Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2017. november 22.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
„Az írott sajtó a minőségi riport utolsó bástyája”
2006. február 14. kedd, 18:22
Sztankóczy András nyerte a Minőségi Újságírásért díjat januárban. A Magyar Hírlap újságírója egyszer már megkapta az elismerést. Ezúttal az Egyesült Államok és Mexikó határvidékén készített riportot a bevándorlókról. Sztankóczyt a díj apropóján többek között arról kérdeztük, hogy van-e igény manapság a minőségi újságírásra.
Sztankóczy András – fehér háttérrel
– Mennyire fontos elismerés ez a díj?

– Fontos. Kevés a magyar újságírásban az olyan díj, ahol egyértelműen szakmai elismerésről van szó.

– Számított rá?

– Egyáltalán nem. Decemberben Makai József kollégám kapta meg és eszembe sem jutott volna, hogy egymás után két Magyar Hírlaposnak odaítéljék. Másrészt ez nem egy pályázat. Bárki javasolhat a zsűrinek neki tetsző cikkeket, riportokat, publicisztikákat.

– Mit gondol, miért esett néhány hónapon belül ismét Önre a zsűri választása?

– Nem tudom. Talán az is belejátszott, hogy kevés a külpolitikai témájú riport a magyar sajtóban, mert túlságosan idő és pénzigényes munka. Így viszont a lapoknak be kell érniük azokkal a témákkal, amiket Magyarország kínál. Lehet, hogy a zsűri tagjai unták már a hazai történeteket és úgy gondolták, ne legyünk már ilyen provinciálisak mindig, ami egyébként annyira jellemző a magyar sajtóra.

– A Magyar Hírlap nincs eleresztve anyagilag. Hogyan tudták finanszírozni az utat egyetlen riportért?

– Az amerikai külügyminisztérium rendszeresen vendégül lát újságírókat és olyan közéleti személyiségeket, akikről úgy gondolják, hogy kedvezően tudják befolyásolni az Egyesült Államokról alkotott képet az adott országban. A járőrözés a civil határőrökkel azonban nem szerepelt a programok között. Én szerveztem mindent, stoppal mentem, nagyon érdekelt. Megjegyzem, nem hiszem, hogy az én riportjaim valaha is használtak volna az adott ország imázsának.

Névjegy
Sztankóczy András harminchat éves, Budapesten született. Jogi tanulmányait Szegeden a József Attila Tudomány Egyetemen végezte. Az újságírást a Kurírnál kezdte. A lap megszüntetése után került a Magyar Rádióhoz. 2001 óta a Magyar Hírlapnál dolgozik, 2004-től főmunkatársként.
– Külpolitikai újságíróként is dolgozott. Bizonyára jól ismeri a külföldi sajtót. Mik a legalapvetőbb különbségek a magyar médiával összevetve?

– Mindenekelőtt az, hogy mennyi pénz áll a média rendelkezésére. A pénz mellett a másik az igény. Az emberek egyre kevésbé érdeklődnek a külpolitika iránt, ami egyébként nem csak Magyarországra jellemző. Gondoljon bele, melyik kereskedelmi tévében lehet eladni egy külpolitikai riportot? Hacsak nem arról van szó, hogy repülők csapódnak be tornyokba vagy épp diktátort buktat meg egy másik állam hadserege. Az írott sajtó a minőségi riport utolsó bástyája. Az amerikai utazásom több százezer forintba került volna. Ennyi pénzből egy kiadó rengeteg kevésbé munka- és költségigényes cikket tudott volna előállíttatni.

– Ez a rövidlátó üzletpolitikai azonban nem biztos, hogy jó befektetés. Az utóbbi tíz évben folyamatosan csökken a napi és hetilapok példányszáma. Talán lehet összefüggés a két dolog között.

– Ez egy ördögi kör. Ha kevesebb az eladott példány, csökken a nyereség vagyis inkább a veszteség növekszik. A tulajdonosok aligha tehetnek mást, mint hogy megpróbálják csökkenteni a költségeket. És akkor egyre inkább kiszorulnak a munkaigényes riportok az oldalakról. Ez sem csak a magyar médiára jellemző. Nyugaton is elindult egyfajta erodálódási folyamat. Csak ott egész más a kiindulási alap. Öt-hat évvel ezelőtt a német közszolgálati televíziónál, a ZDF-nél gyakornokoskodtam. Akkoriban azon háborogtak az ottani újságírók, hogy egy héten több anyagot is le kell forgatniuk. Az esti magazinműsor hárommondatos beharangozójának megfogalmazásával mégis egy külön ember foglalkozott státuszban.

– Meddig lehet lemenni a színvonalban pusztán gazdasági okokból?

– Nem vagyok optimista. Nem tudom, mi lesz a magyar sajtóval, milyen lapok maradnak fenn a jelen körülmények között. Miközben és el is vagyok kényeztetve a Magyar Hírlapnál, ahol azt írhatok és úgy, ahogy jónak tartom. Kevesen mondhatják el ezt magukról a hazai újságíró társadalomban. Remélem, hogy sosem kényszerülök elfogadhatatlan minőségi kompromisszumokra a pályámon, de ebben egyáltalán nem vagyok biztos.
eMasa
vélemények  hozzászólok
masa.portré
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek