Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2017. október 23.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
„Az újságíró szerepe a népirtás megelőzésében és a szélsőségek elleni fellépésben”
2015. november 12. csütörtök, 17:28
Lehet-e előre látni a népirtások bekövetkezését? Mit tehetnek az újságírók a tömeges atrocitások megelőzéséért? Mit lehet tenni az újságírók védelmében? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott az a nemzetközi tanácskozás, amit a „Budapesti Központ a Népirtás és a Tömeges Atrocitások Nemzetközi Megelőzéséért” nevű szervezet kezdeményezésére a magyar fővárosban – a fenti címmel, szerdán – tartottak.
A népirtás Európa és Magyarország esetében a történelem egy szomorú, mára már lezárult része. A világ többi részén azonban napjainkban is előfordul, és bár tőlünk földrajzi értelemben messze zajlanak ezek az események, hatásai Európa és Magyarország számára is elkerülhetetlenek, ezt napjaink migráns áradata látványosan szemlélteti. Hol van a média szerepe a tragédiák kezelésében, és hozzájárulhatna-e azok megelőzéséhez? Erről szólt a Külügyi és Külgazdasági Intézet épületében 2015. november 11-én szervezett rendezvény, amelyen olyan nemzetközi intézmények vettek részt, mint az ENSZ Emberi Jogok Tanácsa, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, az Európai Külügyi Szolgálat, a BBC News vagy az Emberi Jogok Határok Nélkül.

Schöberl Márton, Tatár György és Trom András megnyitóbeszédükben felhívták a figyelmet arra, hogy a média mint negyedik hatalmi ág felelőssége informálni a társadalmat a politikai és gazdasági érdekektől függetlenül, a humanitárius érdekeket szem előtt tartva. A média komoly hatást gyakorolhat arra, hogy a társadalomban a gyűlölet vagy az empátia kap-e nagyobb hangsúlyt, nemcsak azzal, hogy milyen információt közöl, hanem azzal is, hogy konkrétan milyen szavakat használ.

Trom András, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének képviselője hangsúlyozta a média szerepét a humanitárius értékrend terjesztéséhez való hozzájárulásban, a megértés, empátia, a másik tisztelete és a tolerancia mint vezérelvek alkalmazásának nélkülözhetetlenségét az újságírásban. Kitért továbbá arra is, hogy a harcokról tudósító újságírók védelmében is sürgős döntéseket kell hozni. 2014-ben 178 újságírót raboltak el és 66-ot megöltek a munkája végzése közben – emelte ki a számokat. Elmondta: éppen ezért tavasszal a MÚOSZ - felkarolva az Associated Press elnökének felvetését –, kezdeményezte az Európai Újságírók Szövetségénél, hogy az újságírók meggyilkolását vagy túszul ejtését , háborús bűntettnek minősítő jogi szabályozás szülessen. Megoldás azonban még nincs.
(Trom András beszédének teljes szövege ITT olvasható – a szerk.)


Több előadó is kifejtette, hogy az újságíró elemi feladata a felek közötti párbeszéd elősegítése, legyen szó harcban álló felekről, migránsokról és az őket fogadó országokról, vagy éppen egy átutazóban lévő menekülő családról, amely fél az egyenruhásoktól, és egy rendőr látványa miatt megbújik egy bokorban, ahonnan a közvetítő szerepet vállaló újságíró beavatkozása nélkül nem merne előjönni. A tudósító az, aki nemcsak a frontvonalig megy el, hanem át is lépi azt, információt gyűjt, fordít és közvetít – hangsúlyozta Nick Thorpe a BBC tudósítója.

Az újságíró a megszerzett információk közzétételével megmutatja az adatok mögött lévő embereket, emlékeztet arra, hogy a meghozott politikai-gazdasági döntések emberekre vonatkoznak – foglalta össze Tatár György, a Budapesti Központ vezetője. Az újságíró feladata és felelőssége az is, hogy reményt keltsen, amely segít az átélt traumák feldolgozásában, és ezáltal elősegíti a továbblépést egy békésebb, emberibb jövő felé.

Magához a népirtáshoz mindig egy folyamaton keresztül vezet az út, amelynek az egyes fázisait felismerve megelőző lépéseket lehet és kellene is tenni minden esetben. Gregory H. Stanton, a nemzetközi Genocide Watch szervezet elnöke, tíz egymás utáni szakaszra osztotta fel a népirtás folyamatát, a következőkre: osztályozás, megbélyegzés, diszkrimináció, dehumanizáció, szervezés, polarizálás, felkészülés, üldözés, pusztítás, tagadás. Az első négy fázis mind a kommunikációra vonatkozik: csoportok kerülnek kijelölésre, nevet is kapnak, majd elkülönítik és végül állati jelzőkkel illetik őket – „egy csótányt könnyebb eltaposni, mint egy embert”. Ezen jelek felismerésével és a megfelelő helyen való közlésével még a konkrét esemény bekövetkezte előtt sok esetben elkerülhető lenne a veszély – figyelmeztetett a szakember.

A népirtásról és tömeges atrocitásokról nem lehet úgy beszélni, hogy ne kerülne szóba napjaink menekültválsága. Az elmúlt években Szíriából négy millióan vándoroltak ki, és nyolc millióan menekültek, változtattak lakhelyet az országon belül. Az ENSZ adatai szerint közel 800 ezer migráns jutott el eddig Európába, közülük Magyarországra 2015-ben majdnem 400 ezren érkeztek.

A média erejére Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság képviselője, hozott egy igen megrázó példát. Egy fényképet mutatott, amelyen egy kétéves kisfiú holtteste fekszik a török tengerparton. A fotó bejárta a világsajtót, a történetével együtt: e szerint egy menekülteket szállító csónak felborult a tengeren, az utasai odavesztek, a kisfiú holttestét pedig partra sodorta a víz. Az egyik, erről szóló nevezetes főcím az volt: „Ha ez nem változtat a hozzáálláson, akkor mi?” A médiavisszhang következményeként indultak el önkéntes szerveződésként a part körül keringő hajók, amik segítettek eljutni a tengeren bajba jutott embereknek a szárazföldig.

„A biztonság abból ered, ha kezeljük a krízishelyzetet, nem pedig elbújunk előle” – idézte Antonio Guterrest, az ENSZ menekültügyi főbiztosát. Ha elbújunk előle, attól még a probléma megmarad, a menekültek továbbra is jönnek, csak még nehezebb körülmények közé kerülnek, és ez kizárólag az embercsempészek malmára hajtja a vizet. A helyzet kezeléséhez fontos a menekültek pontos tájékoztatása, a humanitárius szervezetek finanszírozása, és nem utolsó sorban a befogadó országok segítése azzal, hogy befektetőket irányítanak hozzájuk, akik a továbblépéshez szükséges munkahelyeket teremtenék meg.

Ricardo Serri az Európai Unió szólás- és sajtószabadságra vonatkozó intézkedésit foglalta össze, amelyek tükrözik az alapvető európai emberi jogok értékrendjét. Hivatkozott Az emberi jogi irányelvek az online és offline szólásszabadságra vonatkozóan címmel 2014-ben elfogadott dokumentumra, valamint az idén nyáron elfogadott emberi jogokra és demokráciára vonatkozó akciótervre, amelynek célja „az emberi jogoknak az Európai Unió napirendjének szívében való megtartása”.

Ahogy Mark Barwick, az Emberi Jogok Határok Nélkül képviselője fogalmazott, a szólás- és sajtószabadság ma is egy nagyon időszerű, ugyanakkor időtlen téma. Az információhoz való szabad hozzáférést a mai napig jelentősen akadályozzák a világ egyes területein, és ez egyértelműen kimutatható kapcsolatban áll a tömeges atrocitások kialakulásával. Az újságírók feladata a valós és kiegyensúlyozott hírek megosztása, mindehhez azonban védett, szabad és független környezetre van szükség. „A jól informált társadalom tagjaiból a demokrácia számára jó állampolgárok kerülnek ki” – zárta a beszédét Barwick.
Turzó Livia / Bálint György Akadémia
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek