Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2017. november 19.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Dányi László: A Munkácsy utcai fiúk
Megkerülhetetlen forrásmunka
2005. június 23. csütörtök, 10:35
A könyv abból a tényből veszi címét, hogy Békéscsabán, a Munkácsy u. 4-ben székelt a megyei újság hányatott sorsú szerkesztősége, és ez az épület korábban ÁVH-székházként funkcionált. E tény közlése után ez a mondat áll a könyvben: „El lehet képzelni a békéscsabai olvasók hangulatát, bizalmát a Kádár-rendszerben.”
Nos racionális gondolkodással mérve ez meglehetősen logikátlan célzás (kíváncsi lennék, ha valaki feltérképezné az ország valamennyi ÁVH-s épületének későbbi funkcióját, akkor hányféle jogos bizalmatlanságot kellene feltételeznie), de feltétlenül helytálló a mondat, ha valaki nem a távolságtartó és higgadtan mérlegelő történészt, hanem a politikailag és eszmeileg is érthető, esetleg személyes sértettség által is motivált indulatos kortársat véli felfedezni benne.
„...az utókornak mindenre szüksége lesz...”

Dányi Lászlónak nem csupán egy-két emberrel (főként Árpási Zoltánnal) van vitája, hanem inkább egy nemzedékkel, egy pártállami előzménnyel és főként a rendszerváltozásnak nevezett évek helyi eseményeivel. Erőteljes stílusban, helyenként frappáns hely- és jellemábrázolással írja le azokat a történeteket, amelyeket a Munkácsy utcáról s az ottani „fiúk”-ról tud.

Keményen és következetesen minősít, percig nem lehet vitás, melyik oldalon áll. Egy kicsit olyan az írása, mintha forradalomról készült volna, a forradalom hevében. De hát, mint tudjuk, nem volt forradalom. És talán éppen ez a bökkenő. A hatalmi-rendszerbeli váltás emiatt, persze, vértelenebb, de nyögvenyelősebb, nehezebben lepleződik le, aminek le kell, nehezebben kap teret, aminek kapnia kell.

Szemét ember, tehetségtelen ember a régi és az új oldalon is van: ismeretes a harmadrangú jellem és tehetség, aki csak az egykori politika és hatalom révén tudhatott az élen villogni, és az a harmadrangú jellem és tehetség is, aki csak az újonnan hatalomra jutott politika révén tud az élre kerülni. Mi hozza meg köztük a tájékozódás, az eligazodás, a mérlegelés és a megalapozott minősítés képességét? Az idő! Amiből még kevés telt el ahhoz, hogy Dányi könyvének pontos adatai, tényei, életmeleg történetei, személyes(kedő) indulatai fölé emelkedve lássa meg az olvasó a lényeget: mi is történt, miért is történt?

Csak (ál)naiv, történelmi ismereteket nélkülöző emberek csodálkozhatnak azon, hogy a mindenkori ancien regime igyekszik a hatalmát, a befolyását átmenteni. Még forradalmi időkben is, hát még forradalom nélkül?! És volt-e valaha is olyan hatalomváltás, amelyben ne szenvedtek volna ártatlanok is sebeket, amely ne vezetett volna felesleges áldozatokhoz, ne okozott volna kárt egykori és vadonatúj értékekben is?

Dányi könyvét azért tartom igen értékesnek és a későbbi, a higgadt elemzéseken nyugvó kutatások számára megkerülhetetlennek, mert hatalmas mennyiségben szállítja a tényeket, a történéseket, úgy tűnik, hogy szándékosan mellőzve a hangsúlyokat képező szelekciót, inkább a teljességre törekedvén. Az egyik legértékesebb és egyben halogathatatlan tennivalója a kortársi sajtónak, hogy minél többet mutasson fel a megtörtént dolgok logikájából, célzatosságából, szereplőinek gondolkodásából, viselkedéséből, viaskodásaiból, mert az utókornak mindenre szüksége lesz, ha érteni akarja azt is, amiről nekünk esetleg még csak érzéseink és indulataink vannak-lehetnek. Jó volna, persze, ha mindezt gyűlölködések, csúsztatások nélkül tennénk, de… Talán nem is volna jobb. Így hitelesebb, így jellemzőbb.

A Kiadó azt állítja előszavában, hogy a hétköznapok embere örül, ha a világról alkotandó képet készen kapja, „…a gazdasági és a politikai hatalom gyakorlói…ezért követnek el mindent, hogy a kezükben tartsák a médiát.” Megjegyzéseim: 1) nem csak azért, hogy a kezükben tartsák, hanem azért is, hogy megkaparintsák ; 2) ez a könyv hál’istennek nem manipulálásra, hanem gondolkodtatásra való. Ezért érdekes, ezért hézagpótló.

Dányi László: A Munkácsy utcai fiúk. Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány Kölcsey Intézete, 2004. 121 oldal, á.n.
Cserhalmi Imre
vélemények  hozzászólok
masa.mondo
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek