszabadság szerint rendőrségi körökben nem pártolják az ilyen irányú törvénymódosítást arra hivatkozva, hogy jelenleg sem felelős az, aki a hozzá eljuttatott államtitkot visszaszolgáltatta a rendőrségnek.

Vizsgálják a társadalomra veszélyességet!

Eötvös Pál úgy véli, nem lenne helyes, ha az újságírók büntethetőségét teljesen megszüntetnék, mert elképzelhető olyan eset, hogy valaki nemcsak azt a birtokába jutott titkot közölné, amivel a nyilvánosságot szolgálja, hanem olyan információkat is nyilvánosságra hozna, amivel károkat okozna az államnak. A MÚOSZ elnöke ezért elvben az újságírók büntethetőségét is – igaz, a korábbinál jóval korlátozottabb formában – fenntarthatónak tartja. Az újságírók büntethetőségének eltörlése, miután e kör eleve meghatározhatatlan és a fogalom megkerülhető, jogi szempontból is nehezen illeszthető egy konzisztens törvényi rendszerbe – hangsúlyozza a MÚOSZ elnöke, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a társadalomra veszélyesség hiánya a mai jogrendszerben is érvényesíthető szempont. Ez esetben sokkal inkább a bírói gyakorlat kifogásolható, mert ez a szempont nem vagy kevéssé érvényesül.

A MÚOSZ elnöke egyébként a titoktörvényről szóló egyeztetésen szorgalmazta: ne csak a titokköri jegyzékről, hanem az újságírók szempontjából sokkal fontosabb büntethetőség kérdéséről és a Büntető Törvénykönyvnek a minősített adatok védelmével kapcsolatos módosításáról is egyeztessenek a törvény előkészítői a civil szervezetekkel. A civil szervezetek és az állam képviselőinek tárgyalása várhatóan még augusztusban folytatódik.
eMasa
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek