Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2017. november 19.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Recenzió
A média hatalma avagy a hatalom médiája?
2006. október 31. kedd, 21:09
A média története után Catherine Bertho Lavenir újabb munkája olvasható magyarul. A demokrácia és a média a 20. században című könyvet a debreceni Csokonai Kiadó jelentette meg. A kötetet Wisinger István méltatja.
A címben feltett kérdésre azóta keresik a választ, mióta a brit történész Macaulay az angol Parlament erkélyén ülő újságírókra utalva ki nem jelentette, hogy ők „a negyedik hatalom”. A szakirodalomból tudható, hogy vannak, akik ezt a kijelentést Thomas Burke–nak tulajdonítják, az mindenesetre tény, hogy F. Knight Hunt 1850-ben már ezt a címet adta a sajtóról szóló könyvének.

Az azóta eltelt több mint másfél évszázadban állandóan napirenden volt e hasonlat igazi tartalmának értelmezése. Mióta McLuhan jóslata gyakorlattá vált és a „globális falu” működéséről oly sokat tudunk a kommunikációelméletben, a rádiós és televíziós gyakorlatban és most már az internetes platformok fórumain is mindig előkerül, az új és új értelmezésekhez elegendő muníció születik.

Most került kezembe egy tavaly kiadott könyv, amely különösen gazdag példatárat kínál e problémakör átértékeléséhez. Az Osiris Kiadónál két évvel ezelőtt megjelent A média története című kitűnő monográfia társszerzője, Catherine Bertho Lavenir új művéről van szó –a másik szerző F.B. Barbier volt. A könyv címe: A demokrácia és a média a XX. században.

Bertho Lavenir a franciarszági clemont-ferrand-i egyetem és az Ecole Polytechnique tanára a kötet bevezetőjébe ezt ígéri:

„Ezt a könyvet azon összefüggések feltárásának szenteljük, amelyek a médiát és a nyugati demokráciákat kapcsolják össze az Egyesült Államokban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Németországban és Olaszországban. Felvázoljuk a sajtó formáinak átalakulását, a rádió, majd a televízió fejlődését, az új médiumok megjelenését. Feltárjuk minden egyes korszakban, hogy az éppen érvényben lévő politikai összefüggések rendszere hogyan alakította át a médiát, a technikai vagy kereskedelmi fejlődés formáit szabva ki rá. Arról is szólunk, hogyan változtatták meg a politikai élet formáit az új médiumok ”

Az időbeli keret az első világháború, 1914 és az Öböl-háború éve, 1991 közötti hetvenhét esztendő. Ezt a majdnem nyolc évtizedet – szokták a rövid XX. századnak is nevezni – lehetőséget ad arra, hogy az idézettben jelzett programot, amely igen sokat ígér, maradéktalanul teljesítse. A könyv legnagyobb értéke, hogy bár egészében történeti jellegű, és az igen gazdag, kevéssé ismert filológiai információk közlése mellett jut ideje arra is, hogy a század médiagyakorlatának frissen kipróbált tanulságait is feldolgozza. Így kerülhet egymás mellé a fasiszta propagandagépezet olasz és német változatának összevetése a vezető politikusok (Mussolini, Hitler, Göbbels) által leginkább használt médiaeszközök karakteres rendszerének hétköznapi gyakorlata az amerikai mccarthyzmus boszorkányüldözésének kifinomult eszközeinek elemzésével. Vagy a roosevelti New Deal és a brit gyakorlat közös vonásainak egybevetése, nem feledkezve meg a Watergate-ügy tanulságairól és a II. világháború utáni Németország és Franciaország hatalmi technikáinak értelmezéséről.

Minden fejezet végén korabeli, egyébként bizonyára igen nehezen hozzáférhető eredeti dokumentumokat olvashatunk. Például Albert Speer emlékeztetőit Hitlerrel és Göbbels-szel folytatott bizalmas beszélgetéseiről vagy Dashiel Hammettnek, a krimiirodalom egyik fejedelmének –, aki mellesleg valóban élenjáró baloldali, sőt kommunista volt – az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt tett vallomásának jegyzőkönyve, amelyet olvasva az az érzésünk, hogy a szerző valójában Ionescu vagy Beckett.

Ez a méltatlanul szerény külsejű könyv a modern média történeti és elmélet szakirodalmának újabb alapművének tekinthető, a részinformációk gazdagsága mellett elsősorban a szemlélet többdimenziós könnyedsége miatt. A magyar nyelvű kiadásért minden dicséret megilleti a jószemű debreceni kiadót.

(Catherine BERTHO LAVENIR : A demokrácia és a média a 20. században. Csokonai Kiadó, 2005.296 oldal, 2450 Ft.)
Wisinger István
vélemények  hozzászólok
masa.mondo
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek