Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2021. szeptember 23.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Vélemények a titoktörvény tervezetéről
„Kisemmizi az újságírókat”
2008. október 5. vasárnap, 10:18
Bár van új titoktörvény-tervezet, a parlamenti támogatottsága csekély, így valószínű, hogy marad a régi – ami alapján újságírókat letöltendő börtönnel fenyegettek és bíróság elé állítottak az elmúlt években. A jogvédők és a szakmai szervezetek szerint azonban az új javaslat sem jelent lényegi előrelépést a nyilvánosságot súlyosan korlátozó, mai gyakorlathoz képest.
Elegendő parlamenti támogatottság híján kétséges, hogy lesz-e törvény a minősített adat védelméről szóló tervezetből, ami hosszas előkészítés után szeptember 29-én került az országgyűlés elé. Valószínűbb, hogy a tervezet a két évvel korábbi változatának sorsára jut, így továbbra is életben marad a jelenlegi szabályozás, ami alapján több újságírót is bíróság elé állítottak az elmúlt években. Igaz, szakértők a tervezetet sem tartják sokkal jobbnak, mint a jelenleg hatályos törvényt.

A titoklobbinak dolgoznak

Az államtitkokat jelenleg egy 1995-ben elfogadott törvény szabályozza, az államtitoksértés szankcionálását pedig a Büntető Törvénykönyv tartalmazza. A civil és szakmai szervezetek régóta támadják azt, hogy a szabályozás államtitoksértés esetén nem tesz különbséget a titok felhasználására (és védelmére) a törvény rendelkezése alapján jogosult személyek és civilek – köztük az újságírók – között: bárki sérti meg a törvényt, akár tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. Ráadásul államtitoksértés esetén a börtönt csak akkor lehet megúszni, ha az eljárás során kiderül, az irat nem szabályosan volt titkosítva, így valójában nem is volt titok, a törvény ugyanis még a gondatlanságból elkövetett államtitok-sértést (tehát például azt az esetet, amikor az újságíró nem tudta, hogy amit nyilvánosságra hoz, az államtitok) is börtönnel, akár öt éves szabadságvesztéssel rendeli büntetni.

Túl sok a titok
Magyarországon évente több százezer legszigorúbb minősítési kategóriába sorolt államtitkok születik, miközben a NATO-ban is csak tizes nagyságrendben keletkeznek ilyen szigorúan védett iratok. A magyar állam nemcsak túl sok adatot titkosít, de nagyon hosszú időre is – egy iratot akár 90 évre is el lehet zárni a nyilvánosság elől.
Azt, hogy miből lehet államtitok, a jelenlegi törvényhez mellékelt 151 pontból álló titokköri jegyzékből lehet kiolvasni. Az egyeztetések során a jegyzék ellenzői azzal érveltek, hogy az a jelenlegi túltitkosítás egyik forrása (ami szerepel a listán, azt automatikusan titkosítják, akkor is, ha ez nem indokolt). A most parlament elé került javaslatban a titokköri jegyzéket egy rövid, a minősítéssel védhető közérdekek körét általánosságban, hat pontban összefoglaló felsorolás váltotta fel. Ez a megoldás sem tetszik mindenkinek: a TASZ például úgy látja, hogy „ha a minősíthető adatok köre teljesen nyílt, úgy az adatkezelő olyan minősítésekre is lehetőséget kap, amelyek teljesen indokolatlanok”.
A javaslat a titkosítás idejét 30 évben maximalizálja, igaz, indokolt esetben ez egyszer meghosszabbítható, így akár 60 év is lehet. Ez a jelenlegi szabályozásnál ugyan rövidebb idő, de még mindig indokolatlanul hosszú. A TASZ figyelmeztet: az Amerikai Egyesült Államokban 10 év a leghosszabb titkosítási idő, csak különösen érzékeny adatok esetében 25 év. Álláspontjuk szerint semmi nem indokolja, hogy Magyarországon ennél hosszabb időre el lehessen zárni iratokat.
A most benyújtott tervezet a Büntető Törvénykönyv egyidejű módosításával a gondatlan elkövetést csak a titokgazda esetén büntetné, míg civilek – így az újságírók – esetében csak a szándékos elkövetést szankcionálná a törvény, de a titok őrzésével megbízott személy ebben az esetben is súlyosabb büntetést kapna. Az új minősítési rendszerben legmagasabb minősítésű szintű, azaz „Szigorúan titkos!” adat jogosulatlan megszerzése és felhasználása egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, míg a titokgazdák ugyanezért kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztést kaphatnak.

„Nagyon szomorú a helyzet” – mondta Haraszti Miklós az eMasának. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-biztosa úgy látja, az új tervezet megalkotásakor még mindig nem a nyilvánosság, hanem az állam érdekét tartották szem előtt – márpedig ez egy modern demokráciában elfogadhatatlan. Meglátása szerint mind a két nagy párt a „titoklobbinak” dolgozik, és azért érdekük a civilek büntethetőségének fenntartása, hogy a félelem légkörének elterjesztésével nehezítsék, akadályozzák a tényfeltáró újságírást.

A köz érdekében: tikosítás vagy nyilvánosság?

Haraszti szerint ha a most tárgyalt tervezetet megszavaznák, az a nyilvánosság szempontjából nem lenne nagy előrelépés az általa rendszeresen „pártállaminak” nevezett jelenleg hatályos szabályozáshoz képest. „Kisemmizi az újságírókat, mert azzal nem ad semmit, hogy a gondatlan elkövetésről leveszi a büntethetőséget” – mondta az eMasának. Így bármikor újra eljárást indíthatnak egy újságíró ellen, és neki kellene bizonyítania, hogy gondatlan elkövetésről volt szó – vélekedik az EBESZ biztosa.

Az államtitoksértésen kapott civilek a jövőben azzal érvelhetnének gondatlanságuk mellett, ha bizonyítani tudnák: nem tudták a nyilvánosságra hozott iratról, hogy az államtitok. Az eddig nyilvánosságra került ügyek azt példázzák, hogy az államtitkokat az újságírók soha nem maguk szerzik meg, hanem úgy kapják őket – márpedig ha a minősítés jelölése nélkül jut el hozzájuk az adat, akkor ők nem kötelesek felismeri, hogy az államtitok. Nem kötelezhető arra az újságíró, hogy vizsgálja: titkosítva volt-e ez az irat vagy sem – állítja Haraszti Miklós is.

Nóvum a hatályos törvényhez képest, hogy egy adat titkosítása előtt vizsgálni kell a közérdekűséget, és csak akkor minősíthető, ha a köz érdekét nem a nyilvánosság, hanem a titkosítás szolgálja jobban. Ugyanakkor Haraszti szerint a tervezet egyik legnagyobb hibája éppen az, hogy egy már titkosított adat közzététele esetén a bíróságnak nem kell azt mérlegelnie, hogy az adat nyilvánosságra kerülése a köz érdekét szolgálta-e. Az EBESZ biztosa szerint ennek a kitételnek feltétlenül be kellene kerülnie a törvénybe.

Védelmet a titokgazdának is!

A civilek – így az újságírók – büntethetőségét ugyanis csak egy esetben látja tarthatónak. Szerinte a bíróságnak mérlegelnie kellene a nyilvánosságra került adat közérdekűségét, és abban az esetben, ha a nyilvánosságra kerülés nem volt közérdekű, vizsgálhatnák az újságíró büntethetőségét. Haraszti úgy látja, az újságírók ebben az esetben is csak akkor lennének büntethetőek, ha a kiszivárogtató titokgazdának bűntársai voltak: ha megvesztegették, fizettek neki a titokért vagy egyéb bűncselekményt, lopást, betörést követtek el a titok megszerzése érdekében.

Hasonló álláspontot képvisel a Társaság a Szabadságjogokért is. A jogvédő szervezet a tervzett büntetőjogi szabályokat elfogadhatatlannak tartja, mivel „a véleménynyilvánítás, az információ és a sajtó szabadságát veszélyeztetik”. Üdvözlik, hogy a törvény megkülönbözteti a civilek és a titokgazdák felelősségét, a gondatlan és szándékos elkövetést valamint a minősítési szint szerinti differenciálást is, ugyanakkor úgy látják: a civilek minősített adatokkal való, akár szándékos visszaélését kizárólag abban az esetben lehetne büntetni, ha azt valamilyen más bűncselekménnyel (pl. számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény, lopás, rablás) együtt követik el.

Harasztihoz hasonlóan azt kérik: a bíróság még szándékos elkövetés esetén is vizsgálja a közérdekűséget. Ha a bíróság úgy találja, hogy a nyilvánosságra kerüléshez nagyobb közérdek fűződött, mint a titok védelméhez, akkor a TASZ álláspontja szerint a titokgazdákat is fel kellene menteni a büntetés alól. Ez biztosíthatja azt, hogy nyilvánosságra kerüljenek olyan ügyek, amiket ugyan formailag megfelelően titkosítottak, de ezzel olyan adatokat zártak el a nyilvánosságtól, amelyek valamilyen jogsértésre, közhatalommal való visszaélésre, a közigazgatás hibáira vonatkoznak, és titokban tartásukhoz a köznek nem fűződik érdeke.
Álláspontjukban azt írják: a javaslatban szereplő büntetőjogi szankciókat azért nem tartják elfogadhatónak, mivel egyik sem ad a médiának és a visszaéléseket, korrupciót feltáró közhivatalnokoknak megfelelő védelmet.

A MÚOSZ a szakma összefogását kezdeményezi

– Ma már csak remélhetjük, hogy a választások utáni új országgyűlés minél hamarabb elfogad egy olyan új titoktörvényt, amely a nyilvánosság érdekeit is tiszteletben tartja, az állam méltányolható érdekének védelmét nem használhatja ürügyként a nyilvánosság korlátozására – reagált 2006 januárjában a MÚOSZ Elnöksége arra, hogy lekerült a parlament napirendjéről a titoktörvény-javaslat.

Eötvös Pál az eMasa érdeklődésére az új tervezettel kapcsolatban azt mondta: – Magyarországon a tapasztalatok szerint soha nem a titkok feltárása, hanem éppen azok elfedése, elzárása fenyegette a demokráciát. Hogy más példát ne hozzak, az elmúlt években perbefogott újságírók, Csík Rita és Rádi Antónia ellen is méltatlan eljárás folyt, egyik esetben sem az állam vitális érdekeit sértő ügyekben. Meg kell találni a nyilvánosság pozícióit erősítő, jogállami válaszokat az államtitok-szabályozásban. Ezt a lehetőséget újra elszalasztani, a törvényhozás súlyos felelőtlensége lenne – fogalmazott a MÚOSZ elnöke, hozzátéve, hogy a szervezet elnöksége a hét elején a szakma széleskörű összefogását célzó állásfoglalást ad ki a témában.
eMasa
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek