Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2020. január 22.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Az ingyenesség ára – miért nem kell díjmentes hírügynökség?
2012. április 22. vasárnap, 15:28
Fenti címmel tartott előadást Vince Mátyás, a Magyar Távirati Iroda volt elnöke, az Európai Hírügynökségek Szövetségének egykori alelnöke a Szól a rádió 2.0. konferenciáján. Az előadás teljes szövege.
Ugyan nem a MÚOSZ, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében beszélek itt, de mégsem bánom, hogy a Meghívó úgy aposztrofál, mint a MÚOSZ tiszteletbeli elnökét, mert valóban: tavaly decemberben az újságíró-szervezet küldöttgyűlése megválasztott erre e posztra. De nem én vagyok a fontos, hanem az, hogy a MÚOSZ összes választott vezető testülete személyi összetételében megújult néhány hónapja: új elnökünk van Tóth Károly személyében, az Etikai Bizottságunkat is más vezeti mint korábban, s feltett szándékunk, hogy megújítsuk a szervezet egészét. Fiatalítani akarunk, s tágra nyitjuk a MÚOSZ kapuit akár az új jelentkezők, akár a szervezetet korábban elhagyók előtt. Egy jövőbe néző állásfoglalást már kiadtunk „Hivatásunk a nyilvánosság” címmel a Marczius Tizenötödike című kiadványban, amelynek szövegét – akit érdekel – megtalálhatja a MÚOSZ honlapján, a www.muosz.hu -n. (Már mint az állásfoglalásunk van ott! A Márczius Tizenötödike című lap internetes változata, amelyet a nemzeti kiútkeresés 12 oldalaként aposztrofáltunk, a www.alkotmanyozonemzetgyules.hu oldalon olvasható.) Mindezt azért gondoltam itt és most elmondani, mert a mai rendezvény egyik mini-szponzora a MÚOSZ, s mert a Facebook-csoportunkban olvasott diskurzusból azt vettem észre, hogy sokan nem értesültek még a MÚOSZ megújulási szándékáról. De mivel erről alighanem mi tehetünk elsősorban, ezért egyben elnézést is kérek…

Vince Mátyás [Fotó: MTI / Beliczay László]
Szóval a mai előadást a megadott címmel azért vállaltam, mert a Magyar Távirati Iroda elnökeként 2002 és 2010 között 8 évet töltöttem a nemzeti hírügynökség élén, és két évig az Európai Hírügynökségek Szövetségének, az EANA-nak is elnöke voltam. Következésképp elég jó rálátásom van a hírügynökségek nemzetközi világára. Ennek alapján kijelenthetem: a mai MTI-hez hasonló díjmentes, vagyis ingyenes nemzeti hírügynökség a világban szinte nem létező szervezeti forma, én csak egy ilyenről tudok: az olajban gazdag Azerbajdzsáni állami hírügynökség, az Azertassz híreit díjmentesen kapják a helyi médiumok. A másik lényegi, ugyancsak unortodox megoldás az új magyar közmédia-rendszerben amiről beszélni szeretnék az, hogy nem csak a közrádiót és a köztévéket terelték egy fedél alá, amire világszerte sok jó példa van, például itt a szomszédos Ausztriában az ORF, hanem hozzájuk csapták a nemzeti hírügynökséget is - nos én ilyen, körtét az almák közé megoldást sehol a világban nem láttam. A sokat emlegetett BBC-modell, amelytől ma olyan messze vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől, sem ilyen. Nagy-Britanniában ugyanis a BBC nem funkcionál hírügynökségként, viszont mint közmédiával vele sok tekintetben versengő, több magánkézben lévő hírügynökség van a piacon – közülük is kiemelkedik a Reuters, és a nálunk kevéssé ismert PA, a Press Association, amely a nagy helyi médiavállalkozások tulajdonában van.

Vegyük először az ingyenességet. Az ingyenes hírszolgáltatás a PR-hírügynökségeknél számít bevett üzleti modellnek, mert ott a hír minél szélesebb körben való terjesztéséért fizetik meg a hírügynökséget. Az új magyar közmédia- rendszer kitalálói - akiknek a személyét egyébként mind a mai napig nem ismerjük – azt gondolom, hogy az MTI ingyenessé tételével pont ezt a célt tűzték ki: minél több médiába jussanak el és kerüljenek közlésre a menet közben új vágányra állítandó nemzeti hírügynökség hírei. S visszatekintve az új médiatörvény-csomag nyomán a Magyar Távirati Iroda 2011 májusától bevezetett ingyenes hírszolgáltatására, illetve annak a magyar hírpiacra gyakorolt hatására, megállapítható: a kiegyensúlyozott és pártatlan közszolgálatiság a múlté, helyette van egy kormányközeli hírgyár, amelynek hírei igen széles körben megjelennek a magyar médiában. Nincs pontos adatom a penetráció bővüléséről, de azt tudom, hogy a régi MTI-nél százas nagyságrendekben mozgott a hírelőfizetők száma, az ingyenes MTI hírszolgáltatásra regisztrált kliensek száma pedig már ezer felett van.

A kormányközeliség irányába való elmozdulás egyébként nem az ingyenesség bevezetésekor kezdődött, hiszen 2010 novemberében a kormánypártokhoz tudottan kötődő új MTI-vezérigazgatót választott az erre jogosult kormánypárti többségű testület, aki gyorsan, s nyilván nem szakmai okokból lecserélte a hírügynökségnél az összes szerkesztőségvezetőt a sport-szerkesztőség vezetőjének kivételével. Az első ok tehát, ami miatt szerintem nem jó és nem kell az ingyenes MTI-hírszolgáltatás az, hogy egy fejlett demokráciához nem méltó eljárás a kormányközeli hírek előnyös helyzetbe hozása a hírpiacon adófizetői pénzből. Szerintem ez nem is EU-konform megoldás, de erre még visszatérnék. Szóval nem illendő, ha az éppen kormányzó erő egyértelműen uralni szeretné a közmédiát. Mert nálunk most ez a helyzet, még ha tagadja is ezt a kétharmados kormányzó erő. Az ellenzéki tüntetésekről szóló tudósítások elfogultságai, a kormányt bíráló külföldi sajtóvisszhangok pozitív cikkek közé csomagolása, a kormányzati propaganda-szempontok nyilvánvaló preferálása, a kormánnyal szembeni kritikus hangok háttérbe szorítása - mind-mind e hatalmi nyomás folyamatosan érzékelhető elemei.

A második ok, ami miatt ellene vagyok az MTI ingyenességének, az a bekövetkezett minőségromlás, amely több elemből áll össze. Az egyik elemet már említettem, ez a pártatlanság és a kiegyensúlyozottság háttérbe szorulása - amit egyébként nem csak a politikusok pártok szerint statisztikázott megjelenéseiből kell számolni. A romlás persze nem csupán a kulcspozíciókhoz juttatott bólogató Jánosok feltűnésének illetve a régi vezetők háttérbe szorításának a következménye, hanem azoknak a jelentős – egyébként elveiben és céljaiban nem világos, s politikai mellékzöngéktől sem mentes - elbocsátási hullámoknak is köszönhető, amelyek súlyos veszteségeket okoztak a közmédia szürkeállományában.

Az is minőségrontó, hogy ma a legtöbb hazai média megelégszik az ingyenes MTI-vel, s nem kér a hírügynökség fizetős szolgáltatásaiból.
T. i. nem minden MTI-szolgáltatás lett ingyenes: díjmentesen a közszolgálatinak titulált hírkiadáshoz s mintegy napi 50 MTI által készített hírfotóhoz lehet hozzájutni. A naponta kiadott fotók zöme – köztük a külföldi hírfotók – fizetősek, a külföldi hírügynökségek híranyagaiért valamint a tematikus hírválogatásokért is fizetni kell. Ez a megoldás - ha a felhasználó csak az ingyenes szolgáltatást választja - a korábbi fizetős rendszerhez képest információ-csökkenéssel, azaz minőségromlással jár, mert sok, köztük fontos külföldi politikai, gazdasági és sporthír nem jelenik meg a díjmentes kínálatban, s így a magyar médiában sem.

S most lássuk az ingyenesség pénzügyi problémáit. A díjmentessé lett MTI-hírszolgáltatásnak kézzelfogható negatív hatása van a magyar költségvetésre – aminek szerintem a jelenlegi makrogazdasági helyzetben súlyos érvnek kellene vagy inkább kellett volna lennie –, mert évi több, mint 1 milliárd forint felett van az összeg, amit a kieső piaci bevételek miatt a büdzsének pótolnia kell.

Ha az MTI teljes hírszolgáltatását ingyen adná, az biztosan beleütközne az Európai Unió versenyjogi szabályozásába. Így, hogy csak a szolgáltatások egy része díjmentes, az EU-konformitás szempontjából az egyik fő kérdés, hogy az ingyenes szolgáltatás kizárólag közszolgáltatási tevékenységre terjed-e ki, vagy sem. Mert ha azon túlnyúlik, akkor valószínűsíthetően tiltott állami támogatást kap a hírügynökség, illetve a működését fenntartó MTVA, ugyanis az EU-szabályok alapelve az, hogy kizárólag a közszolgáltatási tevékenység máshonnan meg nem térülő költségei fedezhetők állami támogatásból. Másképpen fogalmazva: a közszolgáltatás nyújtásáért járó állami ellentételezés összege nem haladhatja meg a közszolgálati kötelezettségek teljesítéséhez szükséges nettó költség, valamint egy ésszerű nyereség összegét.

A részleges MTI-díjmentesség az EU versenyszabályainak való megfelelése egy másik szempontból is kétséges: egy, az ingyenes MTI-híreket rendszeresen felhasználó rádió vagy internetes portál tulajdonképpen tiltott állami támogatást vesz igénybe. Egy profitorientált kereskedelmi rádió, vagy egy online tartalomszolgáltató nyereségének növeléséhez ugyanis ma az MTI is hozzájárul azzal, hogy nem kér pénzt hírei és fotói egy részéért.

A díjmentesség egy további, az Európai Uniós versenyszabályok betartása szempontjából is aggályos versenytorzító hatása a híreket pénzért áruló versenytársak ellehetetlenítése. Erre már egy konkrét példát sajnos láttunk is: a Független Hírügynökség, amely néhány területen egyre inkább az MTI konkurensévé vált, tavaly kénytelen volt működését abbahagyni főleg azért, mert ügyfeleinek jelentős része átállt az ingyenes MTI-re. S a versenytársak ellehetetlenülése nem csak az érintetteknek fáj, akiknek elvész a befektetése, s nem csak a munkatársaknak, akik állásukat vesztik el, hanem káros a hírfogyasztó nagyközönségnek is, akik a verseny hiányának következményeit megérzik a hírpiacon. A mai magyar hírteret szinte uniformizálta az MTI díjmentessége: sok médiaszereplő ugyanis felhagyott a hírgyártással, mondván: „majd az MTI-hírekből megoldjuk”. Pedig jó színvonalú, gyorsan reagáló, pontos és sokoldalú hírpiac nincs verseny nélkül!

S akkor most jöjjenek az alma és körte egy fedél alá szorításából, a hírügynökség és az igazi közmédia – a műsorszolgáltató rádió és televízió - kvázi-összevonásából származó problémák. Elsőként itt is egy káros, a versenyt korlátozó, s ily módon minőségrontó következményt említenék. Az a költség-előny, amely az új szervezeti felállás nyomán abból keletkezik, hogy egy esemény tudósításához kevesebb ember kell, mint amennyi 4 különálló közmédia esetében régen kellett, szerintem nincs arányban azzal a kárral, amit az ily módon óhatatlanul egyneművé váló tudósítások okoznak. Olvasok egy hírt az interneten, majd megnézem a tévéhíradóban s szinte ugyanazt kapom. S noha nem akarom a múltat szépíteni, de sokan vagyunk, akik még emlékszünk arra a nemes versenyre, ami a Magyar Rádió hírszerkesztősége és az MTI között folyt egy-egy hír minél gyorsabb megszerzése, és a műfaji sajátosságoknak megfelelő tálalása tekintetében. (Egy hírügynökségi hírt ugyanis másképp illik végső formába önteni, mint egy rádiós hírt…)

Másodikként azt a médiumok összetolása kapcsán felmerülő problémát említeném, hogy az EU szabályrendszere az állami támogatás szempontjából másképp tekint egy köztévére, mint egy közszolgálati hírügynökségre. Mielőtt ezt kifejteném, egy kis kitérőt kell, hogy tegyek. Ha még emlékeznek rá, a 2010. június 11-én Cser-Palkovics András és Rogán Antal képviselők által az Országgyűléshez benyújtott médiacsomagból elsőnek elfogadott törvény, az Alkotmány 2010. július 6-i módosítása volt. A módosítás nyomán kikerült az Alkotmány-szövegből a „közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség” fogalomkör, helyette a módosított szöveg „közszolgálati médiaszolgáltatás” fogalommal operált. Ez azért volt fontos változás, mert az új szöveg már nem nevesítette külön a közszolgálati hírügynökséget, s így tulajdonképpen megszüntette annak alkotmányos létalapját. Továbbá úgy vélem, hogy a fent idézett szövegváltoztatással alapozták meg azt – ami már az új médiatörvény-csomag további szabályaiban testesült meg –, hogy a hírügynökséget is médiaszolgáltatásnak tekintsék. Pedig egy hírügynökség nem médiaszolgáltató, mert nem tévé vagy rádió, s nem sugároz műsort, s véleményem szerint az sem teszi az MTI-t médiaszolgáltatóvá, hogy a rádiós hírek illetve a tévéhíradók hírei az új rendszerben nem a köztévé vagy közrádió felelős szerkesztésében, hanem az MTI alkalmazásában álló szerkesztők felügyelete alatt készülnek

S mint már jeleztem, ez azért fontos, mert az EU az állami támogatás és annak szabályszerűsége szempontjából másképp tekint egy köztévére, mint egy közszolgálati hírügynökségre. Egy televízió, amely sugárzással juttatja el a közönséghez műsorait az fogalmilag médiaszolgáltató, egy hírügynökség, amely alapesetben nincs közvetlen kapcsolatban a közönséggel, az pedig nem az. Vagy legalábbis a hagyományos hírügynökségek nem médiaszolgáltatók.

A mai magyar MTI kifejezetten unortodox azért is, mert nem csak hírügynökségi hírek, hanem ezen felül rádiós hírműsorok és tévé-hírműsorok is készülnek az MTI szakmai felügyeletével, hangsúlyozom: a felügyeletével, mert – s ha van az unortodoxnak középfoka, akkor ez a magyar megoldás unortodoxabb – a tévés és rádiós hírműsorok effektív gyártása nem az MTI-nél, hanem az új közmédia-rendszerben létrehozott Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnál, az MTVA-nál történik.

Mielőtt néhány új elemet felvillantanék ebből a hihetetlenül bonyolultra sikerült új közmédia- szervezetről, visszatérnék még az Alkotmány sorsára a szálakat elvarrandó. Az Alkotmány helyébe a 2011. áprilisában elfogadott, ma hatályos Alaptörvény jött, amelynek IX. cikke a vélemény-nyilvánításra és a sajtószabadság ügyeire vonatkozó aktuális alapszöveg a magyar jogban. Ami a mai konferenciánk szempontjából fontos, az szerintem az, hogy ebben a szövegben nincs utalás a közszolgálati médiaszolgáltatókra, így – legalábbis az Alaptörvényből nem vezethető le az államnak az az alkotmányos kötelezettsége, hogy közszolgálati médiaszolgáltatókat tartson fenn. (Ezek a kötelezettségek azonban továbbra is levezethetők az Smtv-ből, ahol a „közönség jogai” cím alatt szerepelnek.)

Nem vállalkozom az új közmédia-rendszerben kialakított, hihetetlenül bonyolult, egyértelmű felelősségi és jogviszonyokat nem teremtő szervezeti felállás leírására, csak felvillantom néhány elemét. Az MTVA együttműködési megállapodás alapján biztosítja az eszközöket, köztük a tévés s rádiós riportereket a köztévé és közrádió hírműsor-gyártásához, amely műsorokat az MTI állományában lévő főnökök vesznek át tőlük. A hírek, fotók értékesítése az Alap feladata, viszont a közmédiumok közös internetes portálja, a hirado.hu szakmai felügyeletét az MTI látja el: a főszerkesztő illetve a vezetők az MTI állományában vannak, a portál napi működtetését viszont az MTVA állományában lévő munkatársak végzik. Az eszközeitől megfosztott két köztévé és a rádió szervezetében egyenként ötven fő alatti a létszám – nyilván azért, hogy ne kelljen Üzemi Tanácsot választani –, a szintén vagyon nélkül működő MTI-nél – az archívumok mind az MTVA-nál vannak – pedig 180 körüli a létszám. A konglomerátum dolgozóinak zöme, jelenleg több, mit kétezer fő pedig az MTVA alkalmazásában áll.

Ez a nehezen átlátható, szerintem tarthatatlanul bonyolult szervezeti felállás már önmagában elég ok lenne arra, hogy az új magyar közmédia-rendszert egyszerűbbre és a nemzetközi gyakorlatban ismert szervezeti sémára cseréljük: legyenek vagy lehetnének egy szervezetben a valódi közműsor-szolgáltatók, a hírügynökség pedig maradjon ki a konglomerátumból, kapja vissza logikus különállását. Természetesen kapja vissza függetlenségét is, amelyet a világ számtalan fejlett demokráciájában élvez.

Idekívánkozik az a pénteki hír, hogy az MTI 128 dolgozója által aláírt nyílt levélben fordult három üzemi tanácsi illetve szakszervezeti vezető Szalai Annamáriához a hírügynökségi tevékenység szakmai és szervezeti önállóságának visszaállítását kérve. Az NMHH elnöke hatáskör hiányára hivatkozva – noha azért bőven van Neki, ahogy azt dr. Vincze Ildikó előadásában részletesen vázolta – lepattintotta a levélírókat, a felvetéseket pedig „napi működést nehezítő munkaszervezeti problémákra” egyszerűsítve visszautalta az MTI és az MTVA menedzsmentjének hatáskörébe. Holott rendszerszintű problémáról van szó, ami biztos nem lehet Szalai Annamária asztala, de a menedzsmenteké sem. Hanem a magyar parlamenté: ott kellene megalkotni egy korszerű, a magyar (köz)média szabadságát maximálisan szavatoló új médiatörvény-csomagot – ennek megalkotásába bevonva az érintett közmédiumokat és a szakmai szervezeteket is.

Azt nem gondolom, hogy feltétlenül állami támogatást élvező közmédium formájában kellene főnixmadárként az MTI-nek újjászületnie. Jól bevált forma lehetne a nagy hazai médiavállalatok közös tulajdonában lévő nemzeti hírügynökség – ilyenformán működik az osztrák APA, a német DPA, az amerikai AP vagy éppen a japán Kyodo hírügynökség. Igaz, ez egyáltalán nem lenne unortodox megoldás…

(A fenti előadás a Szól a rádió 2.0. Facebook-csoport április 22-én, Budapesten szervezett konferenciáján hangzott el. A tanácskozásról tudósítás olvasható az eMasán. Az előadások és hozzászólások szerkesztett változatait a Médiakutató folyóirat következő száma közli. Csillag Ádám videoriportja a Facebookon lesz elérhető – a szerk.)
Vince Mátyás
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek