Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2017. november 19.
profit
sajtó-
munkás
termék karrier
lobbi trend


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
Hajdú B. István sportriporter
A kilencvenes évek első felében a TeleSport munkatársaként ismerhette meg a hazai közönség. Informatív, mégis oldott hangvételű tudósításaival az egyik legnépszerűbb kommentátorrá vált. 2003 óta szabadúszó.
Ha érdekli, hogy milyen volt testközelből a futball világbajnokság, jelentkezzen be!
Kattintson ide az interjú összefoglalójához és a képgalériához!
2006. július 25., 11:00-12:00
Üdvözöljük Olvasóinkat!
Vendégünk, Hajdú B. István megérkezett. Az eddig feltett kérdésekre adott válaszai a válaszadás sorrendjében jelennek meg az oldalon. Sportiporter kollégánk az interjú ideje alatt is várja kérdéseiket. Jelentkezzenek be és kérdezzenek!
Kedves István, mi a véleménye Zidane „fejeséről”?
Nem tudom őt felmenteni, bármit is mondott neki az ellenfél játékosa. A sport önfegyelemre is kell hogy tanítson, az ellenfél lefejelésére sportpályán nincs mentség. Kár, hogy így ért véget egy nagyszerű pályafutás.
Érdekelne, mennyi ideig tart(ott) a vb-re a felkészülés, mennyi munka összeszedni az összes információt a csapatokról, bírókról? Egyszerűsödik-e a felkészülés (rövidül-e az ideje) az évek során megszerzett ismeretekkel, rutinnal, vagy minden ilyen esemény újra és újra ugyanolyan energiabefektetést kíván?
Körülbelül május elejére dőlt el, hogy a világbajonokságon melyik mérkőzéseket közvetítem, onnantól kezdve szisztematikusan gyűjtöttem a "hozzám tartozó" csapatokról az információkat. Természetesen mivel a Bajnokok Ligájában sok játékos szerepel, az ő életrajzukat csak át kellett nézni, hiszen mondjuk Kaka gyerekkora nem sokat változott egy BL meccs és a vb között. Egyébként mivel minden esemény más és más, mindig igyekszem új és friss információkkal szolgálni.
Nagyon jó humorát minidg élvezettel hallgatom, gyakran csak ezért nézem a focimeccseket. A kedvenc poénom az, hogy "Ronaldo a csapat szíve: egyhelyben áll és dobog." Zseniális. Előre készül ilyen szellemes megállapításokkal, vagy ezek mind a tudósítás közben, spontán jönnek öntől?
Mivel a közvetítések nagy része élő, előre megírt poénokkal nem lehet készülni, mivel nem tudjuk, hogy a következő pillanatban mi történik a pályán. Velem előfordult már, hogy úgy gondoltam egy szituációról, hogy ha megtörténik, mondok róla majd egy szellemeset, de a pillanat hevében természetesen ezt mindig elfelejti az ember.
Én is kiváncsi lennék rá, hogy a nagy világeseményeken a tudósítók mennyire dolgoznak saját maguk által begyűjtött anyagokból és mennyire látják el őket a szervezők a sportolókra vonatkozó legapróbb információkkal.
Mindenki igyekszik saját anyagaiból dolgozni, mert az biztosan nála van. A világbajnokságon például nagyon kevés számítógép volt a sajtóközpontokban, és az információk nagy része csapatok szállásairól és edzéseiről szólt. Ha csak abban bíztam volna, hogy ott a helyszínen ebből az adatbázisból felkészülök, akkor silányabb lett volna a közvetítés.
MIndig is sportújságíró szeretett volna lenni? Miért választotta a verbális újságírói formát? Nem tervezi (tervezte), hogy az írott sajtóban is dolgozzon?
Gyerekkoromtól kezdve szerettem volna sportújságíró lenni. 1991-ben egy sportriporteriskola elvégzése után a Telesport akkori felelős szerkesztője, Kovácsi László kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem, kedvünk (pl. Faragó Richárd, Suba Kata, Várhegyi Ferenc stb, stb is akkor fejezte be tanulmányait) az MTV-nél dolgozni. Néha megjelenek az írott sajtóban, ha erre felkérés érkezik, korábban publikáltam a Képes Sportban, Bascat Magazinban stb.
Melyik a kedvenc csapata? Melyik országnak szurkolt a vb-n? Ki a kedvenc labdarúgója? Hogyan tudja a pártatlanságát megőrizni, amikor kedvenc csapata játékáról tudósít?
Kedvenc csapataim természetesen a magyarok lennének mind klub, mind válogatott szinten. Most a világbajnokságon a brazil, portugál és elsősorban a cseh válogatottért szorítottam, mindhiába. Szerintem a világ jelenlegi legjobb játékosa Ronaldinho, de más kedvenceim is vannak. Nem hiszem, hogy gondot okozna a pártatlanság megőrzése külföldi csapatok esetében. Ha meg a magyarok játszanak, akkor nem szégyellem, hogy nem vagyok pártatlan.
Hány nyelven kell(ene) beszélnie egy jól felklészült sportriporternek - márhogy a magyaron kívül?
Természetesen minél több nyelven tud valaki, annál több információt gyűjthet be. Én szerencsés vagyok, mert a baráti körömben az olasztól kezdve a francián át a hollandig valaki ismeri ezeket a nyelveket, és sokat segít nekem. Magam angolul kommunikálok a legjobban, de a sport nyelvét, főként írott formában más nyelveken is meg-megértem.
Egy brutális bakit saját magától tudna idézni. Igérem, nem árulom el senkinek...
Még a 90-es évek elején egy esti sporthírekben beszámoltam egy alpesi sí-világkupa lesikló futam végeredményéről, amit másnap rendeztek. Az edzésről hittük azt, hogy az maga a verseny.
Volt olyan mérkőzés, amit valóban enhéz volt leközvetíteni - vagy mert nem történt semmi érdekes (rémlik egy olyan mondat, talán éppen Öntől, hogy "aki ezt a meccset felvette videóra, az azonnal törlje le"), vagy mert ottmarad a hang, pedig vége az izgalmaknak (mint az olimpián, a vizilabda-döntőn)?
Az olimpiai vizilabda döntő után könnyű volt a riporter helyzete, hiszen drámai csatában nyertünk. Az ilyen mérkőzések után olyan élményekkel gazdagodik a riporter, hogy órákig tudna folyamatosan beszélni, főleg, ha felkészült arra, hogy nyerhetünk. A nehézség valóban akkor van, ha egy eseményen nem történik semmi. De mi azért kapjuk a fizetésünket, hogy akkor is próbálunk színesen és érdekfeszítően tudósítani.
Kedves István ! Egyetért-e azon megállapításommal, hogy a TV-kommentátorok sohasem azt közvetítik amit látnak, és - ha esetleg van is nekik ilyen - sohasem merik megmondani a saját meglátásukat, hanem sietve megvárják a bíró ítéletét, majd azzal összhangban értékelik a szituációkat, függetlenül attól, hogy az éppen helyes, avagy helytelen volt?
Mi a véleménye (id) Knézy Jenőről?
Melyik sportág a kedvence?
Mit szól a ki igen és ki nem indulhat a labdarúgó NBI-ben szappanoperához?
Nem értek egyet. A tv-kommentátor legfeljebb óvatos és megvárja a negyedik, ötödik lassítást is. Első számú feladatunk az események közvetítése, de természetesen mondjuk egy 90 perces futballmérkőzés alatt az a lehetetlen, hogy az ember ne mondja el saját véleményét egy adott szituációról.
Idősebb Knézy Jenő kifejezetten szerette saját véleményét is megosztani a nézőkkel, sőt, szerinte ez a riporter kötelessége is.
Kedvenc sportágaim elsősorban a labdajátékok, és sajnálatosnak tartom, hogy fő kedvencemben, a fociban még a válasz pillanatában sem tudjuk, hogy melyik csapat első osztályú, és melyik nem.
"Mi a véleménye (id) Knézy Jenőről?" Ezt természetesen úgy értettem, milyen hatással volt Önre, van-e amit Neki köszönhet a szakmában, stb!
Knézy Jenő egy karizmatikus egyénisége volt a magyar sportújságírásnak. Munkastílusa ugyan vitatható volt, vitatták is sokszor, de imádta a hivatását, és például egy reggel hat órakor kezdődő három perces hírek előtt is már egy órával előbb ott volt, és átnézett minden hírt, ami fontos lehetett. Hiánya különösen mostanság feltűnő.
Kedves István! Mi a véleménye a magyar labdarúgásban zajló "áldatlan" állapotokról?
Szeretném, ha áldásos állapotokról beszélhetnénk, de sajnos nem így van. Rendkívül fájó, hogy a nagy világtornák rendre nélkülünk zajlanak, hogy a pályák olyan állapotban vannak, amilyenben, és még sorolhatnám. Remélem, a most felnövő generáció nem veszíti el a hitét a futballban, hiszen őket nagyon nehéz már meggyőznünk arról, hogy valaha ennek a játéknak mi tanítómesterei voltunk. Fanyarul még ennyit tennék hozzá: a válaszadás pillanatában csak azt nem lehet tudni, hogy a Juventus és a Vác melyik osztályban indul hazája bajonkságában.
Mi a véleménye a magyar újságíró-képzésekről? Ön szerint van-e megfelelő szintű utánpótlása a magyar sportsajtónak? Rendben van-e a képzés hazánkban?
Rengeteg újságíró-iskola van, ahol legalább a minimális alapokat megtanítják. A gond az, hogy a különböző szerkesztőségek már nem képezni szeretnék saját embereiket, hanem sokszor felkészültségüknél nagyobb feladatokkal bízzák meg őket. A rengeteg tévé, rádió, újság és az internet megjelenésével a magyar sportújságírás színvonala is visszaesett, a mezőny hígabb.
Melyik mérkőzés volt ön számára a legnagyobb élmény eddigi közvetítései közül?
Olimpiai bajnoki címet közvetíteni minden riporter álma, nekem ez Athénban a vizilabda döntőn adatott meg. De női pólósaink világbajnoki címe, vagy asztaliteniszezőink eb-aranyai is emlékezetesek. A futballban sajnos magyar sikernek ritkán örülhettem, a legnagyobbat Koplárovics Béla Manchester elleni góljánál üvöltöttem életemben, de közvetítettem nyolc BL döntőt, egy eb és egy vb finálét is. Nincs okom panaszra.
Neked könnyű volt megszoknod a szakkommentátorokat? Mert nekünk, nézőknek nem... Szerinted van értelme ilyen formában, párosával közvetíteni a meccseket?
Magyarországon nagyon nezéz a szakkommentátorok dolga. Egyrészt mert a focihoz nálunk mindenki ért, kivéve talán a szakkommentátort. Nem könnyű olyan embert találni, akinek komoly játékos múltja volt, választékosan beszéli a magyar nyelvet, és ismeri a jelenlegi futballmezőnyt is, mint a tenyerét. Ha továbbra is kitartunk a páros közvetítés mellett, akkor bizony a szakkommentátorokat is képezni kell, őket is profibbá kell faragnunk.
Most, hogy közvetíthette a világbajnoki döntőt, mi maradt még, amire vágyik? Mit közvetítene szívesen?
Más: közvetítene-e magyar bajnokit? Ön szerint melyik adón lenne a helyük a magyar meccseknek? egyáltalán: Ön képernyőképesnek tartja a magyar futballt?
Nem unom még, természetesen nagy fájdalmam, hogy magyar futballsikerről - ami akár egy világversenyen való részvétetelt jelent -, még nem tudósíthattam. Magyar bajnokikat is közvetítenék, ha felkérnének rá. A magyar bajnokság találkozói jelenleg komoly kereskedelmi értéket nem képviselnek, így közszolgálati televíziókon kellene látnunk, hiszen a foci azért még mindig kultúránk része, és még szikár nézettésig mutatók is azt jelzik, hogy ez a labdarúgás is még mindig a legnépszerűbb sport hazánkban.
Tisztelt Kolléga! Azt szeretném megkérdezni, hogy kissrác korodban volt-e példaképed, ideálod a hazai sportriporterek között? Egyáltalán: sportoló vagy sportújságíró akartál-e inkább lenni? És a gyerekkori fantáziák mikor és hogyan váltak, szilárdultak újságírói ambíciókká?
Természetesen én magam is világhírű sportoló akartam lenni, ám gyorsan kiderült, hogy szorgalmam az sokkal nagyobb, mint a tehetségem. Utána szerettem volna a sport közelében maradni, és adta magát a riporterkedés. Gyermekkoromban főleg Vitray Tamás és Gyulai István közvetítéseit kedveltem.
Sokan felháborodtak azon, hogy az rtl klub, és különösen héder barna (no meg léderer ákos az elején, "kitartás a hölgyeknek") a futballrajongó hölgyekre, meg úgy egyáltalán, a nőkre nézve lekicsinylő megjegyzéseket tett. Ön találkozott már olyan nővel, aki ért a focihoz?
Hogyne. Ma már a hölgyeket nem csupán a játékosok külseje vonzza egy labdarúgó-mérkőzésen, bár akad olyan nő ismerősöm, akinek 15 éve folyamatosan próbálom elmagyarázni a lesszabályt, teljesen reménytelenül. Akad ellenpélda is, mint például szerintem a kérdező, mona.
Az RtlKlub elvárása volt, hogy a közvetítések alatt ilyen sok bulvárinfót el kellett mondaniuk? (Hol csináltatta meg a haját viktória bekem, milyen fánkot árul az x focista anyukája, stb, stb) Vagy önszántából mondta el ezeket a mérkőzésekhez nem igazán kapcsolódó információkat? A Bajnokok Ligája alatt nem szoktunk ilyeneket hallani...
Pályafutásom során soha egyetlen televízió sem írta elő, hogy mit kell mondanom, így az RTL Klub sem. A Bajnokok Ligája mérkőzéseit a futballt imádók nézik, míg egy világbajnokság nézőtábora sokkal szélesebb, így számukra ezek az információk is fontosak. Úgy is fogalmazhatnám, hogy a nézők felkészültsége és érdeklődése a vb alatt rendkívül széles skálán mozog.
Köszönöm a választ, egyetértek önnel, bármennyire csodálom/csodáltam Zidane-t, lehangoló, kiábrándító volt, amit tett. A nemzetközi és a hazai sportsajtó mit szól ahhoz, hogy végül mégis ő lett a vb legjobbja?
Furcsa helyzet ez, hiszen bár a vébé döntő napján éjfélig lehetett szavazni, de mivel a döntő elhúzódott, alatta és utána mindenki dolgozott, nagyon sokan a döntő előtt vagy a döntő félidejében szavaztak. Mivel másnap tíz órakor hirdették ki az eredményt, talán észszerűbb lett volna másnap nyolcig kitolni a határidőt.
Kedves István! Focizol(tál) valahol, vagy számodra elegendő hogy közvetítheted a meccseket és testközelből láthatod az igazán nagy focistákat?
Amikor időm engedi, magam is pályára lépek. Imádok futballozni különböző baráti társaságokban, és tagja vagyok a Magyar Médiaválogatottnak és a Riporters United nevű alakulatnak is.
"Nem értek egyet. A tv-kommentátor legfeljebb óvatos és megvárja a negyedik, ötödik lassítást is."
Köszönöm a választ. De ha az a szituáció, hogy a negyedik-ötödik lassítás után a néző számára még világosabb, hogy a bíró rosszul ítélt, de a kommentátor ezt nem mondja ki, akkor mit kell gondolnunk róla (a kommentátorról)?
Szakmailag vagy emberileg minősítsük?
A televíziózás egy leleplező műfaj. Ha valaki valamit megítél, és azt a bizonyító erejű képek után sem módosítja, csacsiságot követ el. Más kérdés, hogy vannak olyan szituációk, amelyekről 30-40 éve vitatkozik a világ, noha egy párszor már levetítették.
Az elődökről már kérdeztük. Tudom kényes kérdés, mégis kíváncsi lennék, ha a sportkommentátorok (vagy legyen inkább csak a foci) mai „kispályás álomcsapatát” összeállítanánk, kivel játszana együtt szívesen? Ki az a négy-öt kolléga, akinek az újságírói teljesítményét a leginkább becsüli?
A televíziós sportriporterek közül tudása és személyisége alapján Faragó Richárd és Méhes Gábor áll hozzám legközelebb. Az írott sajtó képviselői közül például Hegyi Iván vagy Dénes Tamás a világ bármelyik szerkesztőségének megbecsült munkatársa lenne.
Indul egy új sportnapilap. Megkeresték? Ha úgy alakulna, szakmailag és anyagilag megfelelő ajánlat esetén ott hagyná a televíziózást?

Tudom, hogy nem öntől kellene kérdezni, de ha tudja, kélrem árulja el, hogy az ön információi szerint mikor jelenik meg a Sport21? Én legutóbb úgy tudtam, hogy július közepén. Ha ez túl indiszkrét, akkor hadd kérdezzem meg azt, hogy szakmabeliként lát-e esélyt arra, hogy két sportnapilap megéljen Magyarországon?
Évek óta hallom, hogy indul egy új sportnapilap, és azt is, hogy a jövő hónapban tuti, hogy elindul. Nem kerestek meg, így arra sem tudok válaszolni, hogy odaigazolnék-e. 2000-ben már volt olyan szituáció, hogy két sportnapilap volt hazánkban, ám a Színes Sport rövid idő alatt megszűnt. Én ezt nem színvonaltalanságával, hanem terjesztési nehézségekkel magyarázom. Nem elég jó újságot csinálni, el is kell juttatni az olvasókhoz.
Kedves István, olvasta Esterházy Péter futballkönyvét? Illetve általában, kedveli-e az irodalmárok foci témájú szövegeit?

***

Esterházytól egy interjú zárókérdéseként néhány hete megkérdezték, hogy szerinte mikor szerepel újra a magyar fociválogatott a vébén? Az író válaszát is megírom mindjárt, de előbb kíváncsi vagyok az ön válaszára. Nos?
Olvastam, és kedvelem a nagy tehetségű írók munkáit, mivel kiváló stílusban, de kívülállóként mégis más nézőpontból mutatnak be dolgokat.
Optimista vagyok, a következő öt világbajnokság valamelyikére kijutunk majd.
E.P. egyszavas válasza szerint: „Soha.” :(
:(
A kortársakra vonatkozó kérdést áthangszerelve, módosítva is szeretném feltenni: az ifjúkori várakozásaihoz képest milyennek találja a szakmát? Talált-e barátokat? Vannak-e irigyei? Ha egytől ötig kellene minősítenie, milyennek ítélné szakmánk mai, emberi és szakmai állapotát? (Lásd: Knéyzvel kapcs. válasza...)
A szakmát érdekesnek és életem nagy ajándékának tartottam és tartom ma is. Sok barátot és még több jó kollégát találtam, remélem, hogy irigyeim is vannak. Úgy gondolom, hogy mondjuk Magyarország ötödik legjobb sportújságírója külföldi tévéknél és lapoknál is fontos beosztást töltene be. Magyarország századik legjobb sportújságírója viszont külföldön más kenyérkereső állás után kellene nézzen.
Tisztelt kérdező Olvasóink!
12 óráig még fogadjuk kérdéseiket. Technikai okokból elképzelhető, hogy egy-két válasz itt már nem jelenik meg, az interjúról azonban ezúttal is képes összefoglalót készítünk és abban a cikkben elolvashatják majd a 12 óra után megszülető válaszokat is. Hajdú B. István nevében is köszönjük részvételüket!
Köszönöm az eddigi válaszait. Még egyet engedjem meg: van-e nosztalgiája az MTV-ben töltött évek után, illetve szeretne-e újra ott dolgozni?
Az MTV az első szerelem. Csak nem az épülethez kötődöm, hanem az emberekez, márpedig az akkori kollégák nagy része most már nem ott dolgozik. 2005 novembere óta a Magyar Televízió egyetlen munkára sem kért fel. Esetleges szerepvállalásom nem rajtam múlik elsősorban.
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek