Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2022. január 29.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Dizájnkritika
Inkább tarka, mint sokszínű
2008. július 11. péntek, 19:13
A Crossroad megjelenését beharangozó hírek szerint az új magazin színvonalas képanyaggal, letisztult layouttal szeretné az olvasók érdeklődését felkelteni. Az eMasa dizájnkritikusa szerint ez a bemutatkozó számban nem sikerült: a Crossroad külön-külön jól tálalt, de elszigetelt anyagokból áll.
„Életvilág magazin”, olvasom az arany-barna címlapon, egy harcos bal szeme fölött.
A lapfej és a címlap konstrukció még semmi újat nem ígér. Lehet belül szinte bármi, ami „társdalom, üzlet, kultúra”. Belapozok. A B2 és a harmadik oldal már meg is lepett (kissé). Két pasi közt ül egy nő, gondolom, Zita, aki beköszön. Próbálom kitalálni, ki ez a három ember. Az egyik, olyan „settenkedő” forma, de nem lehetek bizonyos.
Keresem a képalát, a fotóst, sehol. Nem fog ki rajtam ez a magazin, nézzük, hol az impresszum. A tartalom nem igazít el ez ügyben. Rejtvény haladóknak. Sebaj, lapozzunk beljebb.

Hát kérem, ez egy sok (132) oldalú magazin. Sokoldalú, és vegyes, amint az érzelmek is, melyeket kelt az egyszerű olvasóban. Túl sokféle betűtípus, túlontúl vegyes illusztráció minőség, helyenként rosszul olvasható szöveg (pl.: A zenét hallani). Nagyjából ennyi, ami nem tetszik.
Mi az, ami viszont bejön? Például a Nádasdy Ádám-szöveg, mellette Szabó Benke Róbert fotója. A Szipál összeállítás. A Kitano-anyag, a Szentháromság 906090, a CDző és persze: A Gyémánt Út ember.
Végiglapozva a magazint, elérkeztem a „Harcosok” anyaghoz, így fény derül a címlapfotó titkára (a 128-ik oldalon), majd a 129-ik oldalon megvan az impresszum…
Végül a 131. oldalon választ kapunk arra is, mit jelent az, hogy „életvilág”.
Hátulról kellett volna kezdenem.

Ilyen egyszerűen elintézhetnénk ezt az új, minőségi magazint?
Ennyi lenne? Egy sajtótermék a sok közül?
Ilyesmi. Laza és könnyed. Nem akar közhelyes lenni. Nagyon nem. Ha a lap vizuális oldalát nézzük, ez hellyel-közzel sikerül is neki.
Ha az volt a cél, hogy magazinoldal-tanulmányok szigetei közt lavírozzunk, teljes a siker. Kis probléma: a külön-külön jól tálalt, de elszigetelt anyagok nem alkotják meg „a” magazint. Sok ötlet és tehetség, egység nélkül – az az érzésem, mintha még senki nem lenne otthon, mindenki vendég lenne itt.

Inkább tarkaság amit látunk, mint sokszínűség. A kevesebb, néha több. Bár ilyen közhelyektől is szabadulni akar a crossroad, még is, valahogy az az érzésem, nem tud – vagy nem akar – kimozdulni a mai magyar magazinvalóságból. Mindenkinek meg akar felelni, akiről úgy gondolja, olvasója lehet. Túl sokat markol, vizuális szempontból legalább is. Hivatkozhatnék a változó olvasói szokásokra, mondhatnám: ilyen az új világ. Közben
eszembe jut, milyenek az elmúlt év díjnyertes európai magazinjai: egységes dizájn, átütő erő a tálalásban, nagyvonalú képhasználat, olvasóbarát, funkcionális tipográfia.

Mindemellett érdekes, részleteiben jó munka a crossroad. Talán éppen ez a gondom vele: elveszik a részletekben. Nincs az az érzésem, hogy itt valami új született. Persze, nem kell mindig valami egetverően újat kitalálni. Ha megszeretjük és vásároljuk a crossroadot, sikeres lesz. Bár, külcsín által lesz eladható a belbecs, azért, a tartalom az úr.
Mikó F. László
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek