Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2017. november 22.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
1996. június
Találkozások (részlet)
Gyalog Rozi írása
2007. augusztus 18. szombat, 20:52
Fiatalként, a „fényes szellők” korszakában sok kortársammal együtt azt hittem, sorsomat magam alakíthatom. Így gondoltam akkor is, amikor életembe nagy betűvel szólt bele a rádiós mikrofon. Jártam-keltem vele az országban, s ahogy ismerkedtem az emberekkel, a tényekkel, végeztem a feladataimat, úgy gyűltek a tapasztalataim: a pozitív mellett a negatív. Rá kellett jönnöm, hogy a szabad akarataimból hozott döntéseim következményei miként alakíthatják sikeresként, vagy vesztesként sorsomat. S most, fél évszázaddal később visszatekintve és szemlélve a velem történteket látnom kell, milyen nagy ajándékai és befolyásolási tényezői voltak életemnek a ta¬lálkozások vagy a véletlenek. Íme néhány közülük:
Nagy Imre

Sorsom nagy ajándéka és meghatározója, hogy 1945 tavaszán megismerhettem Nagy Imrét. E találkozás emlékét az elmúlt évtizedek alatt megsárgult újságlapon is őrzöm. A Művelt Nép 1954. júniusi „Rádióbírálatát”. Idézem: „A Kincses Kalendárium, a Magyar Rádió irodalmi műsora minden eddiginél igényesebb, hangulatosabb volt. Gyalog Rozi emlékezett meg a mikrofonba néhol drámai, néhol kacagtató hangon, milyen viszontagságosan is hozott fel három vagon búzát az Alföld mélyéről, három fegyveres orosz katona kíséretében az éhező Budapestnek. Akkor, 1945 tavaszán a kenyérnekvaló aján¬dékozó levelét a földosztó miniszternek, Nagy Imrének adta át. »Bátor kislány vagy« – dicsérte meg a politikus. Népmesei fordulatként teljesült cserébe a vidéki kislány kívánsága. A miniszter jóvoltából Budapestre jöhetett népi kollégiumba tanulni...” (Péteri)

* * *


Már nem volt miniszter, a pártközpont falusi osztályát vezette Nagy Imre, amikor 1946decemberében másodszorra találkoztam vele. Bekopogtam hozzá, megmutattam jeles egyetemi bizonyítványomat, megköszöntem, hogy segítette az egyetemre való bejutásomat. Kedvessége felbátorított a panaszkodásra. Elmondtam, hogy e decemberi nagy hidegben gyér öltözetemben didergek, indul az esti tagozat, szeretnék átmenni s valahol dolgozni. Megértette gondjaimat, és elvezetett a Káderosztályra. Megkérte Szőnyi Tibort, helyezzen el az UFOSZ-nál szervezőnek. Úgy búcsúzott tőlem, ott majd találkozunk...

A Mária Valéria utcában egy szoba-konyhás helyiségben működött leendő munkahelyem – a számomra ma is felejthetetlen UFOSZ – az újgazdák Nagy Imre ötlete és terve alapján létrejött érdekképviseleti szervezete.

Hetek alatt 600 ezer tagja lett, s nagy népszerűségnek örvendett szerte az országban. Nagy Imre tiszteletbeli elnökként, Veres Péter ügyvezető elnökként szerepelt ott... Amikor beléptem az ajtón, nagy halom vidékről érkezett levelet találtam ott és egy fiatal ügyintézőnőt. Erzsikének hívták, akivel gyorsan neki láttunk a munkának a két nagy „főnök” eligazítása szerint. Pár nap múlva a kedves kolleganő helyett az édesanyja jelent meg, aki egy Mária utcai bérház házmestere volt. Nagyon sírt. Elmondta, hogy tüdőgyulladást kapott a lánya, nagyon magas a láza. Nagy Imre azonnal telefonált a Vöröskeresztnek, hogy adjanak számára gyógyszert, és lediktálta nekem ehhez a levelet Elővette a pénztárcáját, több száz forintot tett egy borítékba, s azzal adta oda az édesanyának, vegyen meg mindent hazafelé menet a lányának... Egy hét múlva az UFOSZ koszorújával kísértük Erzsikét sírjához, Nagy Imrével, Veres Péterrel együtt a Kerepesi temetőbe...

Másnap már nekem diktálta Nagy Imre vagy Veres Péter az akkori magas beosztású politikusoknak, tisztségviselőknek szóló leveleket, vagy az újgazdáknak a bíztató mondatokat. A későbbi miniszterelnök „kedves barátaimnak”, Veres Péter „kedves atyámfiainak” nevezte a megjelent újgazdákat. Sokszor elszólták magukat az újgazdák küldöttségeiből a helyi politikusok: „Nagy Imre más, mint moszkvai társai, ő a mi emberünk”.

…Most, hogy e sorokat írom, fél évszázad távolából is látom kettőjüket. Hallom humoros évődésüket a politikáról, közéletről. A népért, a hazáért történő cselekvésüket illetően „félszavakból” is értették egymást, holott Nagy Imre a kommunista, Veres Péter a parasztpártot képviselte a szövetségben.

* * *


Nagy Imre miniszterelnöki programjának nagygyűlését 1953. augusztus 20-án Faludi Erzsi kolleganőmmel közvetítettük a rádiónak. Magával ragadó egyéniségének, beszéde tartalmának, szép stílusának és hangjának lenyűgöző hatása volt. Legszívesebben a vállára emelte volna a tömeg. Mikrofonnal a kezünkben észrevett és a tiszteletére adott ebédnél a közelébe ültetett bennünket Mondta nekem, hallgatja a Falurádiót és az én riportjaimat is. Örül a sikeremnek.

…Ezután már csak 1956. november 3-a estéjén láttam egy pillanatra a Parlament folyosóján. A november 5-én reggelre tervezett FaJurádió Indulásához készített Veres Péter-interjúmat akartam leadni az ottani stúdiónak, de a műsorszerkesztő, Kovács Mihály, aki rendelte tőlem, nem volt sehol.

(...)
Gyalog Rozi
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek