Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2022. január 29.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Dizájnkritika
Három betű narancssárga flekkben – a megújult HVG-ről
2010. szeptember 21. kedd, 18:38
A tervező bedobott mindent, a hajszálvékony vonalaktól kezdve az egyedi elemekig. A lap mégis megőrizte az egyéniségét – írja dizájnkritikusunk a múlt hét óta új külsővel, módosított rovatstruktúrával jelentkező gazdasági, politikai hírmagazinról.
Beköszöntött az ősz, itt-ott már narancssárga leveleket fúj a szél. Divatszín lett újra a kedvenc színemből. Ez onnan is látszik, hogy egyre több kiadvány kíván benyomulni vizuális intimszféránkba általa. Van, ahol múltja van az ilyen típusú divatérzékenységnek, van ahol csak jövője. A HVG új ancugjánál az előbbi.

Mély lélegzetet vett a tervező és a három narancssárga betűt áttette negatívba egy narancssárga flekkben. Erős kezdés egy új dizájnban.

A hirdetőoszlopokon a felnagyított címlapok jobban kiemelkednek a plakáttengerből, bár a címlapgrafika önmagában is ezért dolgozik, a markáns megjelenés és könnyű azonosíthatóság az újságos standon is alapkövetelmény.

Az elmúlt évek során gazdasági hetilapból közéleti magazinná nőtt lap most találta meg a legjobb ruháját. Ez Vargha Balázs grafikai hozzáértése mellett nyilván a szerkesztőség és a kiadó aktív közreműködését is mutatja. Itt volt az idő, hogy mást ne mondjak.
Nem kezdenék most részletekbe menő elemzésbe, mi volt a múlt és mi a jelen üzenete egy olyan lap esetében, mint a HVG, inkább a benyomásaimról beszélnék.

Vass Péter főszerkesztő a harmadik oldalon szépen összefoglalja a váltás okát és értelmét. Ők ezt jobban tudják, hisz ők csinálták. Mit látok én ebből, mint régi olvasó, vagy mit lát egy olyan fiatal, aki most nyúl a lapért, mert most észreveszi a kioszk polcán? Röviden: egy jó magazint, amiben a HVG olvasói „gazdasági szakértő”-nek érezhetik magukat, egy picit, legalább is. És ez jó. Szeretünk szakérteni, jobban és főleg előbb tudni másoknál valamit.

Ami ennél fontosabb, a HVG olvasói (a lap önhirdetése szerint legalábbis) értik a gazdasági folyamatokat. Ez is jó, ezt is szeretjük. Na, ezt kell jó dizájnnal, áttekinthető tördeléssel, magas színvonalú illusztrációkkal eladni. Ez az, ami most jobban sikerül a lapnak, mint a korábbi ráncfelvarrások alkalmával. Az olvasóbarát koncepció következetes.

A Tartalom egyszerű és áttekinthető, mint egy tájékoztató tábla. A rovatok egyenrangúak, a kiemelten ajánlat, a három anyag egy-egy fotóval illusztrálva harmonikusan illeszkedik az oldalképbe. Aztán, ahogy továbblapozok, jönnek sorra a finom, más lapoktól eltérő grafikai megoldások: a szövegbuborékot jelképező rovatfej grafika, a személyes jellegű megszólalásoknál a levegős de precízen kiszámított arányokkal rendelkező címkonstrukció.

A vastag narancssárga lénia alatti kiemelések, a kékes tónusú grafikonok, a négysoros kezdő és a kétsoros szövegközi iniciálék, a másutt rövidenek-nél megszokott verzál kezdőszavak, a rovatfejekben a „helyi” tartalomjegyzék, a cikken belüli portré háttér anyag, jó fotók és grafikák és a sok hirdetés, ami a száz tartalmas oldal megjelenését lehetővé teszi és kábé itt a vége.

A tervező bedobott mindent, a hajszálvékony vonalaktól kezdve az egyedi elemekig. Mégis, amit legfontosabbnak tarok, nem veszítette el a lap az egyéniségét. Azt is mondhatnám, a 31 éves HVG most lett igazán középkorú, ahogyan nagy valószínűséggel olvasói többsége is odatartozik. A régi olvasókat mindig egy jobb, praktikusabb lappal lehet jobban kiszolgálni. Itt ez a helyzet.

Az új olvasó számára a HVG bevezetés a gazdasági életbe. Értékek mentén, értékes anyagokkal. Ahogy egy közéleti magazin teszi ezt az európai piacon.

Ha napilap lenne, az egyetlen zavaró elem számomra egyébként tartalmi lenne: a talányos címek. Én szeretem tudni rögtön a főcímből, hogy miről szól az anyag. Itt azonban, mivel a címek frappánsak és figyelemfelkeltők – nem beszélve arról, hogy lapozgatós hetilapról van szó – ez az elem erénnyé avanzsált, a „mi van?” effektus révén.
Mikó F. László
vélemények  hozzászólok
gyufa33 | 2010.09.24. 22:00
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek