Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2017. november 19.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Olvasóink írták
„Te rohadt buzi, ott voltál az este a tévénél?”
A nap idézete
2006. szeptember 21. csütörtök, 19:21
Hollai Hehs Ottó, Németországban élő újságíró, a Kapu folyóirat munkatársa szerkesztőségünkhöz eljuttatott írásában elmeséli, hogyan támadták meg szeptember 19-én a belváros közepén, a Városház utcában.
„Aradon töltöttem néhány napot, és hétfőn, 18-án este érkeztem vissza Budapestre. Kedden korán délelőtt már a városban voltam és a Türr István utcai MKB fiókjából, kb. fél egykor távoztam. A Petőfi Sándor utcában a Rózsahegyi zenei boltban vásároltam néhány DVD lemezt, a Nagyi Palacsintázójában ettem pár falatot, majd egy közeli gyermekruha boltot kerestem a Petőfi Sándor és Városház utca közötti átjáró házban. Az üzlet be volt zárva és én a Városház utcai oldalon készültem kijönni, mikor egy kis fekete kutya szaladt el mellettem. A kutyus szűkölve szaladt a kapu felé, amikor két férfi rákiabált a kutyára, kb. így: – Mit szűkölsz te dög?. Én szelíden megjegyeztem: talán éhes. Az utcára érve az egyik férfi, egy tagbaszakadt, feketeinges kb. harmincas, rám fordult és azt „közölte” velem, hogy ez a kutya ma többet evett, mint te. Ezt tudomásul véve megjegyeztem, hogy akkor minden rendben van-és a Városház utcán elindultam a Kossuth L. u. irányába. Nem tehettem öt lépést, mikor a feketeinges utánam jött, a vállamat megrántva megfordított és azt kiabálta: –Azt mondod, hogy az én kutyám éhezik, te rohadt buzi, szétverem a pofádat! Én higgadtan, megjegyeztem, hogy ez egy félreértés, én nem gondolom, hogy a kutyája éhezik és nem is az én dolgom, csak mertem megjegyezni, hogy esetleg azért szűköl, mert éhes. Aztán elindult a pokol. A kabátom gallérját megragadva ordított rám, a nyakamat „demonstratív” módon kezdte ütögetni és közben trágár jelzőket ordított. Megdöbbentem és átvillant az agyamon, hogy egy őrülttel van dolgom. Vagy fejbe verem a kezemben lévő kicsiny esernyővel és elszaladok, vagy megkísérlem jobb belátásra bírni. Ez utóbbinál döntöttem és megjegyezte, hogy külföldön élő újságíró vagyok, akinek nincs szándéka magyar kutyákat, még kevésbé ezek gazdáit sértegetni és jobb, ha békésen elválunk. Ez csak olaj volt a tűzre.
Te rohadt buzi, ott voltál az este a tévénél? Ott szétvertünk mindent, de most téged verlek szét. Ugye nem voltál ott, ott járt volna pofád. – Ezek után láttam, hogy békítésről szó sincs, nincs más megoldás mint a visszavonulás. Beugrottam egy közeli üzletbe, ahol egy megszeppent nénike fogadott, aki már az ablakon keresztül látta az eseményeket. A vasrácsos ajtó ideiglenesen megvédett, de a dühroham csak fokozódott és feketeinges kést rántott (széles pengéjű kézi tőrt)
Ha kijössz, levágom a fejedet – kiabálta. Az ajtón keresztül nyugodt hangon közöltem vele, hogy kénytelen vagyok a rendőrséget hívni. – A rendőrséget, Te barom? Azokat hívom én. – Mobilján tárcsázott egy számot és bemondott valamit. Valószínű, hogy az egész csak színjáték volt, nem is vettem komolyan és megkértem az üzletes nénit, hogy csengesse a rendőrséget. A Kapu szerkesztőségét is értesítettük, hogy „csapdában” vagyok, szóljanak oda a rendőröknek. Kb. 10 perc után érkeztek a rendőrők, akiket a két huligán „hősiesen ” megvárt. Mindkét felet, külön-külön kikérdezték, aztán a két támadó, mintha semmi sem történt volna taxival távozott. Én később, pontosan 14 óra 44 perckor a Kecskeméti utcai őrszobán bejelentést tettem az esetről.

A tanulság számomra, hogy Magyarországra – ha ez így megy tovább – a jövőben csak „felfegyverkezve” jöhetek. Nem vagyok gyáva tipus, de 73 évesen nem vagyok hajlandó utcai verekedésekbe bonyolódni, csak azért mert a magyaroknál mind több őrült huligán szaladgál az utcán és lefékezésükre egyelőre nem látok esélyt.”

Budapest, 2006. szeptember 20-án
Hollai Hehs Ottó
vélemények  hozzászólok
masa.mondo
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek