Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2017. november 22.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
1982. július
Az életmód és a női sajtó
Földes Anna írása
2006. június 19. hétfő, 13:21
Tizennyolc esztendős történetében először tartotta kongresszusát szocialista országban az AIJPF, a Női és Családi Sajtó Újságíróinak Nemzetközi Szövetsége. A balatonszéplaki találkozón több mint húsz ország újságírói adtak egymásnak randevút. (Balatonszéplak, 1982. V. 15-19.)
A nyugat-európai női sajtót a többi között francia, belga, dán, finn, svéd, holland és svájci kollégák képviselték, de részt vettek a tanácskozáson olasz és spanyol AIJPF tagok is. A Magyar Külügyminisztérium támogatásával jöhetett Magyarországra a ghanai Ideal Woman szerkesztője. Népes küldöttség érkezett Izraelből, vezető lapok munkatársaiból. A legnépesebb, és összetételében alighanem a legtekintélyesebb csoport, a kanadai volt. A szervezet korábbi főtitkára (és újonnan megválasztott elnöke), a legnagyobb francia nyelvű napilap főmunkatársa, és a legnépszerűbb kanadai nőlap, a Chateleine főszerkesztője már nem először látogattak Magyarországra.

A küldöttekkel együtt érkezett kanadai tévéstáb a kongresszus alkalmából kétszer egyórás filmet forgatott Magyarországról és a magyar nők életéről. Meghatározó, új vonása volt a kongresszusnak, hogy a MUOSZ megteremtette a nyugati világból érkező és a szocialista sajtót képviselő kollégák találkozásának lehetőségét.

A testvéri újságíró-szövetségek kilenc tagja - egy szovjet, két-két lengyel, cseh, bolgár és NDK újságíró - vendégként vett részt a kongresszuson. Szocialista barátaink megfigyelőként érkeztek, de aktívan bekapcsolódtak a tanácskozás munkájába. A Balatonszéplakon tapasztaltak - azt reméljük - országaikban megnyitják az utat a kapcsolatok további erősödése előtt. Az UNESCO-t a tanácskozáson Maxine Chatton képviselte, aki A nő és a tömegtájékoztatás címen előadást is tartott. A magyar újságírók, a MUOSZ női és családpolitikai tagozatának vezetői és tagjai, bel- és külpolitikusok, főszerkesztők és rádióriporterek - szinte a kongresszus időpontjának és tematikájának rögzítésétől fogva - aktív részt vállaltak a tanácskozás tartalmi és szervezeti előkészítésében. Balatonszéplakon (a MUOSZ és az Idegenforgalmi Propaganda Vállalat folyamatosan jelenlevő munkatársain kívül) hét magyar hírlapíró képviselte a hazai sajtót.

Reflektorfényben az életmód

A szervezet kétévenként megrendezésre kerülő kongresszusának témájára, napirendjére - a kialakult gyakorlat szerint - a vendéglátó ország tesz javaslatot. Korábbi tanácskozásainkon reflektorfénybe állítottuk a női lapok és női oldalak hírszolgálatát, a folyamatos felnőttnevelés kérdéseit, a női sajtó és a fogyasztás problémáját, beszéltünk a női lapok jövőjéről, és a sajtóban tükröződő női image-ről. Legutóbb Brugge-ben napjaink aktuális társadalmi és technikai kihívásaira igyekeztünk megadni a magunk válaszát, kitágítva ily módon a női rovatok és lapok érdeklődési körét és kicsit a magunk horizontját is.

Az idén olyan kérdést kívántunk napirendre tűzni, ami nemzetközi jellegű, keleten, nyugaton egyaránt aktuális. és ami valóban ránk, a női és családi problémákkal foglalkozó újságírókra tartozik. Olyat, ami a társadalmi kérdéseket vizsgáló riporternek éppen úgy szakmai szívügye, mint a nevelési rovatok szerkesztőjének; a családi lapok főszerkesztőit éppen úgy foglalkoztatja, mint a női lapoknál dolgozó filmkritikusokat és a lakberendezési oldalak tágabb látókörű munkatársait.

Ilyen megfontolások alapján jutottunk el tanácskozásunk átfogó témájához, melynek elme: Az életmód kérdése és a női sajtó. Napjainkban az életmód olyan kérdés, amelynek minden közéleti tevékenységét végző értelmiségi és társadalomkutató szakértője.

Illetékes a közgazdász és a szociológus, a demográfus és a pedagógus, valamennyi népművelő és szociális gondozó is. És illetékes, természetesen, számtalan más foglalkozású kortársunk, abból az egyszerűtényből következően, hogy rendelkezik olyan, a gazdasági-társadalmi és tudati viszonyok által meghatározott tevékenységi és magatartás rendszerrel, amely döntő befolyással van saját életének formálására, különböző szintű szükségleteinek kielégítésére.

Legalábbis nagyjából így definiálja az életmód fogalmát a szociológia, hangsúlyozva, hogy az életmód nem azonos az életstílussal, sem anyagi létünk feltételeivel, az életszínvonallal, vagy a szabad idő felhasználásának körülményeivel. Az életmód - mindezeknél tágabb fogalom.

Mi, a nőújságírók, időben is korlátozott nemzetközi tanácskozáson természetesen nem az életmódról, kizárólag az életmód és a női sajtó kapcsolatáról kívántunk beszélni.

Abból indultunk ki, hogy változó életmódunk minden gondja - elvi és gyakorlati problémája - beletartozik a tanácskozás témakörébe, feltéve, hogy újságírószemmel, és a magunk feladatát - riporttémát, publicisztikai teret, szerkesztői gondot - látva közelítjük meg.

Nem foglalkozhattunk például általában a női és férfi sztereotípiák meglétével és végtelen lassú változásával, a nők munkába állása után is tovább hagyományozódó női, illetve férfi viselkedésmintákkal és személyiségszerkezettel. Viszont feladatul vállaltuk a sajtóban meg jelenő, illetve ott propagált nő-eszmények elemzését és kritikáját.

Valójában társadalmi életünk minden problematikus jelenségének, konfliktusának - a családi időmérleg, illetve munkamegosztás alakulásától a gyermekekkel kapcsolatos „elvárások” területén újabban tapasztalt torzulásokig - megvan a maga újságírói aspektusa. És feldolgozása nem szorítkozik a leíró, vagy akár oknyomozó riportázsra; adott esetben lehet vezércikktéma is, de mindenképpen és folyamatosan befolyásolja a családi rovatok szerkesztőinek vagy a nevelési tanácsokat fogalmazó kollégáknak munkáját is.

Újságírószemmel fel kell figyelnünk olyan visszás jelenségekre, mint például az újsághírekben és hirdetésekben még ma is megtalálható nő-sztereotípiák. Világszerte, de nálunk is gyakori, hogy az élelmiszeripar új, kész- és félkész termékeinek forgalomba hozását, vagy az időszakos élelmiszer árleszállításokat úgy adják hírül, hogy azok a nők második műszakját és a háziasszonyok hétköznapjait hivatottak könnyíteni. Holott ezekkel és kiváltképp az új gyermekintézmények, óvodák, bölcsődék, napközik létesítésével a társadalom nem az anyák, hanem a szülők életét könnyíti meg.

Változó család, változó sajtó

Az AIJ PF kongresszusainak jól bevált munkamódszere, hogy szekciókban, bizottságokban tárgyalja a közös témát. Ez egyfelől lehetővé teszi a gyakorlati tapasztalatcserét, a közvetlen és személyes kapcsolatokat, s azt, hogy ki-ki saját országának, lapjának gondjaiból kiindulva keressen és adjon választ közös problémáinkra. Másfelől így, és csak így, bonthatjuk szálaira azt a problémagubancot, amit egy-egy tanácskozás alkalmával a tagság elé tárunk.

Nem kétséges, hogy a kongresszusi tematika kidolgozása során alakított négy munka. bizottság tematikája; szellemi szférája bizonyos pontokon érintkezett, s így az átfedéseket nem kerülhettük el teljesen. Mégis igyekeztünk a témát oly módon felosztani, hogy minden bizottság megtalálja a konkrét vitakérdéseket, és kialakíthassa saját, szuverén álláspontját, akár a családstruktúra folyamatos és nem konfliktusok nélkül való változásáról, akár a szabad idő kérdéséről, vagy az életmód külső feltételeinek (lakótelepi életforma, környezeti ártalom) alakulásáról van szó.

A munkabizottságok vitái azt az eleve feltételezett tényt igazolták, hogy bár a különböző társadalmi rendszerekben nem egyformán változott, fejlődött a család. szerkezet, mégis vannak bizonyos közös, vagy analóg tendenciák, amilyen például a nukleáris családoknak a kapitalista és szocialista viszonyok között is tapasztalható elterjedése, túlsúlya.

Más kérdésekben viszont - amilyen például a nőknek a termelésbe, a társadalmi munkamegosztásba való fokozott bekapcsolása, a gyermekintézmények hálózatának kifejlesztése - alapvetőek a különbségek.

Már a kongresszusi tematika és referátum kidolgozása során gondolnunk kellett arra, hogy a megváltozott funkciókat betöltő családban átalakult az otthon szerepe is. És nem jól tölti be feladatát a nyolcvanas években az a nőlap, amelynek háztartási, lakberendezési, pedagógiai rovata nem tart lépést a változásokkal. A családi rovatoknak elsősorban az a feladatuk, hogy pontos információkkal, ésszerű technikai tanácsokkal segítsenek korszerűsíteni a háztartási üzemet, és jól kihasználni a családtagok szabad idejét. Törekedni kell a nők alkotó jellegű szabadidő-tevékenységének - kötés, horgolás, varrás, női barkácsmunka - társadalmi el ismertetésére is.

A kongresszus négy munkabizottságának tagjai három-három (félnapos) ülés alkalmával szembesítették tapasztalataikat, nézeteiket, míg a szervezet plenáris ülése részére elkészítendő írott dokumentumok (be. számolók és határozatok) megszülettek. Ez az anyag, ha történetesen magnóra került volna is, sokszorosan meghaladja egy újságcikk kereteit. Meg azután túlságosan különböznek a nézetek, szerteágaznak a tapasztalatok is.

A magyar családok életéről a tanácskozás résztvevői nagyrészt már a kongresszust megelőző ún. előprogram keretében bőséges tájékoztatást kaptak. A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének munkatársai, és Fazekas Sándorné, a MNOT sajtókonferenciájának előadója, minden lényegeset elmondtak a külföldieket érdeklő legfontosabb szociális problémáinkról, a családjogi törvényről és a gyes-ről, hazánk demográfiai helyzetéről és a válások okairól.

A család struktúrájának változásait elemző 1. számú bizottságban persze igen érdekes külföldi tapasztalatok is szőnyegre kerültek.

A résztvevők általában hazai élményekről, gondokról szóltak, de Galina Vasziljeva az orosz-francia összehasonlító vizsgálat adataira támaszkodva kommentálta a szerelem és család centrikus francia nők és a munkában és magánéletben is teljességet keresőszovjet nők boldogság-eszményének, igényének eltérését. A kongresszus (sajnos, egyetlen) férfi résztvevője, az angliai Brian Jackson a gyermekkel szembeni agresszió mind fenyegetőbb problémáját vetette fel. Kate Abbam Ghanából a csonka családok súlyos gondjáról, a képzettebb afrikai nők lényegesen rosszabb férjhezmenési esélyeirő1 szólt.

A „női téma” kereteit a tárgyalás során minduntalan szétfeszítette korunk egyre szorítóbb valósága: az egyetemes emberiség érdekeit, sőt életét veszélyeztető nemzetközi feszültség, és a nyugati nők munkalehetőségét korlátozó, világgazdasági krízis.

Hasonló élességgel vetődtek fel ugyanezek a kérdések a már kivívott és a még kivívandó női jogokkal foglalkozó munkabizottságban, amelynek kanadai, belga és izraeli résztvevői egymásra rímelő aggodalommal szóltak arról, hogy az elbocsátásokat mindig az úgynevezett „második keresőkkel”, tehát a dolgozó nők körében kezdik.

A nő és a szabad idő az újságíró szemével

A kor aktuális, szorító kérdéseinek sodrában is nagy figyelmet szentelt a kongresszus a szabadidőnek.
Abban nagyjából mindenki egyetértett, hogy a szabad idő - a szabadon választott tevékenységek ideje, s hogy ki, milyen önként és érdekmentesen választott tevékenységben leli örömét, az a munkamegosztásban elfoglalt helyétől, életkorától, fizikai kondíciójától, iskolai végzettségétől, ízlésétől (és persze még sok minden egyébtől) függ. Számunkra az volt a fontos, hogy a lehetőségek kiválasztásában a sajtó tanácsadó, ösztönző, sőt szervező erő is lehet. Bár a nők körében a legáltalánosabb szabadidő-probléma ma is a szabad. idő hiánya, arra a következtetésre jutottunk, hogy a korszerű életforma propagandájával időt is ajándékozhatunk az olvasónak. A többi között azzal, hogy megvitatjuk vele, mi az a munkamennyiség - főzéssel, túlzottan gyakori takarítással töltött idő -, ami ha nem is felesleges, de nélkülözhető vagy legalábbis redukálható.

A kongresszus résztvevői nemcsak az eltöltés módozatait, az igényeket, a szokásokat és lehetőségeket vitatták meg, hanem a szabad időhöz való jog érvényesítésének lélektani feltételeit is. Az ezt tárgyaló bizottság spanyol elnökének megfogalmazása szerint először is fel kell szabadítani a nőket az alól a bűntudat alól, amelyet akkor éreznek, ha azt saját kedvük szerint (esetleg férjük érdeklődési körétől elszakadva, saját hajlamaikat követve) töltik. Enélkül a szabadidő soha nem válik a nők önmegvalósításának eszközévé. Sok szó esett a szabadidő-tevékenységek választékáról, az ezzel kapcsolatos sajtóbeli információról és megfelelő propagandáról is. A vitázók körében meglepően nagy tetszést aratott, a többi között, a magyar Szabadidő Magazin hétvégi telefonszolgálatának ötlete és munkamódszere is.

A legtömörebb, egymondatos határozat a kongresszus harmadik - a levegő szennyezettsége és a zajártalom, a dohányzás elleni küzdelem fontosságát és módszereit tárgyaló - környezetvédő munkabizottságában született.

Ez oly mottószerűen rövid és lényeges, hogy akár teljes egészében is közölhetjük: a női sajtónak mindent el kell követnie azért, hogy megfelelően tájékoztathassa olvasóit a környezetünk és életfeltételeink megóvásának (illetve megjavításának) egyszerű, hatékony és nem technikai módszereiről.

Ezekben a plenáris üléseken egyenként meg szavazott dokumentumokban - főként a szocialista országokból jött résztvevők tevékenységének köszönhetően - megfogalmazódott a különböző nemzetiségű és világnézetű újságírók békeakarata is. A konklúziók közül lényegesnek érzem a törvényekben biztosított és a valóságban tapasztalt női jogok különbségére vonatkozó megállapításokat, valamint a jelenlegi nyugati gazdasági krízisnek a nőkre gyakorolt nyomásával kapcsolatos kritikai nézeteket.

Napirend előtt, ebédszünetben, fehér asztal mellett

Aki valaha is részt vett kongresszuson, tudja, hogy a tanácskozásokkal legalábbis egyenértékűek a külföldi vendégek ismereteit bővítő, személyes kapcsolatokat teremtő, kiegészítő programok. Az AIJPF kongresszusa ebből a szempontból kedvező csillagzat alatt született. A vendégsereg nagyobbik része már az előprogram keretében megismerkedhetett a főváros látnivalóival, a Duna-kanyarral, látogatást tehetett a Parlamentben, több lap szerkesztőségében, felkeresett egy-egy óvodát, nagyüzemet, a Skála áruházat stb. Sajtótájékoztatót tartott számukra a MNOT, gálaestét a KISZ Központi Művészegyüttese és az Állami Bábszínház. A kollégák egyéni riportkéréseit is igyekeztünk maximálisan kielégíteni. Így azután volt, aki a Hazafias Népfront cigánykérdéssel foglalkozó munkatársát kereste fel, míg kollégája a magyar minikönyvek szerkesztési gondjaival ismerkedett, illetve a finn irodalom magyarországi népszerűsítésének eredményeit kutatta.
A balatonszéplaki tanácskozás tartalmas, fárasztó óráit is igyekeztünk informatív és szórakoztató programokkal oldani. Így került sor a mai magyar valóság ipar, mezőgazdaság, kultúra - megismertetését szolgáló lemez-, divat-, illetve termékbemutatóra.

A Balatonboglári Állami Gazdaságban tett látogatás jó példája lett annak, hogy nemcsak a csikós-gulyás romantikát terjesztve lehet kellemes körülmények között erősíteni a magyar mezőgazdaság és a hazai hétköznapi élet jó hírét. A kirándulás sikerére jellemző, hogy a kongresszus egyik legfiatalabb, dán résztvevője elhatározta, hogy a nyári vakáció idején néhány hétre csatlakozik a gazdaság egyetemista időszaki munkásaihoz, abban a reményben, hogy itt tartózkodása alatt nemcsak barack, de értékes riportanyag is bőven kerül a kosárba.

A tizedik kongresszus, a vendégek egybe. hangzó - nyilván udvariasságból is elragadtatott - megállapítása szerint, hála a MUOSZ nagyvonalú és alapos munkájának, a szerencsésen alakult időjárásnak és a házigazdák lelkesedésének - az egyik legsikerültebb volt a szervezet történetében. Nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz, hogy a többségében először nálunk járó külföldi kollégák kedvező képet szerezzenek egy működő szocialista rendszer hétköznapjairól. Ennek a nem lebecsülendő propaganda hatásnak az eredményét elsősorban a megjelenő sajtóvisszhangokból mérhetjük majd le.
Földes Anna
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek