Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2022. január 29.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Nem a részt, hanem az egészet – dizájnkritika a Kalligramról
2011. január 7. péntek, 16:35
„Érték van ebben a lapban, a szükséges mértékkel. És ez az, ami megfogott benne. Nem lehet úgy értéket közvetíteni, hogy közben az eladhatóságra hivatkozva csorbítunk rajta” – írja az eMasa dizájnkritikusa a megújult Kalligram folyóiratról.
Rég jártam az Írók Boltjában, meglepett tehát, hogy összement kissé, bár galériával bővült egyben. Keresgélnem kellett, a megszokotthoz képest minden csak épp annyival volt más helyen, mint abban a lapban, amit végül borítója okán a kezembe vettem: a Kalligram-ban. Kicsit más helyen, kicsit jobb helyen. De nem tisztem tartalomról beszélni, maradnék inkább a dizájn diszkrét bájánál.

Galériánk megtekintéséhez kattintson a képre!
A borító akár egy megfejtésre váró képvers, a fekete, szürke és sárga tónusaival, tortagallérba ültetett, alulról makacsul felnéző szemű, Mona Lisa mosolyú női fejjel, alatta felirat: opera. Művészet és gondolat, igazít el a kiadványfej.

A tartalom után rögtön a mélyvízbe zuhanunk. Balra a lapon végigvonuló kísérőszínnel okkerrel egy négyzet, negatív sávban verzállal a szerzőnév, mellette a széttrekkelt információ: regényrészlet. Jobbra kint a szerző portréja, két színre tört cím, háromsoros iniciálé – nem riadva vissza attól, hogy a kezdő szó a „ha”, bátran kiteszi a H mellé az a-t is.

Végiglapozok a decemberi számon, forgatom a kezemben, észreveszem a szembeötlően feleslegesen torzított monokróm képeket, a finom tónusú alnyomatok és fotók jól sikerült bár szintén torzított tükörképeivel, szemet szúr a didaktikussá váló elmosódott címfelirat-árnyék egy elbeszélésnél (A zsír) vagy a metálos kitöltésű betű egy másiknál (Fém).

Nézem a dizájn remek alkalmazását a költészet oldalakon, keksz-színű finom tónus, de a rovatcím beforgatva minden oldalon fehéren a kísérőszínnel, nagy hatású alnyomat-fotó az olaszliszkai dráma-részlet alatt, elegáns utalás és hivatkozás megoldások, a kiemelt téma (opera) nyitó oldalának megdöbbentő fotója, szóval sorolhatnám az erényeket és apró hibákat, de az összhatás, a nevéhez hűen működő pozsonyi lap frissességének élménye erősebb, mindennél.

Érték van ebben a lapban, a szükséges mértékkel. És ez az, ami megfogott benne. Nem lehet úgy értéket közvetíteni, hogy közben az eladhatóságra hivatkozva csorbítunk rajta. Ahogy egy magazin megjelenésében nem lehet „konzervatív”, vagy uram bocsá’ nőies, főleg nem nevezhető mondjuk bulvárnak azért mert kiemelt szerepet szán a képi világnak, úgy az irodalmat sem kell (bár lehet) pusztán szikár szövegként előadni, mert pusztán ezzel nem emeljük ki a hétköznapiságból. Azzal, hogy megadjuk a módját a tálalásnak, mértékkel értéket teremtünk. Csírájában megjelenik az összművészeti törekvés.

Ezért tetszik nekem a Kalligram. A konkrét tartalmon túl ez az üzenete. Ahogy az egyik címben olvasható: „Nem a részt akarja, hanem az egészet”.
Mikó F. László
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek