Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2017. november 24.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Masnik nélkül
2005. szeptember 21. szerda, 17:59
Sok szomorú dolog is van ebben a hírben. Kezdem azzal, hogy magát a hírt is egy férfi írta, de ez Pogonyi Lajos tiszteletére válik. A nőknek sajnos nem válik tiszteletére.

De ennél mélyebb és tulajdonképpen elborzongtató az, hogy ez a közszolgálati TV-nél történik, amelynek viszont demokráciából példát kellene mutatni. Ez viszont, ami ott történik, nem demokrácia, hanem kirekesztés. Az ugyanis tény, hogy egy ilyen látványos helyen, mint a TV Híradója azt üzenik, hogy az újságírás férfihivatás, és csak a férfiak hitelesek, a nők nem. A társadalom számára lényeges, hogy milyen arányban vannak képviselve a nők a képernyőn és a szerkesztőségekben, mert ez meghatározza a nemekről alkotott véleményeket. Mivel a tömegkommunikációnak központi szerepe van a tartalmak (jelentések) és jelenségek közvetítésben, a TV-nek ez a lépése azt idézi elő, hogy bebetonozza a nemek közötti különbséget, tehát nemhogy enyhíti, hanem hozzájárul az amúgy is patriarchális magyarországi társadalom megszilárdításához.

Ezen kívül, mivel az objektivitás iránti vágy az újságírásban (is) fikció, és a médiára elsősorban az nyomja rá a bélyegét, aki a műsort készíti. Így az újságíró, jelen esetben a férfi világnézete megy át az előállított adáson, és ily módon befolyásolja a realitást. Ez a lépés egyértelműen annak az eredménye, hogy a férfiak nagyobb hatalommal rendelkeznek a média területén, ők szabályozzák a nyilvános diskurzust, és állítják elő a valóságkonstrukciót, és válnak ilyen formán a cselekvés irányadóivá. Ahhoz azonban, hogy a társadalomban minden szinten megváltozzon a patriarchális struktúrát felmutató kultúra, pontosan az olyan intézményekben kell egyenlő paritást teremteni, melyekben sok a multiplikator, tehát ahol az egy főre eső hírszórási arány a legnagyobb, és ez pedig a média, elsősorban a TV és elsősorban a híradó.

Kutatások azt feltételezik, hogy a képernyőn és a szerkesztőségekben feltűnő nők arányának növekedése elősegítené a társadalmi diskurzus feministább irányába terelését is. Persze ehhez az is kell, hogy a nő ne csak mint 'masni' jelenjen meg a képernyőn, tehát ne mindig azon sztereotípiák képében jelenjen meg, amely egyértelműen a társadalomban elfoglalt másodrendű szerepére utal, hanem olyan szerkesztőként, hírszerkesztőként, aki befolyásolhatja a hírszerkesztést, és képes arra, hogy a nők speciális életkörülményeiből adódóan elsősorban a nők perspektívájából világítsák meg az eseményeket. A társadalom feministább irányba való terelése viszont elősegítené, hogy lassan erőszakmentesebb társadalom lenne belőle.

Tehát végső soron politikai akarat kérdése ez, vagyis az, hogy akarja-e egy társadalom politikai vezetése, hogy a társadalom patriarchális struktúrája megváltozzon, és hajlandó-e ehhez operatív intézkedésekkel hozzájárulni.

Úgy látszik, nemigen. Sajnos az 'öregecskedő feleség' sem volt nyelvbotlás, beleillik ebbe az egész tendenciába.

Tényleg elképesztő!

Létre kéne hozni egy női mediaszakszervezetet. De legelső lépésben Pálffynak nyilvánosan oda kellene ítélni a lócitrom díjat.
Marsovszky Magdolna (München)
vélemények  hozzászólok
masa.mondo
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek