Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2017. november 19.
profit
sajtó-
munkás
termék karrier
lobbi trend


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Pető Iván az SZDSZ képviselője
Az SZDSZ megváltoztatná a médiatörvényt, összevonná a közszolgálati tévéket, és megteremtené a tényfeltáró újságírást támogató jogi környezetet. Ha érdekli, hogy mindezt hogyan valósítanák meg, jelentkezzen be, és tegye fel kérdéseit!
Kattintson ide az interjú összefoglalójához és a képgalériához!
2006. április 03., 10:00-11:00
Üdvözöljük Olvasóinkat!
Vendégünk, Pető Iván megérkezett. Az eddig feltett kérdésekre adott válaszai a válaszadás sorrendjében jelennek meg az oldalon. Az SZDSZ médiapolitikusa az interjú ideje alatt is várja kérdéseiket. Jelentkezzenek be és kérdezzenek!
A médiatörvény nem kétharmados? HOgyan lesz kétharmados többsége az SZDSZ-nek?
Nem rég még egy új közszolgálati hírcsatornáról lehetett hallani. Nincs ezzel ellentmondásban a tévék összevonásának terve? Megszüntetnék a Duna tévét is? Kit látna szívesen tévéelnöknek?
Az SZDSZ-nek nincs kétharmada, nem is lesz, optimistán sem feltételezzük. Sőt, a reményeink szerint győztes mai kormánykoalíciónak sem lesz. Eleve kérdéses lenne, hogy ha lenne, szabad-e egy ilyen típusú törvényt "egyoldalúan", nem széles konszenzussal elfogadni.

Elvben minden parlamenti párt tudja, hogy új médiatörvényre van szükség, de a tartalmi kérdésekben valóban nincs kétharmados konszenzus. Szemben a korábbiakkal, úgy látom azonban, hogy alapvetően új helyzet van kialakulóban, és ez remélhetőleg a konszenzus felé nyomja a pártokat, nevezetesen ha nincs új médiatörvény, az élet fogja felülírni a hatályos szabályozást: a digitális televíziózás, az internetes rádiózás, televíziózás stb. Ez persze nem oldja meg a közszolgálati műsorszolgáltatás elképzelt működési rendjét, sőt, gyakorlatilag lenullázza a mai MTV-t és Magyar Rádiót, de ez a realitás.

A közszolgálati hírcsatornát az SZDSZ nem látta reális elképzelésnek, részben pénzügyi problémák, részben az EU-konform finanszírozás hiánya miatt.

Az egy közszolgálati csatorna koncepció, nem foglalt állást abban az ügyben, hogy mi szűnjön meg és mi maradjon, de a mai MTV és Duna TV feladatait egy szervezeten belül könnyen meg lehetne oldani.

Nem szeretnék senkit kompromitálni, hogy kit látnék tévéelnöknek, de ismerve az itteni viszonyokat, azt sem gondolom szentségtörésnek, ha egy ötéves periódusra külföldi elnöke lenne az MTV-nek.
Mit gondol, mennyi esélye van annak, hogy tényleg olyan törvényt hozzanak az államtitokról, ami védi az újságírókat? Az MSZP sem mutatkozott túl nyitottnak egy normális szabályozásra, a Fideszről már nem is beszélve. Mit tudnak tenni a liberálisok ezügyben?
A választások után meglátjuk, milyen módon változnak az erőviszonyok, nemcsak pártok között, hanem pártokon belül is. Nem látom reménytelennek, hogy itt továbblépjünk.
Nem hallotttam semmi véleményt az SZDSZ részéről arról, hogy mit szóltak a Rádiós sztrájkhoz. Kivácsi lennék, mi az SZDSZ véleménye a közrádió sorsáról. Ha köztévéből kettő helyett egyet is elegendőnek találnak, mit gondolnak a Bartók, Kossuth és a Petőfi jövőjéről?
Lassan ott tart sajnos a Magyar Rádió, hogy alig keltene feltűnést, ha érdemi sztrájk lenne. Mellékesen: a Rádió mai és korábbi vezetése az elmúlt 16 évben nem vett tudomást erről a helyzetről, hogy a hallgató könnyedén átkapcsolhat számos más állomásra.

Mindettől függetlenül nem abból indul ki az SZDSZ, hogy a sztrájkfenyegetés nem igazi fenyegetés, hanem abból, hogy közrádióra szükség lenne, de valódi közrádióra, amely, szemben a mai viszonyokkal, politikai értelemben kiegyensúlyozott és elfogulatlan, kulturális értelemben is rangos és színvonalas.

Bár van véleményem a három adóról, politikusként nem lenne helyes, ha én kívánnék itt normákat megfogalmazni arról, hogy mi lenne helyes a három frekvencia használatánál.
Vannak, akik azt mondják, hogy a választási kampányban a miniszterelnök-jelöltek vitáját egy, az USÁban már jól bevált forma szerint kéne megrendezni. Vagyis lenne egy külön intézmény, ami megrendezi, megszervezi a vitát és az ő feltételeikhez alkalmazkodnak a politikusok. Tehát például már ezt a megbeszélést is egy kivülálló moderálná és ezt az intézményt a politikai szereplők is elfogadnák. Vagy ez itthon illúzió?
**
Másik kérdésem: KOvács Pistinek előfizették a Dörmögő Dömötört? :-)
Ha van erre kezdeményezés, nem hinném, hogy problémát jelentene ennek az elképzelésnek a megvalósítása, bár remélem, a magyar politikai pártstruktúra változékonyabb, mint az amerikai, és nem tart örökké, hogy két párt listavezetője jön csak szóba miniszterelnöknek.

Kovács Pisti magánéletéről az SZDSZ nem közöl információkat.
Mi a véleménye arról, hogy az SZDSZ is követte a Fidesz kormány idején bevezetett gyakorlatot, hogy minisztériumi hirdetésnek álcázott párt hirdetést tesznek közzé közpénzből? Nem tagadom, önöknek drukkolok, de ezzel a lépéssel nem értek egyet. Sajnálom, hogy megtörtént.
Formálisan a minisztériumok saját tevékenységükről tesznek közzé hirdetést. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy a Legfelsőbb Bíróság minapi, Fodor Gábor ellen hozott ítélete alapján, miszerint amit formálisan a parlament csinál, azt nem lehet a kormány számlájára írni, értelmezhetem úgy is, hogy amit a minisztériumok csinálnak, azt mereven el lehet választani a pártok tevékenységétől. Ha nem akarok formális választ adni, akkor: örülnék, ha tartanánk magunkat a másokon számonkért normákhoz.
Ha már a médiatörvény átalakításáról is írnak a programban, hadd kérdezzem meg, ismeri-e azt a tervezetet, amit az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet készített? Ha igen, mi a véleménye róla? Önök is ilyen irányban indulnának?
Ismerem. Szerintem ez a javaslat, azzal együtt, hogy mennyit költött rá az ORTT, hozzájárul ahhoz, hogy egy másik kérdező az ORTT létét is feleslegesnek tartja. Maga a javaslat rossz kompromisszum, biztos, hogy nem kapna kétharmadot, nem is beszélve arról, hogy alapkérdéseket megkerül, nem érint.
Gondolnak-e a határontúli magyarokra a médiapolitikai célok megfogalmazásakor? Ha igen, milyen konkrtét elképyeléseik vannak?
Mindig benne van a médiapolitikai elképzelésekben a határokon túliak feltételezett vagy valós igényeinek figyelembevétele. Hogy ez konkrétan mit jelent, az más kérdés. A Duna televízió, az MTV Héthatár című műsora, a Magyar Rádió határokon túli közönségnek szóló műsora nem működik másként, mint a belföldre szóló műsorok, a kereskedelmi jellegű adók (magyarországi és adott országon belüli adók) műsoraival versenyeznek, nagyjából olyan eséllyel, mint Magyarországon. Kérdéses számomra, hogy helyes-e a Magyarországról a határokon túlra sugárzott szolgáltatás mellett a szűkös anyagi lehetőségeket úgy megosztani, hogy az egymást követő kormányok a határokon túl is jelentős pénzt áldoznak ottani, a magyarországiakkal vetélkedő kisebbségi műsorszolgáltatók létrehozásra.
Kinek az érdeke az, hogy a tökéletesen impotens és felesleges ORTT továbbra is fennmaradjon, működjön? Meddig lehet még életben tartani ezt az anakronisztikus intézményt?
Minden jogos kritika ellenére az ORTT, ha nem is mai formájában, de szükséges intézmény. Léteznek olyan hatósági, közigazgatási jellegű feladatok, amelyek ellátásához egy vagy több hivatal szükséges. Egyrészt jó lenne ezt vagy ezeket a pártpolitikától mentesíteni, másrészt átgondolni, hogy a tartalomszolgáltatás felügyelete és a frekvenciagazdálkodás egy kézben legyen-e, vagy váljon el. Az is kérdés, hogy mi tartozzon a tartalomszolgáltatás felügyelete alá, hiszen nem csak a tévé, rádió szolgáltat ma tartalmat, hanem az internet, a mobiltelefon-szolgáltatók is. Isten mentsen attól, hogy a mai ORTT ezeket is megpróbálja maga alá rendelni, és nemcsak azért, mert a rádiók és tévék ügyeivel sem tud megbírkózni.
az SZDSZ nem félti Kovács Pistit a pornográfiától és az erőszaktól? Ha annyira törődnek a gyerekekkel, miért harcolnak mindig a tartalomkoráltozás ellen?
A kérdés első mondatát nem értem. A második mondatra azt tudom mondani, nem generálisan harcolunk a tartalomkorlátozás ellen, hiszen a kiskorúka védelmét szolgáló szabályozást az SZDSZ is lelkesen támogatta. Az ízlés alapján történő cenzúrát nem tudjuk elfogadni, másrészt élesen elválasztjuk egymástól a tartalomszolgáltatás és a magándiskurzusok kontrollját.
Tisztelt Pető Iván! Az Ön közreműködésével hosszabították meg többször is a parlamentben azt a moratóriumot, amelynek köszönhetően a munkaügyi- és adóhatóság éveken át nem lépett a kényszervállalkozó újságírók ellen. Úgy gondolom, hogy az ekho ennek a mélyen antidemokratikus folyamatnak a megkoronozása. Az ekhóval a kedvezményes adózást sikerült legalizálniuk, vagyis kilóra megvették az újságírókat. Elégedett ezzel a megoldással?
Valóban, mikor már az úgynevezett kényszervállalkozások megszűntetését előíró szabályok léteztek, ugyanakkor nem voltak a létező problémákra mégcsak megoldási kísérletek sem, én jobbnak tartottam a moratórium határidejének meghosszabbítását. Egyébként ebben a parlament pártoktól függetlenül mögöttem állt. Az ekhót nem tartom tökéletes megoldásnak, de mindenkit kielégítő megoldást nem is látok. Két egymásnak ellentmondó igény létezett az úgynevezett kényszervállalkozóknál (most csak a szellemi foglalkozásúakra illetve a kulturális területen működőkről beszélek), az egyik valóban kényszernek érezte, hogy munkáltatója vállalkozóként foglalkoztatja, mert egzisztenciálisan pillanatnyilag is és az elmaradt járulékfizetések (nyugdíj) miatt is a hátrányait látta, a másik viszont ezen hátrányokat nem nézve a pillanatnyi előnyöket, az adómegkerülés lehetőségét látta (ebben a munkaadók is érdekeltek). Az ekhó valamennyire konszolidálja az ügyet, nyilván az utóbb említett kör a hátrányokat látja, az elsőként említettek közül pedig feltételezem, vannak illetve lesznek olyanok, akik egzisztenciálisan nem kerülnek biztosabb helyzetbe, mert a munkáltatónak valamelyest többletkiadásokkal jár az új rendszer, és esetleg megválnak emberektől.
Tisztelt Képviselő Úr!
Az SZDSZ jónak tartja az ekhót? Sok újságíróhoz hasonlóan én is nehéz helyzetbe kerültem miatta, fizetésem jó részét elveszítettem, az pedig, amivel vigasztalni próbálnak - az egészségügyi ellátás, a nyugdíj, amit ráadásul csak a fizetés fele után számolnak - bizony sovány vigasz. Aki normális ellátást akar, az eddig is, ezután is magánrendelésre járt, a pénzünk csak a nagy közös kasszába folyik be ezután. Miért baj az, hogy valaki vállalkozóként dolgozik? Miért nem lehetett volna meghagyni mindenkinek a választás szabadságát?
Lásd az előző választ.
Januárban több civil szervezet és szakértő részvételével a kormányzat a MÚOSZ meghívására egyeztetett az önök által is bírált titoktörvény-tervezetről. A híradások szerint közeledtek az álláspontok, végük mégis lekerült a törvény az Országgyűlés napirendjéről. Ha jól emlékszem az MSZP egyik módosító javaslata miatt, amit az SZDSZ számára elfogadhatatlan volt. Nem lett volna jobb még ebben a ciklusban elgogadni az új törvényt, amit utólag módosítva még összhangba hozhattak volna a civileket, így az újságírókat is védő elvekkel? Azt hallottam, hogy a múlt héten egy szakmai konferencián Majtényi László is ezekkel az érvekkel bírálta azokat a civil szervezeteket, amelyek a tervezet visszavonását kikényszerítették.
A civil szervezetek szerintem sem működtek ebben az ügyben jól. Egyrészt későn ébredtek, másrészt valóban beleestek abba a hibába, hogy az "inkább maradjon a mostani rossz szabályozás, mintsem tökéletlen, de jobb legyen az új" álláspontját képviselték. Az SZDSZ szerintem elment a kompromisszumokban addig, ameddig lehetett, nem rajtunk múlott, hogy ott tartunk, ahol.
A tulajdonkoncentráció a magyar médiában is aktuális probléma. Úgy érzem, hogy ideje, a hazai nyomtatott sajtóban is szabályozni ezt a kérdést. A médiatörvény megújításával kapcsolatos elképzeléseikben szerepel ez? Azért is fontos kérdés ez, mert szívesen beszélünk erről, de a közéleti sajtó a nemzeti kultúra része, és mint ilyen a nyugati országokban különböző támogatásokban részesül. Nálunk a sajtó áfáját is csak most csökkentették, ez dícséretes, de az már kevésbé, hogy ugyanúgy támogatják az előfizetéses, "szeriőz" sajtót, mint a bulvárt.

És még egy kérdés: mit szól ahhoz a tendenciához, hogy a magyar elektronikus és írott sajtó egyre nyíltabban pártpolitikailag orientált? Lehet, hogy ez a piaci szférában természetes és csak a közszolgálatitól várhatnánk el a kiegyensúlyozottságot? Nem tudom a választ, kíváncsi vagyok az ön illetve pártja véleményére?
Elvben a versenytörvény generális szabály, nem kell külön a sajtó területére rigorózus szabályozás, bár a médiatörvény tartalmaz speciális rendelkezéseket. Sajnos ezek persze könnyen kijátszhatóak, hiszen a tulajdonosi rendszer ma nagy cégeknél szinte áttekinthetetlenségig bonyolult.

Nyomtatott sajtó áfa-ügyben az SZDSZ volt az egyetlen parlamenti párt, amelyik a - nevezzük így - minőségi sajtó támogatása érdekében differenciált áfát látott volna helyesnek, az előfizetés kedvezményessé tételével.

Ami a pártpolitikailag orientált sajtót illeti, egyrészt nem látok fordulatszerű változást a korábbiakhoz képest, másrészt jogosnak tartom a kérdésben megfogalmazott kritikát. Számomra az idea a nyugati sajtónak az a része, amely a maga ideológiai orientáicióját élesen megkülönbözteti a konkrét pártoktól, így egy liberális lap is tárgyilagosan ír mondjuk Amerikában a demokrata kormányról, és egy konzervatív a republikánusról. Nálunk azért érdemes differenciálni, vannak lapok, amelyek legalábbis szándékaik szerint ezt a normát követnék, és van olyan is, amely egyszerű pártpropaganda lappá silányult. Ez csak részben a politikusok "sara", nem mellékesen a szakmáé is.
Gadus György, az SZDSZ Hajdú-Bihar megyei elnöke a sajtószabadság nevében jelképesen lefoglalta a városi televíziót Debrecenben március 15-én. Jól tette, tűrhetetlen, hogy az önkormányzati lapok a regnáló hatalomnak kiszolgáltatottan működnek. Ez a nyomtatott sajtóra ugyanúgy igaz, mint a tévékre, rádiókra. A pénzt az önkormányzat adja, de ez nem lehet jogcím a befolyásolásra. Lát kiutat ebből a kilátástalan helyzetből? A piacon ugyanis elvéreznének a helyi médiumok.
Minden lehetséges alkalommal elmondom, hogy az önkormányzati tulajdonú médiumoknál a tulajdonos sokkal brutálisabban beavatkozik, befolyásolja a tartalmat, mint bármilyen más tulajdonnal. Szerintem az igazi pazarlás a közpénzekkel a média területén az önkormányzati médiarendszerenél érhető tetten. Nem is tartja számon a magyar adófizető, hogy mennyi pénzében kerül ennek a rendszernek a működtetése. Őszintén megmondom, nem látom egyelőre a kiutat.
Az utóbbi időszakban a szakmán belülről és kívülről is egyre többen sürgetik az újságírók kamarai szerveződését. Mi a véleménye erről? Nem fokozná ez a sajtó hatalomközeliségét?
Vannak rossz és vannak jó tapasztalatok kamaraügyben. Megvallom, a politikailag tagolt újságíró-, médiaszakmában nem látom, hogy sokkal többre jutnának kamarával, mint a meglévő érdekképviseletekkel. Ha kvázi hatósági jogokat kapna a kamara, mint az értelemszerű lenne, előállhatna az a helyzet, mint az orvosoknál, hogy egy bizonyos nézeketek képviselők álláspontja jelennne meg az egész szakma véleményeként.
A választások szempontjából mekkora szerepe lesz az Info Rádiónak? A közszolgálati Kossuth Rádió hírműsorának? A Hír TV-nek, az ECHO televíziónak?

***

Továbbá: ön szerint balliberális túlsúly van a rádiókban, televíziókban?
Szerintem a Kossuth Rádiónak érdemi befolyása van, hiszen ahhoz a közönséghez jut el leginkább, amely más forrásokat legkevésbé használ. Azt persze megítélni nem tudom, hogy érdemben a választási eredményeket ez mennyire befolyásolja. Én az InfoRádiót ahhoz képest, hogy vállaltan nem teljesen elfogulatlan, korrektnek tartom, boldog lennék, ha a Kossuth Rádió az InfoRádió színvonalán tudna politikai műsorokat készíteni. A két említett tévé befolyása nem mérhető a Kossuth Rádióhoz, a HírTV-t - amennyire ismerem - csak az elkötelezett jobboldaliak illetve a mazochista fidesszel szembenállók nézik, az ECHO TV nézettsége emberi érzékszervvel nem mérhető.

Ezt a szöveget - mármint a liberális túlsúly állandó emlegetését - betegségnek gondolom. Ha a közsolgálati műsorszolgáltatókra szűkíteném le, hiszen máshol szabad verseny van, akkor sem igaz, ha az MTV-t ma valaki kormányoldalinak gondolja, akkor csak azt kívánom, hogy a Magyar Rádió csak annyira legyen elfogult a másik oldalon, mint a tévé az egyiken.
Köszönöm a minisztériumi hirdetéssel kapcsoaltos korrekt válaszát. Gyorsan még egy kérdés, ha belefér: Mit gondol arról, hogy a Mécs Imrét rágalmazó főszerkesztő végül jelentéktelen pénzbüntetéssel megúszta. Tehát mi a véleménye a sajtó útján elkövetett rágalmazás jogi szabályosáról illetve az ezzel kapcsolatos bírói gyakorlatról?
A korábban szó esett az újságírók szabadságáról. Ennek jegyében én nem helyeselném, ha sajtó útján elkövetett vétségekért bárkit is börtönbe csukhatnának. Ugyanakkor az elrettentő pénzbüntetésnek lenne tere, hiszen - úgy tűnik - van olyan újság, amelynek megéri akár naponta is becsületsértési, rágalmazási ügyeket magára rántani.
Tisztelt kérdező Olvasóink!
Pető Iván minden eddig beérkezett kérdésre válaszol. Az online interjú lezárása után befejezett válaszokra a beszélgetést összefoglaló írásunkban térünk vissza. Pető Iván nevében is köszönjük részvételüket.
Az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet médiatörvény-tervezetét én sem tartom megfelelőnek, de az egyik, elvi jelentőségű javaslatára rákérdeznék. Szerintük több évre (ha jól emlékszem, 6 évre) a költségvetésben kellene biztosítani a közmédia finanszírozását. Nem tudom, hogy az jó megoldás-e, de az biztos, hogy a félpiaci-piaci közszolgálat nonszensz. Ön szerint a mai Magyarországon megteremthetől a minőségi közszolgálati újságírás feltételei? Ha igen, nem azoknak van inkább igazuk, akik szerint nem közszolgálati intézményt, hanem közszolgálati tartalmat kellene támogatni?
Nincs itt tér a finanszírozás ügyének részletes megvitatására, de az alapkérdés az, hogy mire épülne a megfelelőnek nevezett finanszírozás? Elvben persze helyes, ha kiszámítható a közműsorszolgáltatók gazdálkodási feltétele.

Szólnak érvek a közszolgálati tartalom támogatása mellett, de ez szerintem több hátránnyal járna, mint előnnyel. Én úgy vélem, szükség van közsolgálati műsorszolgáltatókra, mert akkor jó a rendszer, ha a néző, hallgató nagyjából tudja, hogy melyik frekvencián mit talál.
Tisztelt Pető Úr! Hát ez az: "a munkáltatónak valamelyest többletkiadásokkal jár az új rendszer, és esetleg megválnak emberektől". Ez egy racionális megállapítás. De politikának nem kevés?
Nem kevés, tudniillik a kívánatos az lenne, hogy minél kevesebb kivétel szabdalja a magyar adórendszert. Itt józan, ha nem is tökéletes kompromisszum érvényesül.
Tervezik-e a közösségi rádiók felkarolását? Ön szerint milyen formában lehetne támogatni ezeket a médiumokat?
Itt csak a pályázati rendszeren keresztüli támogatást tudom elképzelni, most itt is megismételhetném, hogy az ORTT jelenlegi formájában ennek lebonyolítására sem alkalmas.
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek