Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2017. november 19.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Recenzió
Megismételhetetlen találkozások
2006. szeptember 18. hétfő, 17:08
„Arra szeretném ráébreszteni saját kortársaimat és a kötet nálam évtizedekkel fiatalabb olvasóit (és remélem ők lesznek többségben), hogy a huszadik század második fele nemcsak a bűnösök, törpék, hanem az alkotó szellemek, nagy emberek, művészek kora is volt” – írja új könyvének előszavában Földes Anna, aki egykori interjúiból most mintegy ötvenet válogatott egy kötetbe. A kiadványt az újságíró- és tanár kolléga, Bernáth László méltatja.
A hétköznapi olvasó azt gondolhatja: ilyen emberekkel könnyű volt interjúkat készíteni. Valóban, ilyen nevekkel találkozunk Földes Anna Megismételhetetlen találkozások című kötetében, mint Illyés Gyula, Déry Tibor, Vas István, olyan színésznevekkel, mint Sulyok Mária, Gobbi Hilda, Ruttkai Éva, Gábor Miklós, olyan képzőművészekkel, mint Kovács Margit, Szántó Piroska, Amerigo Tot, olyan történelmi személyiségekkel, mint Schifferné Szakasits Klára, Selye János, vagy a Radnótira emlékező Major Tamás. (S most a kötetben szereplő mintegy ötven névnek csak egyötödét említettem, pedig sok riportalanyával Földes Anna többször is készített interjút és most ezek egy részét összevonva találjuk a könyvben.)

Az újságíró-olvasó azonban tudja, hogy nincs „könnyű” beszélgetés. Az ismert emberekkel meg különösen nem lehet – nem lehetne, mert a mai médiában bizony elég gyakran találkozunk ilyenekkel is – lazán, kapásból, erről-arról, különösen lényeges dolgokról, csak úgy lazán elfecsegni. S nemcsak azért, mert az általánosságok szintjén folyó beszélgetés, még ha ismert emberekről van is szó, hamar unalmassá válik. Hanem azért, mert alapos felkészülés és a csevegés valamelyest célirányossága nélkül gyakran szóba sem állnak az újságíróval.

Földes Anna példái azt is mutatják, hogy nem elég egyszerűen csak újságírónak lenni annak, aki most „interjúban utazik”, hanem olyan értelmiséginek is kell lennie, aki benne él ebben a közegben. Kolléganőnk esetében ez nemcsak szellemi értelemben igaz, hanem gyakran fizikai valóságában is, aki nemcsak színházban, kiállításon, hivatalos alkalmakkor találkozik beszélgetőpartnereivel, hanem közértben, utcán, baráti társaságban. Ami természetesen nemcsak a felkészülést könnyíti meg, hanem természetessé, szinte magától érthetővé teszi a beszélgetések hangulatát is.

Csak ebben a légkörben tudhatta meg Németh Lászlótól, hogy nem saját tapasztalatait, hanem, ahogy fogalmazott „…saját női felemet írtam meg hősnőimben.” Lőrincze Lajostól, hogy „…az élőbeszédben mindenkivel előfordul, hogy vét a megtanult szabályok ellen” vagy Szántó Piroskától, hogy „…az emberek nem is gondolnak rá, milyen színes lehet a fekete.”

Valójában minden interjú tele van ilyen és ehhez hasonló, újdonságnak számító közlésekkel, mert Földes Anna valóban beszélget a partnereivel. Felkészült értelmiségiként, aki – ha nem is költő, szobrász, vagy történész –, hétköznap, a beszélgetéseken kívül is otthon van interjúalanyainak a világában. S hogy mennyire otthon volt, azt a kötetbe most átmentett írások elején található, ma írt, rövid, ámde rendszerint mégis sokoldalú kis portréi jelzik igazán, amelyek maguk is, önállóan, időtálló képet adnak a XX. század második felének magyar művész-értelmiségének világáról. Pedig Földes Annak „csak” újságíró.

Földes Anna: Megismételhetetlen találkozások. Egy nagy nemzedék kortársa voltam, avagy pályám párbeszédes emlékezete. Újvilág Kiadó, 2006. 344 oldal, 2100 Ft
Bernáth László
vélemények  hozzászólok
masa.mondo
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek