Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2022. január 29.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Tiszta fejjel, könnyű kézzel – dizájnkritika a Magyar Konyháról
2011. március 17. csütörtök, 14:59
A múlt év decemberében újraindult Magyar Konyha szerkesztőbizottságának elnöke a miniszterelnök sajtóban eddig szerepet nem vállalt, noha szakácskönyvet már jegyző felesége. Az eMasa dizájnkritikusa e pikáns adalékra még csak nem is céloz. Elismerően ír a 35. évfolyamába lépve kívül-belül megújult gasztronómiai magazinról.
Pár héttel ezelőtt ülünk a dunaharaszti Olaszban a haverokkal. A „séf”, Gaál Imre barátunk, egy tányéron pár darab barnás-fekete gumót tart az orrunk alá. Erős illat, már-már szag terjeng a tányér fölött. Szarvasgomba – mondja jelentőségteljesen a legjobb szakács, akinek főztjét személyesen ismerem. A sátán ajándéka, tudom meg most egy címlapról, belül pedig az is kiderül a lapból, hogy ezt a gombát nem szedik, hanem vadásszák.

A címlapon egyébként sült velős csont látható, belül pedig harminc téli receptet is találunk. Van itt még cikk Amerika legjobb szakácsáról, a bor arcáról és Borbás Marcsi konyhájáról. Megtudhatjuk, hogyan készül a sültcékla-saláta vagy a „Kárpáti” fogas mangoldszárral. Van ebben a lapban még minden más, „amitől a szellem jóllakik”, ahogy Vinkó József főszerkesztő írja a bevezetőben.

Lapozgatom a Magyar Konyhát és nézem az étvágygerjesztő képeket. Szinte érezni, ahogy a japán tojáskocsonya (Csavan musi Szent Jakab-kagylóval) illatából előlibben a szaké, látni, ahogy a Zöldtea-mousse remegve megbillen tálaláskor.

Élvezettel olvasom Schäffer Erzsébet írását Csík Marci farsangjáról. Csak egy mondat belőle: „Mint valami pufók gályák, úsztak az aranyló szalagos fánkok az olaj tetején, szaladtunk be velük, ki ne hűljenek.”

De vissza a dizájnhoz! Itt is figyelemreméltó, újszerű megoldásokat találok: laza kis jelölések a fotón, hogy pl. a zellert (remulád-mártással) meg tudjuk különböztetni a sültcékla-salátától, képek az előkészítésről, a bevásárlástól a tálalásig. Na és a káposztataposásról.

Legtöbbször azt mondhatjuk, ha lapdizájnról beszélünk, amit a lap egyik cikkének címe is állít: „a kevesebb néha több”. Nos, a Magyar Konyha azon kevés magazinok egyike, ahol úgy érzi az ember, még kellene pár oldal, olvasnánk, nézegetnénk tovább. A tartalomban telitalálat a kiemelt idézetekkel ajánló, egyben ízelítő. De kiemelhetem az olvasói levelek iniciálés blokkjait is, mert nem csak az ördög búvik meg a részletekben, hanem a tipográfia ízét is itt érzi meg az ember.

A félkövér betűk, a vékony groteszkek és a címek esetenkénti tipográfiai kompozíciói valamint a tervezett fehér foltok ügyes alkalmazásai teszik változatossá és egyben játékossá a tördelést.

És a színek! A fotók színbeállításai helyenként mesteriek. A színes alnyomatok, címek és finom vonalak, kiemelések egyetlen jól komponált menü részei.

Megint csak a lapból idézek: „tiszta fej, könnyű kéz”. Hát igen, ez kell a főzéshez és ez kell a dizájnhoz is.
Mikó F. László
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek