Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2021. december 8.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Dizájnkritika
Kit érdekel a Népszava?
2010. augusztus 22. vasárnap, 17:28
Ahányszor eddig hozzányúltak, annyiszor sikerült rontani rajta. Hol többet, hol kevesebbet. Ez a mostani váltás az első, ami egy praktikus, jól használható lapot eredményezett – írja az eMasa dizájnkritikusa a második hete új külsővel jelentkező Népszava vizuális megújulásáról.
Például engem. Veszem már több mint egy hete, mert írni szeretnék az új dizájnról, ami legalább optikailag új lendületet adhat a lapnak. Aztán kedden a címlapon közölt karikatúrán Petőfit látom, másnap meg a konkurencia nevezi Konrádot korunk Petőfijének nem éppen hízelgő kontextusban, szóval, nincs mese, ebben a forradalmi hangulatban nézzük csak meg, volt-e dizájnforradalom a Népszavánál.

Szemünk ragad a címekhez

Nem, ők ezt soha nem mondták, hogy ilyesmire készülnének, csak megcsinálták, csendben, jól. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a „szavánál” nem volt lanyhább dizájn e hazában, legalább is, ami a napilapokat illeti. Ahányszor eddig hozzányúltak, annyiszor sikerült rontani rajta. Hol többet, hol kevesebbet. Ez a mostani váltás az első, ami egy praktikus, jól használható lapot eredményezett.

Határozottságával már a fej is sugall valamit az új vizuális értékrendről, amit a lap igyekszik képviselni. Negatív lapfej, kilógó ékezettel, arányérzékből jeles. Jól kiszámolt címméretek keskenyített félkövér betűkkel, határozott vízszintes léniák az anyagok között. Ilyenek miatt hat-hét éve nagy balhék voltak egy laptársnál, de sebaj, végre itt egy lap, amiben könnyű eligazodni. Egyetlen pillantással átlátható minden oldal, a szemünk ragad a címekhez és minő újdonság: a felcímekhez. És itt álljunk meg egy percre.

Amikor a dizájn a tartalom szolgálatába áll, na ez az az ünnepi pillanat. A hét során volt egyébként jó és kevésbé jó címlap, ahogy a bel-oldalak is váltakozó minőségben álltak össze. Egy azonban bizonyos: a lap átgondolt rendszer alapján működik. Egy jó rendszer alapján.

Arról lehetne vitatkozni, hogy az egyes rovatok miért éppen ott és miért pont akkora terjedelemben vannak, ahol most látjuk őket, de nem érdemes. Így is megtalál mindent a nyájas olvasó, mert olyan oldalakat kap, melyeken a szerkesztő és a tördelő elvégezte a munkáját: mindent oda tett, ahova való. Így könnyű persze olvasónak lenni.

A jól tálalt fotó hiányzik

Jut eszembe: ez a rendszer azt az érzetet kelti, elég a felcímeket, címeket és kopfokat olvassuk, hogy képben legyünk. Pont mint a neten: pár kattintás (a szemmel) és mindent tudunk, amit tudni érdemes az elmúlt napról és az elkövetkezőről. A jelen az a technológiából adódóan kimarad, de kárpótol az, ahova a neten az átlagolvasó már nem jut el: a háttéranyagok. Itt elolvasom, ott már a híreket sem olvasom végig, ha túl hosszúak.

Az apróságokkal persze még el lehetne bíbelődni: a tónuscsíkba negatívval szedett szerzőneveket néhol macerás olvasni, de jók a kiemelések. A lapok alján végigvonuló rövidhírek is jól működnek, a fotóra csúsztatott keretes tónus-alátöltése viszont zavaró. A képek integrálása nem meggyőző. Úgyis mondhatnám, a színes és fekete-fehér képanyagot egyaránt közlő oldalképből feltűnően hiányzik a jó minőségű, jól tálalt fotó.

Az összbenyomás mégis pozitív: stabil dizájn, jól építkező oldalak. Praktikus, informatív, tehát olvasóbarát. Kábé ennyit takar a Népszava új kabátja.

Megérte megvenni.
Mikó F. László
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek