Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2021. szeptember 23.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Együtt árulnák az online cikkeket a magyar lapok
2009. augusztus 3. hétfő, 15:34
A fizetős modell bevezetését ma Magyarországon senki nem gondolhatja komolyan – nyilatkozta az eMasának az Index főszerkesztője. Az online tartalomszolgáltatás más szereplői, elsősorban a nyomtatott sajtós háttérre épülő honlapok vezetői ugyanakkor egy közös finanszírozási rendszer kiépítését fontolgatják.
„Biztos vagyok benne, hogy egy éven belül majdnem minden internetes híroldal pénzt fog kérni a cikkeiért” – mondta nemrégiben a Financial Times főszerkesztője a Brit Akadémián tartott konferencián. Lionel Barber szerint a nyomtatott lapok online üzleti modellje átalakulóban van, és az ingyenes internet korának vége. A Financial Times honlapját 1,3 millión látogatják ingyen, viszont van 110 ezer előfizetőjük is. A New York Times 2005-ben vezette be, hogy pénzt kér a vezér- és elemző cikkeiért, ám két évvel később – noha 227 ezer előfizetője és évi tízmillió dolláros bevétele volt – ismét ingyenessé vált az online tartalom. Lehet-e pénzt kérni Magyarországon az online olvasható cikkekért? Összeállításunkban feltérképezzük a hazai helyzetet és az igen eltérő gyakorlatokat.

Hajlandók-e az online cikkekért fizetni az olvasók?


A fizetős modell persze elsősorban a nyomtatott újságok online változataira vonatkozik, hiszen a kizárólag online létező portálok a kezdetektől másra rendezkedtek be, költségeik és kiadásaik is másként alakulnak. Az Index főszerkesztője például egyszerűen hülyeségnek nevezte, hogy egy év múlva a legtöbb oldalon fizetni kell majd a cikkekért, szerinte időről időre előveszik ezt a témát. Uj Péter legfeljebb két-három, világszinten is nagyon olvasott üzleti lapnál tudja elképzelni az online előfizetést vagy cikkvásárlást. Mint mondta, az Indexnek idén nagyobb nyeresége lesz, mint tavaly, úgyhogy a válság közepén nincs okuk panaszra. „Nem hiszem – tette hozzá –, hogy van olyan ma Magyarországon, aki komolyan gondolkozik a fizetős modellen.”

Pedig a print lapoktól nem áll távol, hogy pénzt kérjenek az online olvasható cikkeikért, egyes orgánumok pedig már hosszabb-rövidebb ideje próbálják a neten eladni a saját tartalmakat. Magyarországon az elsők között a Kreatív Online – a havonta megjelenő marketingkommunikációs szaklap online változata – vezette be a fizetős rendszert 2001-ben. A koncepció az volt, hogy az unikális, újságírói munkával született cikkekért kérnek pénzt. Így körülbelül a cikkek kétharmada volt „kulcsos”, vagyis csak az előfizetők tudták elolvasni. Tavaly annyi változott, hogy a friss hírek szinte mindegyikét bárki elolvashatja, ám két hét elteltével a cikkek az archívumba kerülnek, amelyhez csak előfizetéssel vagy emelt díjas SMS-sel lehet hozzáférni. Az online-ra érvényes éves előfizetés 39 ezer forintba kerül, az SMS díja 500 forint. Az internetes hozzáférésért, a nyomtatott Kreatív magazinért és egyéb kiadványokért együtt 74 900 forintot kérnek évente.

Az üzleti információért lehet pénzt kérni

Román Balázs, a Kreatív Online főszerkesztője az eMasának azt mondta: azért tették fizetőssé az archívumot, mert a régebbi cikkeket vélhetően üzleti célra használnák az olvasók, az üzleti tartalom pedig értékes információ. Egyébként – tette hozzá – nagyon is megérte elindítani a fizetős modellt, bár a bevezetését komoly viták övezték. Az emelt díjas SMS-sel egy-egy cikket vásárlók száma azonban elenyésző, jelentős bevételt azok jelentenek, akik előfizetnek az online-ra, vagy valamilyen, az online-t is tartalmazó csomagra. Ennek ellenére a főszerkesztő nem gondolja, hogy el fog terjedni Magyarországon. Szerinte ugyan az unikális üzleti tartalomért itthon is lehet pénzt kérni, de túl sok a felhasználók által generált tartalom.

Úgy tűnik, a Napi Gazdaságnál is az üzleti információt tartják eladhatónak, a napilapban szereplő cikkek jó részét – a Kreatívhoz hasonlóan – csak előfizetéssel vagy 500 forintos SMS-sel lehet elérni. Az online-re szóló éves előfizetés 60 ezer, míg az internetes hozzáférést is magában foglaló napilapos előfizetés 73 440 forintba kerül.

Az ingyen olvasható cikkek áradatában a Népszava igen szigorú elvet követ: oldalukon csak fizetés ellenében lehet a nyomtatott lapban megjelent cikkekhez hozzáférni. (Igaz, több írás teljes egészében átkerül az online szekcióba, ahol szabadon olvasható.) A mintegy két éve létező rendszerben egy-egy cikket vagy teljes lapszámokat lehet megvásárolni. A legolcsóbb megoldás a virtuális pénztárca, ez esetben egy cikk 24, míg egy teljes lapszám 96 forintba kerül. Az SMS-es fizetéssel ugyanezek 220, illetve 315 forintba kerülnek. (Összehasonlításképpen: egy Népszava 150 forintba kerül az újságosnál.)

Minőséget csak pénzért?

A Népszava Online fizetős rendszere naponta néhány tucatnyi vásárlást bonyolít le. Gyakoribb, hogy egy-egy cikkért fizetnek az olvasók, bár az is előfordul, hogy valaki pár cikkért külön-külön fizetve többet költ, mintha megvenné a teljes lapot – mondta az eMasának Katona József, a Népszava Online főszerkesztője. „Azzal, hogy korábban ingyen adtunk a tartalmat, mi is részese voltunk annak, hogy a minőségi tartalom elértéktelenedett, az olvasók pedig azt hiszik, ingyen vannak a cikkek” – indokolta Katona József a fizetős rendszer bevezetését. Elmondása szerint a cikkek és lapszámok digitális eladásából nem jutnak sok pénzhez, ám a főszerkesztő úgy véli, a rendszer működik. Amiben az is benne van, hogy az őket szemléző oldalaktól csak úgy kérhettek pénzt, ha az olvasóknak sem adják ingyen a cikkeket.

Másrészt azokat a olvasókat igyekeznek megnyerni, akiknek nem elég, hogy nagyjából képben legyenek, hanem minőségi, megbízható tartalmat szeretnének kapni. „Mire az olvasók rájönnek a minőség hiányára, – mondta Katona József –, addigra eltűnnek azok a műhelyek, ahol előállítják a minőségi tartalmat.” A főszerkesztő szerint másképp nem lehet finanszírozni a viszonylag drága tartalom-előállítást, ezért úgy véli, más lapok is rákényszerülnek majd. Sőt, elképzelhetőnek tartaná, hogy a minőségi lapok közös, egyforma fizetési rendszerben kínálják a cikkeiket. Ha ugyanis az elektronikus pénztárcákkal több helyen is lehetne fizetni, akkor az az olvasóknak is kényelmesebb lenne.

Egyedül senki nem mer lépni

A Népszabadság, illetve a Népszabadság Online főszerkesztője is a közös fellépést említette: Vörös T. Károly csak akkor tudná elképzelni a fizetős modell bevezetését, ha erről megállapodás születne a magyar sajtóban. A főszerkesztő az eMasának úgy nyilatkozott, korábban gondolkoztak a fizetős rendszeren, ám úgy döntöttek, nem vezetik be, mert rengeteg olvasót veszítenének. Hosszabb távon persze nem zárja ki a lehetőséget, de erre biztosan nem egy éven belül kerülne sor.

A Népszava szigorú modelljének mintha ellentéte lenne a Népszabadságnál alkalmazott gyakorlat: a nyomtatott lap cikkeinek szinte mindegyikét már hajnalban, a print megjelenése előtt el lehet olvasni az interneten. „Ha a lapban saját információ szerepel, amely csak nálunk olvasható, akkor azokat visszatartjuk, és csak később kerülnek ki az online-ra” – mondta Vörös T. Károly. A főszerkesztő szerint nem létezik egyetlen megoldás, viszont az integrált szerkesztőségnek nagy szerepe van az ütemezésben. Igaz, a stratégiába néha mások is belszólnak: például hiába nem kerül ki a Nol.hu-ra egy saját infó, ha az MTI már hajnalban szemlét készít a cikkből, amelyet hamar átvesznek más médiumok is.

A lapok egységes fellépésről beszélt az eMasának Hirschler Richárd, a HVG.hu főszerkesztője is. Ő egy olyan modellt tudna elképzelni, amely a tévéelőfizetéshez hasonlítana: az olvasók az internetszolgáltatóknál fizetnének magasabb díjakat az újságokért, a befolyó pénzt pedig a megállapodásuk szerint osztanák szét a lapok. Vagyis jelenleg úgy tűnik, mindenki a másikra vár. A lapok szeretnék kipróbálni a fizetős modellt, el-eljátszanak a gondolattal, ám egyikük sem mer lépni.
eMasa
vélemények  hozzászólok
VKEREKES | 2009.08.08. 15:13
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek