„A Roma Sajtóközpont több mint tíz éve csinál sajtófigyelést, elemzi a rasszista megnyilvánulásokat, de ilyennel még soha az életünkben nem találkoztunk” – mondta az eMasának Tóth Andrea, a Roma Sajtóközpont igazgatója. „Úgy vélem, hogy a szóban forgó képregény példátlan a modern kori nyomtatott sajtó történetében. Beláthatatlan következményei lennének annak, ha egy ilyen, egyértelműen a harmincas évek antiszemita hecclapjainak szellemiségét idéző tendencia a jövőben megjelenhetne és megerősödne a magyar sajtóban. Ezt nem romák elleni provokációnak gondolom és nem romakérdésnek tartom, hanem az egész sajtó szakmaiságára hatással lévő ügynek, amely ellen minden eszközzel fel kell lépni. Soha életemben ilyet nem láttam. Ez már rég nem a sajtószabadságról szól: minden határon túlmegy ez a fajta közlésmód, aminek beláthatatlan következményei vannak nemcsak a romákra, hanem mindenfajta társadalmi csoportra nézve, amelyeket az ilyen szellemiségűek kipécéznek magunknak. Az ügyet azért is tartom nagyon súlyosnak, mert nagyméretű plakátokon reklámozzák, és a magazin maga negyvenötezres példányszámban jelenik meg” – magyarázza Tóth Andrea az eMasának.

Szűcs Alfréd, a Móricka főszerkesztője nem ért egyet a bírálattal, szerinte cigánykérdést csináltak a karikatúrából. „A cigányoknak egy jelentős része dolgozik becsületesen – ha végignézzük a csatornázásokat és az építkezéseket, akkor csak őket lehet látni, mindenfajta segédmunkában. Hogyha biztosítanának nekik munkát – mint ahogy azt nem teszik meg –, akkor a cigányság zöme dolgozna. Ez a tücsök és hangya analógiájára épülő karikatúra nyilvánvalóan érzékenyen érinti őket. Csak azt a réteget próbáltuk karikírozni, amelynek tagjai úgy gondolják, fontosabb nekik a munkanélküli segély, mint a munka, mert ha dolgoznak, kevesebbet keresnek, ami sajnos vagy nem sajnos, részben igaz. Nekünk is van roma munkatársunk a szerkesztőségben: a tördelőnk, aki hat éve nálunk dolgozik. Nem hiszem, hogy cigányellenesek lennénk. Nemrég írtunk a Váradi Roma Caféról, és bármelyik roma előadóról szívesen írunk, ha szeretne a lapban szerepelni. Az, hogy a képregény ilyen visszhangot keltett, azt jelenti, hogy érzékeny társadalmi feszültségre tapintott rá” – állítja Szűcs.

Arra a kérdésre, hogy szerinte belefér-e a sajtószabadságba egy ilyen képregény, a főszerkesztő a következőket válaszolta az eMasának: „Szerintem mindenki elmondhatja a véleményét és kifejezheti a gondolatait. Azt gondolom, hogy ez a közlés belefért a sajtószabadságba: ha nem így gondoltam volna, mivel enyém a megjelenéssel kapcsolatos végső döntés, nyilvánvalóan nem engedtem volna, hogy megjelenjen. ”

Különös egybeesés, hogy a Móricka pont most esett át egy jelentősebb megújuláson, és a magazint reklámozó óriásplakátokkal városszerte találkozhatunk.

„Az, hogy pont most reklámozzuk óriásplakátokon a Mórickát, teljesen véletlen. Ezeket a plakáthelyeket hetekkel előre lefoglalják a nagy cégek, és most, a nyári uborkaszezonban tudtunk hirdetési felületeket vásárolni. Bennünk nincs előítélet senkivel szemben. Azt gondoltuk, hogy humorosan lehet egy ilyen témát parodizálni, meg is tettük, de fontosnak tartom hozzátenni, hogy senkit nem gyűlölünk, mindenkit elfogadunk embernek, főleg, aki dolgozik. Ha sértőnek találják, elnézést fogunk kérni, de hozzátenném, hogy azoknak szántuk sértőnek, akik megérdemlik.”

Miután a Roma Sajtóközpont panaszt tett a MÚOSZ Etikai Bizottságánál, az eMasa megkereste Halák Lászlót, a testület elnökét is. „Utánanéztünk, hogy a szerkesztőség tagjai közül minden valószínűség szerint csak Szűcs Alfréd tagja a MÚOSZ-nak, a többiek nem. Ha ő sem lenne tag, akkor csak szakmai véleményt fogalmazhatnánk meg az ügyben, de mivel az, kötelező részt vennie az eljárásban. Amit eddig ebből a képregényből megismertem, az felháborító, gusztustalan, rasszista. Csak nagyon rossz véleményt tudok róla mondani, de ez még nem a bizottság álláspontja, azt az ügyben eljáró tanácsunk hozza majd meg.”

Kérdésünkre, hogy egy ilyen esetet megítélve milyen szankciókat hozhat a bizottság, Halák László a következőket mondta: „Az etikai kódex felsorolja ezeket: megrovástól a MÚOSZ-ból történő kizárásig terjednek. Világos, hogy az nincs konkrétan kategorizálva, hogy ennek a vétségnek ilyen, annak pedig olyan szankció a büntetése, hanem az eset összes körülményeire való tekintettel, például a társadalomra való vagy az elkövető etikai „veszélyességét” mérlegelve hozzuk meg az ítéletet. Ha valaki meggyőzhetetlen, akkor a bizottság súlyosabban ítéli meg a dolgot, mintha valaki belátja, hogy hibázott. Az tény, hogy az elkövetett vétség igen súlyos, mert abszolút durva, rasszista ez a képregény.”