Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2021. szeptember 23.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Lipovecz Iván Friderikusz Sándorról
2008. április 11. péntek, 16:13
Lipovecz Iván laudációja Friderikusz Sándor Bossányi Katalin-díjának átadása előtt hangzott el, 2008. április 11-én.
Kedvenc hetilapom legújabb számában a berlini tudósító tollából olvasom, hogy Németországban alaposan megcsappant a közéleti talkshow-műsorok nézettsége. Az ok nem a műsorvezetők felkészületlenségében vagy a szerkesztők fantáziátlanságában keresendők, hanem abban, hogy két és fél éve nagykoalíció van ott, a Bundestag két legnagyobb pártja nyilvánosan nemigen marakodik egymással, így aztán az igazán konfrontatív témák egyre fogynak. Nem úgy, mint nálunk, ahol ugyanezen két és fél év alatt a politikai szembenállásból a nyílt gyűlölködésig fajult a két legnagyobb párt viszonya. Amiből az következne, hogy rém izgalmas témájú műsorokat lehetne készíteni. S ehelyett mi történik: az egyre gagyibb riportműsorokat készítő kereskedelmi televíziók széles ívben kerülik a közéleti tematikát, a köztévé pedig – bár több-kevesebb tisztességből még felvállalja azt – olyan silány produkciókat állít elő e téren, ami mind az intézmény saját, mind egyik-másik szerkesztő személyes múltjához képest mondhatni megszégyenítő.

Mint Arany Toldijában, a hazai televíziózásban is egy, csak egy legény van talpon a vidéken, és őt Friderikusz Sándornak hívják. Akit én három dologért becsülök különösen. Először: a szorgalmáért, az állóképességéért. Így az 50. életév környékén a nagy tévés személyiségek már meg szokták engedni maguknak – vagy éppenséggel rákényszerülnek –, hogy visszavegyenek a tempóból és a mindennapi, de legalábbis hetente többszöri szereplés helyett beérjék a heti egyszerivel is. Sándorunk esetében, mint tudjuk, másképp áll a helyzet.

Másodszor: a szakmai alázatáért. A Friderikusz most című, hetente négy alkalommal jelentkező műsor nincs a 15 országosan legnézettebb produkció között. Nyilván azért sem lehet, mert az ATV nem veheti fel a versenyt az országos, ráadásul földi sugárzású csatornákkal, de azért sem, amiről már előbb beszéltem: a kereskedelmi televíziók 10 éve tartó „tombolása” óta a blődli és a gagyi virágzását éljük, a nívótlanság diadalát a minőség felett. Friderikusz azonban még azt is képes volt elviselni, hogy valamikori 3 milliós közönsége jó, ha egy tizedére zsugorodott, neki ennyi ember számára is van mondanivalója, sőt.

Harmadszor: a korrektségéért, a minden irányban nyitottságáért: nála nem kell attól tartani az embernek, mint a legtöbb a tévében magát mutogató kollégájánál, hogy vagy eleve elfogultan lát munkához, vagy egyszerűen csak a feladat bizonyul számára megoldhatatlannak.

10 évvel ezelőtt Friderikusz Sándor Pulitzer-emlékdíjat kapott, és a Mozgó Világ ebből az alkalomból egy majdhogynem Fridi-különszámot jelentetett meg. Volt benne interjú, elemzés és persze vitriolba mártott tollal megírt publicisztika is. (Az egyik ilyen dolgozat szerzője itt ül körünkben.) Ha megengedik, ezekből olvasok fel egy-egy passzust: „Ha van az értelmiségi árulásnak csúcsa, Fridi azt mászta meg. Nem szeretem, amit csinál, de tisztelem a következetességéért és a professzionizmusát. Nem a sikert – azt más is tud csinálni. A tartós, szakértő módon legyártott sikert tartom sokra – ezt kevesen tudják. Fridi vitathatatlanul dinamikus tévét csinál, konszolidációs, lassuló, leálló korban”. És a másik, vele szemben, ha úgy tetszik, elnézőbb idézet: „Nézői kitartó odaadását használhatná rosszra is. Ellenkezőleg jár el. Kitartóan vallási türelemre uszít. Kajla módon demokráciára nevel egy demokráciaidegen társadalmi közegben.”

Én a magam részéről csak arra vagyok kíváncsi: mikor unja meg Friderikusz ezt is, mikortól nem találja már a helyét egy olyan tévében, ahol mindenki csak beszélget, és mikor áll innen is tovább. Persze nagy kérdés: van-e neki még hová továbblépnie? Hacsak nem egyenesen fel, a Parnasszusra.
Lipovecz Iván
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek