Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2017. november 19.
profit
sajtó-
munkás
termék karrier
lobbi trend


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Szabó Zoltán az MSZP képviselője
Az MSZP jogszerűen működő, pártatlanul tájékoztató és a jelenleginél erősebb kulturális orientációjú, takarékos közszolgálati televíziót és rádiót szeretne. Ha érdekli, hogy mit tennének ennek érdekében, vagy más kérdése van az MSZP médiapolitikusához, jelentkezzen be és kérdezzen! Kattintson ide az interjú összefoglalójához!
2006. április 05., 11:00-12:00
Üdvözöljük Olvasóinkat!
Vendégünk, Szabó Zoltán megérkezett. Az eddig feltett kérdésekre adott válaszai a válaszadás sorrendjében jelennek meg az oldalon. Az MSZP médiapolitikusa az interjú ideje alatt is várja kérdéseiket, észrevételeiket. Jelentkezzenek be és kérdezzenek!
Tisztelt Képviselő Úr!
Ezek szerint a jelenlegi közszolgálati tévé pártos? És vajon hova húz?
Hogyan lehet objektíven megállapítani az objektivitást? Ki állapítaná meg és hogyan ellenőrznék, szakncionálnák a betratását, be nem tartását?
mit ért kulturális orinetációjú tévé alatt?
Úgy gondolom, hogy nem pártos a közszolgálati tévé, de ez nyilván relatív, mindenesetre sokkal kevésbé az, mint volt négy esztendővel ezelőtt. Tekintettel arra, hogy mindenkit, akit ismerek, szidja a televíziót azért, hogy ő hátrányban van a televízióban, úgy gondolom, hogy kellően közel áll a pártatlansághoz.
Ellenőrzésére, szankcionálására a médiatörvény megszabta a megfelelő formákat és testületeket, nem kulturális orientációjú, hanem erősebb kulturálsi orientációjú tévét akarunk, amiben például tévéjátékok, koncertek a mainál gyakrabban láthatók.
Kérdésem a következő:
Nem lehetne-e végre egy új sajtótörvényt készíteni, ugyanis a jelenlegi abszolút alkalmatlan arra, hogy különbséget tegyen fizetett cikk és szerkesztőségi cikk között, ezzel visszaélve számos embert megtéveszt a magyar sajtó.
Új sajtótörvényt persze lehet készíteni, az azonban, hogy fizetett cikk és szerkesztőségi cikk között különbséget lehessen tenni, nem törvény, hanem lapszerkesztés kérdése.
Bp. 7.kerületi lakosként leggyakrabban a helyi önkormányzat lapját találom a postaládámban. Mindig átlapozom. Hasznos, de nagyon zavaró, hogy mindenhol a polgármester mosolyog rám. Ezzel nem az MSZP kerületi politikájáról szereték véleményt mondani, hanem a helyi sajtó egyik általános jelenségére hívnám fel a figyelmet. Az MSZP mit kíván tenni a helyi, kistérségi lapok függetlenségének biztosítása érdekében? Köszönöm a választ!
Nehéz függetleníteni egy olyan lapot, amelynek tulajdonosa egy politikai alapon verbuválódott testület. Ezen kívül egy kerület életében mégiscsak a polgármester az egyik legmeghatározóbb személy, én tehát nem gondolom, hogy a helyi lap függetlensége és a polgármester abban való megjelenése között szoros koreláció állna fönt.
Tisztelt képviselő úr!
Eddig sem kerestem valami jól, de az ekhó miatt még kevesebbet fogok keresni. A vállalkozói munkaviszony nekem és a kiadómnak is ideális volt, miért volt szükség erre az elhibázott módosításra? Ez a törvény egyáltalán nem az újságírók és a munkavállalók érdekében született. Kinek jó ez?
Az ekhóval mindenképpen kezdeni kell valamit, mert az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy lényegesen kevésbé sikeres konstrukció, mint az eva volt annak idején. A vállalkozói munkaviszony bizonyára ideális volt önnek is és a kiadójának is, könnyen lehet azonban, hogy a társadalombiztosítás számára távol állt az ideálistól. Ezen mindenképpen változtatni kellett, más kérdés, hogy szerintem sem igazán volt szerencsés az ekho konstrukciója.
Hogyan tervezi az MSzP az újságírók jogainak védelmét törvényi, vagy legalábbis rendeleti szinten megvalósítani?

Gondolok itt arra, hogy nincs törvény, mely a Kiadók részére meghatározná, milyen határidővel KELL a honoráriumokat kifizetni, sem arra, hogy a MÚOSz által javasolt - legalább minimális - honoráriumokat milyen mértékben kötelesek figyelembe venni. Emellett jelenleg az újságírók foglalkoztatása során a más szakmákban ismert (és azoknál szankcionált) "kényszervállakoztatás" fogalom is általános.

Újságírói, fotóriporteri praxisomban alig tudok olyan lapot mondani, mely a Szövetség által ajánlott honorárium-szinteket betartaná, és időben fizetne. A Kiadók általában a külsős újságírók kifizetésekor több hónapos, gyakran fél éves késéseket is megengednek maguknak és a MÚOSz ajánlott honoráriumainak mindössze töredékét (25-30%) fizetik ki.

Steiner Gábor
steinerg@diginfo.hu
Az itt felvetett kérdés nem az újságírók jogairól szól, hanem a munkavállalókéiról, vagy amennyiben vállalkozási formában működik az illető, akkor a szerződésben a kiszolgáltatottabb szerződő fél jogairól. Ennek megfelelően úgy gondolom, e tekintetben nem is az újságírók jogait kellene védeni, hanem egyfelől a munkavállalók hatékonyabb törvényi védelmét kellene elérni, másfelől a bíróságok olyan működését, hogy a szerződéses kötelezettségek teljesítése ésszerű határidőn belül kikényszeríthető legyen.
Szabó Úr!

Mennyire érzi hibásnak magát az MSZP azért, hogy végül nem fogadták el a digitális televíziózásról szóló törvényt? Miért szavazták meg a módosítókat az utolsó ülésnapon? Nem lett volna jobb taktika, ha elfogadják a törvényt, és a következő ciklusban módosítják? A politikai érdekek miatt most az egész ország hátrányba kerülhet...
Nem vagyok biztos benne, hogy egy rossz törvény többet használ az ügynek, mintha nincs törvény, illetve ha ez később lép hatályba.
A Fidesz évek óta nyíltan beszél a médiaegyensúly fontosságáról. Önök miért nem vállalják nyíltan, hogy szükségük van politikai szövetségesekre a médiában? A kérdésem arra irányul, hogy miért kell úgy tenni, mintha nem lennének érdekeltek több szoci szimpatizáns médium működtetésében? Ezt az elvárást egyre nyíltabban szolgálja ki a média egy része is. Szoci irányban radikalizálódott például a Népszava, a 168 Óra, az ATV, a Klub Rádió és az utóbbi évben a Nészabadság is. A jobboldali példákat önnek nem említem. Szabó úr, mondja meg őszintén, a kétpárti politika után a sajtóban is ez a lebutított jövő vár ránk: vagy szoci vagy, vagy fideszes?
Szövetségesekre természetesen szükségünk van a médiában, kiszolgálókra nem. Hiszek a sajtó függetlenségében, de abban is hiszek, hogy a függetlenség nem szükségképpen jelent politikai semlegességet. Semmi baj sincs azzal, ha egyik sajtóorgánumnak politikailag jól azonosítható karaktere van, amíg a híreket a politikai karaktert tükröző véleményektől világosan elkülönítve közlik. Az ön által említett sajtóorgánumok pedig ennek a kívánalomnak összehasonlíthatatlanul inkább megfelelnek, mint azok a jobboldali orgánumok (Magyar Nemzet, Demokrata, HírTv stb.), amelyeket ezek párjaként lehetne említeni. A Népszabadságban úgyszólván naponta olvasok a kormányt vagy a kormánypártokat bíráló írásokat, a Magyar Nemzetben (amíg olvastam), ilyet elég ritkán sikerült felfedezni.
Képviselő Úr!
Ön tudja a választ arra, hogy az ORTT miért hosszabbította meg ily sietve a kereskedelmi tévék koncessziós szerződését? Igaz, hogy az MSZP védené a kereskedelmi tévék piaci érdekeit akkor is, ha elkezdődne a digitális átállás, mondván öt évre kifizették a koncessziós díjat? Miért éri ez meg az MSZP-nek?
Az MSZP nem kívánja védeni a kereskedelmi tévék piaci érdekeit, de a digitális televíziózásra történő átállás a koncessziós díjakból származó bevétel miatt éppen a szerződések meghosszabbítását tette indokoltá. Ezzel a döntéssel az ORTT nem a kereskedelmi televíziók érdekeit, hanem saját bevételeit igyekezett biztosítani.
Meddig tűrik még el a nyílt vagy burkolt rasszista megnyilvánulásokat a médiában? Tudom, hogy szólásszabadság van, de a gyűlöletbeszéd ellen minden jóérzésű baloldalinak fel kellene emelnie a szavát. A közpénzen működtetett Magyar Rádióban megengedni mindezt az önök részéről politikai cinkosság.
A gyűlöletbeszéd elleni törvényi fellépés minden eddigi kísérlete megbukott az Alkotmánybíróság előtt. Valószínűleg koncepcionálisan is rossz volt, a szólásszabadság alapvető alkotmányos jogával, az emberi méltósághoz való ugyancsak alkotmányos alapjogot kellett volna szembeállítani. Remélem a következő ciklusban lehetőségünk lesz egy ilyen törvény elfogadására.
Amit a Magyar Rádió e tekintetben megenged magának, az nekem sem tetszik, de a médiatörvény semmiféle lehetőséget nem biztosít a kormány számára a beavatkozásra.
Az események gyakran jelentőséget csak akkor kapnak, ha a sajtó is megírja, és forditva: ha valamit megír egy lap, az már esemény. Ez az elhíresülés jelensége, amely az un. közös társadalmi tudat miatt válik lehetővé. Jóllehet ez közkincs, a média szedi le a sápját. A kiadók a kezükbe jutott hatalommal zsarolják a pártokat, politikusokat, cégeket, és a szerzői joggal visszaélve a felhasználókat is. Hogyan lehetne ezt a hatalmat a köznek visszaszolgáltatni?
Azt hiszem, sehogy. Azt szoktuk mondani, hogy a sajtó a politikusokból él, a politikusok meg a sajtóból. Azt hiszem, tudomásul kell venni, hogy a hatalom valóban a közé, de a köz ezt a hatalmat nem közvetlenül gyakorolja. E hatalom egy részének gyakorlásában a pártok és a politikusok, másik részének gyakorlásában pedig a sajtó működik közre. Mióta sajtó létezik, a fölötte való rendelkezés hatalmat jelent, és ez valószínűleg így marad a jövőben is. Mindazonáltal ezt a hatalmat is éppúgy ellenőrzi a köz, mint a politikusokét, csak nem négyévenkénti választás, hanem naponkénti vásárlás útján.
Képviselő úr, nagy tisztelettel figyelem a munkásságát, éppen ezért merem öntől az őszinte válasz reményében megkérdezni, hogy mi a véleménye a Nap-keltéről illetve arról, hogy ez a vizuális és tartalmi értelemben is kétes (ráadásul a baloldal szempontjából szerintem kontraproduktív) produkciót újabb ötévre szerződtette a köztévé?

Másik kérdésem arra vonatkozik, hogy a titoktörvény elbukásában ön szerint milyen felelőssége van az MSZP-nek? Ezt annál inkább kérdezhetem öntől, hiszen emlékezetem szerint ön azok közé tartozott, aki újságírók munkája iránti empátiáról tanúskodó módosító javaslatot adott be?
Nem a választ akarom megkerülni, de tény, hogy a Napkeltét szinte sosem nézem. Így aztán megalapozott véleményt sem igen tudok mondani róla. Amit hallok róla, annak alapján ugyanazt tudom mondani róla, mint a tévé egészéről: mindenki csak panaszkodik rá. Lehet, hogy ezért meg kéne szüntetni, de lehet, hogy éppen ezért nem kéne.

A titoktörvény ügyében az MSZP frakció úgy foglalt állást, hogy függetlenül a kormány támogatásától, és a nemzetbiztonsági szolgálatok érdekeitől, a párt a sajtóbarát módosításokat támogatja. Tekintettel arra, hogy a törvény igazán kényes részei kétharmados szabályozást igényelnek, és tekintettel arra, hogy számos ilyen megoldásban a Fidesz elvi okokból nem kívánt partner lenni, úgy érzem, e tekintetben nem az MSZP-é a felelősség.
Van-e lehetőség úgy módosítani a médiatörvényt, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő televíziók, rádiók ne csak a polgármester sajtórendezvényeiről szóljanak? (Egyszer megtörtént egy vidéki városban, hogy megyei és városi közös tulajdonban lévő TV stábjánál 4 politikus - fideszes polgármester, mszp-s közgyűlési elnök és 2 ogy. képviselő (fideszes és mszp-s) - jelentkezett be interjúra, hogy az ő munkájának köszönhetően kapott a helyi kórház új orvosi műszert. Elképesztő helyzet! A TV azóta már csak a városé...)
Kósa Ferenc egy ízben a médiatörvényt bírálóknak azzal érvelt, hogy a holokauszt sem azért következett be, mert rossz volt a korabeli német gáztörvény. Ebben sok igazság van. A médiatörvény elvileg ma is garantálná, hogy a polgármester ne sajátíthassa ki az önkormányzati tulajdonban lévő televíziókat, más kérdés, hogy a médiatörvényből mindenki csak annyit tart be, amennyit jónak lát. Ettől persze még be lehetne építeni erősebb garanciákat a médiatörvénybe, ám tudomásul kell venni, hogy ez a törvény is kétharmados, és igazán érdemi módosításokat éppen emiatt elfogadása óta nem sikerült keresztülvinni benne. Néhány kisebb jelentőségű módosításon túl jószerivel csak az európai jogharmonizáció követelményeit sikerült beleépíteni.
A hazai közszolgálati rendszer kudarca a médiában nyilvánvaló. Ezt szerintem az újságíróknak és a politikusoknak is be kellene ismerni, mert ameddig ez nem történik meg, addig a regnáló hatalomnak kiszolgáltatva működő álközszolgálatot támogatunk az állampolgárok pénzéből. Ez a magyar újságírás színvonalát és demokráciánk nívóját is aláássa. A politkusok az önkorlátozásra „genetikailag” képtelenek, ezt nem elfogadni illúzió, vagyis nincs az a médiatörvény, ami ezen változtathat. A politikai váltógazdaság körülményei között tehát az egyetlen reális megoldás az, hogy a közszogálati csatornákon a politikai erők megosztoznak.
A politikusok nem genetikailag képtelenek az önkorlátozásra, egyszerűen erőt csak erővel lehet korlátozni. Ezen kívül ismereteim szerint példul Nagy-Britanniában is politikai változógazdálkodás működik, ettől még a BBC közszolgálatiságban elég jó. Nem is beszélve az amerikai modellről, ahol az egymást váltó politikai erők már csak azért sem sajátíthatják ki az országos közszolgálati adókat, merthogy ilyenek nincsenek. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy a médiavilág felosztása az egyetlen reális megoldás.
Képviselő Úr! Köszönöm a válaszát, de engedjen meg egy megjegyzést: ez egyáltalán nem szerkesztés kérdése!! A médiatörvény kimondja: a tv-nek és rádiónak képpel, hanggal el kell különítenie a reklámblokkot. Az újságok viszont tele vannak FIZETETT cikkekkel (PR-cikkekkel), amelyeknél még az x-et sem teszik ki. Az egyszerű olvasó, honnan tudja meg, hogy a helyi polikus, a sarki pék reklámját olvassa, ha nem jelölik sehol? A tv-nél és rádiónál miért fontos ez, az írott sajtóban miért nem?
De hát éppen arról van szó, hogy ennek külön jelölését a sajtótörvény ma is előírja. Ugyan hogyan lehet bizonyítani, hogy a szóban forgó cikkért a sarki pék vagy a helyi politikus fizetett? Arról nem is beszélve, hogy a televízióban is vannak úgynevezett "szponzorált" műsorok, amelyeket a legkevésbé sem a reklámblokkban vetítenek.

Azt hiszem, a dolog hosszabb távon mégiscsak szerkesztés kérdése. Amikor a Fidesz megvádolta a Financial Times-t azzal, hogy mintegy ötvenezer fontért írt kedvezőt a magyar kormányról és a magyar gazdaságról, akkor az egész világ a Fideszen röhögött. Azt hiszem, szerkesztőségi munkával lehet azt is elérni, hogy ha egy lap jót ír a sarki pék kiflijéről, abból még senkinek ne az jusson eszébe, hogy a lap főszerkesztője bizonyára egy évig ingyen kap péksüteményt.
Nem gondolja-e, hogy a külföldi tulajdonlást a magyar sajtóban a jelenleginél szigorúbb korlátok közé kellene szorítani? A mai gyakorlat közéleti sajtónk visszafordíthatatlan kommercializálódásához vezet. Nonszensz, hogy az auidovizuális szektorhoz képest ez a kérdés a nyomtatott sajtóban mennyire elhanyagolódott.

Közvetve ehhez kapcsolódik egy kellemetlenkedőnek tűnő, de komoly kérdésem: nem látja-e úgy, hogy Gyurcsány Ferenc a Népszabadságban az ideálisnál többször szerepel? Orbán Viktor a Magyar Nemzetben nem jelenik meg ennyiszer, pedig a Nemzet jóval elfogultabb a saját politikai családja iránt, mint a Népszabi.
Nem. Általában nem hiszem, hogy külföldi és hazai tulajdonos között bármilyen vállalkozásról legyen is szó, lényeges különbség volna. A sajtó kommercializálódásáért nem a külföldi tulajdonos, hanem a hazai olvasóközönség felelős elsősorban. Egyébiránt az audiovizuális szektorban sem a külföldi tulajdonlást, hanem a monopolhelyzetet korlátozzák.

Nehéz megmondani, mennyi volna az ideális Gyurcsány Ferencből a Népszabadságban, és főként nem gondolom, hogy a mérce Orbán Viktor Magyar Nemzetbeli megjelenéseinek száma volna. Engem (mint Népszabadság-olvasót, és nem mint MSZP-s politikust) Gyurcsány jelenlegi megjelenési rátája a Népszabadságban nem zavar, ráadásul ez az arány is főként a választási kampánynak tudható be, hiszen Gyurcsány most egyidőben jelenik meg miniszterelnökként illetve az MSZP egyes számű kampányarcaként.
Tisztelt kérdező Olvasóink!
11 óráig még fogadjuk kérdéseiket. Technikai okokból elképzelhető, hogy egy-két válasz itt már nem jelenik meg, az interjúról azonban ezúttal is képes összefoglalót készítünk és abban a cikkben elolvashatják majd a 11 után megszülető válaszokat is. Szabó Zoltán nevében is köszönjük részvételüket!
Az MSZP-s kurátorok nem túl "puhák" ebben a kérdésben? Ha igen, miért azok?
Nem hiszem, túl puhák lennének, tudomásul kell venni, hogy a műsorok tartalmi vonatkozásaiba a médiatörvény a kurátoroknak sem igen enged beleszólást.
Pető Ivántól már megkérdeztem, de az Ön válaszára is kíváncsi vagyok:

A választások szempontjából mekkora szerepe lesz az Info Rádiónak? A közszolgálati Kossuth Rádió hírműsorának? A Hír TV-nek, az ECHO televíziónak?

***

Továbbá: ön szerint balliberális túlsúly van a rádiókban, televíziókban?
Az InfoRádiónak megítélésem szerint nem kis szerepe van, két választás között abszolút korrekt, kiegyensúlyozott rádióról van szó, amely éppen ezért komoly szavahihetőséget vívott ki magának hallgatói körében. Ilyenkor, választások idején persze érzékelhetően jobbra húz, de ilyenkor is csak mértéktartóan. Egy politikailag elkötelezett médium részéről azt hiszem, ez ideális taktika.
A Kossuth Rádió mindenki számára nyilvánvalóan elfogult hírszerkesztése megítélésem szerint kontraproduktív; az MSZP 1994-es nagy győzelmében komoly szerepük volt a nevetségességig elfogult Magyar Rádiónak és Televíziónak. A HírTv-nek és az Echonak alacsony nézettsége miatt szerintem elhanyagolható a szerepe.

Nem.

Képviselő úr, a kérdésemben a hetedik kerületi lap esete csak példa volt, elsősorban azt akartam tudni, hogy az emberek tájékoztatásában (a kereskedelmi tévék mellett) kulcsszerepet játszó helyi médiumok függetlensége fontos-e az MSZP számára? Ha igen, hogy teremtethető meg? Számomra elfogadhatatlan, hogy az éppen hatalmon lévő politikai erő tarta befolyása alatt a helyi lapokat, tévéket, stb. (Tisztelet a kivételnek.) Talán nem tudja, de a helyi lapszerkesztők nagy százalékát, ha fordul a helyi politika, lapátra teszik. Gondoljon bele, mit jelent ez egy klistelepülésen élő újságíró-szerkesztő egzisztenciájában!
Önnek ebben igaza van, de ez törvényi szabályozással aligha oldható meg. A helyi lap rendszerint a helyi önkormányzat tulajdona, ennek következtében a főszerkesztő kinevezése az önkormányzat jogköre. Nem vagyok jogász, de nehezen tudom elképzelni, hogy a tulajdonosi jog ehhez szükséges korlátozása alkotmányosan megoldható lenne.
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek