Különös kísérletre fogott össze február első hetében, hétfőtől péntekig négy országból öt francia nyelvű közszolgálati rádió: megpróbálták felmérni, hogyan tudnának tájékoztatni abban az esetben, ha hagyományos hírforrásaik helyett kizárólag a világ jelenlegi két legnépesebb közösségi portáljáról, a Facebookról és a Twitterről „halászhatnák” az információkat.
Az „éles” próbára egy délnyugat-franciaországi, périgordi tanyát választottak ki. Két franciaországi rádió, a France Info és a France Inter, a Radio Canada francia nyelvű első csatornája, az RTBF belgiumi közszolgálati rádió francia adása és a svájci rádió és televízió Première-RTS csatornája küldte egy-egy hírszolgálati munkatársát a világtól elszigetelt helyszínre azzal a feladattal, hogy onnan tudósítsák hallgatóikat az aktuális eseményekről, de csak a két közösségi forrás alapján.
Behálózva és elszigetelve
A Huis clos sur le net (Elszigetelve a világhálón) elnevezésű kísérlet gondolata 2009 áprilisában, a frankofon közszolgálati rádiók szervezetének (Radios Francophones Publiques – RFP) egyik bizottságában merült fel, amelynek tanácskozásán részt vett a France Inter és a France Info igazgatója is – mondta el a sajtónak Françoise Dost, az RFP főtitkára. Az ülésen a közösségi hálózatok növekvő szerepéről volt szó, elsősorban arról, hogy miben különbözik az általuk nyújtott tájékoztatás a hagyományos média által biztosított információtól. Mi az, amiben többet nyújtanak? Hogyan látják a két portál használói az aktualitást? e kérdések megválaszolására szervezték a kísérletet, amelynek résztvevőit elszigetelték mind szakmai, mint a megszokott családi környezetüktől.
A tanyán nem használhattak sem rádiót, sem televíziót, sem iPhone-t. Mind az öt újságíró egy-egy minden más tartalomtól mentes számítógépet kapott, azzal a feltétellel, hogy a világhálón csak a két kiválasztott forrást használja. Az „ötök” mindegyike naponta jelentkezett saját rádiójának műsorában, hogy a hallgatóknak elmondja a maga összeállítását a friss hírekről, így lehetőség nyílt arra, hogy a hallgatók és a médiakutatók összevethessék az eredményt a rendes hírszolgálat periódusában elhangzott, a hagyományos források alapján készült műsorokkal. Ezenkívül a France Info rádió portálján közös blogot is vezettek tapasztalataikról.
A frankofon sajtó kezdettől fogva széles körűen követte és kommentálta a kísérletet, kifejtve fenntartásait is: „Olyan ez, mintha a telefont ugyan lehetne használni, de a telefonkönyvet elzárnák” – jegyezte meg például Colette Brin, a québeci egyetem kommunikációs szakának oktatója a kanadai Le Devoir című lapban. Szerinte a szabályok eleve arra szolgáltak, hogy be lehessen bizonyítani a hagyományos média fölényét a tájékoztatásban.
Benjamin Muller, a France Info munkatársa a maga részéről nem ebben látta a célt, hanem az interneten keringő információ hierarchiájának, megbízhatóságának és teljességének elemzésében. A „tanyasiakat” ugyanis nem csupán hagyományos forrásaiktól szigetelték el, hanem megszokott kapcsolataiktól és az információk ellenőrzésére szolgáló kapcsolatrendszerüktől is. Társai megjegyezték: sok twitterező és Facebook-használó akad, aki csak a saját feedjéből, azaz az általa követettek tweetjeiből tájékozódik.
Hamar kitűnt, hogy nincs radikális eltérés a tanyán készült hírek és a hagyományos médiában ugyanakkor megjelent információk tematikáját illetően – viszont volt különbség a hírek rangsorolásában, tartalmában, alaposságában. Szombaton jelentek meg az első összefoglaló gyorsmérlegek – a francia médiaszakértőknek valószínűleg még hosszú ideig munkát ad a kísérlet teljes anyagának feldolgozása.
Itt elégedjünk meg azzal, hogy idézzük az öt „tanyasi” újságíró legérdekesebb észrevételeit. Mind az öt résztvevő egyetértett abban, hogy a közösségi portálokon keringő információ gyorsan követi az eseményeket, de nyersen, feldolgozatlanul érkezik. Valamennyien elsősorban a Twitterrel szerzett tapasztalatokat említették: a Facebook kapcsán inkább az volt az érzésük, hogy bár továbbít információkat, elsősorban a barátok kapcsolattartásában van szerepe, és a Twitter használói ambicionálják inkább a külvilág gyors tájékoztatását. A „tanyasiak” számára a fő problémát a nem ellenőrzött és mindenfajta fontossági sorrend nélkül érkező információtömeg feldolgozása jelentette.
Benjamin Muller első helyen emelte ki a Twitter gyorsaságát. Mindenki tudta, hogy a Twitteren egymást tájékoztató használók révén a hír azonnal bejárhatja a világot, de annak kevesen voltak tudatában, jegyezte meg, hogy ez milyen elterjedt gyakorlat. Ha valaki tanúja volt egy autóbalesetnek és ezen a hálózaton tájékoztatta barátait, egy-két perc alatt a hír eljuthat bárhová. Csak akkor van baj, ha a twitterező álmodta vagy kitalálta a balesetet: ebben az esetben sok embert tájékoztathat félre.
A „tanyasiak” ugyanakkor azt érezték, hogy hiányzanak a hagyományos médiumok az esemény értelmezéséhez. Jó, történt egy baleset, de nem tudni, volt-e jogosítványa a vezetőnek, nem tudni, milyen volt az időjárás (ónos eső, jég, vizes aszfalt) és milyen volt a gépkocsi állapota a baleset előtt. A hagyományos média általában ennek is utánajár.
További különbséget tapasztalt a France Info munkatársa a fontossági sorrendben. A Twitter inkább az ismert személyekről szállított híreket, például politikusok egymásról tett kijelentéseiről vagy róluk szóló pletykákról, a hagyományos médiák olyan témákat helyeztek első helyre, mint például egy sztrájk. A közösségi portálokon nagyon kevés világpolitikai hír érkezett – ami, jegyezte meg az újságíró, további elemzésre szorul. Vajon a háló használói fütyülnek a nemzetközi politikára? Vagy a rádióknak főleg a francia belső ügyekről kell tájékoztatniuk, ha növelni akarják hallgatottságukat?
Nour-Eddine Zidane (France Inter) következtetése hasonló volt. Nagyon hiányzott számára a tanyán az információk összefüggésbe helyezése, mivel a Twitter folyamatos áradásában válogatás nélkül érkeztek az anekdotikus részletek, a szellemes megjegyzések és az igazi hírek, nehéz volt ebből válogatni. Hiányoztak a források, ez valóságos frusztrációt okozott a profi újságírónak, aki azonban megjegyezte, hogy sok függ attól is, hogy ki milyen hálózattal rendelkezik a Twitteren. Az infó minősége a barátok minőségének is függvénye.
A kanadai Janic Tremblay az „ötök” közös blogján a Twittert elsősorban „fantasztikus jelzőrendszerként” értékelte nagyra. A haiti földrengés jó példa volt erre, egyetlen újságíró sem versenyezhet, írta, egy ilyen hálózattal. Másrészt a kanadai újságíró is megfigyelte, hogy a közösségi portálokat gyakran foglalkoztatják olyan témák, amelyek a hagyományos média figyelmét nem nagyon keltik fel, viszont olyan témák, amelyek az utóbbiban széles visszhangot keltenek, ezeken a hálózatokon korántsem számítanak ugyanolyan fontosnak
Mindenesetre Benjamin Muller végkövetkeztetése az volt, hogy a Twitter, a Facebook és a hagyományos média nem állítható szembe egymással, valójában kiegészítik egymást. Az egyik információkat továbbít – a másik tájékoztat.
A périgordi tanyát Budapestről figyelő krónikás pedig szíve szerint a következő tweetben foglalná össze a tanulságot: Akármennyi infó érkezik a Twitteren és más közösségi portálokon, feldolgozásukhoz mindig szükség lesz az újságíró munkájára – és ellenőrzésre.
hozzászólok
