– Azok után lett főszerkesztő, hogy elődje, Réti Pál mandátumának meghosszabbítását három hónapja megvétózta a lap tulajdonosa, az akkori indoklás szerint annak érdekében, hogy a gazdasági válság miatt megváltozott piaci viszonyokra a szerkesztőség új programot dolgozzon ki. Milyen elvárásokat fogalmazott meg a tulajdonos az új főszerkesztővel szemben?

– A három hónappal ezelőtti választásnál annyi hangzott el, hogy a megváltozott olvasói és információszerzési szokásokra jobban reagáló, előremutató lapot szeretnének, amiben látják a fejlődést is.

– A pályázatát egyeztette velük, vagy csak a szerkesztőség tagjaival kellett elfogadtatnia?

– Szerencsére olyan szabadságunk van, hogy a főszerkesztőválasztás csak a szerkesztőségen belül zajlik. Hárman indultunk (Vass mellett Jakus Ibolya és Nagy Gábor pályázott – a szerk.), mindegyik pályázat így készült, csak a szerkesztőségen belül.

– Hogy dől el, hogy a jelöltek közül kit választanak meg végül? Kampányolnak?

– Az furcsán venné ki magát. Huszonvalahány éve együtt dolgozunk, nem kell kampányolni, ismerjük egymást. Persze valami kampány van. A választás előtt megismeri a szerkesztőség a pályázatokat, van rá idejük, hogy elolvassák, mérlegeljék azokat, aztán kérdezgetik a jelölteket, hogy egyik-másik dolgot hogy gondolt pontosan, de a politikai kampányhoz hasonló nem zajlik.

– Elképzeléseiről nem sokat tudtunk meg a HVG múlt heti számában megjelent beköszöntőjéből. Milyen ígéretekkel nyert?

– Nem véletlenül nem részleteztem, egyelőre közösen dolgozunk a részleteken. A pályázatomban többek között új rovatok, illetve alrovatok szerepelnek. Most pontosítjuk, mi legyen ezek tematikája. Egyelőre sokmindenben gondolkodunk, életmód, környezetvédelem, tudományos és technikai újdonságok, aktuális kultúra, ilyesmik szerepelnek az elképzeléseink között, részben olyan témák, amelyek fiataloknak, más érdeklődési körű embereknek is szólnak, mint akiket eddig kiszolgáltunk.

– Lesz sport rovat?

– Felmerült ez is, hiszen a téma eddig is jelen volt a lapban, volt sportolóval interjú, portré is, most is sport a vezető anyagunk, igaz, mi a sportnak is mindig a HVG-s oldalát nézzük. Önálló rovat nem lesz a jövőben sem, de szeretném, ha karakteresebben jelenne meg a téma, úgy, hogy a sporton nem csak az élsportot értjük. Az egészséges életmód biztosan bekerül a témák közé.

– Megválasztása után azt is mondta, szorosabbra kívánja fűzni a nyomtatott lap és a HVG Online kapcsolatát. Ezt hogyan képzeli el?

– Két külön szerkesztőségünk van, és ugyan sok rovatunk is egyforma, mégsem ugyanazok a cikkek jelennek meg a két felületen – ezt szeretnénk jobban összehangolni. Szeretnénk, ha a nyomtatott HVG jobban meg tudna jelenni az online oldalunkon, HVG-sebben, egységesebben lennénk ott, több tartalommal, folyamatos frissítéssel.

– A jelenleg önállóan működő két szerkesztőség közötti munkát is szorosabbra fűzik?

– Igen. Az elmúlt néhány hónapban több vezető európai lapnál jártam. Olyan helyen is, ahol a két szerkesztőséget teljesen összevonták, olyan helyen is, ahol néhány fős társaság szervezi a két szerkesztőség közötti munkát, dönt, hogy mi hova kerüljön és mikor, de van, ahol annyira szétszakadt a két szerkesztőség, hogy külön épületben is működnek. Nem lehet megmondani, hogy melyik módszer üdvözítő, annyira friss dolog ez, mindegyik modellre lehet hozni jó és rossz példát is. Mi jelenleg vizsgáljuk a lehetőségeket, konkrét döntés még nincs, egyelőre annyi a célunk, hogy szorosabb legyen a kapcsolat, ne párhuzamosan, hanem együtt dolgozzunk.

– Pusztán tartalmi újításokkal lehet ellensúlyozni a válság hatásait, megfelelni a tulajdonos elvárásainak?

– Mégiscsak a tartalom befolyásolja a példányszám alakulását, amire nekünk is figyelnünk kell. Ha tartalomban újat nyújtunk, az talán több olvasót vonz, olyanokat, akik eddig nem olvasták a HVG-t, esetleg vissza tudjuk hozni azokat, akik az elmúlt években úgy döntöttek, nem olvassák tovább a lapot. Komoly felméréseket készítünk arról, hogy miért olvasnak minket, és akik olvasnak, azoknak mi tetszik, mit várnak tőlünk. Nem mondom, hogy mindig utánamegyünk az eredményeknek, de figyelünk rájuk.

– Kiderül ezekből a felmérésekből, hogy kiket, milyen olvasói kört vesztett el az elmúlt években a lap?


– Nem látjuk ezt egészen pontosan, azt viszont igen, hogy nem lép be annyi új fiatal olvasó, mint amennyi időset a másik oldalon elvesztünk, tehát öregedik az olvasótáborunk – de ez nemcsak nálunk van így, tudjuk, ez nehéz ügy, hiszen a huszon-harmincévesek nem csak újságot, könyvet se olvasnak. Egyetemekre járunk, diákelőfizetési kampányokat indítunk, hogy közelebb kerüljünk a fiatalokhoz, és mint már mondtam, a jövőben a tematikában is számításba akarjuk venni őket. Ezen kívül megpróbáljuk azokat a cikkeket, amelyekről elsőre nem is gondolnák maguk sem, hogy érdeklik őket, úgy tálalni, hogy elolvassák. Próbálunk rövidebben, érthetőbben, egyszerűbben fogalmazni, a cikkek is rövidebbek lettek az utóbbi időben.

– Meg lehet a fiatalokat akármilyen témával, akármilyen tálalással fogni egy print lapban?

– Meg, biztos meg lehet, az egyetemekről olyan visszajelzéseket kapunk, hogy ugyan kevesebbet, mint korábban, vagy mint amennyit szeretnénk, de meg lehet, sőt, szinte ugyanazokkal a témákkal is, mint az idősebb korosztályt. A felmérésekből látjuk, hogy ha kezükbe kerül az újság, akkor már érdekesnek találják, elolvassák, és ez nem is csak kifejezetten a HVG-re igaz. Nem ez a gond. Az a nehéz, hogy nem nagyon vesznek kezükbe újságot. Leállnak az internetnél, a tévénél, a rádiónál. Azt a lépcsőfokot nehéz megtenni, hogy a kezükbe adjuk az újságot. Azokban a családokban, ahol a szülők generációja járatja a lapot, ott a gyerekek beleszoknak ebbe, ott könnyebben megy ez.

– Az nem alternatíva, hogy a printre már nem fogékony fiatalokat az online felületen érjék el?

– De, csináljuk is, ott vagyunk már a Facebookon, elsőként a magyar sajtóból, rövid idő alatt elég komoly, 400 körüli rajongókörünk alakult ki. Hogy azokból, akiket így elérünk, hogy lehet print olvasót csinálni, az már megint más kérdés.

– Én elsősorban a HVG Online-ra gondoltam, ami sok szempontból nagyon is nyitott, kezdeményező volt e téren, például amikor elindították a Goldenblog versenyt. Ugyanakkor a nyomtatott HVG és az online stílusa között nagy különbség van.

– Az online és a print újságírás más műfaj, tehát ez így is marad, ezen nem akarunk változtatni. A HVG Online egyébként már tíz éve, viszonylag korán elindult, sok látogatója van, közöttük sok fiatal, nagyon népszerű oldal.

– A nyomtatott lap stílusa marad?

– Igen, alapvetően marad, nem akarunk mást csinálni, mint amit eddig. A már említett változtatások inkább szakmai kérdések, és elsősorban az az okuk, hogy az olvasói visszajelzések szerint néha túl okosan próbálunk írni, és ez nehezen követhető. Van körülbelül 300-350 ezer olvasónk, köztük van bölcsész, aki kevésbé fogékony a pénzügyi, gazdasági részekre, és vannak gazdasági szakemberek, akiket meg esetleg a Szellem rovat cikkei hagynak hidegen. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy azoknak is írjunk, akik nem szakemberek, és a szakemberek se érezzék úgy, hogy jobban értenek a témához, többet tudnak, mint az újság.

– A HVG-nek mára tradicionálissá vált, meghatározó eleme a címadás, a címlap vagy a hátsó portré. A fiatalok pont ezeket az elemeket kritizálják, ósdinak tartják, olyasminek, ami felett már eljárt az idő...

– Vagy csak esetenként túl nyakatekerten viccesek. Ha ez a kérdés, akkor ezek természetesen mind maradnak. Ezeket, akárcsak a címlapot, Horváth Zoltán korábbi főszerkesztő-helyettes találta ki, ő vitte sikerre, és bár már egy ideje nyugdíjban van, a hagyományt folytatjuk. A címlapot például a régi csapattal új ötletember, Kőhalmi Zoltán készíti, akit a Dumaszínházból ismerhetnek. Ontja az ötleteket, a gegeket, úgyhogy bizonyos szempontból sikerült pótolnunk Horváth Zolit. Másrészt ő nem egyik napról a másikra ment el, jó ideig tartott, mire átadta a stafétát. Az olvasók közül sokan észre sem vették, hogy már más csinálja a címlapokat. Ezeket az elemeket egyébként sokan utánozzák, átvették – mi is folytatjuk, hozzátartozik a HVG-hez.

– A harmincadik évfordulóra készült számban egy visszaemlékezésben olvastam, hogy a szerkesztőség tagjaiból álló grémium akár három tagja is megkötheti a főszerkesztő kezét tartalmi kérdésekben – példaként a többször leszavazott sport rovat szerepelt, ezért is kérdeztem konkrétan ezt. Azzal, hogy megválasztottak, elfogadták a terveit, vagy mindent egyeztetni kell velük?

– Stratégiai kérdésekben egyeztetni kell. Ilyen egy új rovat indítása, nagyobb szerkezeti, szervezeti változtatások, új munkatárs felvétele – ezekben a főszerkesztő nem dönthet egyedül, elő kell terjesztenie az elképzeléseit a grémiumnak. Valóban sok mindent meghiúsíthat a grémium, de az erős kontroll egyébként nem árt.

– A felvételhez hasonlóan azt is, ha el kell küldeni embereket?

– Igen.

– Szükség lesz erre most?

– Nagyon nehéz az idei év, és valószínűleg a jövő év is az lesz minden újságnál, így a HVG-nél is, nem tudjuk még, hogy mit hoz. Reméljük, hogy nem, vagy nem sok embert kell elküldeni. Idén is voltak olyanok, aki közös megegyezéssel távoztak, helyükre, akárcsak a nyugdíjba vonulók helyére, nem vettünk fel új embert, a munkatársak pedig egy hónap fizetés nélküli szabadságot is kaptak – próbáltuk ezekkel a megoldásokkal megúszni az elbocsátásokat.

– A fiatalosabb tartalmakhoz nem kellene fiatalítani a szerkesztőséget? Vagy a mostani stáb meg tudja oldani az új feladatokat is?

– Mindenképpen kellene, hiszen kevés a fiatal a szerkesztőségben, mindig is nagyon stabil gárda volt itt, kevesen mennek el. Keringenek körülöttünk gyakornokok, de ez nehezen járható út, mert a HVG azért nem az a hely, ahol egyénileg különösebben tündökölni lehet. Nálunk nagyon erős a szerkesztői kontroll a cikkeken, és ezt nem mindenki szereti. Régebben szinte nem is voltak aláríva a cikkeink, mert úgy gondoltuk, hogy nem a név, hanem a tartalom számít. Ez most már változott, de azért továbbra is nehéz kitűnni, hosszú ideig tart, míg valaki beérik, elismert lesz. Aki nagyon akar pörögni a médiában, azt elviszi egy látványosabb lehetőségeket nyújtó lap vagy média. Meg aztán nehéz is ide felvenni fiatalokat, mert mindenkinek megvan a maga munkája, szakterülete. Persze ha olyan fiatalt találunk, akit érdemes foglalkoztatni, akkor megtaláljuk a módját. Részben azért is járunk az egyetemekre, hogy találjunk fiatalokat.

– Amikor Réti Pál négy éve átvette a főszerkesztői posztot, a HVG-ből 92-93 ezer példányt adtak el. A legutóbbi jelentésben 78 ezer példány szerepel. Ez 15 százalékos visszaesés, és jellemző az egész nyomtatott szektorra. A gazdasági válság az elmúlt évben egy ennél jóvál látványosabb változást is hozott: fele olyan vastag a HVG, mint korábban volt. A lap hirdetési bevételei hány százalékot estek?

– Erről a kiadóigazgató tud nyilatkozni, nekem elsősorban a tartalommal kell foglalkoznom. Nagyon sok hirdető eltűnt, ennek persze sok olvasónk örül – mi kevésbé, hiszen főleg ebből élünk. Három-négy éve, amikor még tényleg vastag volt az újság, sok panaszos levelet kaptunk, hogy keresni kell a hirdetések között a cikkeket. Most már nem kapunk ilyen leveleket.

– Ha egyszer véget ér a válság, mire számít, ezek a hirdetők visszatalálnak a lapba?

– A szakértők azt mondják – nemcsak a HVG-re gondolok, hanem a minőségi sajtóra általában –, hogy nem. Valamelyest visszaáll majd a piac persze, de az a nagy hirdetési láz, ami három-négy éve volt, az aranykor már soha nem jön vissza.

– A kieső bevételek miatt volt olyan megszorítás, ami az újságírói munkát érinti?

– Sok megszorítás volt, de az az utolsó, hogy az újságíró munkát érintsük. Ugyanolyan jó körülmények között dolgozik mindenki, mint korábban, bár kétségtelen, hogy például kevesebb újságot rendelünk, és visszafogtunk néhány, nem közvetlenül a cikk elkészítésével kapcsolatos kiadást.

– Arra volt példa, hogy egy nagyobb forrásokat igénylő cikk azért nem készült el, mert sokba került volna?

– Nem, ilyen nem is lesz.

– Az évfordulós lapszámban az alapító főszerkesztő, Vince Mátyás felidézte, hogyan hadakozott a korabeli sajtóirányítással. A 30 éves HVG főszerkesztőjének kivel kell küzdenie a lap érdekében?

– Az a fajta hadakozás ma már nincs. Érdekes a helyzet, mert igazából egyik politikai oldal sem lelkesedik értünk, mert mindkét oldalt bíráljuk, kritizáljuk. Nem mondom, hogy néha nem hívnak fel, de nem próbálnak beleszólni a dolgokba, legfeljebb fagyosabb néha a viszony.

– A politika mellett a tulajdonos vagy a hirdetők is gyakorolhatnak nyomást a lapra.

– Ezzel nehéz lenne hadakozni, de szerencsére nincs ilyen. Jó ideje már olyan sem fordult elő, hogy megrendelt cikket próbáltak volna benyomni a HVG-be – tudják, hogy ilyennel nem foglalkozunk.

– Sokáig kivételes helyzetben volt a HVG, hiszen az újságírók voltak a tulajdonosok is. Változott valami attól, hogy a WAZ lett a tulajdonos?

– A tulajdonrész 25 százaléka máig a szerkesztőség tulajdonában van, vétójogunk van, megmaradt a belső autonómiánk, például a főszerkesztőváltás joga, és tartalmi kérdésekben is teljesen szabadok vagyunk. A tulajdonos semmiféle nyomást nem gyakorol a szerkesztőségre. Ők is tisztában vannak azzal, hogy addig van bevétel, amíg jó az újság.