Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2022. január 29.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Dizájnkritika
Levegős terek, óriási címek, jó képek a Múzeumcaféban
2009. szeptember 23. szerda, 08:53
Sokféle café van, miért pont múzeumcafé ne lenne, gondolja rögtön az ember és lám, a kéthavi lap fejében ott gőzölög egy leheletfinom kis grafikán a mennyei ital. Meg aztán, jól is hangzik, legyünk őszinték, a Múzeumok Magazinja alcímnek megjárja, de lapfejben kicsit merev lenne. Régóta szeretném ajánlani, hogy lapozzon bele, a kedves olvasó.
Múzeumba, kiállításra menni, a művészethez közel merészkedni mindig is élmény volt. Egy „célcsoportnak”, mondaná a marketinges erre. Igen, hisz a kiállítás-látogatók elég ritkán mennek csak úgy kiállításra. Kell a húzó név kell a figyelemfelkeltés, néha a monumentalitás, néha épp az intim tér varázsát hirdető reklámszöveg, és persze kép, hisz kit ne érdekelne mondjuk a Hölgy hermelinnel? És megérkeztünk, a múzeumcafé 4-5. oldalán látható: Leonardo Da Vinci: Hölgy hermelinnel (1489-90, olaj, fatábla, 54x39 cm, részlet). Ludovico Sforza szeretője, Cecilia Gallerani nem sejthette, hogy egyszer Budapestre is ellátogat. Persze, a hermelin sem gondolhatta volna…

Galériánk megtekintéséhez kattintson a képre!

Azért ragadtam le ennél a témánál, mert egy jó magazinhoz kell egy jó címlapstory, mondják.
A múzeumcafé augusztus-szeptemberi számának borítóján Házaink címmel, nagyjaink házaikban élő örökségét kínálják, aztán reklám, majd bevezető, majd reklámok és végre, a Hölgy mint kiemelt ajánlat és csak ezután a tartalomjegyzék.

Hangulata van ennek a lapnak mégis – a – számomra – nehézkes kezdés után. Már a dizájn, a papírválasztás, ahogy „egy vajszínű árnyalatot” kapott a Munken Pure papír által. A nyomás, a messziről és minden számon nyomon követhető igényesség, nem a nyomdát dicsérik (dehogynem! Pauker Nyomdaipari Kft. ), de a lapszámon dolgozó összes munkatársról állítanak ki kitűnő bizonyítványt.

És itt, álljunk meg egy percre, egy ici-pici pillanat erejéig, hadd mondjam el, hogy engem zavar, ha nem olvasható megfelelően egy betűtípus. Azt gondolom, érdekes lehet és jó is reklámban használni ilyet, de ha zavar az olvasásban, mint pl. az Ambroise Firmin vagy a Francois. De spongyát rá! Ez csak engem zavar, szerintem, mert különben már rég megváltoztatták volna. Amiért leírom, inkább annak erősítése, hogy más rosszat nem nagyon tudok írni a lapról. Remek dizájn a Múzeum Krt. rovatnál, helyenként „szövegtenger”, melyről állítjuk, hogy ember nincs, aki elolvasná őket, de itt nem ez a helyzet.


A levegős terekben mozgó hol hatalmas iniciáléval, hol kiemeléssel, hol grafikai elemmel megtört, manapság hatalmas méretű anyagokkal csak a hozzájuk méretezett óriási címek versenyezhetnek, no és a nagyvonalú képkezelés. Legszívesebben odamenne rögtön az ember, berontana egy-egy helyszínre, hogy tényleg ilyen-e, ahogy Hegyi Lórándról (Velledits Éva portréja) pontosan el tudjuk hinni, hogy ilyen.

Nem hangzana jól, ha azt mondanám, hogy válogatottan jó a képanyag, hisz a képszerkesztőnek többek közt épp a válogatás a dolga. Dezső Tamás azonban ennél többre képes. Az egészen különböző témájú fotókkal is képes egységes vizuális világot teremteni. Ez már nem csupán képszerkesztés, ez szinte művészet.

Ajánlom, keresse ezt a lapot a nagyobb múzeumokban!
Mikó F. László
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek