Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2019. január 17.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
„Akkó kire szavazzunk?”
2009. június 5. péntek, 14:51
Ahogy az eddig is jellemző volt az országgyűlési vagy európai parlamenti választások közeledtével, a hazai közéleti sajtó ismét a célozgatást és a burkolt utalásokat részesítette előnyben a nyílt szerkesztőségi állásfoglalásokkal szemben. Lapszemlénkből kiderül, hogy mindössze három lap fogalmazta meg világosan, melyik pártot gondolják a legjobb választásnak: a Magyar Narancs, a Magyar Fórum és a Magyar Nemzetőr.
Az angolszász sajtóban endorsementnek nevezett nyílt szerkesztőségi politikai állásfoglalás igencsak ritka jelenség a magyar sajtóban: dacára annak, hogy a hazai közéleti lapok túlnyomó része kiismerhető politikai- és pártpreferenciákkal rendelkezik, a konkrét pártnevek csak elvétve jelennek meg a választásra buzdító szerkesztőségi anyagokban.

Így volt ez a legutóbbi országgyűlési választások idején , és mint lapszemlénkből kiderül, az európai parlamenti választások sem késztették ez eddiginél nyíltabb színvallásra a szerkesztőségeket. A közéleti hetilapok közül összesen három lap vállalta nyíltan a véleményét: a Magyar Narancs, a Magyar Fórum és a Magyar Nemzetőr.

Mégiscsak ez az egyetlen liberális párt

Címlapon és publicisztikában
A Fodor Gáborral a címlapján megjelenő Magyar Narancs egész oldalas szerkesztőségi cikkében (Szavazz!) továbbra is az SZDSZ melletti szavazásra buzdítja az olvasóit – annak ellenére, hogy a lap már jó ideje rendszeresen és kritikusan ír a párt általános morális és szakmai mélyrepüléséről. Igaz, az SZDSZ a lap szerint már korántsem mint a legjobb választás, hanem inkább mint a legkevésbé rossz lehetőség szerepel a preferencialista élén. Mint érvelnek, a jó választásra készülés során „különösebb indoklás és fontolgatás nélkül dobhatjuk el a jobboldali pártok” listáját, mivel ezek többek között demokráciaellenesek, ezek után marad az MDF, az SZDSZ, az MSZP, az LMP és az MCF Roma Összefogás Párt. A szerkesztőség szerint az MDF ellen főként az szól, hogy a vezéralakokon kívül nem tud további fajsúlyos politikusokat felmutatni, az LMP programja meg ellentmondásos. (A roma párt ellen egyébként nem hoznak érvet.) Az SZDSZ-re szavazás mellett egyfelől taktikai érvek szólnak – a Fidesz-túlnyerés esetére kell még egy kis párt az MSZP mellé, ráadásul a mostani bukás előrevetít egy jövő évit is – de a régi érdemek is. Mint írják, „mégiscsak ez a párt állt ki legtöbbször azon jogelvek mellett, és ama alkotmányos rend védelmében, melyet fentebb legfőbb ideálunkként jelöltünk meg…Mégiscsak ez az egyetlen liberális párt a magyar mezőnyben.”

Míg a Narancs esetében majd egy oldalon kellett átrágnia magát annak, aki a direktívára volt kíváncsi, addig a Magyar Fórum személyesen Csurka István által jegyzett, „Szavazzunk a Fidesz-KDNP-re” című cikke sok időt megspórol az útmutatásra szomjazóknak. A Morvai Krisztinát csak „Balóné Morvai K.” néven emlegető lap szerint „ennek a szavazásnak a szociálliberális oldal állításával szemben csak belpolitikai jelentősége van” és jelenleg csak a Fidesz tudja „kiütni” a jelenleg regnáló MSZP-t, ezért érdemes őket támogatni a MIÉP-szimpatizánsoknak is. S hogy egyértelművé tegye a helyzetet azok számára, akik ugyan „gyökeres változások iránt elkötelezettek” de nem elég szemfülesek, a pártelnök leszögezi: „Vét önmaga, magyarsága, jövője ellen, aki a Jobbikra szavaz.” Az indoklás szerint az ilyen ember emellett „áldozatául eshet az egész bankárbanda és balliberális tábor ravasz cselvetésének, mellyel a MIÉP egyes eszméit gátlástalanul átvevő, magát nemzetinek és radikálisnak feltüntető, de valójában az orosz zsidó, volt KGB-s Zsirinovszkij és hazai társtettesei által pénzelt Jobbik vermébe esik bele.”

Gonoszok nemzedéke

A Fidesz-KDNP mellett és a Jobbik ellen agitáló Magyar Fórum csak egy apró részletét villantja föl az – úgy tűnik – egyre jobban fragmentálódó szélsőjobboldali sajtó „mindenki mindenki ellen” típusú ideológiai háborújának.

A konzervatív társkereső-tulajdonos, zongorista és radikális laptulajdonos Dobos Attila lapja, a Magyar Nemzetőr (a cím mellett baloldalt a talányos „BBC szerkesztői irányelvek” pecséttel) több cikkében ekézi a Fideszt és a Magyar Demokratát egyaránt, a Jobbik és Morvai Krisztina küldetését dicsőítő írások társaságában. Így már nem okoz nagy meglepetést, hogy Nótin Tamás a választásokkal foglalkozó szerkesztőségi jegyzetében hasonló stratégiát követve egyértelműsíti, mi a jó választás: a bal- és jobboldal helyett a nemzeti oldal, azaz a Jobbik. Mint írja: „20 évvel a megnyomorított rendszerváltás után kezd belefáradni és beleunni a magyar ember, hogy statisztikának illetve kizsákmányolható igáslónak nézzék. A sok rossz közül eddig mindig a kisebb rosszat választotta, de most, egyre többen ébrednek rá, hogy végre van jobb alternatíva is, amely megérdemli a bizalmat, ez pedig a Jobbik, a nemzeti oldal őrlángja.”

BBC szerkesztői irányelvek – olvasható a fejlécben

A címlapján Schmitt Pállal és a „Minden szavazat fontos” üzenettel (a belső oldalakon pedig egy csípős hangvételű Morvai-Bencsik ütésváltással) megjelenő Magyar Demokrata szándékát ugyan nehéz lenne félreérteni, de Bencsik András főszerkesztő szintén erősen ráutaló introjában („Elég volt! Élni kell!”) még csak véletlenül sem írja le a Fidesz nevet, csak Orbán Viktor idéződik meg, mint az „egyetemes ellenzék vezére. Ma Magyarország népének elsöprő többsége a saját bőrén érzi a változtatás szükségét, azt a kényszert, hogy tisztán és félreérthetetlenül kijelentse, meg kíván szabadulni a gonoszok nemzedékétől, mert betelt a pohár” – írja Bencsik, hozzátéve: „Most minden fekete és fehér: Most csak Ők vannak és csak Mi vagyunk…A fegyver a kezedben van – élj vele, barátom!”

Utalgatók és hallgatók

A közéleti hetilapok fennmaradó részéből még a Heti Válasz választotta a hasonlóan erősen utaló, de nem színvalló stratégiát. A múlt héten „Új világra kell készülnünk” felszólítással körített Orbán Viktoros címlappal jelentkező hetilap eheti szerkesztőségi véleménycikke (Európába, de mindahányan!) Orbán Viktor szlovákiai megjegyzése (miszerint a választók a Kárpát-medencei magyarság lobbierejéről is döntenek a választásokon) utóéletének elemzésével indul, majd a magyar külpolitika gyengeségének kritikájával folytatódik, végül azt a következtetést vonja le, hogy „a június 7-i választás Európáról, a Kárpát-medencéről éppúgy szól, ahogy Magyarország életének és ügyeinek új természetű kormányzásáról” – de nem nevezi meg a szeretett pártot.

Az implicit párt-utalásoktól jellemzően mentes Szabad Föld választási mellékletében csupán a választás fontosságáról ír, a Figyelő szerkesztőségi cikke pedig általánosságban a („Ki beszél itt Európáról?”) a magyar pártok kampányainak provincializmusát bírálja, a 168 óra, a HVG és az Élet és Irodalom pedig teljes mértékben hallgat az uniós választásokkal kapcsolatos esetleges véleményéről.

Ubunga az Ubungaiaké
Hívő szavazók

A nagyobb magyarországi egyházak lapjai változó mértékben ugyan, de alapvetően távol tartották magukat mind a kimondott, mind a rejtett pártpolitikai üzenetektől: kivételt ez alól talán egyedül a Hit Gyülekezete által kiadott Hetek jelentett, melynek a legnagyobb dobása kétségkívül a még május 22-én megjelent – és közterületen is számos helyen megcsodálható – Jobbik-paródia, az „Ubunga az Ubungaiaké” címlap volt; ugyanakkor nyílt állásfoglalás az azóta megjelent két lapszámban nem olvasható.

A Reformátusok lapja közvetve, egy Tőkéczki Lászlóval készített interjú („A hagyomány választása”) által hívja fel a szavazásra a figyelmet. „A hívő embernek el kell mennie szavazni” – mondja az ELTE művelődéstörténet tanszékének vezetője, aki „meglehetősen negatívan” értékeli „egyes kegyességi irányzatok hozzáállását, melyek szerint a politika piszkos dolog. Mert ha szigorúan vett biblicitással nézzük, a jelenvaló bűnös világban nemcsak a politika piszkos, hanem minden. Ez a hozzáállás nem vezet sehova” – vallja Tőkéczki.

Az Új Élet mindössze egy kis keretesben emlékezik meg az európai választásokról: „A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége felhív mindenkit, hogy vegyen részt a 2009. június 7-én tartandó európai uniós parlamenti választáson. (…) Kérjük, menjenek el, és szavazatukat olyan képviselőkre adják, akik biztosítják Magyarország és Európa jövőjét, demokratikus fejlődését, és elkötelezettek az emberi jogok tiszteletben tartása, a rasszizmus, az antiszemitizmus elleni küzdelem mellett”; a Katolikus Egyház hetilapja, az Új Ember egyáltalán nem érinti a témát.

Pártelnöki publicisztika és szocibombázás

A közéleti napilapok egyike sem áll ki nyíltan egy politikai párt mellett, azonban sokféle stratégiát bemutatnak a pártos vélemények egyéb csatornáinak hasznosítására.

A Népszava például egy kétségkívül sajátos és nehezen értelmezhető módját választotta a jó választásra buzdításnak, egyben elbizonytalanítva azokat, akik hajlamosak voltak eddig az MSZP-hez közel álló orgánumnak gondolni a lapot. A vélemény rovatban Sebes György ír az elmaradt tévévitáról két további publicisztika társaságában. Az egyik Bolgár Györgyé, a másik pedig – az egész szemlézett kínálatban egyedülálló módon – egy politikusé: Fodor Gáboré, az SZDSZ elnökéé („A választás tétje”), aki az SZDSZ-re szavazásra biztatja az olvasókat. (A tipográfiából kiindulva úgy látjuk, nem fizetett hirdetésről van szó).

A Népszabadság harmadik oldalának mindkét véleménycikke a választásokkal foglalkozik. Tóth Ákos a választás lehetséges hatásairól (Öt kérdés), Révész Sándor a kirekesztés retorikájának ellentmondásairól (Kié a miénk?) ír – a szavazásra vonatkozó állásfoglalás nélkül.

A Magyar Nemzetben Lukács Csaba Üzenete azt az alternatívát ajánlja a választók figyelmébe, hogyha kétszer annyian mennek el szavazni, akkor nem kétszázezer plusz egy, hanem kétszer annyi minimális szavazat kell majd, hogy a liberális párt bejusson a parlamentbe – tehát érdemes elmenni szavazni, méghozzá a „nemzeti erőre”, de arra már csak következtetni lehet, hogy ez inkább a Fideszt jelenti, mintsem a Jobbikot, mely utóbbiról nem esik szó a cikkben.

Egyenes beszéd
A „nem mondjuk meg, kire szavazzunk, csak azt, hogy ki ellen” leglátványosabb példáját minden bizonnyal a Magyar Hírlap nyújtja, ahol „Vissza a középkorba” címmel Szentesi Zöldi László biztat arra, hogy „bombázzuk vissza a Magyar Szocialista Pártot a középkorba”, bármit is jelentsen ez. Egyébként a lap második és harmadik oldalán – ahol az álláspont megjelent – található 12 cikkből (hírek és tudósítások) 11 a jobboldal győzelmével, a kormány bukásával vagy éppen a Fidesz lépéseivel foglalkozik. Valamivel később még Szentmihályi Szabó Péter fejti ki véleményét, miszerint „elég volt a hülyék és gazemberek rémuralmából, igen, a brigantikból”, de ő sem ajánl explictit választást.

Szavazzunk a cigányokra!

Az előző országgyűlési választásokhoz hasonlóan a Hírszerző egy óvatos, félig-meddig endorsementtel állt elő, mindkét esetben a főszerkesztő, akkor Seres László, most Gavra Gábor írta meg, hogy kire ne szavazzunk. A Szavazzon az MSZP, az SZDSZ és a Jobbik ellen! című publicisztikának a címe is elmondja a lényeget: Gavra szavazásra szólít fel mindenkit, és arra, hogy „büntesse meg az elmúlt éveinket elherdáló szocialistákat és liberálisokat, és állítsa meg a Jobbikot, mielőtt középpárt lesz!”

Hogy a kétbites gondolkodásba kényszerített és beleszokott magyar olvasóközönség még nem biztos, hogy fel van készülve a nyílt szerkesztőségi állásfoglalásra, azt mutatják a cikkhez érkezett kommentek is. Van, aki egyszerűen azzal vádolja Gavrát, hogy megvette kilóra a Fidesz, van, aki azon háborodik fel, hogy a Fidesz mellett kampányol, de van olyan baloldali szavazó is, aki nem akar hinni a szemének, és meggyőződéssel állítja, „ez a cikk irónia”. Az egyik kommentelő ironizálni próbál afelett érzett felháborodásában, hogy ő fel lett szólítva akármire is. „Aztat mán értyük mi népek fenséges tekintetű Gavra pasa, hogy kire ne szavazzunk, de azt még nem hogy akkor kire? Mink népek, nem tuggyuk a sorok közit óvasni, mink aztat csak kapálni tuggyuk. Monnya mán meg, hogy akkó kire szavazzunk?”

Ezt azonban nem mondja meg Gavra Gábor, nem nevezi meg nyíltan, hogy szerinte vagy a szerkesztőség szerint ki lenne a legjobb választás a kizártakon túl. Mintha egyikért sem rajongana túlságosan: „riválisaik közül a Fidesz 2006-ban úgy viselkedett, mintha átvette volna a Kádár János Baráti Kör szerepét és programját, az LMP masszív tőkeellenességét nem lehet megszeretni, az MDF pedig többek között a maga egészen szürreális szétesésével és listavezetőjének furcsa füllentésével hívta fel magára az érdeklődő választók figyelmét”. Ugyanakkor azt sem írja, hogy mindegy, kire megy a voks, csak szavazzunk.

Az Origo véleményrovatában Antal Dániel arra buzdít, hogy Szavazzunk a cigányokra! A szerző Járóka Lívia és Mohácsi Viktória európai parlamenti munkáját dicséri, és mint írja, a Fidesz szavazóinak nyugodt lehet a lelkiismeretük, szavazatuk, amely Járóka Líviát is támogatja, a cigányság ügyét is támogatja. Ugyanakkor azt javasolja: „Aki valamiért nem kíván a Fidesz-KNDP listára szavazni, mégis szeretné, ha legalább az Európai Parlamentben elkezdenénk a cigánykérdés megoldásán dolgozni, az - különösen a távolmaradás vagy a tiltakozó szavazat leadása helyett - hasznosan támogathatja az MCF Roma Összefogás Párt listáját.” Ez a cikk azonban, még ha az egyik induló nyílt támogatására is szólít fel, az Origo vélemény rovatában megjelent publicisztika egy külső szerzőtől, nem számít endorsementnek, szerkesztőségi állásfoglalásnak.

Az Indexen nem találkoztunk a választásokkal foglalkozó véleménycikkel. Egyedül akiraly (Király András) írt szőrmentén
Akkor most szavazzak a Fideszre? című, egy a döntést megkönnyítő tesztet tesztelő írásában arról, hogy „a szívemnek kedves ideológia, a libertarianizmus egyetlen magyar párt gondolatvilágát sem jellemzi”, valamint hogy „ha vasárnapig nem történik semmi, kénytelen leszek pöcsöt rajzolni a szavazólapra”.
Tófalvy Tamás - Vorák Anita
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek