Ez az oldal az archivumba került. Továbbiakban nem fog frissülni. Az új oldalt elérik a https://muosz.hu címen.
Televízió | Rádió | Sajtó | Új média | muosz.hu || 2020. szeptember 26.


hirdetés
hirdetés

PARTNEREINK
Médiajogfigyelő

Metazin
150 éves a magyar sportújságírás
2007. március 2. péntek, 12:38
1857-ben, Lapok a lovászat és vadászat köréből címmel jelent meg az első magyar nyelvű sportújság. Az évforduló alkalmából összeállított vándorkiállítás március 4-ig Budapesten látható. Az év végén az európai vadászújságok főszerkesztői Magyarországon találkoznak.
1970, Pisztolyfogású teleobjektív Zenit fényképezőgéppel  fotó: Acsai Miklós
150 évvel ezelőtt – egy csütörtöki napon – 1857. január 15-én, Pesten, a Landerer és Heckenast nyomdában elkészült az első magyar nyelvű sportújság, a „Lapok a lovászat és vadászat köréből” c. 16 oldalas újság, amelynek tulajdonos szerkesztője – talán nem véletlenül – egy 36 éves vadász. Az a Bérczy Károly, aki gróf Széchenyi István titkára volt, tagja a Petőfi Sándor alapította Tízek Társaságának, unokaöccse a Nemzeti Színház egyik legkiválóbb színészének, Megyeri Károlynak. Már fiatal joghallgatóként versel, balladákat ír, rendszeresen publikál a kor szépirodalmi lapjaiban. Németül, angolul és franciául beszél-fordít, Puskin Anyegin c. darabjának műfordítása miatt megtanul oroszul. Az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban nem vesz részt, mert egy erős megfázás miatt szívproblémái támadnak, és a Nógrád megyei Vanyarcon, majd Balassagyarmaton küzd az egészségéért.

1850-ben tér vissza Pestre és – hogy megélhetését biztosítsa – a Pesti Napló munkatársa, újságíró, később a külpolitikai rovat vezetője lesz. Közben novellákat ír, melyek két kötetbe gyűjtve meg is jelennek. Egyre ritkábban vadászik és hódol kedvenc időtöltésének, a pisztolyos céllövészetnek, viszont a Széchenyi alapította nemzeti kaszinó és a pesti lovaregylet titkára és egyik legkedveltebb tagja lesz. A lapkiadásba barátok bíztatására vág bele.

1858-ban a lap megváltoztatja a nevét Vadász és Versenylap-ra, amely 1919 végéig jelenik meg. Az újság – Arany László szerint – amellett, hogy a sport hivatalos közlönye volt, „félig-meddig egy szépirodalmi lap föladatának is megfelelt... a műnyelvet a szerkesztőnek kellett megalapítania... ” Kiadványával Bérczy Károly a magyar sportirodalom megteremtője lett. A vadászszaknyelv fejlesztésének igénye ösztönzi az 1860-ban elkészített Vadászműszótár elkészítését, majd a lovas-sport minőségi fejlődése érdekében megszerkesztett Méneskönyv-et.

Játék és munka

1889. január 1. A Kerékpár-Sport mellékletének címlapján a „bicycle” tudományos meghatározása: „Gummitalpalt érczvázadéki hátkuporulat egyenbillegényes gyorsforgatmányú körduplány.”
Magyarországon a közvélemény az arisztokrácia fölösleges kedvtelésének tekintette a sportot, még a sport szó jelentésével sem voltak tisztában az emberek. Pedig 1851-ben megalakult már a Pesti Testgyakorlók Egyesülete, s volt már lóverseny és vadászat is. Hogy mennyire nehezen, szinte lépésről-lépésre küzdhette ki magának Bérczy lapja a nagyközönség elismerését, azt bizonyítja a Vasárnapi Újság 1865. 34. számában olvasott (tehát jóval későbbi) vita a sportról. Bérczy itt válaszol az előző számban, név nélkül megjelent írásra, mely Játék és munka címmel egy kis okoskodás a sportról. A cikkíró még most is, nyolc évvel a sportújság megindulása után, vitatja a sport jelentőségét, és csupán játéknak nevezi, mely jó játék ugyan, de elvonja a figyelmet más, fontosabb feladatainkról. Bérczy válaszában tisztázza a sport fogalmát, szerinte a lóverseny nem cél, hanem eszköz a lótenyésztés emelésére, mely milliókat hozhat az országnak. A sport pedig „eszköz a test megedzésére és ügyessége kifejtésére”.
Bérczy kibővíti az olvasók számára a sport fogalmát, lapja tíz év alatt népszerűsíti a pisztolylövészetet, az íjászatot, az ökölvívást, az úszást, az evezést, sőt a kerékpár-sportot is. Szerkesztői képességét igazolja, hogy a ma embere is érdeklődéssel olvassa a folyóiratban megjelent értekező cikkeket.

A Tornaügy és a Herkules

A kiegyezést követően tömegesen alakulhattak meg a társadalmi egyesületek és ezek szövetségei, ez a sport szerveződésének adott szervezeti keretet. A mind számában, mind struktúrájában egyre terjedelmesebb sportélet a magyar sajtóban is megkövetelte a helyét.
Az 1880-as évektől kezdődően – a sportágak fejlődésével párhuzamosan – egyre több sportlap jelenik meg. A sport megosztottságát hűen tükrözve két jelentős lappal indul a sportújságok sora: 1883 őszén a Tornaügy (a tornamozgalom szócsöveként), 1884 tavaszán a Porzsolt fivérek kiadásában a Herkules testgyakorlati közlöny első száma jelenik meg (az atléták képviseletében). Különösen markáns a lovas és vadászújságok térhódítása. Ekkor indul a Vadász-lap (később kötőjel nélkül Vadászlap), amely Egerváry Gyula és Sugár Károly szerkesztésében 1920-ig van a sajtópiacon, illetőleg a Nimród Vadászújság, amelyet 1913-tól Szabó Kálmán indít újra. A Tornaügy és a Herkules bár nagyon fontos szerepet tölt be a sporttörténetben, de túlzott szakmai küldetéstudatuk miatt nem tudják kielégíteni a nagyközönség igényeit. A szurkolókat érdeklő színes sporthíreket is tálaló új lapok jelennek meg a század végén, 1893-tól a Sport-Világ és 1903-tól – a mai napig – a Nemzeti Sport. Az általános sportlapok mellett megjelennek az egy-egy sportágra fókuszáló lapok is, 1889-től a Turisták Lapja, a 90-es évek kerékpáros reneszánsza idején több igen tartalmas kerékpáros lap is indul, de ezek hamar megszűnnek.

Őszi Kornél és Kittenberger Kálmán

A szervezők kiadtak egy öntapadós, autókra ragasztható matricát „150 ÉV – 150 Ft” szlogennel, amelynek értékesítéséből 2-3 millió forint bevétel remélnek.
1896-ban Őszi Kornél – a Budapesti Hírlap parlamenti gyorsíró tudósítója – sportlap-kiadó vállalatot indít, és kiadja a Sportélet és a Magyar Turf c. lapokat. Mindkét lap a városligeti lóversenypálya megszűnéséig, 1917-ig jelenik meg.
1915-ben Ferdinándy Béla indítja el a Magyar Versenyújság-ot, amelynek az a nevezetessége, hogy az első világháborút követően rövid ideig az egyetlen lap volt, amely lóversenyekről tudósított. Említést érdemel az 1907-ben indított Handicap, majd 1924-től a II. világháború végéig megjelentetett Szent György c. havilap, amely a múlt század legjelentősebb lovas lapja volt.
1920-ban a két vadászlap egyesül, és a neves Afrika-tudós, Kittenberger Kálmán lesz a főszerkesztője a Nimród képes vadászújság-nak, amely többszöri névmódosítás után 1948-ig rendszeresen megjelenik. Ennek a lapnak volt a konkurenciája az először 1901-ben megjelenő Vadászat és állatvilág, amelyet 1917-től Vadászat címmel adott ki Gyöngyöshalászi Takách Gyula, majd 1927 és 1941 között a Magyar Vadászújság, illetőleg 1941 és 1944 között a Vadászújság.
A két háború közötti időszak meghatározó szaklapja a Testnevelés, de mellette igen színvonalas sportági lapok, magazinok is megjelennek, elsősorban az úri közönséget érdeklő ágakban, így: A jég, a Szent György, a Vízisportok, Lawn Tenisz.

Lovas nemzet

1939-ben elindul a Képes Sport – olyan nevek jegyzik, mint Csik Ferenc, Rajcsányi László vagy Pluhár István. A lap 1948-ig a háború alatt is csaknem folyamatosan megjelenik. 1954-ig alig van sportlap; ami van, az is kőnyomatos szövetségi értesítő. 1954-ben újraindul a Képes Sport, s olyan ma már elfelejtett lapok, mint a Sportélet és a Sportvezető. A szövetségi lapok is egyre jobb külalakban kerülnek a standokra.
1946-ban adják ki a Pesti Turf – a fogadók újságjának – számát, amely sok változás után Magyar Turf néven ma is megjelenik.
1955-ben Galkó Ernő szerkesztésében jelenik meg a Pegazus, ami 1957-től Lovassport-lótenyésztés elnevezésre változik és 1982-ig adják ki.

1984-ben dr.Hecker Walter, neves lovas szakíró szerkesztésében jelent meg a Lovas Magazin, később a Lovas Nemzet magazin. 1991-ben jelenik meg a Lovasfutár; ekkor két éve újra piacon van a Pegazus.
1948-tól 1968-ig egyeduralkodó volt a Magyar Vadászok Országos Szövetségének a hivatalos lapja a Magyar vadász, amely 1969-től dr. Karczag Iván szerkesztésében újra Nimród néven jelent meg. 1976-ban a mélynyomású, fekete-fehér oldalakkal megjelenő, szakmai lapból utcai terjesztésű, a nagyközönség által manapság is megvásárolható magazin lett.

A rendszerváltás után

A rendszerváltást követően eléggé szétszóródott a sportlapok mezőnye, egyes sportágak színvonalas lapokkal tudnak a standokon ott lenni, míg mások eltüntek a színről. A nyolcvanas években kiszínesedő Képes Sport is megszűnt egy időre.
1992-ben a Nimródtól megvált újságírók indították útjára a Magyar VADÁSZLAP-ot, amely a kezdeti években újságformátumú szakmai lapként jelent meg, 1996-ban átalakult magazinná és 2005-től vált 68 oldalas, színes, igazi vadász-magazinná.
Jelenleg négy lap közül választhatnak a vadászat iránt érdeklődő Olvasók, a piacon van a Nimród és a Magyar VADÁSZLAP, valamint a 2002-től megjelenő, kis formátumú Magasles, és a tavaly piacra dobott, negyedévenként megjelenő Élmény-vadász magazin.
Napjainkban, több sikertelen kísérlet ellenére a Nemzeti Sport az egyetlen sportnapilap, mellette számtalan színes sportmagazin van a piacon, tükrözve a sport sokszínűségét.

Vándorkiállítással és nemzetközi konferenciával emlékeznek az évfordulóra
A 150 éves évfordulót a hazai lovas és vadászújságok szerkesztőségei közösen ünneplik. Március 4-ig a Hungexpo területén, a 16-os pavilonban, a FeHoVa kiállítás keretében sajtótörténeti kiállítás látható. A tárlat egy életfán ábrázolva bemutatja a lapok fejlődését, a szerkesztőségek kiemelkedő személyiségeit, szerkesztőit, munkatársait. Az első szerkesztő, Bérczy Károly mellett az író Bársony István, a tudós Kittenberger Kálmán, az esszéista Láng Rudolf, az ifjúsági regényeivel is nevet szerzett Fekete István is helyet kap a tablókon, olyan, az elmúlt 50 évben tevékenykedő szakemberek mellett, mint az 1971-es Budapesti Vadászati Világkiállítás egyik rendezője, a nemzetközileg is elismert dr. Studinka László, a vadbiológus dr. Fodor Tamás, a hazai természet és vadfotózás mestere Nagygyörgy Sándor, valamint a neves festő – a 80-as években a Nimród művészeti szerkesztője – Csergezán Pál.

A sportújságírókat olyan személyiségek képviselik, mint a Porzsolt testvérek, Kovács Rezső, Vadas Gyula vagy Csík Ferenc. A kiállítás még két érdekességgel szolgál. Egyrészt bemutatja a szerkesztőségek munkaeszközeinek fejlődését, a tollak, írógépek, fényképezőgépek, telefonok 150 éves változásait, másrészt elkészült egy olyan, a kiállításon szereplő anyagoknál is sokkal teljesebb tartalommal rendelkező számítógépes adatbázis, melyben a látogatók az újságok oldalai, címlapjai és képei között böngészhetnek. A sajtótörténeti kiállítás jelenlegi helyszínén március negyedikéig lesz látható, majd tovább vándorol a nyáron a Vajdahunyad várba, a Mezőgazdasági Múzeumba – május tizedikéig –; a Keszthelyi Festetics Kastélymúzeumba, valamint az év végén a szekszárdi Művészetek Házába. Az évforduló ünnepség-sorozata 2007. december 11-én zárul, az európai vadászújságok főszerkesztőinek első konferenciájával, melynek fő témái az európai vadászújságok helyzete és aktuális gondjai lesznek.

A szervezők úgy próbálnak segíteni a pénzügyi nehézségeken, hogy kibocsátottak egy öntapadós, autókra ragasztható matricát „150 ÉV – 150 Ft” szlogennel, amelynek értékesítéséből 2-3 millió forint bevételben reménykednek. A matricák értékesítése a vadászok körében megkezdődött, de a projekt elkülönített számláján még nem sok bevétel jelent meg. Az ajándék-matricákat, melyért a szervezők 150 forint adományt várnak, a kiállításon és a Vadászkamara helyi szervezeteinél lehet keresni.

(A fenti sajtótörténeti áttekintést az eseménysorozat főszervezője, Csekő Sándor, a Magyar Vadászlap című havi magazin főszerkesztője bocsátotta rendelkezésünkre – a szerk.)
eMasa
vélemények  hozzászólok
Magyar Újságírók Országos Szövetsége © 2005 | impresszum | médiaajánlat | tipp a szerkesztőnek